Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-08-08 / 535. szám
Negyvenkettedik év. 535. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb- sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Vasárnap aug. 8. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek, czimzendők. vérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halálozás. — Zsidóügy. Ill. — Törvényhatósági tudósítások. Abaujból (közgyűlés). Egerből (városi tisztujitás) — Ungból (útbaigazítás). — Magyar academia. — Vegyes ujdonságok. — Pestből (iskolai próbatér). — Vidéki hirek (Esztergomból). — Külföld.Britannia. Francziaország. Sveicz. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö és kir. ap. felsége revisnyei gróf Reviczky Ádám kir. főudvarmestert, s Borsod megye főispánét cs. kir. statusministeri méltósággal díjmentesen földisziteni legkegyelmesebben méltoztatott. "Schustek Endre halála által a kismarosi kincstári atvámszedői állomás ürességbe jött. Ritter József, több főrendü család ügyvéde, s t. n. Vasmegye táblabirája f. évi julius 23 án a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, Szombathelyen, életének 68 ik évében meghalt. Zsidó ügy. III. (K.F.)Áll az eddig elmondottak szerint, hogy a zsidók már hajdan is uzsoráskodásaikért, inproductiv üzérkedéseikért, megrótt népfaj volt, hogy ők a polgári társaságnak — kivéve a kiveendőket — nagyobbrészt paralyticus növényei, mellyek repkénykint fonják föl magukat a társadalom életfájára, hogy annak tápnedveit elszítják; és ma sincs máskint velők a dolog, mint volt az a lefolyt 18 század alatt. Idézzünk példákat elő a jelenkorból is, mert csak igy lehet a múltat összevetve a jelennel, a zsidóügy teljes képét kikerekíteni, csak igy lehet majd a zsidóügy körüli főkérdéseket is tisztán érthetőleg elemezni. Némethonban, hol 1815 óta igyekeznek a kormányok s legislatiok bizonyos engedményezések, bizonyos rendszabályok életbeléptetése által a zsidófajt nemesbíteni, s polgárias haszonvehetőségre minősítni, folyton folyva emelkednek ellenük a panaszok, hogy megkezdett idomitásuk sok bajjal jár, mert a keleties arczvonalu, praegnans physiognomiával megjelölt, a keresztény népfajoktól elütő, magába zárt nép megrögzött szokásaihoz ragaszkodva, az európai életmódhoz nehezen simul, különösen irtózik a nehéz kézimunkáktól, mellyek a földműveléstől s a legszükségesebb mesterségek űzésétől elvárhatatlanok. — De halljuk a szakértők tudósításait. A Hermes 1820-ban imigy nyilatkozott: Németorországnak a zsidók is különösen ártanak, kik a háborúk alatt üzérleteik által meggazdagodtak, 60,000 család tart tulajdon házat már, vagyonaikat meg sem lehet tudni. Ha Hamburgtól Triestig ismeretesebb kereskedő házaikat, raktáraikat, lakházaikat, földbirtokaikat csak amúgy futólag is átpillantjuk, alig akadunk száz névre, mellyek könnyedén véve száz millió tallért forgatnak; azonban illy nagykereskedő házak ellen nincs semmi kifogásunk, mert azoknak főnökei a rendhez szokvák; de a zsidó házalókkal, szatócsokkal, apróbb tőzsérekkel egészen máskép áll a dolog, ezek a keresztény polgárok műiparos kereseteire nagyon kártékonyan hatnak; mert a zsidók fiainak több illynemű foglalkozásaik miatt kénytelenek a polgárfiak kivándorlani; a zsidó leányok férjhez mennek, midőn a polgárleányok otthon maradnak. Ami azonban legártalmasabb, az a zsidó vagyon állhatatlansága,mellynélfogva az semmihez állandóul nincs kötve, hanem mint a sereg ellenséggel szemközt, ott hozza össze magát, s tömegben fordul arra, hol legnagyobb pénzszükség van, tehát legtöbbet is nyerhetni; olly tárgyakra veti egész erejét, mellyek legrövidebb után legtöbb nyereménnyel járnak. Ott,hol szabad játék engedtetik az illy mozgékony üzérletnek, a kereskedés is a maga rendes folyamából ki van ütve, szilárdságát veszítve az elavult