Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)
1961-08-19 / 197. szám
1961. augusztus 19. szombat NÉPSZABADSÁG AZ ÜNNEPRE KÉSZÜLNEK Augusztus 20-i dekoráció a Gheorghiu-Dej Hajógyár homlokzatán. Az idén 225 ezer holdon termesztenek cukorrépát A cukoripar felkészült a cukorgyártási idényre (Tudósítónktól.) Az Élelmezésügyi Minisztérium kollégiuma pénteki ülésén megvitatta a cukoripar felkészülését az idei szezonra. Megállapították, hogy az országban valamivel több mint 225 ezer katasztrális holdon termesztenek cukorrépát. A várható terméseredmények alapján a cukoriparnak mintegy 280 ezer vagon cukorrépát kell átvennie. Az országban 1215 átvevőhely lesz, a réparakodás gépesítésére új szállítószalagokat szerzett be az ipar. A cukorgyárak műszaki szempontból is felkészültek a nagy mennyiségű cukorrépa feldolgozására. Szerencs és Sárvár kivételével befejezték a cukorgyárakban a letisztítás korszerűsítésének legfontosabb szakaszát. Jó ütemben halad a Mezőhegyesi Cukorgyárban a 150 vagonos napi teljesítményű J-diffúzió építésének előkészítése is. Előreláthatólag az idei cukorgyártási idényben 37—38 ezer vagon cukrot gyártanak cukorgyáraink. déseknek köszönhető, hogy a gépek alacsony kihasználtsága ellenére, az egy munkásfőre, egy napra számított termelési érték az 1960. évi 10 százalékkal szemben, 1961-ben várhatóan újabb 14 százalékkal növekszik, s a termelésnövekedésnek előreláthatóan 77,5 százalékát fedezik termelékenységgel 15 százalékkal lehetne több De vajon egyértelműen pozitívnak minősíthetjük-e ezeket az eredményeket? E kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A fejlődést, az említett számok és tények pozitív voltát értelmetlen lenne kétségbe vonni. A gépek alacsony leterhelése azonban olyan probléma, amelyet mégsem lehet szó nélkül hagyni, még akkor sem, ha ennek kihatása jelenleg nem tükröződik a különböző gyári statisztikákban. Érdemes szóvá tenni ezt már csak azért is, mert van néhány elgondolkoztató, pozitívnak semmiképp sem nevezhető tendencia a gyár fejlődésében ... A gépek jobb kihasználását ma több objektív körülmény nehezíti a gyárban. Ezek közé tartoznak elsősorban az anyagellátás problémái. A gyár által felhasznált összes anyagnak jó része importból származik, s az üzem belföldi kooperációja is meglehetősen széles. Az anyagellátás nagyon rapszodikus, s mint a már említett veszteségtanulmányban olvashatjuk, meglehetősen sok — az összveszteségidő 3,4 százaléka — az anyagra várási idő. A gyár termelésének volumenét ily módon elsősorban nem a kapacitás, hanem az anyaghelyzet szabja meg. Mi sem jellemzőbb erre, mint a gyár vezetőinek az a meggyőződése, miszerint, ha biztosítva lenne a folyamatos anyagellátás, minden külön intézkedés nélkül legalább 15 százalékkal többet termelhetnének. Ez természetesen kihatással lenne a gépek fokozott leterhelésére is. A szociális feltételek További, korántsem sajátosan autóvillamossági gyári probléma, amely a gépkihasználás, s ezzel kapcsolatban a több műszakos termelést érinti, az, hogy a legutóbbi erre vonatkozó hivatalos rendelkezések csupán a műszakiszervezési tennivalókra terjednek ki, de munkaügyi és szociális vonatkozásai megoldatlanok. Ezért az Autóvillamosságiban is több esetben előfordult, hogy amikor egy-egy műhelyben, például a tekercselőben általánossá tették a két műszakot, a dolgozók — elsősorban nők — inkább kiléptek, mondván, hogy a másik üzemben olyan beosztásban