Népszabadság, 1988. december (46. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1988. december 1., csütörtök * - - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának vitája (Folytatás az 1. oldalról.) az MTI híre szerint több köztársaság képviselőjének mondandóját összegezve fogalmazott úgy, hogy ami nem a föderáció erősítését szolgálja, az nem szolgálhatja a tagköztársaságok érdekeit sem. Más hírügynökségek Gorbunov beszédéből azt is idéznivalónak tartották, hogy a küldött kifogásolta: az átalakított tervezet kidolgozásakor nem vették teljes mértékben figyelembe a Lettországban megfogalmazott módosításokat. Az ülésen egyébként több felszólaló kitért az észt parlament döntésére, s azt a soknemzetiségű állam fejlődése szempontjából káros lépésnek tartotta. . A témával összefüggésben az elemzők figyelemre méltónak tartják azt is, hogy Mihail Gorbacsov beszédében tételesen nem támadta az észt parlament döntését, továbbá, hogy az előadói beszéd a politikai reform szakaszait leírva a későbbiekre a köztársaságok önállóságának növelését ígérte. Emellett szavai jelezték: nem maradt hatástalan a balti köztársaságokban, Örményországban és Grúziában valóságos mozgalommá fejlődött vita az alkotmánytervezet egyes pontjaival kapcsolatban, hiszen az SZKP főtitkára elmondta: elengedhetetlennek bizonyult az elhangzott megjegyzések alapján néhány lényeges módosítás átvezetése az alkotmány szövegébe. Azokról a pontokról van szó — mondta —, amelyeket a szövetséges köztársaságok törvényalkotói jogkörének korlátozásaként fogadtak a köztársasági szervek felépítésének meghatározásában, valamint a társadalmi-gazdasági és kulturális életben betöltött hatáskörük kijelölésében. A nemzetiségi kapcsolatok olykor éles problémái, a szövetséges köztársaságok önállóságának kérdései uralták a szerdai vitát is. Szót kapott Arnold Rüstel, az észt parlament elnöke is, s beszédét azért is nagy várakozás előzte meg, mert, mint ismeretes, az általa vezetett testület november 16-i rendkívüli ülésén hozott határozatának egyes pontjait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletileg helyezte hatályon kívül. Rüttel most a szövetséges köztársaságok önállóságának témájával foglalkozva kifejtette, hogy a regionális önelszámolás gazdasági modellje nem lehet egyforma minden köztársaságban, hiszen annál sokkal nagyobb a különbség a Szovjetunió különböző térségei között. Szerinte egyébként növelni kell az észt minisztertanács és a helyi tanácsok szerepét. A TASZSZ jelentése szerint Rüstel egészében véve egyetértett a tervezetek javasolt módosításával. A nemzetiségi viszonyokat érintő alkotmánycikkelyek módosításának fontosságára helyezte a hangsúlyt beszédében Grant Voszkanjan, az örmény parlament elnöke. Mint elmondta: a Kaukázuson túl kialakult helyzet azzal is összefügg,hogy a ma érvényes alkotmány egyes pontjai nincsenek kellőképpen kidolgozva. Megfelelő politikai értékelés kell a véres emlékű szumbatti eseményekről — mondta, s hozzátette, hogy ha ezt kellő időben elkészítették volna, nem került volna sor a legutóbbi napok eseményeire. Elismerte ugyanakkor, hogy Örményországban vannak olyan erők is, amelyek a feszültség fenntartásában érdekeltek. Idevág, hogy még kedden Rafik Nicsanov üzbég elsős titkár a szövetség megvédésének szükségességét hangsúlyozta, Gennagyij Kalein kazah első titkár pedig úgy fogalmazott, hogy Észtországban felülkerekedtek a peresztrojkaellenes erők. Az őshonos nemzetiség lehetséges diktátumának kivédésére Alekszandr Kosztyenyuk orenburgi területi küldött kétkamarás parlament létrehozását javasolta minden szövetségi köztársaságban. Javaslata