portéka lép a jó helyébe, az olcsóság és kölcsönözés pazarlásra vezetnek, s a maga dolgát rendben vivő kereskedő számolásai bizonytalanokká válnak ; végre még a földbirtok is kereskedés tárgyává válik, mint Bajorhonban megtörtént, hol a zsidóknak a földvásárlás megengedtetett és vásárlottak is, de nem azért, hogy paraszt dolgosok vagy földesurak legyenek, hanem hogy darabonkint nyereséggel ismét eladhassák azt. A kormány látván, hogy illy üzérkedés semmi jót nem szülhet, kénytelen volt az engedményt visszavonni, nehogy a gazdák végre is a zsidók napszámosai legyenek. Mindenütt, hol a zsidók közvetlen kezekkel üzérkedhetnek, a kereskedést s készpénzt magukhoz vonják, a nép haragját fölidézik. Gayer rég megjövendölt, hogy ők ismét üldöztetni fognak, még pedig sajátszerű módnélküli visszaéléseikért; jelenben ugyan szép bókokat nyernek még, de az óra rájuk ütni fog. Íme 1820ban volt mindez elmondva is a hep-hep lázadások majd minden német városban mint futótűz, ki is ütötték magukat. Szászország 1834 óta sokat könnyített a zsidók jogos állapotán: városi polgárok lehetnek, de szavuk nincs a községi dolgokban s követválasztásban , űzhetnek czéhbeli mesterségeket, de zsidó inasokkal s legényekkel, és aránylagosan a keresztény népességhez. Némelly mesterségek űzésétöl azonban eltiltattak, mellyekhez vagy nem értenek, vagy ollyak, hogy tapasztalat szerint azok nagy tért nyitnának nekik föl önzői czélokra. Meg van engedve a földvásárlás is olly föltétel alatt, hogy azt csak tíz év múlva adhassák el. Illy engedményekkel koránt sem voltak a zsidók megelégedve, szóvivőik által teljes emancipatiot sürgettek, hogy a keresztényekkel mindenben egyenlábra tétessenek; de a lakosság józan esze s a kormány belátása az ultraliberalisok igyekezeteit meghiusitá. Westfaliában — mond Marcard,ki után e tények előadvák — a földbirtok mobilisatioja azon következést is húzta a többek közt maga után, hogy a régibb földesurak helyett zsidók lettek a parasztok urai; szomorú példákat hoz erre föl a paderborni herczegségből; ellenben az osnabrügiben, hol a parasztok szinte megválthatják magukat, de a földbirtok még nem olly mobilisak, mint a másikban, a zsidók sehogy lábra nem kaphattak. Tehát ismét az történt meg Westfaliában , ami Galicziában II. József alatt már megtörtént, hogy t. i. zsidók válták föl a földesurakat, s a jobbágyok azoknak adóztak. Magyarországnak van mit eltanulni az illy példákból, mert ime látjuk, hogy köztünk is a zsidóügy szóvivői épen úgy nincsenek megelégedve az 1839-fs engedményezésekkel, mint a szászországiak; pedig tudniok kellene, hogy legtöbb politikai tapintat épen ott mutatkozik, hol a zsidók állapotán könnyűnek anélkül, hogy most még teljes emancipatióban részesüljenek. Az illy túlzásokról velősen szólott Marcard , s megérdemli saját szavainak ide iktatását. „Nur der flache Liberalismus, und dessen Ausgeburt , der nichtige Democratismus, welche beide nicht Anderes , als eine leere Allgemeinheit wollen, sind es, welche für eine völlige Emancipation der Juden das Wort erhaben haben, weil sie nach ihren hohlen Freiheits ideen einmal keine gegebene Zustände anerkennen.“ A zsidók Némethonban sem németek, hanem német zsidók, mint Magyarhonban sem magyar zsidók, egy idegen faj, melly nem osztozik velünk a nemzetiség érzetében, nem nőtt nagggyá szellemi működéseink oldala mellett, nemzeti történeteink a zsidókat sehol sem érdeklik; őseik nem szenvedtek együtt a mi őseinkkel; örömben, fájdalomban, haragban, a műveltségi fokozatok kiküzdésében egy után soha sem járván velünk, össze sem forradtak a hosszú idő alatt; a múlt őket nem érdekli, csak a fölüleges jelen s a bizonytalan jövendő némi zsidó- reminiscentiákkal egyedüli térd mezejök. Koch, nassaui titkostanácsos, épen úgy mint Marcard, panaszkodva említi meg, mikép