Orvosi Hetilap, 1889. május (33. évfolyam, 18-21. szám)

1889-05-05 / 18. szám

1889. 18. sz. ORVOSI HETILAP 1­ 243 ▼ i­ ményben, feltűnőleg jóindulatúnak mondható. Más szavakkal kifejezve, úgy a meglepett területen, mint a megbetegedett, egyénben inkább extensiv, semmint intensiv irányt mutat. Ezen utóbbi körülménynek mai ismereteink szerint két oka lehet, ugyanis az, hogy a kórnemző fertőzmény milyen fokú meg­betegedést hoz létre valakiben, függ egyrészt az egyén szer­vezetének ellenálló képességétől. S hogy ezen ellenálló képes­ség néha egész embercsoportoknak összhangzó, közös tulajdon­sága , ezt mutatja az általános halálozási statistikának azon eredménye, hogy ugyanazon fertőzött betegségnek halálozási százaléka következetes szabályossággal alkalmazkodik az élet­korbeli csoportokhoz, s ezen viszonyok tanulmányozása vezette Wolfsberget azon képlet levezetéséhez, mely szerint az emberi szervezet ellentállási képessége a fertőző gombákkal szemben legnagyobb részt arányban áll a szervi sejteknek azon anyag­bontó képességével, a­melyet a tápanyagok iránt gyakorolni képe­sek, s hogy ugyanazon erőösszeg, a­mely a sejteket képessé teszi a táplálkozási anyagcserére, rendelkezésre áll a fertőző gombák ártalmatlanná tételére is. Hogy az egyes kisebb ember­­csoportoknak, például családoknak, valamint a nagyobbaknak, például városok vagy országok lakosainak ellenállási képessége változékony, azt eléggé bizonyítják a collective úgynevezett k­özcalamitások, például háborúk utáni időszakok, s hogy az ilyen időszakok alatt sokszor tapasztalt kisebb ellenállási képességgel együtt jár e valamely elterjedetten nyilvánuló megváltozás az anyagcsere és táplálkozási folyamatnak terén, ez érdekes kérdés volna, a­mely nézetem szerint még nem is nélkülözi a valószínűség látszatát, a melyre vonatkozó vizs­gálatokat azonban részemről nem ismerek. (Folytatása következik.) Gy­ermekkó­rházi casuistica. Szerkeszti Bókai János tr. igazgató-főorvos. III. Az arteria pulmonalis szájadékának szűkülete. Közli Vámos (Weiszbarth) Gyula tr. kórházi segédorvos. (Vége.) A lefolyást röviden a következő jelzések mutatják: Márczius 15-dikén. A jobb tüdőbeszűrődés tünetei mind­inkább kifejezettebbek, a folyamat rohamosan terjed. Esténként magasabb hőemelkedések (39‘6°—40° C.) reggeli remissiókkal. Soványszik, sokat köhög. Szívbeli tünetek egyformák; olykor erősebb cyanosis az arczon, ajkakon, különösen a végtagokon; a körmök folyton kékesek. Therapia: Tannas chinini pulv. Doweri-vel. Márczius 20-dikán. Beszűrődés a jobb alsó lebenyben is kimutatható, sőt a bal tüdő felső lebenye felett is észlelhető már tompulat. Mérsékelt, folytonos cyanosis. Márczius 30-dikán. Szívbaj tünetei nem változnak, csak a pulmonalis feletti zörej erősbült. Fokozódó cyanosis. Láz mindig magas. Nagyfokú gyöngeség s lesoványodás. Ezután a gyermek a tüdőbeli elváltozások rohamos súlyos­bodása mellett erőiben folyton hanyatlott, s végre április 26-dikán elhalt. Legnagyobb kiváncsisággal néztünk a bonczo­­lás elé, melyet Hutyra Jr. kórházi boncznok úr végzett. A sectio röviden a következőket mutatta. Mindkét tüdő, de főkép a jobb felső harmada előrehaladt tuberculosis képét nyújtja, elszórtan cavernákkal; e mellett a többi tüdőrészletekben is voltak filmek. A hörgmirigyek mogyorónyiak, sajtos vagy vakolatszerű góczczal közepükben. A szívburokban körülbelül 200 grammnyi tiszta, sárga savó. A szív haránt irányban tetemesen megnagyobbodott; a jobb pitvar és fülese erősen tágult. A jobb gyomrocs alsó végével egészen a szívcsúcsig ér le és azt a bal gyomrocscsal együttesen képezi; az előbbi, legnagyobb vízszintes kerülete 11 centiméter, az utóbbié 9 cm. A jobb gyomrocs­őré kevéssé tágult, a bal­oldalié rendes; az előbbi fala 13 milliméter, az utóbbié 8 mm. Az izomzat halvány, barna-vörös, eléggé tömött, a jobb gyomor falában itt-ott fakósárga csíkokat mutat metszlapján. A jobb szívben sok, a baloldaliban középmennyiségű, lazán alvadt és folyékony, sötét­vörös vér. A háromcsúcsú billentyű pulmonális vitorlája pitvari felületén, egy milliméter nyíre a szabad szél felett és vele párk­ányos elrendeződésben több, egész kölesnyi finoman búdorzatos felületű, szélesebb alapon ülő, tömött szürke szemcsével borított. A tüdőütér törzse egész hosszában henger­­szer­ű­en kitágult, s aránylag sok laza véralvadékot tartalmaz; kerülete 2 cm.