Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-06-03 / 45. szám

45. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1876. junius 3. VI. évfolyam« Szerkesztőségi iroda: Bransai utcza 60. sz alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-h­ivatal: Po­ll­á­k Mór könyvnyom­dája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérr­en­­tesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap, és a háromszéki „Háziipar-egylet“ hivatalos közlönye, megjelenik ezen lap heten­­kint kétsszer, szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve: Egész év ... 6 ft. — kr. Fél év .... 3 ft. — kr. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyik­tór sora 15 kr. Sepsi-Szentgyörgy, junius 1-én. A keleti zűrzavarok tetőpontra hágtak. Szer­bia és Montenegro minden előkészületet meg­tettek a háború megkezdéséhez. A Balkán fél­­sziget felizgatott lakosai szintén a háború mel­lett nyilatkoznak. A porta engedékenysége következtében — miután a zavarok lecsendesítésére a legkisebb erélyt sem fejtette ki — ma ott áll a dolog, hogy úgy az ó törökök, mint a radikálisok nyíl­­tan kifejezést adnak a diván iránti bizalmatlan­ságuknak és a keresztyének iránti gyűlöle­tüknek. A törökországi különben is kedvezőtlen helyzetet, még kétségbeesettebbé teszi egy Kon­­stantinnápolyból érkezett távirat, mely szerint Abdul Aziz detronizálta vott s helyette Murád proc­lam­áltatott szultánná. Törökország egy állami rázkódás veszé­lyeinek van kitéve. A keleti jelleg — a theoc­­­raticus nézetek most sem tagadják a megtá­madásokkal szemben is, melyeknek Törökország kitéve van­­ magukat. A törökök a legválságo­sabb helyzetben sem tudnak egyetérteni. Ma­holnap fajküzdelem és testvérharcz fogja felvál­tani egymást, mert a feslett életű Abdul detro­­nizálását rosz szemmel nézik azok, kik a gyen­ge uralkodó gyávaságát, közönyét készpénzül tekintették s nem szívesen látják a trónon Mu­radot a reformok barátját, a szabadelvű törö­kök kegyenctét. Abdul Aziz detronizálását sokan külhata­­lom befolyásának tulajdonítják s Oroszország izgatásának tudják fel Murad trónra emelését. Annyi kétségtelen, hogy a törököknek be kellett látni, hogy európai existenciájuk csak a szláv népek kibékítésével biztosítható. A törökországi események után ítélve : há­ború küszöbén állunk. A lázadás Törökország minden részében kiütött. Szerbia és Montenegro szövetséget kötöttek, s bizonyosan Oláh- és Görögország sem fogják zsebre dugott kézzel bevárni az események kifejlődését. A törökországi állapotok kétségbeejtők. A háború bizonyos. Csak kérdés sikerül-e, azt lo­kalizálni, ellenkező esetben lehet tartani egy európai általános küzdelemtől, mely egész Eu­rópát a háború esélyeinek és pusztításainak fogná kitenni. A zágrábi „Obzor“ szerint a Ristics-kor­­mány elhatározta a Törökország elleni háborút. Alimpics Ranko, ki Cetinyében a montenegrói udvarral a hadviselés minden pontjára nézve az egyezséget sikeresen megkötötte, a drinai divízió parancsnokává neveztetett ki tábornoki ranggal. S a­b­a­c­o­n önkéntes légió alakult Hubmayer vezérlete alatt. Negotinban ha­sonló légió Petrovics vezérlése mellett. E csa­patok mielőbb átlépik a határt. Stratimi­­rovics extábornok a nem benszülött önkénte­sek felett parancsnokol. A rendes s a nemzeti hadsereg fölötti parancsnokságot maga a feje­delem veszi át. A kisebb csapatok már mind a határszélen vannak elhelyezve. A török-szerb határ el van zárva. Egész Szerbia lázas izga­tottságban van, a határszéleken 144 ágyú van felállítva. Az államnyomdában éjjel nappal foly a munka. Az utasítások a hadviseléshez nyomat­nak. A sebesültek ápolására már megalakult a női albizottság, melyben a fejedelmi ház roko­nai s miniszterek nejei viszik a főszerepet. He­tenként kétszer az ápolásról orvosi előadások tartatnak. Ausztria-Magyarországnak saját jól felfogott, érdekében őrizkedni kell magát egy háború esélyeinek kitenni. Reánk nézve míg a lázadás lokalizálva lesz é s az általános mérvet nem vesz nem forog semmi veszély fenn. Remélnünk kell, hogy a lázadás elfojtva lesz a hatalmak közbe­járása és Murad erélyes intézkedései által, de azért elkészülve kell lennünk a lehető legro­­szabra is. * Magán, de megbízható forrás után a megye­­kikerekítés tárgyalása felől következőkről értesültünk : Künte