Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-24 / 170. szám
VASÁRNAP, SMS JUUUS SN KUBÁD LIP TANULJUNK A BOLSEVIKOK PÁRTJÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL Hogyan dolgoznak az imperialista ügynökségek ? Az ellenség igyekszik ártani a szocializmus ügyének ahogyan tud, ahol tud. Módszereiben, eszközeiben nem válogatós. A szocializmus és a népi demokrácia elleni harcban diplomáciai „nyomáson“ kívül jelentős szerep jut a kártevésnek, a kémkedésnek, a sajtó, a rádió révén és a suttogó hírveréssel terjesztett rágalmaknak, stb. A nép ellenségeinek leleplezése és az ellenük lefolytatott perek a Szovjetunióban élénk fényt derítettek a nemzetközi reakció munkamódszereire és arra is, honnan és hogyan szerzi az ellenség azokat az elemeket, akik az imperialista célok érdekében minden gaztettre készek. A népi demokrácia országainak tapasztalatai, saját tapasztalataink is, kiegészítik erre vonatkozó ismereteinket. Erről akarunk — a cikk kereteinek korlátai között — egyet mást elmondani. Hogyan reerzi az ellenség ügynökeit ? A legkülönbözőbb módon. A társadalom söpredéke: tolvajok, rablók, csirkefogók, kalandorok természetszerűen igen alkalmas elemek az ellenség számára. A trockisták, zinovjisták, bucharinisták, stb. elleni perek során méltó társként szép számmal kerültek a vádlottak padjára ilyen elemek. Hiszen a trockisták stb. maguk is „kártevők, diverzánsok, ellenséges felderítők, kémek, gyilkosok elvtelen, minden eszmei tartalmat nélkülöző bandája, a munkásosztály esküdt ellenségeinek külföldi kémszervezetei zsoldjában működő bandája.” (Sztálin.) Az ellenségnek fontos tartalékát alkotják a régi rend hívei, különösen azok, akik a régi rendben kiváltságokat élveztek, igen jó anyagi körülmények között éltek. Egy ilyen környezetből származó kártevő mondotta az egyik tárgyaláson: „Én, és azok, akik hozzám hasonló körülmények között éltek, a régi rendszer alatt igen jól el voltunk látva. Jövőnk is biztosítottnak látszott. Mint bányaigazgató jól kerestem ... Az új helyzet feje tetejére állította számításaimat, megzavarta a megszokott életemet . ,, elégedetlen voltam és szerettem volna helyreállítani a múltat.” Egy orosz kártevő (volt mérnök), a Sahhti-i kártevők perével kapcsolat-ban kijelentette: „A kapitalizmus alatt bizonyos mértékben a tőke főtisztjei voltunk. A tőke rajtunk keresztül zsákmányolta ki a munkásokat és ez egy bizonyos ideológiát fejlesztett ki bennünk, amely elválasztott bennünket a munkásoktól, sőt szembeállított velük. A helyzet változása október után levett a lábunkról. Világnézetünket megváltoztatni nehezen tudtuk. Ez vitt bennünket a proletariátussal és a szovjet hatalommal ellenséges útra.” Egy másik kártevő így nyilatkozott: „Mi azt gondoltuk, hogy a bolsevikok nem tudják helyreállítani a gazdaságot és általában nem maradnak sokáig uralmon .. Világos, hogy a szocializmus ellenségének nem volt nehéz ezeket az elemeket kártevésre, kémkedésre, stb. megnyerni. Ismeretes az is, hogy az ellenség eszközeivé lettek kisebb fizetésű szakemberek is. Amikor a Szovjetunióban leleplezték az 1927-ben megalakult ellenforradalmi „ipari pártot”, amelynek egyszerű mérnökök is tagjai voltak, az egyik közülük arra a kérdésre, hogy miért lépett ebbe az ellenforradalmi szervezetbe, ezt válaszolta: „Egyszerű mérnökök is azért léptek a szovjet hatalom elleni harc és nyílt cselekvés útjára, mert a burzsoá társadalmi rend nézeteivel voltak átitatva, mert többségük burzsoá, vagy kispolgári családból származik, polgári környezetben éltek, a polgári társadalom iskoláiba jártak, a polgári ideológiával voltak telítve, szoros kapcsolataik voltak a burzsoáziával, összenőttek a kapitalista társadalmi renddel.” Többen közülük csak a börtönben ismerték fel, hogy a szocializmus sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt számukra, mint bármely más társadalmi rendszer. Az egyik mérnöktanár például kijelentette, hogy a szovjethatalomat el sem tudta képzelni hatalomnak, az ő számára azelőtt csak a kapitalisták és a földbirtokosoknak