Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-08-08 / 535. szám

Negyvenkettedik év. 535. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb- sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Vasárnap aug. 8. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek, czimzendők. vérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Halálozás. — Zsidóügy. Ill. — Törvényhatósági tudósítások. Aba­­ujból (közgyűlés). Egerből (városi tisztujitás) — Ungból (út­baigazítás). — Magyar academia. — Vegyes ujdonságok. — Pestből (iskolai próbatér). — Vidéki hirek (Esztergom­ból). — Külföld.­­Britannia. Francziaország. Sveicz. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Sta­tuspapirosok és részvények árkelete. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö és kir. ap. felsége revisnyei gróf Reviczky Ádám kir. főudvarmestert, s­ Borsod megye főispánét cs. kir. status­­ministeri méltósággal díjmentesen földisziteni legkegyelmeseb­ben méltoztatott. "Schustek Endre halála által a kismarosi kincstári atvámszedői állomás ürességbe jött. Ritter József, több főrendü család ügyvéde, s t. n. Vasmegye táblabirája f. évi julius 23 án a haldoklók szent­ségeinek ájtatos fölvétele után, Szombathelyen, életének 68 ik évében meghalt. Zsidó ügy. III. (K.F.)Áll az eddig elmondottak szerint, hogy a zsidók már hajdan is uzsoráskodásaikért, inproductiv üzérkedéseikért, megrótt népfaj volt, hogy ők a pol­gári társaságnak — kivéve a kiveendőket — nagyobb­részt paralyticus növényei, mellyek repkénykint fon­ják föl magukat a társadalom életfájára, hogy annak tápnedveit elszítják; és ma sincs máskint velők a dolog, mint volt az a lefolyt 18 század alatt. Idézzünk példákat elő a jelenkorból is, mert csak igy lehet a múltat összevetve a jelennel, a zsidóügy teljes képét kikerekíteni, csak igy lehet majd a zsi­dóügy körüli főkérdéseket is tisztán érthetőleg ele­mezni. Némethonban, hol 1815 óta igyekeznek a kormányok s legislatiok bizonyos engedményezések, bizonyos rendszabályok életbeléptetése által a zsidó­fajt nemesbíteni, s polgárias haszonvehetőségre mi­­nősítni, folyton folyva emelkednek ellenük a pana­szok, hogy megkezdett idomitásuk sok bajjal jár, mert a keleties arczvonalu, praegnans physiognomiával megjelölt, a keresztény népfajoktól elütő, magába zárt nép megrögzött szokásaihoz ragaszkodva, az európai életmódhoz nehezen simul, különösen irtó­zik a nehéz kézimunkáktól, mellyek a földművelés­től s a legszükségesebb mesterségek űzésétől el­­várhatatlanok. — De halljuk a szakértők tudósításait. A Hermes 1820-ban imigy nyilatkozott: Németor­­országnak a zsidók is különösen ártanak, kik a há­borúk alatt üzérleteik által meggazdagodtak, 60,000 család tart tulajdon házat már, vagyonaikat meg sem lehet tudni. Ha Hamburgtól Triestig ismerete­sebb kereskedő házaikat, raktáraikat, lakházaikat, föld­birtokaikat csak amúgy futólag is átpillantjuk, alig akadunk száz névre, mellyek könnyedén véve száz millió tallért forgatnak; azonban illy nagykereskedő házak ellen nincs semmi kifogásunk, mert azoknak főnökei a rendhez szokvák; de a zsidó házalókkal, szatócsokkal, apróbb tőzsérekkel egészen máskép áll a dolog, ezek a keresztény polgárok műiparos ke­reseteire nagyon kártékonyan hatnak; mert a zsidók­ fiainak több illynemű foglalkozásaik miatt kénytelenek a polgárfiak kivándorlani; a zsidó leányok férjhez men­nek, midőn a polgárleányok otthon maradnak. Ami azonban legártalmasabb, az a zsidó vagyon állhatatlan­­sága,mellynélfogva az semmihez állandóul nincs kötve, hanem mint a sereg ellenséggel szemközt, ott hozza össze magát, s tömegben fordul arra, hol legnagyobb pénzszükség van, tehát legtöbbet is nyerhetni; olly tárgyakra veti egész erejét, mellyek legrövidebb után legtöbb nyereménnyel járnak. Ott,hol szabad játék engedtetik az illy mozgékony üzérletnek, a kereskedés is a maga rendes folyamából ki