szerint a második ház mindenütt a nemzetiségi tanács lenne, amely az adott területen élő valamennyi nemzetiség képviselőjét tömörítené. A demokráciát nem szabad az anarchiának felváltania — hangoztatta a többi között Vaszilij Kazakov, az OSZSZSZK miniszterelnökhelyettese, aki úgy vélte, hogy a most tárgyalt törvénytervezetek vitáját sok helyütt alkotmányellenes koncepciók propagálására használták fel. A szovjet tévéhíradóban szerda este Velihov akadémikus, képviselő arról beszélt, hogy a parlamenti tanácskozás az országban kibontakozott széles körű véleménycsere tükre volt. Lavrov, a színészszövetség elnöke kifejtette: ma már elképzelhetetlen, hogy a parlament előre elhatározott döntések mechanikus jóváhagyására korlátozza magát. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a következő választásokon zöld utat kell kapniuk a parlamentbe az okos, önálló véleményt formáló, változásokért síkraszálló jelölteknek. A vita csütörtökön folytatódik, s a tervek szerint még ma szavazást is tartanak az előterjesztésekről — külön-külön a parlament két házában. Megfigyelők szerint nem lehet kétséges, hogy a Legfelsőbb Tanács elfogadja — a beterjesztett módosításokkal — a tervezeteket, komoly lépést téve a demokratikus szovjet jogállam alapjainak lerakásában. Továbbra is feszültség uralkodik a Kaukázusban Azerbajdzsán: Támadások a rendőrség ellen ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A továbbra is szórványosan érkező jelentések szerint nem csökkent lényegesen a feszültség a Kaukázusvidék legveszélyesebb, legforróbb területén, Azerbajdzsánban, Örményországban erőszakos cselekmények nélkül ugyan, de érezhető az aggodalom a szomszédos köztársaságban élő örmények sorsa iránt. Az Izvesztyija bakui helyszíni jelentése beszámol arról, hogy „huligán elemek” támadást intéztek Azerbajdzsán több járásában és Kirovábádban a helyi rendőrségi, belügyi szervek központjai ellen. Az összecsapásoknak sebesültjei vannak. Bakuban szovjetellenes és nacionalista tartalmú röpiratok terjesztése miatt letartóztatták a hűtőgépgyár három munkását. Az azerbajdzsán fővárosban az utóbbi tíz napban több mint hétszáz embert vettek őrizetbe, mert megsértették a közrendet. A Kaukázuson túli területek muzulmán vezetője, megszakítva indiai útját, visszatért Bakuba, hogy lecsendesítse az indulatokat. Azerbajdzsánban a soviniszta feszültségszításon kívül érezhető az iráni ihletésű iszlám szélsőségesek befolyása is. A Moszkovszkije Novosztyi beszámolója szerint ezek az erők jelentős szerepet játszanak a megmozdulások központjában, a bakui főtéren történő eseményekben, amelyekbe nemritkán félmillióan is bekapcsolódnak. A Moszkovszkije Novosztyi nagy teret szentel a kirovábádi örmény negyedet támadó szélsőségesek elleni harcban hősi halált halt három szovjet katonának. Megjegyzi: ha az orvosok a kirovábádi kórházban gyakorlatilag nem tagadták volna meg a súlyos sebesültek orvosi ellátását, a három katona életben maradhatott volna. Nyugalomra, a vérontás megszüntetésére szólít fel hat neves szovjet értelmiségi — Baklanov és Granyin író, Pimen pátriárka, Uljanov színművész, Fjodorov akadémikus — nyílt levele. „A lelkiismeret nem engedi, hogy tétlenül szemléljük, miként gyilkolnak ártatlanokat, erőszakolnak meg nőket. Annyi tankot és katonát küldünk oda, amennyi elég ahhoz, hogy Szumgajt ne ismétlődhessen meg” — szól a felhívás. Gamzatov neves dagesztáni költő a Lityeraturnaja Gazeta hasábjain válaszol azoknak az azerbajdzsánoknak, akik mérsékletre, kompromisszumra tett javaslatát „örménybarátságnak” tartják, s akik most árulónak kiáltják ki, s könyvei elégetésével