Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-19 / 197. szám

1961. augusztus 19. szombat NÉPSZABADSÁG AZ ÜNNEPRE KÉSZÜLNEK Augusztus 20-i dekoráció a Gheorghiu-Dej Hajógyár homlokzatán. Az idén 225 ezer holdon termesztenek cukorrépát A cukoripar felkészült a cukorgyártási idényre (Tudósítónktól.) Az Élelmezésügyi Minisztérium kollégiuma pénteki ülésén megvi­tatta a cukoripar felkészülését az idei szezonra. Megállapították, hogy az országban valamivel több mint 225 ezer katasztrális holdon termesztenek cukorrépát. A várható terméseredmények alapján a cukoriparnak mintegy 280 ezer vagon cukorrépát kell át­vennie. Az országban 1215 átvevő­hely lesz, a réparakodás gépesíté­sére új szállítószalagokat szer­zett be az ipar­. A cukorgyárak műszaki szem­pontból is felkészültek a nagy mennyiségű cukorrépa feldolgozá­sára. Szerencs és Sárvár kivételé­vel befejezték a cukorgyárakban a letisztítás korszerűsítésének leg­fontosabb szakaszát. Jó ütemben halad a Mezőhegyesi Cukorgyár­ban a 150 vagonos napi teljesít­ményű J-diffúzió építésének elő­készítése is. Előreláthatólag az idei cukor­­gyártási idényben 37—38 ezer vagon cukrot gyártanak cukorgyá­raink. déseknek köszönhető, hogy a gé­pek alacsony kihasználtsága elle­nére, az egy munkásfőre, egy nap­ra számított termelési érték az 1960. évi 10 százalékkal szemben, 1961-ben várhatóan újabb 14 szá­zalékkal növekszik, s a termelés­­növekedésnek előreláthatóan 77,5 százalékát fedezik termelékeny­séggel 15 százalékkal lehetne több De vajon egyértelműen pozitív­nak minősíthetjük-e ezeket az eredményeket? E kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nem­mel válaszolni. A fejlődést, az említett számok és tények pozitív voltát értelmetlen lenne kétségbe vonni. A gépek alacsony leterhe­lése azonban olyan probléma, amelyet mégsem lehet szó nélkül hagyni, még akkor sem, ha ennek kihatása jelenleg nem tükröző­dik a különböző gyári statiszti­kákban. Érdemes szóvá tenni ezt már csak azért is, mert van né­hány elgondolkoztató, pozitív­nak semmiképp sem nevezhető tendencia a gyár fejlődésében ... A gépek jobb kihasználását ma több objektív körülmény nehe­zíti a gyárban. Ezek közé tartoz­nak elsősorban az anyagellátás problémái. A gyár által felhasz­nált összes anyagnak jó része im­portból származik, s az üzem bel­földi kooperációja is meglehetősen széles. Az anyagellátás nagyon rapszodikus, s mint a már emlí­tett veszteségtanulmányban ol­vashatjuk, meglehetősen sok — az összveszteségidő 3,4 százaléka — az anyagra várási idő. A gyár ter­melésének volumenét ily módon elsősorban nem a kapacitás, ha­nem az anyaghelyzet szabja meg. Mi sem jellemzőbb erre, mint a gyár vezetőinek az a meggyőződé­se, miszerint, ha biztosítva lenne a folyamatos anyagellátás, min­den külön intézkedés nélkül leg­alább 15 százalékkal többet ter­melhetnének. Ez természetesen ki­hatással lenne a gépek fokozott leterhelésére is. A szociális feltételek További, korántsem sajátosan autóvillamossági gyári probléma, amely a gépkihasználás, s ezzel kapcsolatban a több műszakos termelést érinti, az, hogy a leg­utóbbi erre vonatkozó hivatalos rendelkezések csupán a műszaki­szervezési tennivalókra terjednek ki, de munkaügyi és szociális vo­natkozásai megoldatlanok. Ezért az Autóvillamosságiban is több esetben előfordult, hogy amikor egy-egy műhelyben, például a te­kercselőben általánossá tették a két műszakot, a dolgozók — első­sorban nők — inkább kiléptek, mondván, hogy a másik üzemben olyan beosztásban