van üt­ve, szilárdságát veszítve az elavult portéka lép a jó helyébe, az olcsóság és kölcsönözés pazarlásra vezetnek, s a maga dolgát rendben vivő kereskedő számolásai bizonytalanokká válnak ; végre még a föld­birtok is kereskedés tárgyává válik, mint Bajorhon­ban megtörtént, hol a zsidóknak a földvásárlás meg­engedtetett és vásárlottak is, de nem azért, hogy paraszt dolgosok vagy földesurak legyenek, hanem hogy darabonkint nyereséggel ismét eladhassák azt. A kormány látván, hogy illy üzérkedés semmi jót nem szülhet, kénytelen volt az engedményt vissza­vonni, nehogy a gazdák végre is a zsidók napszá­mosai legyenek. Mindenütt, hol a zsidók közvetlen ke­zekkel üzérkedhetnek, a kereskedést s készpénzt ma­gukhoz vonják, a nép haragját fölidézik. Gayer rég megjövendölt, hogy ők ismét üldöztetni fognak, még pedig sajátszerű módnélküli visszaéléseikért; jelenben ugyan szép bókokat nyernek még, de az óra rájuk ütni fog. Íme 1820ban volt mind­ez elmondva i­s a hep-hep lázadások majd minden német városban mint futótűz, ki is ütötték magukat. Szászország 1834 óta sokat könnyített a zsidók jogos állapotán: városi polgárok lehetnek, de sza­vuk nincs a községi dolgokban s követválasztás­ban , űzhetnek czéhbeli mesterségeket, de zsidó ina­sokkal s legényekkel, és aránylagosan a keresz­tény népességhez. Némelly mesterségek űzésétöl azonban eltiltattak, mellyekhez vagy nem értenek, vagy ollyak, hogy tapasztalat szerint azok nagy tért nyitnának nekik föl önzői czélokra. Meg van engedve a földvásárlás is olly föltétel alatt, hogy azt csak tíz év múlva adhassák el. Illy engedmé­nyekkel koránt sem voltak a zsidók megelégedve, szóvivőik által teljes emancipatiot sürgettek, hogy a keresztényekkel mindenben egyenlábra tétessenek; de a lakosság józan esze s a kormány belátása az ultraliberalisok igyekezeteit meghiusitá. Westfaliában — mond Marcard,ki után e tények előadvák — a föld­birtok mobilisatioja azon következést is húzta a töb­bek közt maga után, hogy a régibb földesurak helyett zsidók lettek a parasztok urai; szomorú példákat hoz erre föl a paderborni herczegségből; ellenben az osnabrügiben, hol a parasztok szinte megvált­hatják magukat, de a földbirtok még nem olly mo­­bilisak­, mint a másikban, a zsidók sehogy lábra nem kaphattak. Tehát ismét az történt meg Westfa­liában , a­mi Galicziában II. József alatt már megtör­tént, hogy t. i. zsidók válták föl a földesura­kat, s a jobbágyok azoknak adóztak. Magyaror­szágnak van mit eltanulni az illy példákból, mert ime látjuk, hogy köztünk is a zsidóügy szóvivői épen úgy nincsenek megelégedve az 1839-fs enged­ményezésekkel, mint a szászországiak; pedig tudniok kellene, hogy legtöbb politikai tapintat épen ott mutatkozik, hol a zsidók állapotán könnyűnek a­nélkül, hogy most még teljes emancipatióban része­süljenek. Az illy túlzásokról velősen szólott Mar­card , s megérdemli saját szavainak ide iktatását. „Nur der flache Liberalismus, und dessen Ausge­burt , der nichtige Democratismus, welche beide nicht Anderes , als eine leere Allgemeinheit wollen, sind es, welche für eine völlige Emancipation der Juden das Wort erhaben haben, weil sie nach ihren hohlen Freiheits­ ideen einmal keine gegebene Zu­stände anerkennen.“ A zsidók Némethonban sem németek, hanem német zsidók, mint Magyarhonban sem magyar zsidók, egy idegen faj, melly nem oszto­zik velünk a nemzetiség érzetében, nem nőtt nagg­­gyá szellemi működéseink oldala mellett, nemzeti történeteink a zsidókat sehol sem érdeklik; őseik nem szenvedtek együtt a mi őseinkkel; örömben, fájda­lomban, haragban, a műveltségi fokozatok kiküz­désében egy után soha sem járván velünk, össze sem forradtak a hosszú idő alatt; a múlt őket nem érdekli, csak a fölüleges jelen s a bizonytalan jö­vendő némi zsidó- reminiscentiákkal egyedüli térd mezejök. Koch, nassaui titkostanácsos, épen úgy mint Marcard, panaszkodva említi