Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-06-10 / 483. szám

eseményei más tartományokéival itt ott öszve bonyolított , jogszeres vonalaira visszaállitassanak, nemcak, hanem , h­ogy egyszersmind azon tartományok is visszakapcsoltassa­nak , mellyek szent koronánk’ jogával biratnak, ekkorig azonban nem ennek törvényei és igazgatása alatt állanak. A’ statusegység’ eszméjéből folyó ezen irányt a’ t. kir. és ők most is követék, ’s törvénybe iktatott ebbeli biztosságok’ tagjainak megfogyott számát maguk’ részéröl kiegészítvén, illetőleg kérelmeiket és igényeiket megújítván. E’ tekintet­ben a’ lefolyt országgyűlés nem maradott egészen vigasz­talás nélkül; mert felséges urunk’ ebbeli kegyelmes vá­lasza a’ horvátország és szomszéd örökös tartományok kö­zött létezett határvillongásnak kiegyenlítését biztosítja. — Keserű panaszokra fakadtak a’ t. kir. és Kk az iránt, hogy az 1836 : 21. czikk által az országhoz visszacsatolt és az 1839. országgyűlésen választottal­ által már képviselt ré­szek , u. m. Kraszna, Zaránd , Középszolnok megyék , és Kővár’vidéke,az említett törvények’ ellenére nemcsak igaz­gatási tekintetben az országgal azonitva nincsenek, hanem hogy e’ végett még csak a’ szükséges előkészületek sem rendeltettek el foganatosan, mellyek a’ törvény’ végrehaj­tását biztosítanák ; sőt hogy a’ nevezett megyék és vidék az erdélyi fejedelemség’ hongyülésén, hová többé nem tartoznak, követeik’ személyében megjelenni köteleztet­­vén, Magyarország’ törvényhozásábani részvétben sikere­sen gátoltattak. Ezen és az ország’ számos más sérelmeit tekintetbe véve, a’ haza’ jövendője iránt mély aggodalom­mal eltöltött­­ Kir. és kk. az 1844. év’ november’ 4-kén kelt kegy. kir. válasz’ következtében minden további érte­kezés’ fonalát megszakadva látván, az országgyűlés’ kö­­zelgető végóráiban az országgyűlési irományok között ta­láltató óvással éltek. Az ország’ területének meghatározásával kapcsolatban áll a’ honosítás is (naturalisatio) , mert csak azok részesül­hetnek a’ köztársaságnak jogaiban és részeltethetnek köte­lességeiben , kik törvényeinek rendelete szerint, annak tagjaivá avattattak ; ennélfogva a’ t. Ki. cs­ak az idege­nekre nézve törvényjavaslatot készittetének választmányi­­lag meghatározandó­: a’ telepedni szándékozó idegen , mi­kor és melly feltételek alatt lészen ennekutána a’ haza’ tagjának tekinthető; az idő’ rövidsége azonban e’ törvény­­javaslat’ tárgyalását napirendre nem juttatá. Ezen honfiusi­­tástól különbözik a’ törvényben gyökerező honosítás (indi­­genatus),melly a’ honositottat a’nemesi osztály’ tagjai közé emelvén, ’s et ennek előjogaival felruházván, mind fogal­ma, mind törvényeink’ értelme szerint a’ törvényhozás­, mint a’ társaság’ ké­pviselőjének részéről, a’ haza’ javát eszközlő egyéni érdemekért csak jutalom gyanánt nyujtat­­hatik. Ezen joga a’ törvényhozásnak szép kétségtelenűl, és m­ig előjogokon nyugszik az ország’ dicsősége, megóvan­dó , ha gyakorlata a’ nemes czélt híven követve, fényét el nem homályositja. — A’ t. Kir. és­ak az adott körülmé­nyekben a’ kitűnő hazai érdemnek szánt ezen jutalmat gaz­dasági tekintetekkel elegyíteni látszottak , a’ honfiusitást, kevés kivétellel, a’ díj’ fizetésétől