a hatalma volt igazi hatalom. Az ellenség általában könnyen szegez ügynököket azok között, akik a „régi szép időkről" álmodoznak, akik elégedetlenek az új társadalmi renddel, mert ezek az elégedetlenek gondolkodásuknál, szokásaiknál fogva hajlamosak azokat segíteni, akik ígérik, hogy a tegnap visszatér majd. Mindezek azonban általában olyan elemek, akiket anyagi és egyéb okok a régi rendhez kötöttek, akik sokszor nem is titkolják nézeteiket, akik szemmel láthatólag osztályidegenek. Az ellenségnek természetesen más eszközökhöz kell folyamodnia, amikor a dolgozók soraiban, sőt a pártagok soraiban akar ügynököket szerezni. Számára ez a legfontosabb, mert az ilyen ügynökök nehezebben felismerhetők, több kárt képesek okozni, és azért is értékesebbek, mert hozzáférhetnek olyan adatokhoz is, amelyeket az ellenség más úton megszerezni nem tud. Visinszkij elvtárs a Szovjetunió jelenlegi külügyminisztere, mondotta, amikor a Szovjetunió államügyésze volt, hogy a külföldi államok kémszervezetei lépésről-lépésre nyomon követik azokat, akiket hálójukba akarnak keríteni. Elsősorban azokat, akiknek jellemi gyengeségeiről szereztek tudomást, akikről megtudták, hogy hiúk, gerinctelenek, nem óvatosak, anyagiasak, szeretik az alkoholt, szeretnek könnyen élni, könnyen kerülnek nők befolyása alá, hiszékenyek, stb., stb. Az ellenség a neki szükséges területen figyeli és gondosan tanulmányozza az embereket és keresi „azt a húrt, amelyen megszólaltatható“. Figyeli a kiszemeltet és azokat, akikre a már ügynökök felhívják figyelmét. Az illető gyarlóságaiból egyre szorosabbra kötik számára észrevétlenül a hálót, hogy azután lecsapjanak rá és ne engedjék ki többé karmaikból, ha az „áldozat“ nem elég bátor ahhoz, hogy az ellenséges kísérleteket megfelelő államvédelmi szervnek haladéktalanul jelentse. Az ellenség módszerei Néhány példa? 1935-ben történt Moszkvában. Egy fiatal orosz a kultúrparkban megismerkedett egy külföldivel. Elszórakoztak és a külföldi azt javasolta, hogy este menjenek színházba. „Összebarátkoztak és többször együtt töltötték az estét. A külföldi kém volt, de huzamos ideig azt semmivel sem árulta el. Csak később kezdett érdeklődni „barátja“ családja iránt, hol dolgozik, ismerősei iránt és így tovább. Egy idő múlva a kém széleskörű ismeretséget szerzett „barátja“ révén. Persze azokkal ismerkedett meg, akik a kémszolgálat szempontjából fontos gyárakban dolgoztak. Sokáig ezeknek sem tett fel gyanús kérdéseket. Ellenben egyre vidámabban töltötték az esteket és a kém alaposan kitanulmányozta minden egyes új ismerősének a gyengéit, hajlamait, stb. Amikor már arra az útra vitte egyik-másik „barátját“, hogy ez a szovjet erkölccsel össze nem egyeztethető, vagy törvénybe ütköző „kis dolgokat” elkövetett, akkor a kém kíméletlen fenyegetéssel „bekapcsolta“ „barátját“, a külföldi állam kémszolgálatába. Egy másik eset: Egy elvtárs szabadságra utazott. Úgy vélte, hogy a szabadság alatt is dolgozik majd és ezért magával is vitt bizonyos anyagokat. A nyaralóban minden tekintetben igen kellemes nőismeretséget kötött. A hölgy később bemutatta más, ugyancsak igen kellemes hölgyeknek. A társaság középpontja az elvtárs volt. Egy szép napon megérkezett a hölgy férje. Az elvtársat bemutatták neki. Nagyon összemelegedett az egész társaság és minthogy az elvtárs időközben dolgozgatott is, egy napon az egyik hölgy felajánlotta neki baráti segítségét: véletlenül magával hozta az írógépét és miért ne segítene? Néhány napig „segített“, majd hirtelen az iratokkal együtt eltűntek a hölgyek, és velük a hölgynek a „férje“. Miután letartóztatták őket, kiderült, hogy valamenynyien külföldi hatalom kémei voltak. R. fontos üzemben dolgozott. Szeretett inni. És általában többet költeni, mint amennyit keresett. Kártyázott is. Ennek kapcsán került a külföldi kémszolgálat hálójába. Az egyik partnere, amikor R. veszített, felajánlotta, hogy kölcsönöz neki pénzt. Kezdetben annyit kölcsönzött, neki, amenynyit R. vissza is tudott fizetni. Legközelebb annyit, amennyit már nehezebb