meg, mikép már ezer évnél régebben laknak a zsidók Némethonban, és semmit nem tettek a nemzetbeli fölolvadásra, vagy csak a hozzásimulásra is. Alaptalan vádnak nyil­vánítja szóvivőik állítását, hogy mindig nyomatva voltak, mert — úgymond — az ő feszesen meredt el­zártságuk, társadalmatlani részvétlenségük, vallásos gögyök és önzés okozták azt, hogy barátságtalan, maguktól eltaszító minőségük bizodalmas elfogadást nem eszközlöttek, e kölcsönös bizodalmatlanság ra­vaszságot, más oldalról erő­ hatalmat hozott létre, az máskép nem is lehetett. Más beköltözött népek fölolvadtak Némethonban , csak a zsidók nem, mert ők a nemzetiségről más eszmékkel bírnak. A nas­saui kormány sokat tett már az akadályok elhárításá­ra: tartoznak elemi iskolákba küldeni fiú-és leány­­gyermekeiket, leányaikat eddig nem is taníttatták, most a keresztényekkel együtt oktattalak. Roth­schild báró már négy ízben küldött Frankfurtból ezer ezer pengő forintot segédelmül, hogy kézmüveket tanuljanak s a schachereskedéssel fölhagyjanak, maga megnevezte a mesterségeket is, mikre adják magu­kat, a földművelésre is nyitva áll az út előttök — de ez utasót leginkább kerülik. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Abaujból. Julius 27. Folyó hó 19-dikén nyi­­tá meg főispáni helyettes­e mlga évnegyedes köz­gyűlésünket, melly alkalommal az éhség által zak­latott adózók nevében hálás köszönetet mondott a­­zon földesuraságoknak , kik mente-nem tökint árasz­ták a szenvedő emberiségre föntartó jótéteményeiket. ... S ezt meleg részvéttel igenlették a írek is.__ Ezek után több közgyűlésünk jegyzőkönyvei olvas­tatván föl, azokból első alispánunknak a közügyet annyira szivén viselő buzgalma­s szorgalma nyil­vánossá lévén, hangos és szűnni nem akaró élje­nek által nyilvániták a rendek tetszésöket.... Föl­olvastattak továbbá István főherczeg, valamint Mária Dorottya föherczegasszony levelei is, mellyek a keserű múlt és a kecsegtető jövő iránti elmélkedésre szolgáltak be anyagul.. . . Szőnyegre került b. Vay Miklós kir. biztos ö nagyméltósá­gának levele is, mellyben tudtára adja a megyének, hogy az ő felsége kegyelméből e megyének adott 8,000 pforinton kívül még 4,000 portot ad vetni való gabona megvásárlására. Ezen öszveg czélszerü elrendezését, mint ez ügyben választmányi elnök, első alispán ur, már eszközlötte is... A parádi bot­rány megvizsgálására kiküldött kir. biztos eljárásá­ban sérelmet panaszló Hevesmegye levele nem pár­toltatok Hunyad, Csik- s Marosszék leveleire ki­mondták , hogy az 1836: 20. t. sz. teljesítésétől el nem állunk... Ugocsának levele, hogy a nagyem­lékű nádort az utókor előtt is József nevű po­­lytechnicum fölállítása által dicsőítsük, az országgyű­lési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasitta­­tok... Borsod levelére végeztük, hogy e megyé­nek aggodalmában nem osztozunk, és a nádorvá­lasztás iránt hozott határozatunk mellett állhatato­san megmaradunk. — Főispáni helyettes e méltga gondoskodni kívánván ő fensége a királyi helytartó ünnepélyes fogadtatásáról, kikéré a rendeknek is ezen ügyhözi buzgó hozzájárulásukat; ennél fogva választmányok lőnek kinevezve, mellyek, mind a megye határán , mind Kassán, mind pedig távozá­sakor , ő fenségét a megye nevében üdvözöljék... Az ünnepély fényesebbé tételére czélszerű intézke­déseket teendő választmány is küldetett ki, melly is azonnal összeülvén, határozta, hogy gróf K. E. vezér­lete mellett egy bandérium alakíttassák, s 12 ifjú K. F. táblabiró vezérlete alatt Kassán ő fensége mellett testörködendik. Tornamegyének vagyon egy határo­zata, melly a szoroskői ut jó karbani megtarthatása végett látott napvilágot, t.­i az utazó, kinek kere­ket kötni szükséges, kerékcsusztatója legyen, mert különben­­ pírt büntetést fizet, bár ki legyen az­­melly büntetés végrehajtására az utgondviselő ha­talomkarral is fölruháztaték, mellyet a falubirái ki-

Next