Orvosi Hetilap, 1892. április (36. évfolyam, 14-17. szám)
1892-04-03 / 14. szám
■Mpn 161 ORVOSI HETILAP rohama, és az addig majdnem naponta több ízben jelentkező szédülés tetemesen csökkent. Február 17-dikén házának mindkét oldalán diffus infiltratumok jelentkeztek, s ezen oknál fogva kénytelenek voltunk a kezelést egy időre abbahagyni. Február 18 dikától márczius 13 -dikáig minden szerelés nélkül volt a beteg, s ez idő alatt naponta ismétlődtek az epileptikus görcsök, sőt néha naponta többször is. Márczius 14-dikén újból megindították a kaliauri bromid adagolását, mégpedig 2 cgm.-nyi adagban. Eleintén jelentkeztek ugyan a rohamok, de határozottan csekélyebb intensitással és tartammal, sőt egyes napok rohammentesek is voltak. Volt rá eset, hogy huzamosabb ideig, márczius 31-dikétől április 10-dikéig, sem szédülés, sem görcsös roham nem volt észlelhető és egészen jól érezte magát a beteg. Április 11-dikén volt, de csak egy perczig tartó görcsös rohama, mely után ismét hosszabb rohammentes időszak következett be, amely időszak április 24-dikéig tartott, amikor is egy rövid ideig tartó görcsös roham állott be. Márczius 24-dikétől egész április 27 dikéig 3 naponként ismétlődő egy görcsös rohama volt, mely azonban igen rövid ideig tartott. Április 29-dikén lázas lett (39°), mire a kali auri bromid kihagyatott. Erre a görcsös rohamok halmozódtak, s fellépett a status epilepticus, mely a beteg életének május 5-dikén véget vetett. A bonczlelet következő volt: A baloldali ammonszarv felénybe sorvadt, az ugyanezen oldali gyrus lingualisban egy mandola magnyi ellágyulási gócz, mely valószínűleg az odavezető ütér eldugulása folytán jön létre. Az ttér ezen eldugulásának oka valószínűleg, a subiculum cornis ammonisban levő encephalitis volt. Hogy mennyire folyt be ezen ellágyulási gócz az epilepsia tüneteire, kideríteni nem lehetett, de épen ezen konczlelet mutatja azt, hogy epilepsiánál néha teljesen ismeretlen factorokkal küzdünk, és épen innen magyarázható az alkalmazott szerek különböző hatása. Az említett esetben, mely igen súlyos epilepsia volt, úgy látszik, hogy a kaliauri-bromidnak hatása folytán márczius 14 dikétől április 27 dikéig a görcsös rohamok úgy gyakoriságukban, mint intensitásukban csökkentek, holott a többi antiepileptikus szerekkel, amint az a korrajz elejéből kitűnik, daczoltak, vagy csak igen csekély javulást mutattak. Még eclatánsabban mutatkozik jó hatása a következő esetben: T. J., 22 éves, gyári munkás. Családi terheltség nem volt kimutatható. Gyermekkora óta szenved epilepsiában. Eleintén csak szórványosan jelentkeztek a görcsös rohamok, de az utóbbi időben igen sűrűen kezdtek fellépni, miért is az üllőiúti kórházban felvétette magát, honnan november 13-dikán osztályunkra lett áttéve. Koponyája semminemű alaki eltérést nem mutatott. Látai igen tágak, s mindkettő renyhén reagál. A térdreflexek élénkek, s a beteg gyakori szívdobogásban szenved, főleg éjjel. Egyéb szervi eltérés nála kimutatható nem volt. Typikus epileptikus görcsökben szenved, melyek határozott aura-tünetekkel (halántéki lüktetés, fojtó érzés) vezettetnek be. Naponta többször ismétlődnek és 30 percznyi tartamúak. Sensoriuma, a rohammentes időben tiszta, roham után bágyadtság és kábultság jelentkezik. November 14-dikétől 30-dikáig medicatio nélkül maradt, mely idő alatt szabályszerűen két 30—35 perczig tartó roham jelentkezett naponként. Deczember 1-én 5 gm. bromkali rendeltetett prodie és a rohamok megelőzésére amylnitritet szagoltattunk vele. Ezen kezelés daczára a rohamok minden változás nélkül ismétlődtek, legfeljebb intensitásban és tartamban csökkentek némileg. Január 9-dikén 8 grammra emeltük a bromiali adagját, de az az adag is csak a rohamok tartamának csökkenését idézte elő. Január 25 dikén kezdtük nála a kaliauri-bromid alkalmazását, 2 mgm.-mal kezdve s fokozatosan 40 mgm.