József lelkes képviselőnk buzgó közben­járásának sem sikerült a Barczavidéket Háromszékhez csatolni; sőt Udvarhelyszék testvér székely törvény­­hatóság érdekében az addig Háromszékhez csatolni tervezett felső fehérmegyei részekből: Felső- és Alsó- Rákos, Máthéfalva, Udvarhely megyéhez fog jönni; to­vábbá Felső-Fehérmegyének Héviz körül fekvő köz­ségei, továbbá Héjasfalva, Bún, Fehéregyháza, Seges­vár városig és végre Kőhalom városig a Homoród vi­ze mellett fekvő falvak azon székből. * Az országgyűlés június közepén három hónap­ra fog elnapoltatok A miniszterelnök mint hírlik, az országgyűlés elnapolása után Debreczenbe fog utazni, s választói körében megjelenni. * A nyári szünetelés előtt a ház bizottságai kö­zül még csak a jogügyi bizottság fog hosszabb tanács­kozásokat tartani. A jelenleg tárgyalás alatt álló béke­­bírósági javaslaton kívül — valószínűleg még e héten — tanácskozás alá veszi az uzsora korlátozására vo­natkozó, s az igazságügyminiszter által ma beterjesztett törvényjavaslatot, s ezek után folytatni fogja a bünte­tő -törvényjavaslat tárgyalását. A közigazgatási bizott­ság már elkészült a hozzá utasított törvényjavaslatok mindenikével, s a zárszámadási bizottság is egy pár ülésében teljesen el fog készülni az 1874-diki zárszá­madásokra vonatkozó jelentésével. * Az uzsoratörvények eltörléséről szóló 1868 évi XXXI. törvényczikk pótlásáról a kormány törvény­­javaslatot terjesztett a képviselőház­ elé, melynek fő­pontjai a következő­k : 1. §. A közjegyzők nem vehetnek fel közokira­tot, s nem ruházhatnak fel közjegyzői okirat minősé­gével magánokiratot oly ügyletről, melyben tíz százfo­­k­nál magasabb kamat köttetik ki. 2. §. Kamat kötbér és megtérítési összeg alatt nemcsak a pénzben fizetendő melléktartozás értetik, hanem bármely elhasználható dolog, vagy haszon, melynek adására vagy teljesítésére az adós a hitelező eszére, a tőke visszafizetését illetőleg visszatérítésén kívül kötelezettséget vállal. 3. §: a jelzálogi bekeblezett vagy előjegyzett tar­tozás utáni kamat a tőkének tíz százalékát nem halad­hatja felül, s ha az okiratban magasabb kamat kötte­tett ki, ez a bekeblezés, illetőleg előjegyzés elrende­lésével, a jelen szakaszban meghatározott összegre bí­­róilag leszállítandó. Ezen leszállítás a jelzálogilag be­jegyzett vagy előjegyzett kamathátralékokra is kiterjed. 6. §: Jelzálogilag be nem keblezett, sem előjegy­zett vagy kézi záloggal nem biztosított követelések után, a felek által kikötött magasabb kamatok, a keresetlevél beadásának napjától, a végkielégítésig, a bíróság ügydöntő határozatában szintén tíz százlok­ra szállítandók le. Ezen szabály kiterjed a bíróság előtt kötött, s ítélet erejével bíró egyezségekre is. 7. §: A csőd megnyitásának napjától lejáró ma­gasabb kamatok, szintén a fennebbi szakaszban meg­határozott összegre lesznek leszállítandók. 10. §. Nem alkalmazható a jelen törvény, az enek hatálybaléptekor lejárt azon kamatokra, melyeknek a tőkével vagy e nélküli bekeblezése, ezen törvény ha­tályba lépte előtt kéretett, habár az ez iránti kérelem­nek csak a törvény hatályba lépte után adatott hely, vagy az előbb elrendelt bekeblezés, illetőleg előjegy­zés csak a megjelölt idő után foganatosíttatott. Nem alkalmazható továbbá a jelen törvény azon kamatokra sem, melyek ennek hatályba lépte előtt váltak esedé­kessé, habár kézi záloggal biztosítva voltak, vagy me­lyeknek előzetes biztosítása iránti kérvény a jelen tör­vény hatályba lépte előtt adatott be a bírósághoz, ha­bár az előzetes biztosítás ezen törvény hatályba lépte után rendeltetett el, vagy foganatosíttatott. * Bécsből távírják a „Pester Lloydsnak. A rendőrség megtiltotta a demokratikus pártgyű­lés meg­tartását, mely a czélból volt e hó 30-kára egybehiva, hogy mondja ki a magyar-osztrák egyezkedés ellen rosszulását. képes erősíteni, hogy Angolországnak ezen lépése a felkelésre nézve nemcsak hogy minden befolyás nél­kül marad, de közvetlenül oda van irányulva, hogy Törökország szétbomlását megsiettesse. Andrássy gróf reformprogrammját elfogadván, mindent tett, a mit tenni lehetett; de tovább menni anélkül, hogy keleten egész befolyását ne koczkáztassa, teljes lehetetlenség volt.