dolgozhatnak, amelyben csak egy műszakra kell bejárniuk. A váltott műszakot főleg a gyermekeik elhelyezésével összefüggő nehézségek miatt nem tudják vállalni. Itt lenne az ideje, hogy az illetékes szervek határozott intézkedéseket tegyenek e problémák megoldására és megvizsgálják, milyen szociális, kulturális, egészségügyi kérdéseket vet fel a váltott műszak általánossá tétele a népgazdaság legfontosabb ágaiban. Mindebből azt hihetné valaki: az új gépek megfelelő kihasználásának tehát csak objektív, mégpedig a gyáron kívül álló objektív okai vannak. Ez azonban téves következtetés. Itt elsőként az úgynevezett közgazdasági szemlélet hiányát kell szóvá tenni egyes műszaki vezetők körében. A gyárban szerzett tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az új gépek kiválasztásánál a gyár műszaki vezetőit nem minden esetben vezették ilyen meggondolások, hanem inkább a „jó, ha van" elmélet. Az igazság az, hogy még nincsenek meg minden tekintetben azok az objektív feltételek, amelyek a jelentős mennyiségű új gép megfelelő kihasználását lehetővé tennék. Márpedig a műszaki fejlesztésnél ezt is figyelembe kell venni. El kellene például gondolkodni azon, vajon érdemes-e amortizációs alapot fizetni olyan gépek után, amelyek nincsenek kellően leterhelve, hiszen ilyen körülmények között ez nem realizálódik a gyár önköltségében. Megfontolás tárgyává kellene tenni azt is, nincs-e az újonnan kapott gépek között olyan, amelyet célszerűbb lenne átadni, miután további leterhelésük a vállalat szempontjából valóban ésszerűtlen lenne. Az igazság kedvéért itt azt is meg kell jegyezni, hogy az új gépek nagyobb részét ún. könyvjóváírással (vállalatok egymás közötti cseréje) kapta a gyár, s ez a módszer nem mindig teszi lehetővé a célnak leginkább megfelelő gép beszerzését. Meg kell mondani, a gyár műszála vezetőit foglalkoztatják e problémák. A gépek jobb kihasználására készül az intézkedési terv, amelynek eredményeként még ez évben, jelentősen növekszik a gépek átlagos műszakszáma. A műszaki-közgazdász szemlélet kialakítása érdekében vettek fel a gyárba az elmúlt években több közgazdászt, akikkel rendszeresen megtanácskozzák a fejlesztés kérdéseit. Nagyon helyes lenne, ha a jövőben az új gépek beszerzésénél s általában az üzemszervezési kérdésekben is fokozottan együttműködnének velük. Úgy hisszük ugyanis, az új technika akkor fog igazán kamatozni az autóvillamossági gyár számára is, ha megteremtik mindazokat az objektív és szubjektív feltételeket, amelyek ma még gátolják ezt. Terényi Éva Szakszervezeti vezetők látogatása a Royai Szállóban Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Brutyó János, a SZOT főtitkára és Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára péntek délelőtt megtekintette az augusztus 21-én megnyíló Royai Szállót. A szakszervezeti vezetők elbeszélgettek az épület kivitelezőivel és a szálló alkalmazottaival. (MTI) Átadta megbízólevelét a Bolgár Népköztársaság új magyarországi nagykövete Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke pénteken fogadta Jancso Georgievet, a Bolgár Népköztársaság új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, dr. Sík Endre külügyminiszter, Köteles Jenő vezérőrnagy, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának helyettes vezetője. Jancsó Georgiev nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott. A nagykövet hangsúlyozta: a bolgár népet és kormányát nagy megelégedéssel tölti el, hogy a két ország népei között a felszabadulás után létrejött testvéri barátság, sokoldalú együttműködés és kölcsönös megértés szüntelenül erősödik és fejlődik a munkásnemzetköziség, a marxizmus— leninizmus elveihez, a Szovjetunió vezette nagy szocialista családhoz való hűség alapján. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt a nagykövet beszédére. — A magyar nép — mondta a többi közt — őszintén örül azoknak a sikereknek, amelyeket a testvéri bolgár nép, pártja vezetésével a szocializmus építésében elért. Büszkék vagyunk az önök minden újabb eredményére, mert a szocializmus építésében elért sikereik növelik a szocialista országok nagy közösségének erejét. A megbízólevél átadása után a nagykövet a kíséretében megjelent Ljuben Pavlov nagykövetségi első titkárt, dr. Marin Kaszavetov nagykövetségi másodtitkárt, Petar Sztanov kereskedelmi tanácsost és Alekszander Karasztojanov ezredest, katonai attasét bemutatta Dobi Istvánnak, aki ezután a nagykövettel hosszabb baráti beszélgetést folytatott. * Jancso Georgiev, a Bolgár Népköztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete megbízólevelének átadása után, megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. (MTI) A CSÉPLÉS UTOLSÓ NAPJAIBAN Csongrádban a gabona 95 százalékát már elcsépelték Szemerkél az eső és a Csongrád megyei termelőszövetkezetekben nem tudják, hogy szomorkodjanak-e, vagy örüljenek. Az eső igen jól jön a kukoricára, de hátráltatja a cséplést, pedig a megye négy városa és három járása az első közt csatlakozott a csengeri és a tiszalöki járás felhívásához. A feladat nagy: 167 ezer hold kalászos területről 49 ezer hold termését kombájnok aratták le, de 118 ezer holdról kévékbe gyűjtötték a gabonát, s ezt a hatalmas mennyiséget a gépállomások cséplőgépeinek és a szorgos munkacsapatoknak kellett és kell zsákokba eresztenie. Hogyan állnak a megyében a csépléssel másfél nappal az ünnep előtt? Erre a kérdésre először Bognár Józseftől, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjétől kértünk választ. — Nem rossz a helyzet a megyében, a gabona 95 százalékát már elcsépeltük — mobilja Bognár elvtárs. — Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincs szükség komoly erőfeszítésre. Vegyük talán sorra városaink és járásaink helyzetét. Három városunk — Hódmezővásárhely, Makó és Csongrád — már végzett a csépléssel és Szentesen is csak egyetlen tsz-ben marad csépelnivaló az ünnepek utánra. Ez pedig az Alkotmány Tsz, de itt is fogadkoznak, hogy 23-áig befejezik a cséplést. Külön kiemelném a makói szövetkezetek igyekezetét, Makón ugyanis már 16-an végeztek a csépléssel. Vásárhelyen pedig a Petőfi és a Viharsarok tsz lett az első. Járásainkban is elég jó a helyzet, egyedül a szegedi járás küzd nagyobb nehézségekkel. A makói járásban már 26 tsz végzett a csépléssel, de a még hátralevő ötben is úgy igyekeznek, hogy 20-áig minden gabona zsákokban legyen. A csanádpalotai Törekvés Tsz-ben például nyolc cséplőgépet összpontosítottak, hogy 20-áig végezhessenek. A szentesi járásban 46 tsz fejezte be a cséplést és négynek van még feladata. Ebből a járásból dicséretet érdemel a csányteleki Szabad Május Tsz és a szegvári Gorkij Tsz; az előbbi augusztus 12-re, az utóbbi 15-re fejezte be a cséplést. A csányteleki Szabad Május 1-ben 728 holdon a mélyszántást is elvégezték Komoly elmaradás mutatkozik viszont a mártélyi Haladás és a derekegyházi Ezüstkalász tsz-ben. Ezek aligha végeznek 