volt visszaadni. Egy idő múlva pedig annyit, amennyit már nem tudott visszafizetni. És ekkor megnyerte ügynökének. Egy magasabb rangú állami tisztviselő a moziban ismerettséget kötött egy nővel. Aztán többször találkoztak, végül elvette feleségül. Feleségének húga volt. Természetesen összeismerkedtek. A férj megfeledkezett arról, hogy bizalmas dolgok nem tartoznak a családtagokra. Hol ezt, hol azt mesélte egyszer a feleségének, másszor a sógornőjének is és egy szép napon észrevette, hogy irataiból hiányzik valami. Egy idő múlva meglátogatta egy ismeretlen, átnyújtotta neki az eltűnt okmányokat, kijelentette, hogy ő külföldi hatalomnak a megbízottja és hogy ezentúl ő rendelkezik vele , vagy feljelenti. Az állami tisztviselő nem jelentette a dolgot. Kiderült, hogy a sógornője külföldi állam kémszolgálatában állt és felesége segített neki. Sógornőjét, feleségét, őt is letartóztatták. Tudnunk kell azt is, hogy a külföldi kémszolgálatnak vannak olyan „megbízottaik” is, akik maguk közvetlenül nem kémkednek. Valamilyen feltűnést nem keltő foglalkozást űznek s feladatuk, hogy figyeljék mi történik, kössenek ismeretségeket, felhívják a kémszolgálat figyelmét bizonyos kérdésekre, emberekre és főképpen, hogy ügynököket szerezzenek. Ezek a megbízottak csak bizonyos helyzetben „lépnek akcióba". Fokozott éberséget Látjuk, hogy az imperialisták kémei és más fajtájú egyéb ügynökei a legkülönbözőbb eszközökkel és módszerekkel végzik munkájukat. Sokszor nem könnyű őket felismerni. Az egyetlen hatékony ellenszer működésük ellen: fokozott és állandó éberség. Ez mindenekelőtt azt jelenti: egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a kapitalista környezetről, vagyis arról, hogy ellenség vesz körül és az ellenség mindent megtesz, hogy építő munkánkat megakadályozza, vagy legalább is zavarja. Az éberségnek előfeltétele: tisztában kell lennünk azzal, hogy mi történik körülöttünk és hogy mi miért történik. Vezetőink ezért hangoztatják minduntalan, hogy tanulnunk kell, mert csak ha tanulunk, tudunk tájékozódni és tudjuk felismerni, mi miért történik, akár bel-, akár külpolitikai kérdésekről van szó. Az éberséghez tartozik, hogy fel kell figyelnünk jelentéktelennek látszó megnyilvánulásokra is. Valakinek egyegy „elszólása“ sokszor rávilágít arra amit máskülönben nem árul el. Sokszor elsiklunk egy-egy szovjetellenes, demokráciaellenes, pártellenes megnyilatkozás fölött Pedig el kell gondolkodnunk rajta: ki tette, miért tette, miből fakad? Az éberség puszta frázis marad, ha nem vagyunk feltétlenül őszinték a Párthoz, ha tudunk magunkra, vagy másokra vonatkozó olyan dolgokat, amikről a Pártnak tudnia kell, és hallgatunk róla; ha kételyeink vannak valamire ,vonatkozóan, ha valaki szeget ütött fejünkbe és ezt akármilyen okból nem merjük bátran megmondani. Hiába beszélünk éberségről, ha nem ismerjük saját környezetünket, ha fecsegünk olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak másra; ha nem figyeljük, hogy valakinek a szavai és tettei között nincs-e eltérés és nem kutatjuk mi ennek az oka; ha munkára, vagy előléptetésre ajánlunk valakit anélkül, hogy biztosan tudnánk, valóban teljesen megbízható-e; ha hallunk olyan dolgokról, amelyekről tudjuk, hogy nem felelnek meg az igazságnak és mégis hallgatunk; ha nem figyelünk fel, amikor valaki régi, vagy új érdemeire hivatkozik, hivalkodik azokkal és nem vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi munkája összhangban van-e azokkal az érdemekkel, amelyekre hivatkozik; ha nem figyeljük meg, hogyan reagál valaki arra, amikor bírálják, mert hibát követett el, ha valaki olyan „jól értesült“, hogy arról is tud, amiről neki nem volna szabad tudnia. A legfontosabb kérdés, amelyen mindenki a legkönnyebben mérhető le és amelynek kapcsán mindenki a legkönynyebben árulja el igazi lényét: maga, tartása a Szovjetunióval és az imperialista nagyhatalmakkal kapcsoltos kérdésekben. Az ellenség ügynöke természetesen ebben a kérdésben is álcázza magát, de mégis ez az a kérdés, amelynél a legkönnyebben