-ig emelve. Mindjárt a kezelés kezdetén a naponkénti két roham egy rohamra reducálódott és február 12-dikén (16 mgm.) egy rohammentes napot észleltünk. Az injectiók helyén, a hát mindkét oldalán infiltrátumok jelentkeztek, s mivel február 16-dikán ideges tünetek, ú. m. fázás, borzongatás, egész testében zsibbadás, szíve tájékán szúrás léptek fel, a kaliauri-bromid elhagyatott, mire a már tetemesen javult epileptikus görcsök, újból, gyakrabban, 2—3 A szemteke különös puhaságával járó phlyktaenás szaruhártyalobok. Irta Goldzieher Vilmos fli, egyetemi magántanár Budapesten. (Folytatás.) II. Hogy a szaruhártya lobos folyamatai a szembeli nyomás különös csökkenésével (hypotonia) járhatnak, az rég ismert dolog, bár a tankönyvek csak mellesleg említik. Érdekes tényként felemlítem, hogy a rendelkezésemre álló könyvek egyikében sincs előadva a szaruhártya készülődések tünete gyanánt az, hogy néha a szembeli nyomás is csökkent, még kevésbé vannak a nyomás csökkenésével járó készülődések, mint különös s therapeutikus tekintetben is fontos csoport tárgyalva. Hogy ilyen esetek is jönnek elő, azt csak mellékesen pár szóval említik fel, de nem a szaruhártyalábok fejezetében, hanem az ophthalmomalacia (Phthisis balbi essentialis Graefe) tárgyalásánál, mely a könyvekben mindig, mint a glaucoméhoz ellentétes állapotban álló kórkép függelékként tárgyaltatik. Ezen függelék, mely az ophthalmomalaciával, mint önálló betegséggel foglalkozik, ezen állapotot élesen elkülöníti a cornea és a szemteke belső képleteinek lábja által létrehozott puhaságtól, melyhez olyan viszonyban van, mint az elsődleges glaukoma a más körfolyamatok által létrehozott glaukoma secundariumhoz. A glaukoma secundariumra azonban különös figyelmet fordít minden tankönyv és különösen részletesen tárgyalja a keratoiritis serosát (uveitis anterior), mint olyat, melyhez a glaukomához nagyon hasonló állapotok járulnak. Hogy miért hanyagolják el annyira a nyomáscsökkenést, míg a nyomásnövekedéssel oly részletesen foglalkoznak, annak az az oka, hogy míg a nyomásnövekedés a látásra végzetes hatással lehet, addig a nyomás-csökkenés rendszerint magától kiegyenlítődik. Az első, ki egy rövid volta daczára igen tanulságos leírását adja a szóban forgó kórállapotnak, ugyan az, kinek egyátalán köszönhetjük a szembeli nyomás ingadozásainak ismeretét, s a ki legelőször mutatott rá annak jelentőségére. Graefe Albrecht egy 1866-ban írt értekezésében felsorolva az összes a bulbus atrophiájához vezető folyamatokat s ezekkel szembe állítva azon eseteket, a mikor (pl. hályogdiscissio után) a szemteke feszülésének csökkenése kiegyenlítődött, a következőket mondja: „Épen így áll a dolog néha a gyermekeknek minden észlelő előtt ismert diffus keratitisénél, melynél épen akkor, ha heves izgalmi tünetek (rendszerint csekély hitissel párosulva) soká állottak fenn, a szem rendkívül puha lesz, úgy hogy a tapasztalatlan szemlélőn megesketik, hogy a szemet elveszettnek véli, holott a teljes kiegyenlődés és gyógyulás várható. Mindkét esetben azt hiszem, a sugártest is a bántalom körébe van vonva, de tekintettel a bántalom későbbi lefolyására, kételkedem, hogy lényegesebb szöveti elváltozások lennének jelen. A nyomás csökkenése itt tényleg a secretorikus kimerülés („secretorische Erschöpfung“) jellegével bír.“ Graefe Albrecht tehát ezen rövid megjegyzésében nemcsak mint ismeretest említi a nyomáscsökkenéssel járó szaruhártyalobot, hanem már azt is tudta, hogy a prognosis kedvező. * Nem lehet kétség tehát az iránt, hogy ő elsősorban phlyktaenás szaruhártyalobokra gondolt, miután gyermekeknél, a keratitis I parenehymatosát kivéve,más idült cornealis megbetegedés elé 1892. 14. sz naponta kezdtek jelentkezni. Márczius 14-dikén a kaliauri bromid használata újból elkezdetett és miután még márczius 14-dikén két ízben erős görcsös rohama volt, naponkénti 2 cgm. kaliauribromid adag mellett a rohamok, és az epilepsia majdnem minden tünetei (zavartság, öntudatlanság) megszűntek. Miután a beteg 23 napig rohammentes volt, elbocsáttatott. Ezen eset kiválóan alkalmas volt a szer hatása tanulmányozására, mert rendkívül súlyos volt a rohamok jelentkezését illetőleg. (Folytatása következik.)