20-a előtt a csépléssel. Mártélyban a községi tanács a még egyéniek csépléséhez nem adott kellő segítséget: nem szervezték meg a kalákában való cséplést és több gépet sem igényeltek, noha most már egyre-másra felszabadulnak a cséplőgépek. A legrosszabb a helyzet a szegedi járásban, ahol 100 tsz közül 20—25 nem fejezi be 20-áig a cséplést. Olyan községek, amelyek máskor az elsők közt szoktak lenni, mint Balástya és Kistelek, az idén lemaradtak. Pedig a közelükben levő rúzsai hat tsz már jóval korábban végzett a csépléssel. Igaz ugyan, hogy sok az új szövetkezet a szegedi járásban, azonkívül a gyümölcsszedés is lekötötte a munkaerőt, mégis nagyobb igyekezetre telhetne erejükből. Időközben belép az osztályvezető irodájába Sas Béla megyei főagronómus. Ő a szép terméseredményekre tereli a szót . Az utóbbi 30 évben nem volt ilyen magas termésátlagunk — mondja. — Az eddigi cséplési eredmények alapján 11,7 mázsás átlagtermést várunk búzából. Ez két mázsával több az 1959-es év jó termésénél. Ezt elsősorban a nagyüzemi gazdaságoknak és az intenzív búzafajták bevezetésének köszönhetjük. A megyei tanácstól a Gépállomások Csongrád megyei Igazgatóságára vezetett utunk, ahol Bezár Demeter igazgató ad tájékoztatást. " Nem fejezzük be száz százalékig a cséplést 20-áig, de két-három százaléknál több nem marad az ünnepek utánra. 11 gépállomásunk közül csupán háromnak marad még gépelnivalója. A makói gépállomásnak a földeák Kossuth Tsz-ben és Maroslellén akad még munkája. Maroslellén a hordás lassúsága nehezíti a cséplést. Földeákon viszont nem hajlandó a tsz olyan gépi segítséget elfogadni, amelyhez idegen cséplőbanda van. A szentesi gépállomás körzetében viszont az lassította a munkát, hogy a tsz-munkacsapatok teljesítménye kicsiny volt, egyes helyeken alig 50—70 mázsát engednek le naponta. A kisteleki gépállomás körzetében ugyancsak lesz elmaradás, itt arra hivatkoznak, hogy kevés az elevátor és a szövetkezeti munkacsapatok tagjai nem hajlandók rudasfával szalmát hordani. Elsőnek a Dorozsmai Gépállomás jelentette a megyében a cséplés befejezését. Éppen a mai napon. A körzethez tartozó 48 községben már nem akad csépelnivaló. Sőt, néhány géppel a Sándorfalvi Gépállomás körzetében is segítettek. A dorozsmain kívül augusztus 20-ig a királyhegyesi, a csongrádi, a deszki, a vásárhelyi, a székkutasi és a sándorfalvi gépállomás is végez a csépléssel. Természetesen a gépállomások gépei másutt is dolgoznak. A csépléssel egyidejű gondunk a nyári mély- és keverőszántás, a lenaratás, a lucernakaszálás, kaszáljuk és csépeljük a maglucernát, a szegedi Felszabadulás Tsz- nek rizstelepet készítettünk, segítünk a tsz-eknek a hordásban és a szállításban. Mindenesetre a legnagyobb feladatunk ezekben a napokban a cséplés. A nagy hajrá idején tűnnek ki a kiváló traktorosok. Minden gépállomáson akad ilyen szép számmal. Én a Vásárhelyi Gépállomásról szeretnék megemlíteni három nevet: Danda László, a Petőfi és a Lenin Tsz-ben 4018 mázsa gabonát eresztett le gépén, ami azt jelenti, hogy az Üllég községből toborzott cséplőcsapat 200 mázsán felül teljesített naponta. Kristóf II. Sándor 1100-as gépén sándorfalvi munkacsapatával 3912, Molnár Sándor pedig 3755 mázsa gabonát csépelt el az idényben. — Csongrád megye tehát 20-áig nem ér el száz százalékos eredményt, de határozott véleményem, hogy az idén sokkal jobban haladt a cséplés és még így is korábban végzünk, mint az előző években. Lakos György 3