­­ Az által, hogy a berlini megállapodást visszautasí­totta, csakis saját álláspontját védi és azon működik, hogy a jövőre nézve szabadkezű legyen. Angolország jól tudva, hogy a három szövetséges hatalomnak ke­leten azonos érdekei nincsenek, tiltakozik minden hadi interventio ellen, a­mi az említett hatalomra nézve nem azonos jelentőséggel bír; másodszor Angolország a diplomaták megállapodását szóról-szóra veszi, t. i. hogy azok semmi occupatiót nem terveznek arról lévén meggyőződve, hogy Ausztria is ezt ellenezni fogja. Mindenből tehát kitűnik, hogy Angolország Ausztriára, mint esetleges szövetségesére számít, mint mindkettő­nek keleti politikája ugyanazon alapon nyugszik. A prágai „Národne Listy“ 144. sz. egészen ellenkező nézetpontból indulva ki, állítja, hogy Angol­­ország félti Törökország fenállását s ezért nem enged­né annak „a többi hatalmak által“ történendő elfogla­lását. Továbbá azon véleményben is van, hogy Gort­­sakoff Angolország részéről ily lépésre előkészülve volt és hogy mielőtt Berlinbe ment volna, jól megfon­tolta az ügyet és arra elhatározta magát: vagy Angol­ország nélkül, vagy szükség esetében az ellen is a keletre vonatkozó terveit keresztül vinni. A Cseh lap roszólja Angolország magaviseletét. A laibachi „Szlovenski Náro­d“-nak 120. számában egy szt-pétervári levelezője az orosz lapok maguktartását a fenforgó kérdésekkel szemben így rajzolja: az orosz lapirodalom a berlini értekezletről igen hidegen és megbizatlanul nyilatkozik. A „Szt.­­Peterbur­gskija Vj­edomosti“ — mond a le­velező — nem hiszi, hogy Gortsakoff memorandumá­nak nagyobb sikere lenne Andrássy gróf refom­pro­­grammjánál, mivel a tanácskozó diplomaták a „beteg embert“ feleleveníteni akarják. A „Szvi Otecsestva“, „Novoje Vremja“, a „Sovremenija Izvjestija“ és a többi orosz főlap a Tö­rökországgal leendő háborút elkerülhetetlennek találja, sőt az utóbbi Csernjajev tábornokot üldözölve, hogy az feladatát úgy fogja teljesíteni, mint ezt Közép- Ázsiában tette, a midőn 1869-ben Taskendet 900 em­berrel bevette. A közvélemény pedig az, hogy a bá­­joru csakis a legalkalmasabb pillanat kérdése. A nagy-szebeni „Telegraf Roman“ 38 ik száma „Tiz évi küzdelem“ fölirattal írja : Tiz éve annak, hogy a magyarországi románok egy nehéz politikai s társadalmi harczot folytatnak. Nehéz e küzdelem, mert kezdetbe a románokat készületien s pártokra szakadva találta; — de nehéz azért is, mert a magyarok ellen kell küzdenünk. Pe­dig nekünk románoknak a magyarokat—míg­­ennek az életrevalóságnak egy szikráját látjuk — gyengíte­nünk nem szabad. Mindannyian elégedetlenek voltunk, de kevés találkozott köztünk, ki azt hitte, hogy amolyan Bobesiu-féle politikával czélt ér, pl. ha a szerbekkel szövetkezik! Minket a hazaszeretet, a saját ■ a ma­gyarok jövője iránti aggodalom tartózkodó állásra in­tenek. A magyart a rohanó szláv és germanismus véd­­gátjául tekintjük. Mi támogatjuk a magyart kormányt kiválóan most, midőn a haza javáért küzd. Mikor az­tán látni fogjuk, hogy küzdelme nem a hon javára van irányozva — állásunk megváltozik s a sorsra bíz­zuk magunkat. Egyébiránt némi eredményt mégis tudunk felmu­tatni a tiz évi küzdelemből. Először azt, hogy most már nem vagyunk pár­tokra szaggatva, minden románnak egy czélja, egy rohajtása van. Második eredmény, hogy az elbizakodott magya­rok észretértek. — 1866 ban két párt volt: Deák a dualismus Tisza és Ghiczy a personal unió mellett a most, midőn a német az alternatívát fölállítja „dua­­lismus“ vagy a „personal unió“, ugyan az a Tisza, ki ez utóbbit annyira védte, sőt ama pártnak vezére volt — roppant áldozatot hoz a dualismus mellett, ne­hogy a personal unió bekövetkezzék. A „Hon“ egy czikke ezt akép látszik megfejteni, hogy a magyarok félnek tőlünk. Ha félnek, elég roszul teszik s ez csak azt bizo­nyítja, hogy irántunk a társadalmi s honfi kötelmeiket nem teljesítették. Mi románok soha sem voltunk azo­nosak és soha sem álltunk szövetségben Magyarország s a magyar nemzet ellenségeivel, a szlávokkal! Mi a magyarokat a szláv és német elem elleni védbástyaként tekintjük s kimondjuk, hogy a magya­rok létezése bizonyos fokig reánk nézve is életkérdés . Szláv és román lapszemle. A szláv lapok Angolország bele nem egyezéséről szólva, külön véleményt fejtenek ki. A krakoi „Uzasu 117. számában ugyan nem tudja mondani : vájjon ez Angolország javára fog kiütni, vagy sem, de annyit

Next