Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-06-10 / 483. szám
eseményei más tartományokéival itt ott öszve bonyolított , jogszeres vonalaira visszaállitassanak, nemcak, hanem , hogy egyszersmind azon tartományok is visszakapcsoltassanak , mellyek szent koronánk’ jogával biratnak, ekkorig azonban nem ennek törvényei és igazgatása alatt állanak. A’ statusegység’ eszméjéből folyó ezen irányt a’ t. kir. és ők most is követék, ’s törvénybe iktatott ebbeli biztosságok’ tagjainak megfogyott számát maguk’ részéröl kiegészítvén, illetőleg kérelmeiket és igényeiket megújítván. E’ tekintetben a’ lefolyt országgyűlés nem maradott egészen vigasztalás nélkül; mert felséges urunk’ ebbeli kegyelmes válasza a’ horvátország és szomszéd örökös tartományok között létezett határvillongásnak kiegyenlítését biztosítja. — Keserű panaszokra fakadtak a’ t. kir. és Kk az iránt, hogy az 1836 : 21. czikk által az országhoz visszacsatolt és az 1839. országgyűlésen választottal által már képviselt részek , u. m. Kraszna, Zaránd , Középszolnok megyék , és Kővár’vidéke,az említett törvények’ ellenére nemcsak igazgatási tekintetben az országgal azonitva nincsenek, hanem hogy e’ végett még csak a’ szükséges előkészületek sem rendeltettek el foganatosan, mellyek a’ törvény’ végrehajtását biztosítanák ; sőt hogy a’ nevezett megyék és vidék az erdélyi fejedelemség’ hongyülésén, hová többé nem tartoznak, követeik’ személyében megjelenni köteleztetvén, Magyarország’ törvényhozásábani részvétben sikeresen gátoltattak. Ezen és az ország’ számos más sérelmeit tekintetbe véve, a’ haza’ jövendője iránt mély aggodalommal eltöltött Kir. és kk. az 1844. év’ november’ 4-kén kelt kegy. kir. válasz’ következtében minden további értekezés’ fonalát megszakadva látván, az országgyűlés’ közelgető végóráiban az országgyűlési irományok között találtató óvással éltek. Az ország’ területének meghatározásával kapcsolatban áll a’ honosítás is (naturalisatio) , mert csak azok részesülhetnek a’ köztársaságnak jogaiban és részeltethetnek kötelességeiben , kik törvényeinek rendelete szerint, annak tagjaivá avattattak ; ennélfogva a’ t. Ki. csak az idegenekre nézve törvényjavaslatot készittetének választmányilag meghatározandó: a’ telepedni szándékozó idegen , mikor és melly feltételek alatt lészen ennekutána a’ haza’ tagjának tekinthető; az idő’ rövidsége azonban e’ törvényjavaslat’ tárgyalását napirendre nem juttatá. Ezen honfiusitástól különbözik a’ törvényben gyökerező honosítás (indigenatus),melly a’ honositottat a’nemesi osztály’ tagjai közé emelvén, ’s et ennek előjogaival felruházván, mind fogalma, mind törvényeink’ értelme szerint a’ törvényhozás, mint a’ társaság’ képviselőjének részéről, a’ haza’ javát eszközlő egyéni érdemekért csak jutalom gyanánt nyujtathatik. Ezen joga a’ törvényhozásnak szép kétségtelenűl, és mig előjogokon nyugszik az ország’ dicsősége, megóvandó , ha gyakorlata a’ nemes czélt híven követve, fényét el nem homályositja. — A’ t. Kir. ésak az adott körülményekben a’ kitűnő hazai érdemnek szánt ezen jutalmat gazdasági tekintetekkel elegyíteni látszottak , a’ honfiusitást, kevés kivétellel, a’ díj’ fizetésétől tételezvén fel. A’ méltóságos főrendek azonban , mielőtt a’ törvényhozás e’ jog’ gyakorlásába bocsátkoznék, a’ honfiusitásnak alapul szolgálandó vezérelveket kívánván meghatároztatni, a’ két táblának meg nem egyezése miatt, a’ nemzet ez után honfiakkal nem szaporodott. A’ polgári társaság’ egyik főkelléke : II. A’ vallás, mert a’ törvények az emberi cselekvések’ csak bizonyos nemeire terjedhetnek parancsolólag vagy tiltólag; a’ vallás valamennyire ; és mig azok csak tényekre alkalmazhatók, imez kimondja szent ítéletét a’ szándékra is; mig azok a’földi ember’ szenvedélyeit gátolólag fékezik, imez a’ lélek’ nemesbülésére hat serkentőleg a’ túlvilági életről kezeskedvén. Ezért a’ vallás gyámolitója a’ nyomorultnak e’földi pályán, éltetője az erköltsiségnek, ápolója az igazság és szabadságnak; de egyszersmind erős védfal a’ zsarnok és elnyomó ellen, mert szentséges szigorát sem hatalom, sem erőszak meg nem törheti. Ugyanazon egyedek képezvén a’ vallási társaságokat, mellyek az állományokét, a’ különböző és mégis rokonul egymást közvetítő irány’ szabad követését biztositó, most önző, most buzgólkodó kezekkel megragadott eszközök’ minősége , és ennek folytában már az egyházi, már a’ világi hatalom’ vélt vagy való megszorítása érezteték egyiránt e’ kettős lét’ gyakran idves , gyakran káros viszhatásait; úgy volt ez szinte a’ külön vallásokat követőknek igényeivel a’ köztársaság és egymás’ ellenében. Ezek szülék azon harczokat, mik a’ múlt időben országokat rendítettek meg, ezek az elmélet’ azon súrlódásait, mellyeknek czélja , szelídült korunkban az ész’ hatalmával kibékíteni a’ meggyőződéseket, miket sem a’ kard’ éle , sem a’ kölcsönös üldözések’ sanyargatásai megváltoztatni képesek nem valának. — A’ mai kor külön vallásu felekezetek’ öszvetársitását egy polgári államba botránkoztatónak, veszedelmesnek többé nem tartja , ha csak az egy isten és lélek’halhatatlanságának, ’s ennélfogva a’ jó’ megjutalmazásának, a’ rész’ bünhesztésének hitében egyesülnek ; mert a’ vallás’ többi ágazatait és alakitó szertartásait a’ dogmák állapítják meg; a’ mennyiben pedig a’ polgári élet’ külső rétegét és jelenéseit háborítólag érinthetnék, a’ köztörvények rendezik És épen ez utolsó, a’ polgári állam’ intézkedéseibe átnyúló viszonyok’ értelmezésének és meghatározásának nehézsége okozza részint az elfogultságot , részint a’ türelmetlenséget, a melly ismét hajdan véres harczoknak, ma az ész’ hosszabb, de biztosabb viadalának vala szülője. Nem lehet tehát feltűnő , ha kivált némelly újabb szomoritó események’ következtében az annyi vallásfelekezetet magában foglaló magyarország is résztvett azon tusában , melly nem nálunk kezdődött, de mellynek eredményei bennünket is egyiránt érintenek. Törvényes állásunknál fogva csak a’ keresztyén hit’ külön vallásainak viszonya jöhetvén tekintetbe, ezúttal a’ tördek’ vitatásainak főképen a’ következő pontok valának tárgyai. 1- er A’ lélekismeret’ szabadsága. 2- er A’ vallások’ viszonyai a’ polgári állományhoz. 3- or Azoknak viszonyai egymás közt. 4- er A’ vallásfelekezetek fölött gyakorlandó főfelügyelési jog. 5- ör A’ vallások’ papjainak viszonya a’ státushoz. Az elsőből folyt a’ szabad átmenet’ követelése. — A’ másodikból az 1790: 26. t.czikk’ magyarázata, melly szerint a’ vegyes házasságokból származott gyermekek’ vallására nézve kiadott reversalisok a’ polgári társaság’ törvényének ellenében érvényteleneknek, az áldásnak a’ vegyes házasságoktól tett megtagadása pedig törvénysértésnek nyilatkoztattak , a mihez számítandó még az unitaria vallás’ törvényesitésének követelése, a’ görög nem egyesült vallásfelekezetnek rendezése és képesítése igazgatási ügyeinek biztosabb elérésére ; valamint annak kivonata, hogy a’ protestáns vallásuak a’ kapcsolt részekben is szabadon telepedhessenek.