fenyegetőznek. Jerevánban bejelentették, hogy a helyzet normalizálódása eredményeképpen a szükségállapot néhány korlátozását enyhítik. A Karabah-bizottság is a sztrájk megszüntetésére hívott fel. Azerbajdzsánból tovább tart az örmények menekülése: az elmúlt időszakban mintegy 20 ezren hagyták el a köztársaságot. Dunai Péter: Örményország öt városában a múlt héten tizenegy ember vesztette életét az örmények és azerbajdzsánok közötti összecsapásokban — jelentette szerdán az Armenpress örmény köztársasági hírügynökség hivatalos forrásokra hivatkozva. (Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy az újabb halálesetekkel — a kirovábádi tragikus események halottaival együtt — tizenkilencre emelkedett az ellenségeskedések áldozatainak száma.) Az Armenpress értesülései szerint a tizenegy halott közül tíz azerbajdzsánii, egy pedig örmény. Valamennyien a november 22. és 29. közötti zavargásokban lelték halálukat. Tankok őrzik a rendet a jereváni Lenin téren. Franciaország nem ellenzi a moszkvai emberi jogi értekezletet Roland Dumas francia külügyi államminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottságában kijelentette, hogy a Szovjetunió és Franciaország egyetért abban, mielőbb be kell fejezni a bécsi európai utóértekezletet, hogy megkezdődhessék a hagyományos fegyverzetek csökkentésével foglalkozó konferencia. Dumas egyebekben megerősítette, hogy Franciaország nem ellenzi egy emberi jogi európai értekezlet megrendezését Moszkvában, ha közmegegyezés alakul ki erről. " Jó okunk van úgy hinni, hogy azok a feltételek, amelyeket e tárgyban az Egyesült Államok és más nyugati országok támasztanak a Szovjetunióval szemben, még az év vége előtt teljesülnek — tette hozzá Mitterrand elnök moszkvai tárgyalásairól beszámolva. A bizottság elnöke, Giscard d’Estaing volt köztársasági elnök kérdést intézett az államminiszterhez az emberi jogok romániai megsértésével kapcsolatban. Dumas aggodalmát fejezte ki az emberi jogok romániai helyzete miatt. Közölte a képviselőkkel, hogy Franciaország bukaresti nagykövetsége „konkrét és pontos összeállítást készít az emberi jogok és a kulturális örökség megsértéseiről”. * Dumas hangoztatta, hogy Romániában „a rendőrség mindenütt jelen van, az ellenzékiség minden megnyilvánulását elfojtják, a külföldiekkel való érintkezést megakadályozzák, s minderről a hatóságok nem hajlandók vitatkozni, hanem a kérdés felvetését a belügyekbe való beavatkozásként hárítják el”. Az államminiszter végül utalt arra, hogy e témáról megbeszélést folytattak a magyar vezetőkkel, az EK-országok „lépéseket tettek Franciaország és az NSZK közös kezdeményezésére”, ő maga pedig találkozott a román nagykövettel Bécsben. Más kérdésekről szólva a külügyi államminiszter politikai hibának minősítette azt az amerikai döntést, hogy nem engedik be New Yorkba Jasszer Arafatot, a PFSZ V. B. elnökét az ENSZ-közgyűlés vitájára. Megismételte, hogy Franciaország egyelőre nem ismeri el a palesztin államot, mert nincs területi valósága, a Palesztin Nemzeti Tanács határozata nyomán elismeri viszont a palesztin nemzet létét. (MTI) SZOVJET—KÍNAI KÜLÜGYMINISZTERI TALÁLKOZÓ Irány a csúcs? Ma először érkezik kínai külügyminiszter hivatalos látogatásra Moszkvába, s ez önmagában is a két szocialista nagyhatalom javuló kapcsolatait jelzi. Vajon mit várhatunk a tárgyalásoktól? Közelebb jutunk-e a szovjet— kínai csúcstalálkozóhoz? Moszkvai és pekingi tudósítónk a többi között ezekre a kérdésekre keres választ. Moszkva: Reményteljes új szakasz Peking: Az idő parancsa önmagában is történelminek nevezhető esemény, hogy — eltekintve Csou En-laj kormányfő-külügyminiszter 1957-es útjától — először látogat a szovjet fővárosba a kínai diplomácia vezetője. Ha igazolódnak az előzetes várakozások, akkor Csien Csi-csen és Eduard Sevardnadze eszmecseréje megnyithatja az utat Mihail Gorbacsov és Teng Hsziao-ping csúcstalálkozójához, a szovjet—kínai kapcsolatok teljes és végérvényes normalizálásához, amely — egy pekingi kommentár szavaival — immár „az idő parancsa”. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években gyorsuló ütemben bővült a két ország gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos és kulturális együttműködése, de a politikai áttörés még nem következett be. Ezt maga Csien Csi-csen állapította meg azután, hogy ősz elején New Yorkban megbeszélést folytatott szovjet kollégájával, és megállapodott vele a moszkvai randevúban. Sem ő, sem a kínai diplomácia más szószólói nem rejtették véka alá, hogy mi szükséges az „áttöréshez”, mindenekelőtt az, hogy haladást érjenek el a normalizálás legfőbb „akadályának” tekintett kambodzsai kérdés rendezésében, ami pekingi megítélés szerint elsősorban a vietnami csapatkivonást siettető szovjet erőfeszítésektől függ. Itteni közlések szerint már New Yorkban is ez volt a tárgyalások fő témája s Moszkvában is ez lesz. Derűlátással, a szovjet—kínai kapcsolatok új szakasza megalapozásának szándékával várják ide a kínai külügyminisztert, s úgy ítélik meg, hogy a peresztrojka alkotó atmoszférája különösen kedvez a régóta időszerű feladatnak, a szovjet—kínai viszony teljes értékű normalizálásának. A Szovjetunió az új külpolitikai vonalvezetés jegyében nem kérését tett, hogy elhárítsa az akadályokat. Mongóliából szovjet egységek tértek haza, Afganisztánból pedig — a genfi megállapodásoknak megfelelően — a tervek szerint február 15-ig kivonják a szovjet katonákat. A bizalmat erősítette a közepes hatótávolságú rakéták teljes megsemmisítése, hiszen a likvidálásra ítélt SS—20- asok jó néhány telepítési helye a kínai határhoz közel van. Sevardnadze külügyminiszter minapi Izvesztyijainterjújában jelezte, hogy a tárgyalásokon a bizalomerősítés jegyében áttekintik a határ menti helyzetet és — szélesebb összefüggésben — az ázsiai—csendes óceáni térség mindkét nagyhatalmát közvetlenül érintő fejleményeket, a feszültség csökkentésének lehetséges módjait. ő maga egyébként a tárgyalások legfőbb célját ebben látta: megalapozni a teljes értékű politikai párbeszédet, ami jelenti a tárgyalási témakör szélesítését, még inkább a partnerek személyének a legmagasabb szintre emelését. A Szovjetunió — mint ezt többször is hangsúlyozták — kész a csúcstalálkozóra, s a mostani külügyminiszteri találkozón, majd a szovjet diplomácia vezetőjének várhatóan a jövő év elején sorra kerülő viszontlátogatásán már a csúcs részletes előkészítésével is foglalkoznak. • Mindez arra alapozható, hogy a szovjet—kínai párbeszéd az utóbbi években ütemesen szélesedett, jellege, stílusa a mindkét országban végbemenő nagy jelentőségű, a szocializmus megújulását szolgáló folyamatokat tükrözve, kedvezően változott. Rendszeresek a tudományostechnikai, gazdasági, a külügyminiszter-helyettesi — politikai és a határkérdések megoldását célzó — konzultációk. Ez utóbbiakon a haladás kétségtelen, ám — mint a szovjet külügyminiszter rámutatott — a határprobléma továbbra is bonyolult, nehéz kérdéskör, megoldásához idő kell. A gazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődnek, volumenük azonban nem éri el a kínálkozó lehetőségek szintjét. Ígéretesebben fejlődnek a határ menti árucsere-kapcsolatok, amelyek a jövőben még nagyobb szerepet kaphatnak Szibéria élelmiszerrel, fogyasztási