Nemzeti Ujság, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
/ 'Hírt fz 4/ f , 't* /10 ft* / g , :tkf * , 100 ml/ V. évfolyam 98. szám. Ara hétköznap 50 K.f vasárnapi TOK. Kedd, 1923 május 1. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Honvéd-n. 10. Tel.: 127—40, 127-47, 127—48, 127 —49 és J. 66. Fiók kiadóhivatal: IV. Duna-n. 6. Tel.: 128—08 és Teréz körút 62. Tel.: 121—48 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Túri Béla. • Peleliis szerkesztő: Tóth László dr. Előfizetési árt Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. — Egyes szám ára 50 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—26. i Pénzt, tehát életet Amikor e sorokat írjuk, Franciaország földjén robog már a vonat, amely viszi Bethlen István gróf miniszterelnököt és Kállay Tibor pénzügyminisztert a párisi tárgyalások elé. A vonaton utazik a magyar társadalom reménysége is a boldogulás vágyának és az álmodozásoknak szabadjegyével. Milyen lesz a hazatérés, azt még nem tudjuk, de egyet tudunk: akár teljes siker, akár félsiker lesz a magyar kormány párisi tárgyalásainak eredménye, itthon nem maradhat a pénzügyi politika változatlanul. A három esztendő óta többékevésbbé ugyanazon a régi ösvényeken és göröngyös utakon botorkáló, bátortalan és előrelátásra képtelen pénzügyi politika végleg és tökéletesen megbukott. Ennek a rendszernek csak sémái voltak, de nem voltak ötletei, csak adóperzekutorjai voltak, de nem voltak a változott idők változott törvényei szerint bátor és friss cselekvései. Ez a pénzügyi politika nem is tanult az Európa testén kiütött financiális betegségek jelenségeiből. A bukott rendszerrel tehát szakítani kell, új és friss pénzügyi politikára van szükség, ha a magunk életében jelentkező betegségek nyomasztó súlya alól valamennyire menekülni akarunk. Vitathatlan s egyben riasztó valóság is, hogy a drágaság és pénzhiány a tisztviselőnek, munkásnak, vállalkozónak, gazdának, tehát a sokat emlegetett dolgozó milliók produktív társadalmi rétegeinek elviselhetetlen. Egyre kiáltóbb jelenségek tárják fel a társadalom morális színvonalának sülyedésében azt a valóságot, hogy fizetésből megélni lehetetlen. A tisztviselő mellékkeresetet hajszol, a munkás sztrájkol, a fizetés, a jövedelem mindig messze elmarad a vágtató drágaság mögött, tehát egyre több az elégedetlenség, amelynek nyugtalansága a társadalom felszíne alatt egy készülő földrengés morajával jelzi a katasztrófa közelgését. Ez a helyzet alapjaiban rendíti, meg a társadalom morális érzületének egyensúlyát. Beláthatatlan veszedelem rejlik abban, ahol valaki arra a gondolatra döbben, hogy becsületes munkából megélni nem tud. A munkakedv kiszikkad a gondok sivár homokjában s egyre több ember esik áldozatul a bűnös üzérkedésnek és a terméketlen spekulációnak. Ez a jelenség visszahat a termelésre, amelynek akadozó menete nyomán sülyed az általános életnívó és a kultúra. fölburjánzik a munkanélküli vagyonszerzés förtelmes példákon felbátorított betegsége. Hol vagyunk attól a konszolidációtól, amelyben a társadalom fennállásának pillére volt: ,,a munka nemesit!“ Hol vagyunk attól az erkölcsileg nemesítő gazdasági helyzettől, amelyben nem volt menekülés a pénztől, de volt takarékosság, munka a jövőért, a családén, a gyermekekért? Hol vagyunk attól az időtől, amikor a tisztviselő, a munkás félre tudott tenni keresményéből s ezt nemcsak azért tette, mert voltmiből, hanem azért is, mert tudta, hogy aranyat, változatlan értéket takarít meg a jövőre keresményéből? A mi pénzügyi politikánk mit sem törődött eddig a magángazdaságok megerősödésével. Az államháztartás egyensúlya volt az a tabu, amely körül buzgólkodott eredmény nélkül, előrelátható sikertelenséggel az adósról, az áremelés, a drágítás, az állami üzemek utolsó cseppig kifacsart citromának rendszerével. Kinek használt ez? A pénznek nem, mert a pénz mégis lezuhant a zürichi lejtőn. A tisztviselőnek, a vállalkozónak, a munkásnak, a becsületes kereskedőnél, a gazdának sem. Csak a sikernek használt, az árdrágítónak, a mindenféle spekulánsnak. És nem használt az államnak sem, mert adózóképes egyéneket gázolt el, rontotta a vámmérleget, akadályozta