— A’ harmadikból a’ vegyesházasság’törvényessége, habár a’protestáns lelkész végezi a’szertartást,— és azon szabály, hogy a’ gyermek mindig az apa’ vallásán neveltessék. A’ negyedikből azon kívánat, miszerint jövőre a’ római pápai rendelések, ha a’ hazának alkotmánya’ ellenében törvényességök kétes, a’ királyi tetszvény’ megadása előtt, különben utólagosan, a’ törvényhozás’ elébe legyenek terjesztendők.— Az ötödikből, hogy számosabb egyházi személyek ellen indított, az 1790. 26. t.czikk’ sérelmére alapított perek, mellyek az illető hatóságoktól a’ főm. cancellariához felkérettek , vissza küldessenek, és bírói elhatározásra bízassanak. — Hosszú és nem ritkán keserű vitatások folytának e’ kérdések felett; de csak kevésre nézve érethetett el a’ két táblának megegyezése. Mi azoknak, úgy egyéni nézetünk’ előadását ezúttal mellőzzük, örvendvén annak, hogy a’ feszült igyekezet nem vala sikeretlen , sőt hogy előnyök vivattak ki, mellyek a’ hátralévő kérdések’ megoldását és a’ kedélyek’ csillapítását tetemesen könnyitendik. Mert kimondatván a’ k. k. válaszban, miképen a’ lélekismeret’ szabadságát és a’ keresztyén vallások’ tökéletes jogkölcsönösségét ő felsége apostoli királyunk is biztosítani kívánja , a’ két protestáns vallás’ bármellyikére leendő átmenet’ szabadságán felül, törvény által kimondatik az is, hogy a’ vegyes házasság mind múltra mind jövőre törvényes akkor is, ha egyedül protestáns vallásu lelkész vala a’ szertartó. — Sokan osztják azon véleményt, miszerint a’ bennünket majd nem körülövedző sláv elemek’ vészt jósló tolakodása ébreszté azon buzgalmat, melly a’ magyar nyelv’ érvényesítésében, mivelésében és terjesztésében nőttön mutatkozik ; mi sem tagadjuk az említett körülmény’ serkentő hatását, de hisszük, hogy nem ez vala szülő oka , vagy csak főrugója is, azon csüggeszthetlen szép lelkesülésnek, melly a’magyar nyelv’természetes jogait részint már kivívta, részint az életben kivívni készül. — Az angol, a’ franczia, a’ német népeket nem valamelly idegen nyelvelemtőli aggodalom birta a’ hivatalos holt latin nyelv’ kiutasítására, és a’ többség’ élő nyelvének felkarolására, hanem az értelmiség’ terjedése, a’ haza’ fiainak nyilvánuló öntudata és azon politicai kénytelenség, melly a’népélet’réteges és rendszeres fejlesztésében minél több értelmiséget részesítetni parancsol. — Valamint az egyes ember életének fentartása és kellemizése, rendeltetésének megközelítése’ tekintetébe erejét és tehetségeit gyakorolja és kimiveli, de rendkívüli megfeszítésükre csak a’ létét veszélyeztető ellennek megszemlélésekor intetik, úgy történik ez egész nemzeteknél. — Elismerjük mi, hogy a’ germán és sláv mindent magukkal azonitani törekvő hatalmas elemek’ közeledése, a’ nemzetiségünk iránti szeretetet és lelkesedést öregbítik, élesztik , de keletkezésének okai mélyebben, magában a’népélet’ természetes kifejlésében keresendők. Midőn a’ hóditó magyar nép e’ boldog földön megtelepedvén , költözési vágya kihűlt, lehetetlen vala nem éreznie a’ társaság’ elrendezésének, a’ polgárisodás’ kezdeményeinek szükségét, — ezen érzet azonban majdnem kirekesztőleg Justinian és az egyházi zsinatok’ latin nyelven irt törvénykönyvéből vala kielégíthető, és kielégíthető főképen azon idegen férfiak által, kik a’ keresztyén vallással egyszersmind a’ miveltebb népek’ szokásait igyekeztek e’hazában terjeszteni; ekkor az idegen