cikkekkel való ellátásában, Északkelet-Kína iparvállalatai, gépparkja felújításában. Ami a rendezett viszonyt illeti, Moszkvában kizártnak tartják a visszatérést az ötvenes évekhez hasonló kapcsolatokhoz, egyben úgy kívánják alakítani a kapcsolatokat a jövőben is, hogy azok ne sértsék Moszkva vagy Peking harmadik országokkal kialakított viszonyát. Moszkva, 1988. november 30. Dunai Péter Bár a másik két „akadály”, a szovjet csapatok afganisztáni jelenléte, illetve a közös határon és Mongóliában állomásoztatott szovjet haderő (a genfi megállapodás, illetve az ismert létszámcsökkentés eredményeként) már csak elvétve kerül szóba, azért a feltételes módot még nem iktatták ki a normalizálás szótárából. Ha simán haladnak a moszkvai tárgyalások, akkor a jövő év első felében sor kerülhet a csúcstalálkozóra — mondta legutóbb Li Peng kormányfő, aki elismerte, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok messze elmaradnak a Szovjetunió és a nyugati államok között kiépített kapcsolatoktól. Ehhez bízvást hozzátehetjük: Kínának is jobb, fejlettebb kapcsolatai vannak a nyugati államokkal, mint a Szovjetunióval. Most, hogy a két legnagyobb szocialista ország egyaránt elkötelezte magát az átfogó politikai-gazdasági reformok és a nemzetközi enyhülés mellett, még inkább anakronisztikusak a „szocialista hidegháború” maradványai. Természetesen egyetértés van abban, hogy nincs visszatérés az ötvenes évek állapotának gyakorlatához, de egyetértés van abban is, hogy a kapcsolatok, teljes helyreállítása nemcsak a két baráti nép érdekeinek felelne meg, hanem Ázsia és az egész világ békéjét, biztonságát szolgálná. Ennek feltétele a kölcsönös bizalom. Erősítésében meghatározó lehet a moszkvai külügyminiszteri találkozó. Peking, 1988. november 30. Bócz Sándor Ceausescu beszédével véget ért az RKP KB ülése ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nicolae Ceausescu zárszavával szerdán Bukarestben befejeződött az RKP Központi Bizottságának kibővített ülésszaka. Az RKP főtitkára úgy értékelte, hogy a több mint 4000 részvevővel megtartott háromnapos együttes ülés felér egy országos pártkonferencia jelentőségével. A tanácskozás után a Köztársasági Palota és az RKP székháza előtti hatalmas téren transzparensekkel felvonulva mintegy százezer dolgozó éltette a pártot, Romániát és Nicolae Ceausescut. Az RKP főtitkára a pártközpont épülete előtt fogadta a megyék képviselőit, majd a demonstráció végén a pártközpont emeleti erkélyéről köszöntötte az ország népét a „nagy egyesülés” létrejöttének 70. évfordulója alkalmából. A központi bizottság kibővített ülésén — amelyen egyöntetűen elfogadták Nicolae Ceausescu előterjesztését, s azt a jövő évben tartandó XIV. pártkongresszus téziseként hozták nyilvánosságra — megtárgyalták a jövő évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési terv, továbbá az ország központosított pénzügyi terve és az állami költségvetés tervezetét. Ezeket a dokumentumokat a nagy nemzetgyűlés elé terjesztik jóváhagyásra. Oltványi Ottó Ceausescu román vezető múlt heti beszéde semmit nem tett a széles körű aggodalom megszüntetéséért, hogy a szisztematizálási terv sok románt, köztük számtalan nemzetiségit, arra kényszerít, feladva hagyományos életmódját, kulturális környezetét, steril, szabályozott, gazdaságilag terméketlen létre kényszerüljön — jelentette ki szerdán az amerikai külügyminisztérium szóvivője. Az Egyesült Államok nyilvánosan és magánúton elítélte és a jövőben is el fogja ítélni ezt a politikát, amelyet nyilvánvalóan az érintett lakosság részvétele, egyetértése nélkül hajtanak végre — hangoztatta Charles Redman. (MTI)