már ezer évnél régebben laknak a zsidók Némethonban, és semmit nem tettek a nemzetbeli fölolvadásra, vagy csak a hozzásimulásra is. Alaptalan vádnak nyilvánítja szóvivőik állítását, hogy mindig nyomatva voltak, mert — úgymond — az ő feszesen meredt elzártságuk, társadalmatlani részvétlenségük, vallásos gögyök és önzés okozták azt, hogy barátságtalan, maguktól eltaszító minőségük bizodalmas elfogadást nem eszközlöttek, e kölcsönös bizodalmatlanság ravaszságot, más oldalról erő hatalmat hozott létre, az máskép nem is lehetett. Más beköltözött népek fölolvadtak Némethonban , csak a zsidók nem, mert ők a nemzetiségről más eszmékkel bírnak. A nassaui kormány sokat tett már az akadályok elhárítására: tartoznak elemi iskolákba küldeni fiú-és leánygyermekeiket, leányaikat eddig nem is taníttatták, most a keresztényekkel együtt oktattalak. Rothschild báró már négy ízben küldött Frankfurtból ezer ezer pengő forintot segédelmül, hogy kézmüveket tanuljanak s a schachereskedéssel fölhagyjanak, maga megnevezte a mesterségeket is, mikre adják magukat, a földművelésre is nyitva áll az út előttök — de ez utasót leginkább kerülik. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Abaujból. Julius 27. Folyó hó 19-dikén nyitá meg főispáni helyettese mlga évnegyedes közgyűlésünket, melly alkalommal az éhség által zaklatott adózók nevében hálás köszönetet mondott azon földesuraságoknak , kik mente-nem tökint áraszták a szenvedő emberiségre föntartó jótéteményeiket. ... S ezt meleg részvéttel igenlették a írek is.__ Ezek után több közgyűlésünk jegyzőkönyvei olvastatván föl, azokból első alispánunknak a közügyet annyira szivén viselő buzgalmas szorgalma nyilvánossá lévén, hangos és szűnni nem akaró éljenek által nyilvániták a rendek tetszésöket.... Fölolvastattak továbbá István főherczeg, valamint Mária Dorottya föherczegasszony levelei is, mellyek a keserű múlt és a kecsegtető jövő iránti elmélkedésre szolgáltak be anyagul.. . . Szőnyegre került b. Vay Miklós kir. biztos ö nagyméltóságának levele is, mellyben tudtára adja a megyének, hogy az ő felsége kegyelméből e megyének adott 8,000 pforinton kívül még 4,000 portot ad vetni való gabona megvásárlására. Ezen öszveg czélszerü elrendezését, mint ez ügyben választmányi elnök, első alispán ur, már eszközlötte is... A parádi botrány megvizsgálására kiküldött kir. biztos eljárásában sérelmet panaszló Hevesmegye levele nem pártoltatok Hunyad, Csik- s Marosszék leveleire kimondták , hogy az 1836: 20. t. sz. teljesítésétől el nem állunk... Ugocsának levele, hogy a nagyemlékű nádort az utókor előtt is József nevű polytechnicum fölállítása által dicsőítsük, az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittatok... Borsod levelére végeztük, hogy e megyének aggodalmában nem osztozunk, és a nádorválasztás iránt hozott határozatunk mellett állhatatosan megmaradunk. — Főispáni helyettes e méltga gondoskodni kívánván ő fensége a királyi helytartó ünnepélyes fogadtatásáról, kikéré a rendeknek is ezen ügyhözi buzgó hozzájárulásukat; ennél fogva választmányok lőnek kinevezve, mellyek, mind a megye határán , mind Kassán, mind pedig távozásakor , ő fenségét a megye nevében üdvözöljék... Az ünnepély fényesebbé tételére czélszerű intézkedéseket teendő választmány is küldetett ki, melly is azonnal összeülvén, határozta, hogy gróf K. E. vezérlete mellett egy bandérium alakíttassák, s 12 ifjú K. F. táblabiró vezérlete alatt Kassán ő fensége mellett testörködendik. Tornamegyének vagyon egy határozata, melly a szoroskői ut jó karbani megtarthatása végett látott napvilágot, t.i az utazó, kinek kereket kötni szükséges, kerékcsusztatója legyen, mert különben pírt büntetést fizet, bár ki legyen azmelly büntetés végrehajtására az utgondviselő hatalomkarral is fölruháztaték, mellyet a falubirái ki-