dolgozhatnak, amelyben csak egy műszakra kell bejárniuk. A váltott műszakot fő­leg a gyermekeik elhelyezésével összefüggő nehézségek miatt nem tudják vállalni. Itt lenne az ide­je, hogy az illetékes szervek hatá­rozott intézkedéseket tegyenek e problémák megoldására és meg­vizsgálják, milyen szociális, kultu­rális, egészségügyi kérdéseket vet fel a váltott műszak általánossá tétele a népgazdaság legfontosabb ágaiban. Mindebből azt hihetné valaki: az új gépek megfelelő kihaszná­lásának tehát csak objektív, még­pedig a gyáron kívül álló objek­tív okai vannak. Ez azonban té­ves következtetés. Itt elsőként az úgynevezett közgazdasági szem­lélet hiányát kell szóvá tenni egyes műszaki vezetők körében. A gyár­ban szerzett tapasztalatok ugyan­is azt bizonyítják, hogy az új gé­pek kiválasztásánál a gyár mű­szaki vezetőit nem minden eset­ben vezették ilyen meggondolá­sok, hanem inkább a „jó, ha van" elmélet. Az igazság az, hogy még nincsenek meg minden tekintet­ben azok az objektív feltételek, amelyek a jelentős mennyiségű­ új gép megfelelő kihasználását lehetővé tennék. Márpedig a mű­szaki fejlesztésnél ezt is figye­lembe kell venni. El kellene pél­dául gondolkodni azon, vajon ér­­demes-e amortizációs alapot fi­zetni olyan gépek után, amelyek nincsenek kellően leterhelve, hi­szen ilyen körülmények között ez nem realizálódik a gyár önkölt­ségében. Megfontolás tárgyává kellene tenni azt is, nincs-e az újonnan kapott gépek között olyan, amelyet célszerűbb lenne átadni, miután további leterhelé­sük a vállalat szempontjából va­lóban ésszerűtlen lenne. Az igaz­ság kedvéért itt azt is meg kell jegyezni, hogy az új gépek na­gyobb részét ún. könyvjóváírással (vállalatok egymás közötti cseré­je) kapta a gyár, s ez a módszer nem mindig teszi lehetővé a cél­nak leginkább megfelelő gép be­szerzését. Meg kell mondani, a gyár mű­szála vezetőit foglalkoztatják e problémák. A gépek jobb kihasz­nálására készül az intézkedési terv,­­ amelynek eredményeként még ez évben, jelentősen növek­szik a gépek átlagos műszakszá­ma. A műszaki-közgazdász szem­lélet kialakítása érdekében vettek fel a gyárba az elmúlt években több közgazdászt, akikkel rend­szeresen megtanácskozzák a fej­lesztés kérdéseit. Nagyon helyes lenne, ha a jövőben az új gépek beszerzésénél s általában az üzem­­szervezési kérdésekben is fokozot­tan együttműködnének velük. Úgy hisszük ugyanis, az új tech­nika akkor fog igazán kama­tozni az autóvillamossági gyár számára is, ha megteremtik mind­azokat az objektív és szubjektív feltételeket, amelyek ma még gá­tolják ezt. Terényi Éva Szakszervezeti vezetők látogatása a Royai Szállóban Somogyi Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Brutyó János, a SZOT főtitkára és Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára péntek dél­előtt megtekintette az augusztus 21-én megnyíló Royai Szállót. A szakszervezeti vezetők elbe­szélgettek az épület kivitelezőivel és a szálló alkalmazottaival. (MTI) Átadta megbízólevelét a Bolgár Népköztársaság új magyarországi nagykövete Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke pénteken fogadta Jancso Georgievet, a Bolgár Népköztár­saság új rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, dr. Sík End­re külügyminiszter, Köteles Jenő vezérőrnagy, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokoll­­osztályának helyettes vezetője. Jancsó Georgiev nagykövet megbízólevele átadásakor beszé­det mondott. A nagykövet hangsúlyozta: a bolgár népet és kormányát nagy megelégedéssel tölti el, hogy a két ország népei között a felszabadu­lás után létrejött testvéri barát­ság, sokoldalú együttműködés és kölcsönös megértés szüntelenül erősödik és fejlődik a munkás­nemzetköziség, a marxizmus— leninizmus elveihez, a Szovjetunió vezette nagy szocialista családhoz való hűség alapján. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt a nagykövet be­szédére. — A magyar nép — mondta a többi közt — őszintén örül azok­nak a sikereknek, amelyeket a testvéri bolgár nép, pártja veze­tésével a szocializmus építésében elért. Büszkék vagyunk az önök minden újabb eredményére, mert a szocializmus építésében elért si­kereik növelik a szocialista or­szágok nagy közösségének erejét. A megbízólevél átadása után a nagykövet a kíséretében megje­lent Ljuben Pavlov nagykövetségi első titkárt, dr. Marin Kaszavetov nagykövetségi másodtitkárt, Petar Sztanov kereskedelmi tanácsost és Alekszander Karasztojanov ezredest, katonai attasét bemu­tatta Dobi Istvánnak, aki ezután a nagykövettel hosszabb baráti beszélgetést folytatott. * Jancso Georgiev, a Bolgár Nép­­köztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete megbízólevelének át­adása után, megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. (MTI) A CSÉPLÉS UTOLSÓ NAPJAIBAN Csongrádban a gabona 95 százalékát már elcsépelték Szemerkél az eső és a Csongrád megyei termelőszövetkezetekben nem tudják, hogy szomorkodja­­nak-e, vagy örüljenek. Az eső igen jól jön a kukoricára, de hát­ráltatja a cséplést, pedig a megye négy városa és három járása az első közt csatlakozott a csengeri és a tiszalöki járás felhívásához. A feladat nagy: 167 ezer hold ka­lászos területről 49 ezer hold ter­mését kombájnok­ aratták le, de 118 ezer holdról kévékbe gyűjtöt­ték a gabonát, s ezt a hatalmas mennyiséget a gépállomások csép­lőgépeinek és a szorgos munka­csapatoknak kellett és kell zsá­kokba eresztenie. Hogyan állnak a megyében a csépléssel másfél nappal az ünnep előtt? Erre a kérdésre először Bognár Józseftől, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjétől kértünk választ. — Nem rossz a helyzet a me­gyében, a gabona 95 százalékát már elcsépeltük — mobilja Bog­nár elvtárs. — Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincs szükség komoly erőfeszítésre. Vegyük ta­lán sorra városaink és járásaink helyzetét. Három városunk — Hódmezővásárhely, Makó és Csongrád — már végzett a csép­léssel és Szentesen is csak egyetlen tsz-ben marad csépelnivaló az ünnepek utánra. Ez pedig az Alkotmány Tsz, de itt is fogad­­koznak, hogy 23-áig befejezik a cséplést. Külön kiemelném a ma­kói szövetkezetek igyekezetét, Makón ugyanis már 16-an végez­tek a csépléssel. Vásárhelyen pe­dig a Petőfi és a Viharsarok tsz lett az első.­­ Járásainkban is elég jó a helyzet, egyedül a szegedi járás küzd nagyobb nehézségekkel. A makói járásban már 26 tsz vég­zett a csépléssel, de a még hátra­levő ötben is úgy igyekeznek, hogy 20-áig minden gabona zsá­kokban legyen. A csanádpalo­­tai Törekvés Tsz-ben például nyolc cséplőgépet összpontosítot­tak, hogy 20-áig végezhessenek. A szentesi járásban 46 tsz fejezte be a cséplést és négynek van még feladata. Ebből a járásból dicsé­retet érdemel a csányteleki Sza­bad Május­­ Tsz és a szegvári Gorkij Tsz; az előbbi augusztus 12-re, az utóbbi 15-re fejezte be a cséplést. A csányteleki Szabad Május 1-ben 728 holdon a mély­szántást is elvégezték Komoly el­maradás mutatkozik viszont a mártélyi Haladás és a derekegy­­házi Ezüstkalász tsz-ben. Ezek aligha végeznek 