árulhatja el igazi lényét, mégha a Szovjetunió, a népi demokrácia „barátjának“ tünteti is fel magát. Nem lehet általános érvényű receptet adni arra, hogyan legyünk éberek, de van mégis egy szempont, amelyről ha meg nem feledkezünk, megakadályozhatjuk, hogy az ellenség kezére játszunk. Ezt a szempontot Visinszkij elvtárs, amikor államflügyész volt, így foglalta szavakba: „Mindenki tekintse szabálynak, hogy bárkivel érintkezik, úgy viselkedjék, hogy, ha az illetőről kiderülne, hogy ellenség, a velünk való ismeretségből semilyen hasznot ne meríthessen a maga kártevő és kémkedési tevékenysége számára.” És Visinszkij elvtárs arra is figyelmeztetett: az ellenség látszólag jelentéktelen dolgokból tud meg jelentős dolgokat. A bolsevikok pártja régen felszámolta belső ellenségeit E harcok egyik legfontosabb tanulsága: a belső ellenség elleni küzdelem nemcsak az államvédelmi szervnek feladata, hanem minden becsületes polgáré és elsősorban a kommunistáké. Ezt a tanulságot nekünk is hasznosítanunk kell. Kassai Géza VERSENYBEN a dolgozó parasztság Vasárnap szokatlan dologra ébredtek a sopronkövesdiek: zeneszó köszöntötte a reggelt. Aznap indult a begyűjtési verseny a faluban, azért volt zenés ébresztő. Akkor vitte be felpántlikázott kocsiján az előírt menynyiségnek közel ötszörösét Musatics elvtárs, a község bírója. Ő hívta ki versenyre az egész falut, ő is vitte be elsőnek a beadnivalót. Meg is mondta mindenkinek: ő most már minden évben úgy csinálja, hogy nem nézi mit ír elő a rendelet, beadja az államnak minden szem felesleges gabonáját. A falu kihívta begyűjtési versenyre Nagylózsi, és a bíró kihívása óta — igaz, hogy nem mindenki —, de 273 dolgozó paraszt egyéni versenyben áll a faluban. Van közöttük kisparaszt is, középparaszt is. Még csak egy-két helyen csépeltek a faluban, de máris szép versenyeredmények vannak: Pajer János hat holdas újgazda, aki éppen most csépelt, már hozza is a gabonáját befelé. De nem annyit, mint amennyi elő van írva, hanem egyszerre 10 mázsa és 40 kilót, méghozzá gyönyörű, nyolcvanas fajsúlyút. És azt mondja: délután még külön behozza azt a 263 kilót is, ami ki van rá vetve. „Támogatnak bennünket a munkások géppel, műtrágyával, mindennel, meg segítenek bennünket a kulákok ellen is, hát most visszatámogatjuk őket." — mondja. Radics Sándor újgazda szérűskertjében nemrég indult a gép, de alig hogy megtelnek a zsákok, már rakják is a kocsira és viszik befelé a szövetkezeti raktárba. Amint az első kereszt befolyt, rögtön ki tudták számolni: közel 14 mázsa termett egy holdon. Gráczol Sándor öt holdja is jól fizetett,könnyen megy nála is a beadás. Mire a gép az utolsó kévét is elnyeli, éppen delet harangoznak. Körülülik az asztalt a családdal együtt a munkások is. A fiatal Gráczol hamar bekapja az ételt, aztán föl a kocsira, a zsákok tetejébe és már hajt is a szövetkezet raktárába. Amerre halad, kévékkel megrakott és tömött zsákokat szállító kocsikkal találkozik. Ő „csak" 100 százalékig teljesíti egyelőre a beadást, de — amint mondja, — a cséplés végeztével még meglátja: lehet, hogy tudnak még beadni. Szembetalálkozik Szalai István középparaszt kocsijával. Üresen jön a raktártól. Háromszorannyit vitt be, mint amennyit kellett volna. Míg egymás mellett elhaladnak, átkiált a fiatal Gráczolnak: „Siess, komám, nehogy sokan elibéd kerüljenek!’' Ilyet még nem látott a falu. Vörös és nemzetiszínű szalagok a kocsikon, cséplőgépeken. Zöld gallyakkal, felírásokkal, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak képével díszítve a gabonaraktár — olyan minden, mintha csak lakodalom lenne. Mert, hogy ünnep is van most igazában. Telnek a zsákok — nő a kazal Nem késlekednek a beadással! Egyenesen a géptől viszik a magtárba az előírt és felajánlott gabonát A földművesszövetkezet feldíszített magtára várja az új kenyérnekvalót 7 LAMMERTZ bőrvarrótűk beérkeztek! Ára Ft 1.38 darabonként. Viszonteladóknak szokásos engedmény. MINDENFAJTA VARRÓGÉPALKATRÉSZEK CSEPEL Kerékpár, Varrógép és Motorkerékpár Értékesítő NV Bajcsy-Zsilinszky út 59.