Napsugár, 1959 (3. évfolyam, 5. szám)
1959-05-01 / 5. szám
Get 5.fff LEJ MÁJUS 1 Rügy fakad, bimbó pattan, halványzöld levelek ütköznek ki az ágakon. A nap melege, langyos eső simogatása csalta elő. Kívülről a határ szép vidám lesz minden május elsejére. Az emberek díszbe öltöztetik a városokat, a falvakat. Zászló leng a házakon. Minden dolgozó készül Május Elseje megünneplésére. Biztosan te sem maradtál le, mert ahol én lakom, abban az udvarban is készülődtek a gyerekek. Faliújságot csináltak, és egy nagy táblára felírták: „ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, A MUNKÁSOK NEMZETKÖZI HARCI NAPJA". A táblát aztán felszegezték az udvaron a falra. Hadd lássa, olvassa, aki arra jár. Felseperték az udvart, és mikor május elseje reggelén a nap előbújt a házak mögül, készen állottak a felvonuláshoz. Bandi az édesapjával ment felvonulni. Sokan voltak kint az utcán. Tömött sorokban mentek. Zászlókat, képeket, jelszavas táblákat vittek és örültek valamennyien. — Édesapám,máshol is van felvonulás? — kérdezte Bandi. — Mindenütt az egész világon, ahol csak munkások vannak — mondta az apja. Azt is elmondta Bandinak, hogy nem mindenütt így, ilyen szabadon ünnepük a május elsejét. Vannak még országok, ahol nem engedik, hogy a munkások megünnepeljék ezt a napot. De azért mégsem tudják megakadályozni, hogy össze ne gyűljenek, ki ne menjenek az utcára ünnepelni, hogy megmutassák: a dolgozók az egész világon összefognak, összetartanak. Nem ijednek meg senkitől. Mert a munkások sokan vannak, nagyon sokan, és tudják, hogy harcolniuk kell, hogy mindenütt olyan örömmel, szabadon ünnepelhessék meg a május elsejét, mint nálunk. Harcolniuk kell, hogy ők is úgy örülhessenek a szép tavasznak, bomló rügynek, az életnek, mint mi. Azt is mondta a Bandi édesapja, hogy nem szabad soha elfeledni, hogy nem is olyan rég nálunk is olyan volt az élet, mint azokban az országokban, ahol a munkásokat még ünnepelni, örülni sem engedik. Ezeket mondta a Bandi apja és még azt is, hogy május elsején az egész világon felhangzik a dolgozók ajkáról a munkások nemzetközi indulója : Föl, föl, ti rabjai a földnek. Föl, föl, te éhes proletár. A győzelem napjai jönnek. Rabságunknak vége már. Régi ez a dal, születése óta sok országban vége már a rabságnak, és közel az idő, mikor sehol nem lesz már rab a proletár, a munkás. Mert a tavasz mindig legyőzi a telet, az igazság az álnokságot, így történt ez hazánkban is. A munkások elkergették a kizsákmányolókat, az elnyomókat. És a Párt vezetésével szép, szabad élet virágzott ki. Sok gyár, üzem, iskola, ezer meg ezer gyönyörű lakóház épült. Büszke lehet mindenki, aki részt vesz ebben a nagyszerű munkában. Május elsején seregszemlét tartunk, kivonulunk az utcára, hadd lássa az ellenség, hogy sokan vagyunk, összetartunk, és remegjen , hadd lássák a dolgozók, sokan vagyunk, erősek, és örüljenek. Bandi még büszkébben és még nagyobb örömmel ment az apja mellett. És még jobban örült a napsugárnak, a festő leveleknek, nyíló virágnak, az életnek, örülj te is vele ! KANYЛШ SÁNDOR : MÁJUSI DAL Május legelső éjszakáján összesúgtak a csillagok. Leosontak a magas égről s hozták a holdat s a napot. S a földi csillagok mellé mind egy-egy égi csillag állt s széthintették a város fölött a hold és a nap mosolyát. A szputnyikok is visszatértek, jelentést tenni idelenn, s a harmatcsepp is ünneplőbe rezdült a zsenge füveken... Jött a hajnal. Bíborszín zászló selymein suhogott a fény, s legszebb kékjébe bújt az é május legelső reggelén. « ROMÁN VIKTOR: VUR/SOJT BORBÁLA rajzai »