20-a előtt a csép­léssel. Mártélyban a községi ta­nács a még egyéniek csépléséhez nem adott kellő segítséget: nem szervezték meg a kaláká­ban való cséplést és több gépet sem igényelte­k, noha most már egyre-másra felszabadulnak a cséplőgépek. A legrosszabb a helyzet a szegedi járásban, ahol 100 tsz közül 20—25 nem fejezi be 20-áig a cséplést. Olyan közsé­gek, amelyek máskor az elsők közt szoktak lenni, mint Balástya és Kistelek, az idén lemaradtak. Pedig a közelükben levő rúzsai hat tsz már jóval korábban vég­zett a csépléssel. Igaz ugyan, hogy sok az új szövetkezet a sze­gedi járásban, azonkívül a gyü­mölcsszedés is lekötötte a munka­erőt, mégis nagyobb igyekezetre telhetne erejükből. Időközben belép az osztályveze­tő irodájába Sas Béla megyei fő­­agronómus. Ő a szép termésered­ményekre tereli a szót . Az utóbbi 30 évben nem volt ilyen magas termésátlagunk — mondja. — Az eddigi cséplési eredmények alapján 11,7 mázsás átlagtermést várunk búzából. Ez két mázsával több az 1959-es év jó termésénél. Ezt elsősorban a nagyüzemi gazdaságoknak és az intenzív búzafajták bevezetésé­nek köszönhetjük. A megyei tanácstól a Gépállo­mások Csongrád megyei Igazgató­ságára vezetett utunk, ahol Bezár Demeter igazgató ad tájékozta­tást. " Nem fejezzük be száz száza­lékig a cséplést 20-áig, de két-há­­rom százaléknál több nem marad az ünnepek utánra. 11 gépállomá­sunk közül csupán háromnak marad még gépelnivalója. A ma­kói gépállomásnak a földeák­ Kossuth Tsz-ben és Maroslellén akad még munkája. Maroslellén a hordás lassúsága nehezíti a csép­lést. Földeákon viszont nem haj­landó a tsz olyan gépi segítséget elfogadni, amelyhez idegen csép­lőbanda van. A szentesi gépállo­más körzetében viszont az lassí­totta a munkát, hogy a tsz-mun­kacsapatok teljesítménye kicsiny volt, egyes helyeken alig 50—70 mázsát engednek le naponta. A kisteleki gépállomás körzetében ugyancsak lesz elmaradás, itt ar­ra hivatkoznak, hogy kevés az ele­vátor és a szövetkezeti munkacsa­patok tagjai nem hajlandók ru­dasfával szalmát hordani.­­ Elsőnek a Dorozsmai Gépál­lomás jelentette a megyében a cséplés befejezését. Éppen a mai napon. A körzethez tartozó 48 községben már nem akad csépelni­­való. Sőt, néhány géppel a Sán­­dorfalvi Gépállomás körzetében is segítettek. A dorozsmain kívül augusztus 20-ig a királyhegyesi, a csongrádi, a deszki, a vásárhelyi, a székkutasi és a sándorfalvi gép­állomás is végez a csépléssel. Természetesen a gépállomások gépei másutt is dolgoznak. A csépléssel egyidejű gondunk a nyári mély- és keverőszántás, a lenaratás, a lucernakaszálás, ka­száljuk és csépeljük a maglucer­nát, a szegedi Felszabadulás Tsz- nek rizstelepet készítettünk, segítünk a tsz-eknek a hordásban és a szállításban.­­ Mindenesetre a legnagyobb feladatunk ezekben a napokban a cséplés. A nagy hajrá idején tűnnek ki a kiváló traktorosok. Minden gépállomáson akad ilyen szép számmal. Én a Vásárhelyi Gépállomásról szeretnék megemlí­teni három nevet: Danda László, a Petőfi és a Lenin Tsz-ben 4018 mázsa gabonát eresztett le gépén, ami azt jelenti, hogy az Üllég községből toborzott cséplőcsapat 200 mázsán felül teljesített na­ponta. Kristóf II. Sándor 1100-as gépén sándorfalvi munkacsapa­tával 3912, Molnár Sándor pedig 3755 mázsa gabonát csépelt el az idényben. — Csongrád megye tehát 20-áig nem ér el száz százalékos ered­ményt, de határozott véleményem, hogy az idén sokkal jobban ha­ladt a cséplés és még így is ko­rábban végzünk, mint az előző években. Lakos György 3

Next