-nyire a szájadék felett­­1 cm.; elsőrendű ágai szintén tágultak, s kerületük 2­4 cm. A conus arteriae pulmo­nalis tág. A tüdőütér félhold alakú billentyűi egymással vastag, merev gyűrűvé összenőttek, melynek nyilasa alig kis lencsényi, s melynek széle köröskörül mákszemnyi, szürkés, áttetsző, tömött szemcsékkel borított. A gyűrű 3 részarányos ponton a tüdőütér falával összefügg és ezek közt három tasak a három félhold alakú billentyűt jelzi. A tüdőütér fala vékony, belső felülete min­denütt sím­a. A ductus art. Botalli teljesen obliterált; a foramen ovale zárt, csak a fossa ovalis közepén látható egy vékony kutató számára átjárható, sima szélű, kerek nyílás. A gyom­­ro­ssövény ép. Máj vérdús, metszlapján sárgás barna alapon jól kifejezett reczézetet mutat. Lép felével nagyobb, tömött, barna-vörös. Vesék tömöttek, merevek, kéregállomány halvány, szürkés-barna, egynemű fénylő, velőállomány szederjes-vörös. Diagnosis: stenosis summa ostii arteriosi dextri ex endocarditide valvularum semilunarium art. pulmonalis; subsequente hyper­trophia excentrica majoris gradus ventriculi cordis dextri. Dilatatio totius arteriae pulmonalis et ramorum majorum euisdem cylindri for­mis. Hepar moschatum. Induratio cyanotica lienis et degeneratio amyloidea renum. Tuberculosis chronica cum cavernis pulmonis utrimque. Eddig a bonetjegyzőkönyv, mely az élőben felállított diagnosisunkat teljesen igazolta. Tehát a jobb literes szájda szűkülete okvetetlenü­l legalább kis fokú insufficientiával, eudo­­carditikus eredettel, melynek nyomai még a jobb visszeres szájadékon is fellelhetők, minden septum hiány nélkül, a foramen ovale záródása, s a ductus arteriosus Botalli teljes obliteratiójával alkották a szív kórbonezi leletét. S így nem fejlődési rendellenességgel, hanem szerzett, endocarditis okozta szívbajjal volt dolgunk. Kérdés már most, hogy vájjon a foetalis vagy csak a méhen kívüli életben aquitáltatott-e a szívbelhártyalob ? Rauch fuss, ki a congenital szívbajokat ki­merítően tárgyalja Gerhardt gyűjtő munkájában (IV. Band, I. Abth­.), be betekintést enged a veleszületett és szerzett pulmonális szűkületek elkülönítő, bonczi diagnosisába, jóllehet többszörösen hangoztatja a nehézségeket az egyes esetek biztos megítélésében. A congenital tüdőütér-szűkületekre jellegzetes a foramen ovale és ductus art. Botalli persistentiája. De ha még ott is, hol a születés utáni tünetek, s későbbi lefolyás veleszületett szívbajt tüntettek elő, — melyet a bonczolat nem endocarditi­­kus pulmonalis stenosis gyanánt derített fel — megtörténhetik az említett utak teljes záródása (ilyen volt Valenta észlelete egy 11 éves gyermeknél),­ úgy annál inkább lehetséges ez azon endocarditisből származott szűkületnél, melynél a szívbelhártya­láb az ébrényi életben kezdődött, lévén az általa előidézett stenosis születéskor esetleg még oly csekély, hogy épenséggel nem képezett akadályt az ébrényi arteriosus utak elzáródhatá­­sára, így azután ily eseteknél a megszokott cyanosis és egyéb a körfolyamatra utaló jelek is hiányozhatnak, mert az endo­­carditisnek csak lassan haladó, talán recurráló folyamata veze­tett a későbbi, nagy fokú, az életre vészt hozó szűkülethez. Rauchfass szerint endocarditikus eredetű pulmonalis szűkület foetalis eredete mellett szólnak még a tüdőütér-billentyűk anomálii, ha ezek mindjárt a valvulae semilunareseknek összetapadása által is keletkeztek, jóllehet ezek — mint mondja — előrehaladt, születés utáni lokosodás következményei is lehet­ .Oesterreichisches Jahrbuch für Pädiatrik. Jahrgang 1872. II. H. 8.158. *

Next