Orvosi Hetilap, 1889. május (33. évfolyam, 18-21. szám)
1889-05-05 / 18. szám
1889. 18. sz. ORVOSI HETILAP 1 243 ▼ i ményben, feltűnőleg jóindulatúnak mondható. Más szavakkal kifejezve, úgy a meglepett területen, mint a megbetegedett, egyénben inkább extensiv, semmint intensiv irányt mutat. Ezen utóbbi körülménynek mai ismereteink szerint két oka lehet, ugyanis az, hogy a kórnemző fertőzmény milyen fokú megbetegedést hoz létre valakiben, függ egyrészt az egyén szervezetének ellenálló képességétől. S hogy ezen ellenálló képesség néha egész embercsoportoknak összhangzó, közös tulajdonsága , ezt mutatja az általános halálozási statistikának azon eredménye, hogy ugyanazon fertőzött betegségnek halálozási százaléka következetes szabályossággal alkalmazkodik az életkorbeli csoportokhoz, s ezen viszonyok tanulmányozása vezette Wolfsberget azon képlet levezetéséhez, mely szerint az emberi szervezet ellentállási képessége a fertőző gombákkal szemben legnagyobb részt arányban áll a szervi sejteknek azon anyagbontó képességével, amelyet a tápanyagok iránt gyakorolni képesek, s hogy ugyanazon erőösszeg, amely a sejteket képessé teszi a táplálkozási anyagcserére, rendelkezésre áll a fertőző gombák ártalmatlanná tételére is. Hogy az egyes kisebb embercsoportoknak, például családoknak, valamint a nagyobbaknak, például városok vagy országok lakosainak ellenállási képessége változékony, azt eléggé bizonyítják a collective úgynevezett közcalamitások, például háborúk utáni időszakok, s hogy az ilyen időszakok alatt sokszor tapasztalt kisebb ellenállási képességgel együtt jár e valamely elterjedetten nyilvánuló megváltozás az anyagcsere és táplálkozási folyamatnak terén, ez érdekes kérdés volna, amely nézetem szerint még nem is nélkülözi a valószínűség látszatát, a melyre vonatkozó vizsgálatokat azonban részemről nem ismerek. (Folytatása következik.) Gyermekkórházi casuistica. Szerkeszti Bókai János tr. igazgató-főorvos. III. Az arteria pulmonalis szájadékának szűkülete. Közli Vámos (Weiszbarth) Gyula tr. kórházi segédorvos. (Vége.) A lefolyást röviden a következő jelzések mutatják: Márczius 15-dikén. A jobb tüdőbeszűrődés tünetei mindinkább kifejezettebbek, a folyamat rohamosan terjed. Esténként magasabb hőemelkedések (39‘6°—40° C.) reggeli remissiókkal. Soványszik, sokat köhög. Szívbeli tünetek egyformák; olykor erősebb cyanosis az arczon, ajkakon, különösen a végtagokon; a körmök folyton kékesek. Therapia: Tannas chinini pulv. Doweri-vel. Márczius 20-dikán. Beszűrődés a jobb alsó lebenyben is kimutatható, sőt a bal tüdő felső lebenye felett is észlelhető már tompulat. Mérsékelt, folytonos cyanosis. Márczius 30-dikán. Szívbaj tünetei nem változnak, csak a pulmonalis feletti zörej erősbült. Fokozódó cyanosis. Láz mindig magas. Nagyfokú gyöngeség s lesoványodás. Ezután a gyermek a tüdőbeli elváltozások rohamos súlyosbodása mellett erőiben folyton hanyatlott, s végre április 26-dikán elhalt. Legnagyobb kiváncsisággal néztünk a bonczolás elé, melyet Hutyra Jr. kórházi boncznok úr végzett. A sectio röviden a következőket mutatta. Mindkét tüdő, de főkép a jobb felső harmada előrehaladt tuberculosis képét nyújtja, elszórtan cavernákkal; e mellett a többi tüdőrészletekben is voltak filmek. A hörgmirigyek mogyorónyiak, sajtos vagy vakolatszerű góczczal közepükben. A szívburokban körülbelül 200 grammnyi tiszta, sárga savó. A szív haránt irányban tetemesen megnagyobbodott; a jobb pitvar és fülese erősen tágult. A jobb gyomrocs alsó végével egészen a szívcsúcsig ér le és azt a bal gyomrocscsal együttesen képezi; az előbbi, legnagyobb vízszintes kerülete 11 centiméter, az utóbbié 9 cm. A jobb gyomrocsőré kevéssé tágult, a baloldalié rendes; az előbbi fala 13 milliméter, az utóbbié 8 mm. Az izomzat halvány, barna-vörös, eléggé tömött, a jobb gyomor falában itt-ott fakósárga csíkokat mutat metszlapján. A jobb szívben sok, a baloldaliban középmennyiségű, lazán alvadt és folyékony, sötétvörös vér. A háromcsúcsú billentyű pulmonális vitorlája pitvari felületén, egy milliméter nyíre a szabad szél felett és vele párkányos elrendeződésben több, egész kölesnyi finoman búdorzatos felületű, szélesebb alapon ülő, tömött szürke szemcsével borított. A tüdőütér törzse egész hosszában hengerszerűen kitágult, s aránylag sok laza véralvadékot tartalmaz; kerülete 2 cm.