nyelvnek meghonosodnia természetes volt. Mit azon kor megkezdett, megtoldoták és folytatták az oligarchia’ színében öltözött százak, mellyeknek folytán a’ Törvények’, keletkezését és azoknak rendeletét sürü fátyol fedé, melly mögé tekinthetni, csak kevés választottnak engedtetek. Nem csuda tehát, ha múlt időkben a’törvények nem az öszves nép’, hanem osztályok’ érdekében hozzattak; nem csuda , ha törvényhozásunk és közéletünk’ képződése más nemzetek’ ellenében olly igen elmaradt. A’ törvények minálunk nem voltának, miknek lenniük kellő, az időszerinti szükségeken alapuló józan népakaratnak kifejezése , hanem többnyire kevesek által szerzett osztályi előjogok’ felsorolása, ritkán engedvényezések, és az utósok hányszor mutatkoztak sikeretleneknek az életben milly különböző, gyakran ellenkező magyarázatnak voltak kitéve, mert t. i. mysterium gyanánt állott a’ törvényköny előttünk zárva szemünknek , csak kevés nyelvbuvár’ jó vagy rész szándékának nyitottan , és igy alkalmas volt ugyan félelmezelni kép’ kebelében, hasonlót ahhoz, mellyel a’rejlőjde mindig közel veszély előtt érezünk, de nem tiszteletet, melly egyedül az igazságnak, a’ jótékonyságnak gyermeke. — Ezen balhelyezetünk, úgy hisszük, kutforrása nagy részben ama’ visszavonulásnak, féltékenységnek, gyanúsításnak és az ezekből származó bizalmatlanságnak, melly nemzetünk’ nemes jellemét elmételyezi, és mellynek falánkjai a’ legújabb tanúságok szerint is a’ nemzet’ gyülekezetében sem tompultanak meg. Időközben a’ sürü homály, melly országunk fölött fojtólag elnehezedett, ritkulni kezde azon sugarak’ folytonos hatása alatt, mellyeket az értelem’ győzelmei nyugotról félénk lövellének,és mióta azon nagyférfiu , ki erélyes cselekvéssel mutatá, hogy a’ boldogitásnak tárgya nem egy osztály, hanem az öszves nép; hogy az igazgatás az államnak eszköze, az igazságnak a’ törvényességnek, ez által pedig a’ rend és bizalomnak fentartására;• hogy észszerű, miképen kötelességnek jog és viszont jognak kötelesség feleljen meg; hogy értelem, becsület és érdem nem örökség gyanánt hagyományoztatik ivadékról ivadékra, hanem a’ személy’ fejleményeinek sajátja , és csak, mint illyen méltánylandó , — mióta mondjuk azon fejedelem, e’ nemzetet nem ugyan Verbőczy’ programmája , hanem önnön lángészének és a’ körülmények’ sugallata szerint észtölő álmából felriasztá, és széttörvén az idegen nyelv’ bilincseit, mellyek a’ néptest’ fejlődését és szabad mozgalmát gátolák, a’vágyakodást és sötét önzést kíméletlenül leleplező : azóta meggyőződtek a’ nép’ jobbjai, miképen nemzeti nyelv nélkül organikus nemzeti önélet sem létezhetik, melly csak saját szemlélődés’szülöttje; — miképen nemzeti nyelv nélkül hiányzik a’ kapocs , melly az értelmességeket egyesítse; a’ közvetítő eszköz, melly a’ vizsgálódó ész’ leleményeit, a’ tapasztalás’ gyümölcseit közjavadalom gyanánt szétárassza; miképen kívüle nincsen ut, mellyen a’ szerteágazó számtalan nézet és irány’ társítása és öszveolvasztása , és igy a’ közös czélok’ megközelítése elérhetnék; és valamint Bábel’ tornyának építői, jóllehet szándékuk nem változott, egyedül a’ nyelvzavar miatt valának művöket megakasztani kénytelenek , úgy e’ honban is a’ szakadozott nyelvbeli viszonyok voltak nagy, talán főoka, miért, hogy az eszmék,gondolatok és kivonatok sem közleménye nem forrtanak öszve, sem érvényök közakarat gyanánt nem nyilvánulhatott. Illy előzmények után az 1830 országgyűlés első vala, melly