a termelést az inflációs pénzszűkével, ezzel a magyar pénzpolitikai csodával, amelyen át eljutott a pénzhiányig felemás bankóprésével. Körülöttünk a gazdaságilag tönkrement államok pénzügyi politikája, mint megannyi kísérleti telep, kínálkozik példáival a szíves megfigyelőnek. Ausztriában, Németországban is leromlott a pénz, csak a bátorság és az előrelátás nem romlott le. Arannyá változtatták a bankóprésből kiáramló papírt a beépítéssel, fent ártották, sőt újjászervezték a termelést a termelő hitellel és adtak pénzbőséget, hogy tisztviselő, munkás meg tudjon küzdeni a drágaság rémével. Nálunk? Az inflációt nem használtuk ki. A papiros csak papír maradt. A termelő hitellel most, alaposan elkésve bátortalankodunk. Pénzbőség? Vállalkozók, részvénytársaságok, kereskedők, gazdák, tisztviselők, munkások kapkodnak lélekzet után a pénzhiány soha nem érzett fojtogató hatása alatt. Állami s magántisztviselők életsorsának szörnyű tragédiája, hogy nem tudnak kapás fizetésemelést a pénzhiány miatt. De drágaságot, azt kapnak. Abból jut bőven, pedig a békebeli egy koronának ma ezer papírkorona felel meg s állagban csak százszorosa a tisztviselői fizetés a békebeli fizetésnek. A magyar korona 0.10-en áll Zürichben. Amikor 0.10 volt az osztrák korona, tízszer annyi volt ott a pénzmennyiség és jelentékenyen ki-sebb volt a drágaság a világparitáshoz képest, mint amennyi ma van nálunk. A pénzügyi politikának ez a rendszere megfojtja a gazdasági életet, elégedetlenséget tenyészt ki és odadobja a fuldokló társadalmat a szélsőséges politikai jelszavak esélyeinek. Ezen az úton nem konszolidáció jön, hanem a destrukció. A párisi tárgyalásoknak bármi legyen az eredménye, az ország gazdasági lábraállításához friss és új pénzügyi politika kell. Termelési hiteik építkezést, beépítést, vállalkozóknak, tisztviselőknek, munkásoknak a megélhetéshez pénzt követelünk. Pénzt, tehát életet, mert az eddigi után a kikerülhetetlen összeomlás, a végső pusztulás tragikus jövője felé megyünk. A szerb király ismét Pasicsot bízta meg a kormányalakítással Belgrád, április 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése Bécsen át.) Davidovics, a demokrata párt vezére, aki szombaton kapott megbízást kormányalakításra, pártjával folytatott tanácskozásai után ma visszaadta megbízatását a királynak, aki újra Pasicsot bízta meg a kormány megalakításával. Politikai körökben úgy vélik, hogy küszöbön áll a válság megoldása. Nem döntött még ez vegyes bizottság a Jaatárincdensek ügyében át cseljek tovább folytatják a magyar állampolgárok kiutasítását • A külföld a magyar álláspontnak ad igazat A magyar-cseh határincidens ügyének végleges elintézései a magyar és a cseh kormány ismeretesen vegyes bizottságot küldött ki, amely vasárnap délben találkozott a hivni magaslaton, az incidens színhelyén. Az „Új Nemzedék“-nek a helyszínre kiküldött, tudósítója a lap mai számában részletesen beszámol a vegyesbizottság tárgyalásairól. A jelentés szerint ■í két bizottság mindenekelőtt azt óhajtotta megállapítani, hogy az összeütközés magyar vagy cseh területen fogy-e la. A kérdésben azért nem tudott dönteni a táíaott mert a magyar és cseh delegátusok között a határvonal értelmezése körül lényeges eltérés merült fel. Cseh részről ugyanis azt állítják, hogy az a rész, ahol az eset történt, cseh terület. Mi pedig azt vitatjuk, hogy az incidens színhelye közösen használt magyar terület. A csehek azt mondják, hogy a határon, amelyet most állapítanak meg véglegesen, lesz egy úgynevezett demarkációs zóna és a 325-ös magassági pont is ilyen terület lesz. Mit mondanak a tanúk A bizottság meghallgatta mindkét részről a szereplőket, kihallgatták azt a cseh csendőrt, aki az elesett Szedlacsek nevű társával az esemény éjszakáján határszolgálatot teljesített és ugyancsak kihallgatták magyar részről Horváth Sándor szakaszvezetőt is. Az eset magyar szereplői és magyar tanúi azt vallják, hogy az incidens magyar területen, a cseh tanúk pedig azt állítják, hogy cseh területen folyt le. Szedlacsek cseh őrmester halála körülményeire nézve megállapították, hogy Szedlacsek a fegyveres véres összetűzés következtében