-nyire a szájadék felett1 cm.; elsőrendű ágai szintén tágultak, s kerületük 24 cm. A conus arteriae pulmonalis tág. A tüdőütér félhold alakú billentyűi egymással vastag, merev gyűrűvé összenőttek, melynek nyilasa alig kis lencsényi, s melynek széle köröskörül mákszemnyi, szürkés, áttetsző, tömött szemcsékkel borított. A gyűrű 3 részarányos ponton a tüdőütér falával összefügg és ezek közt három tasak a három félhold alakú billentyűt jelzi. A tüdőütér fala vékony, belső felülete mindenütt síma. A ductus art. Botalli teljesen obliterált; a foramen ovale zárt, csak a fossa ovalis közepén látható egy vékony kutató számára átjárható, sima szélű, kerek nyílás. A gyomrossövény ép. Máj vérdús, metszlapján sárgás barna alapon jól kifejezett reczézetet mutat. Lép felével nagyobb, tömött, barna-vörös. Vesék tömöttek, merevek, kéregállomány halvány, szürkés-barna, egynemű fénylő, velőállomány szederjes-vörös. Diagnosis: stenosis summa ostii arteriosi dextri ex endocarditide valvularum semilunarium art. pulmonalis; subsequente hypertrophia excentrica majoris gradus ventriculi cordis dextri. Dilatatio totius arteriae pulmonalis et ramorum majorum euisdem cylindri formis. Hepar moschatum. Induratio cyanotica lienis et degeneratio amyloidea renum. Tuberculosis chronica cum cavernis pulmonis utrimque. Eddig a bonetjegyzőkönyv, mely az élőben felállított diagnosisunkat teljesen igazolta. Tehát a jobb literes szájda szűkülete okvetetlenül legalább kis fokú insufficientiával, eudocarditikus eredettel, melynek nyomai még a jobb visszeres szájadékon is fellelhetők, minden septum hiány nélkül, a foramen ovale záródása, s a ductus arteriosus Botalli teljes obliteratiójával alkották a szív kórbonezi leletét. S így nem fejlődési rendellenességgel, hanem szerzett, endocarditis okozta szívbajjal volt dolgunk. Kérdés már most, hogy vájjon a foetalis vagy csak a méhen kívüli életben aquitáltatott-e a szívbelhártyalob ? Rauch fuss, ki a congenital szívbajokat kimerítően tárgyalja Gerhardt gyűjtő munkájában (IV. Band, I. Abth.), be betekintést enged a veleszületett és szerzett pulmonális szűkületek elkülönítő, bonczi diagnosisába, jóllehet többszörösen hangoztatja a nehézségeket az egyes esetek biztos megítélésében. A congenital tüdőütér-szűkületekre jellegzetes a foramen ovale és ductus art. Botalli persistentiája. De ha még ott is, hol a születés utáni tünetek, s későbbi lefolyás veleszületett szívbajt tüntettek elő, — melyet a bonczolat nem endocarditikus pulmonalis stenosis gyanánt derített fel — megtörténhetik az említett utak teljes záródása (ilyen volt Valenta észlelete egy 11 éves gyermeknél), úgy annál inkább lehetséges ez azon endocarditisből származott szűkületnél, melynél a szívbelhártyaláb az ébrényi életben kezdődött, lévén az általa előidézett stenosis születéskor esetleg még oly csekély, hogy épenséggel nem képezett akadályt az ébrényi arteriosus utak elzáródhatására, így azután ily eseteknél a megszokott cyanosis és egyéb a körfolyamatra utaló jelek is hiányozhatnak, mert az endocarditisnek csak lassan haladó, talán recurráló folyamata vezetett a későbbi, nagy fokú, az életre vészt hozó szűkülethez. Rauchfass szerint endocarditikus eredetű pulmonalis szűkület foetalis eredete mellett szólnak még a tüdőütér-billentyűk anomálii, ha ezek mindjárt a valvulae semilunareseknek összetapadása által is keletkeztek, jóllehet ezek — mint mondja — előrehaladt, születés utáni lokosodás következményei is lehet .Oesterreichisches Jahrbuch für Pädiatrik. Jahrgang 1872. II. H. 8.158. *