tételezvén fel. A’ méltó­­ságos főrendek azonban , mielőtt a’ törvényhozás e’ jog’ gyakorlásába bocsátkoznék, a’ honfiusitásnak alapul szolgá­landó vezérelveket kívánván meghatároztatni, a’ két táblá­nak meg nem egyezése miatt, a’ nemzet ez után honfiakkal nem szaporodott. A’ polgári társaság’ egyik főkelléke : II. A’ vallás, mert a’ törvények az emberi cselekvések’ csak bizonyos nemeire terjedhetnek parancsolólag vagy til­­tólag; a’ vallás valamennyire ; és mig azok csak tényekre alkalmazhatók, imez kimondja szent ítéletét a’ szándékra is; mig azok a’földi ember’ szenvedélyeit gátolólag fékezik, imez a’ lélek’ nemesbülésére hat serkentőleg a’ túlvilági életről kezeskedvén. Ezért a’ vallás gyámolitója a’ nyomo­rultnak e’földi pályán, éltetője az erköltsiségnek, ápo­lója az igazság és szabadságnak; de egyszersmind erős védfal a’ zsarnok és elnyomó ellen, mert szentséges szi­gorát sem hatalom, sem erőszak meg nem törheti. Ugyan­azon egyedek képezvén a’ vallási társaságokat, mellyek az állományokét, a’ különböző és mégis rokonul egymást köz­vetítő irány’ szabad követését biztositó, most önző, most buzgólkodó kezekkel megragadott eszközök’ minősége , és ennek folytában már az egyházi, már a’ világi hatalom’ vélt vagy való megszorítása érezteték egyiránt e’ kettős lét’ gyakran idves , gyakran káros viszhatásait; úgy volt ez szinte a’ külön vallásokat követőknek igényeivel a’ köztár­saság és egymás’ ellenében. Ezek szülék azon harczokat, mik a’ múlt időben országokat rendítettek meg, ezek az elmélet’ azon súrlódásait, mellyeknek czélja , szelídült ko­runkban az ész’ hatalmával kibékíteni a’ meggyőződéseket, miket sem a’ kard’ éle , sem a’ kölcsönös üldözések’ sa­nyargatásai megváltoztatni képesek nem valának. — A’ mai kor külön vallásu felekezetek’ öszvetársitását egy polgári államba botránkoztatónak, veszedelmesnek többé nem tart­ja , ha csak az egy isten és lélek’halhatatlanságának, ’s en­nélfogva a’ jó’ megjutalmazásának, a’ rész’ bünhesztésének hitében egyesülnek ; mert a’ vallás’ többi ágazatait és ala­kitó szertartásait a’ dogmák állapítják meg; a’ mennyiben pedig a’ polgári élet’ külső rétegét és jelenéseit háborítólag érinthetnék, a’ köztörvények rendezik És épen ez utolsó, a’ polgári állam’ intézkedéseibe átnyúló viszonyok’ értel­mezésének és meghatározásának nehézsége okozza részint az elfogultságot , részint a’ türelmetlenséget, a melly is­mét hajdan véres harczoknak, ma az ész’ hosszabb, de biz­tosabb viadalának vala szülője. Nem lehet tehát feltűnő , ha kivált némelly újabb szomoritó események’ következté­ben az annyi vallásfelekezetet magában foglaló magyaror­­szág is résztvett azon tusában , melly nem nálunk kezdő­dött, de mellynek eredményei bennünket is egyiránt érin­tenek. Törvényes állásunknál fogva csak a’ keresztyén hit’ külön vallásainak viszonya jöhetvén tekintetbe, ezúttal a’ tö­rdek’ vitatásainak főképen a’ következő pontok valának tárgyai. 1- er A’ lélekismeret’ szabadsága. 2- er A’ vallások’ viszonyai a’ polgári állományhoz. 