a helyszínen halt meg és összesen hat bajonettszurást kapott, nem pedig tizenkilencet, mint azt a cseh lapok és Benes jelentették. Ezután nem maradt más hátra, mint a jegyzőkönyv megszövegezése. A felvett jegyzőkönyvet a cseh bizottság beterjeszti Benes külügyminiszternek, a magyar bizottság szintén jelentést tesz a kormánynak és a két kormány ezután folytatja további tanácskozását. A bizottságok hétfőn délelőtt újra találkoztak a himi tetőn, hogy megvizsgálják a március 15-iki és 24-iki, továbbá az április 8-iki, 12-iki és 19-iki eseteket. Folytatják a csehek a kiutasításokat A határzár tekintetében egyébként — mint a cseh követségről a késő délutáni órákban értesülünk — semmi változás nincs. Útlevelet és vízumot csak nagyon sürgős és nagyon kivételes esetekben a külügyminisztérium ajánlására adnak ki. A magyar állampolgárok kiutasítása cseh területről tovább folyik. Tegnap és ma ismét megtiltották a vasúton vagy hajón érkező magyar állampolgárok cseh területre való utazását, úgy hogy valamennyien kénytelenek voltak visszatérni. A Pozsonyban tartózkodó magyar állampolgárok egész sorát huszonnégy órás határidővel kiutasították. Prágából érkezett távirati jelentések szerint a legutóbb kiutasítottak között van Szabó Jenő kassai biztosítási tisztviselő, Höhm Alfréd volt vasúti hivatalnok, Lacza János kassai káplán és Vörös domonkosrendi perjel, aki — miután a domonkosrendiek templomában bucsu-misét mondott — nagy néptömeg kisért ki az állomásra és a kiutasított szerzetest szerzetének minden jelével elhalmozta. Komáromból kiutasították Erdős Vilmos bankigazgatót, Morócz Emil és Gosztonyi Nándor bencésrendi tanárokat, Várady Béla kereskedőt, Mahcomes báró földbirtokost és Józsa Árpád katolikus lelkészt. Ma viszsgálják meg a sidasnémetii határincidenst Hidasnémeti, április 30. (A Nemzeti Újság kiküldött tudósítójától.) A csehmagyar határincidensek felülvizsgálására kiküldött vegyes bizottság magyar tagjai vasárnap Santagna báró hernádvécsei kastélyában szálltak meg. Vacsora után, 10 órakor munkához ültek és éjfél után fél 1 óráig dolgoztak a báró által rendelkezésre bocsátott vendéglakosztályban. Hétfőn délelőtt és délután a petéi határban folytatták a határincidensek vizsgálatát. Este 6 órakor az egész vegyes bizottság átjött a magyar területre, Hidasnémeti határába. Elsőnek két kocsi érkezett a magyar bizottság tagjaival. Az első kocsin Szentirmay Pál, Abaújtorna vármegye alispánja, Koller György ezredes és Prey Árpád őrnagy, a kirendelt vámőrszakasz parancsnoka ültek, az utánuk levő kocsin pedig Rudnay Lajos követségtanácsos, jobbján Csermák Miklós, a budapesti cseh követség titkárával, ezen a kocsin ült még egy százados, Koller ezredes adjutánsa. Később 4 autón érkeztek meg a csehek. A Perem-I hidasnémeti útán a magyar vámőrség őrbódéjánál a hidasnémeti hímőrség egy szakaszvezetője fegyverével szabályssoan tisztelgett és útbaigazította a csehit bizotság tagjai. Csermák követségi titkárnak feltűnt az agyagból készült alacsony kis bódé, látszólag megilletődött, fejét rázza és sajnálkozik, amidőn hallja, hogy a bódéban 24 óráig kell szolgálatot teljesíteni.. Rudnay követségi tanácsos a mai tanácskozások eredményéről a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: — A vegyes bizottság ma délelőtt fél 10 órától kezdve különböző magassági pontokon folytatta a határincidensek vizsgálatát. Eddig 6 esetet vizsgáltunk meg. Tegnap az úgynevezett Szediacsek-ügyet, ma pedig a Perem határában történt összetűzéseket. Ezek közül az egyik két cseh csendőr könnyebb sebesülésével végződött. Akadt két egészen jelentéktelen ügy is, amelyekről a vámőrsök nem tettek kölcsönösen jelentést, azért, nem is ismerte a vegyes bizottság mindkét része ezt az esetet: az egyik magyar határátlépés, a másik pedig csempészet volt. Mivel ezen esetek a határincidensek anyagához tartoznak, megvizsgáltuk ezt a két ügyet is és jegyzőkönyvileg már elintéztük. A többi iratokat további tárgyalás végett áttettük az illetékes minisztériumokhoz. Most még Hidasnémeti határában vizsgálunk meg egy esetet ■és ma este befejezzük munkánkat. Rudnay Lajos kijelentette még, hogy az éjjelt ismét