a’nemzeti nyelvnek az alkotmányos fejlődés’ ezen nélkülözhetlen kellékének fontosságát kellőleg méltatván, a’ végdiadalnak, melly e’ mezőn kétes többé alig lehet, kivívott első zsengéit törvénybe iktatá ; és ime 14 rövid év után atyáskodó legkegyelmesebb fejedelmünk a’ nép’ érthető nyelvén szól már hű nemzetéhez , mellyen azt jövőre igazgatni és a’ helyenkénti körülmények szerint oktatlatul is határozta ; nem egyszerű csere ez Tekintetes közgyűlés , hanem bévezetése az életnek a’ közintézetekbe , miket eddig egy nyelvosztály foglalt el; felszabadítása a’nép’tehetségeinek, mellyek eddig csak egy halottnak nehezen szerezhető és a’ fejlődést gátoló szűk köntösében engedtetének jelentkezni ; szóval a’ melly nép még csak imént kiskorúnak tekinteték, most nagykorúságának oklevelét nyerte, és értelmi súlyától fog függni a’ nagykorúság’ jogait az észnek békés útjain kíméletes tapintattal érvényesíteni; a' fenállót a’ józan igényekkel közvetitőleg kiegyenlíteni. — Az alap, melly a’ magyar nyelv’ országlásivá emelése által a’ nemzetiség’ öszvesitő eszméjének létesítésére nézve rakatott,megszilárdittatott azon két törvényczikk által, mellyben a’ nemnemesek’ Hivatal és birtokképessége kimondatik. Elkeseredve érezé a’ nemnemes osztály súlyát azon lealacsonyitásnak , melly szerint az ország’ minden terheit, béke és háború’ idején , önfeláldozással elviselvén , mégis úgy a’ hivataloktól , mint azon földnek birtokától eltiltatott, mellyet önnmivelö keze termékenyített; szégyentől elfogadva viselte a’ szolgaság’ azon bélyegét, melly untalan emlékezetébe hozá a’ nemzet’ körébeli kitagadtatását, azon nemzetéből, melly csak általa és benne, de nélküle nem létezhetik ; és vérző szívvel látó tehetségben és birtokban kitünőbb fiainak talán menthető, de bizonyosan megfejthető átszegődését azon kiváltságos és tehermentes osztályhoz, mellyben mysteriosus átváltoztatás után az odahagyott nemnemes osztálynak barátai ritkán, sorsosai sohasem lehettek, vagy lenni nem is akartak; magasztaltságuk’érzetének jelét leginkább megvetésben találván azon népnek, mellynek tegnap még tagjai voltak , és harczrakelésben azon előjogok és mentességek mellett, miknek nyomasztó súlyát maguk még csak imént panasziák; mindezt a’ civilisált országok között állani akaró magyarhonban még a’ 19. század vala képtelen szemlélni. A’ múlt országgyűlés mindazáltal bátor kézzel nyúlt azon elválasztó falak’ leomlasztásához, mellyek osztályt osztálytól, gyakran vérrokon vérrokontól, majdnem közelithetlenül elválasztottak; a’ hivatal és birtokképességnek általános kimondása által a’ nemesi rend önérzetének tanuságos jelét adván; a’ személyes érdemnek megjutalmaztatását, a’ kereset’ gyümölcseinek szabad használatát biztosítván ; és elhárítván a’ számos akadályok’ egyikét , mellyek a’ nemzeti egység’ létesülését sikeresen akadályozzák. — Nem akarjuk tagadni mikép’ ezen idves törvények csak lassan fogják érlelhetni eredményeiket; mert félünk, hogy az előítéletek’ sötét serege az uj osztályosnak tért engedni nem igen fog hajlandónak mutatkozni; és a’ legújabb törvény’ útmutatása szerint is a’ birtokképességhez kötött jobbágyi kötelességek nem igen alkalmasok a’ törvénynek életet adni; midőn tehát most a’ nemes szándékat tiszteljük hálád,tos érzéssel, egyszersmind erősen hisszük , hogy a’ jónak annyi csiráit magában foglaló ezen intézkedések , a’ sokat érlelő közeljövendőbe foganat nélkül nem maraandanak. (Folytattatik.) 380