3- or Azoknak viszonyai egymás közt. 4- er A’ vallásfelekezetek fölött gyakorlandó főfelügye­­lési jog. 5- ör A’ vallások’ papjainak viszonya a’ státushoz. Az elsőből folyt a’ szabad átmenet’ követelése. — A’ második­ból az 1790: 26. t.czikk’ magyarázata, melly szerint a’ ve­gyes házasságokból származott gyermekek’ vallására nézve kiadott reversalisok a’ polgári társaság’ törvényének elle­nében érvényteleneknek, az áldásnak a’ vegyes házassá­goktól tett megtagadása pedig törvénysértésnek nyilatkoz­tattak , a mihez számítandó még az unitaria vallás’ törvé­­nyesitésének követelése, a’ görög nem egyesült vallásfe­lekezetnek rendezése és képesítése igazgatási ügyeinek biztosabb elérésére ; valamint annak kivonata, hogy a’ pro­testáns vallásuak a’ kapcsolt részekben is szabadon teleped­hessenek.— A’ harmadikból a’ vegyesházasság’törvényes­sége, habár a’protestáns lelkész végezi a’szertartást,— és azon szabály, hogy a’ gyermek mindig az apa’ vallásán neveltessék. A’ negyedikből azon kívánat, miszerint jövő­re a’ római pápai rendelések, ha a’ hazának alkotmánya’ ellenében törvényességök kétes, a’ királyi tetszvény’ megadása előtt, különben utólagosan, a’ törvényhozás’ elé­be legyenek terjesztendők.— Az ötödikből, hogy számo­sabb egyházi személyek ellen indított, az 1790. 26. t.czikk’ sérelmére alapított perek, mellyek az illető hatóságoktól a’ főm. cancellariához felkérettek , vissza küldessenek, és bí­rói elhatározásra bízassanak. — Hosszú és nem ritkán keserű vitatások folytának e’ kér­dések felett; de csak kevésre nézve érethetett el a’ két táblának megegyezése. Mi azoknak, úgy egyéni nézetünk’ előadását ezúttal mellőzzük, örvendvén annak, hogy a’ feszült igyekezet nem vala sikeretlen , sőt hogy előnyök vivattak ki, mellyek a’ hátralévő kérdések’ megoldását és a’ kedélyek’ csillapítását tetemesen könnyitendik. Mert ki­mondatván a’ k. k. válaszban, miképen a’ lélekismeret’ szabadságát és a’ keresztyén vallások’ tökéletes jogköl­csönösségét ő felsége apostoli királyunk is biztosítani kí­vánja , a’ két protestáns vallás’ bármellyikére leendő átme­net’ szabadságán felül, törvény által kimondatik az is, hogy a’ vegyes házasság mind múltra mind jövőre törvé­nyes akkor is, ha egyedül protestáns vallásu lelkész vala a’ szertartó. — Sokan osztják azon véleményt, miszerint a’ bennünket majd nem körülövedző sláv elemek’ vészt jósló tolakodása ébreszté azon buzgalmat, melly a’ magyar nyelv’ érvénye­sítésében, mivelésében és terjesztésében nőttön mutatko­zik ; mi sem tagadjuk az említett körülmény’ serkentő ha­tását, de hisszük, hogy nem ez vala szülő oka , vagy csak főrugója is, azon csüggeszthetlen szép lelkesülésnek, melly a’magyar nyelv’természetes jogait részint már kivívta, részint az életben kivívni készül. — Az angol, a’ franczia, a’ német­ népeket nem valamelly idegen nyelvelemtőli ag­godalom birta a’ hivatalos holt latin nyelv’ kiutasítására, és a’ többség’ élő nyelvének felkarolására, hanem az értelmi­ség’ terjedése, a’ haza’ fiainak nyilvánuló öntudata és azon politicai kénytelenség, melly a’népélet’réteges és rend­szeres fejlesztésében minél több értelmiséget részesítetni parancsol. — Valamint az egyes ember életének fentartása és kellemizése, rendeltetésének megközelítése’ tekintetébe erejét és tehetségeit gyakorolja és kimiveli, de rendkívüli megfeszítésükre csak a’ létét­ veszélyeztető ellennek meg­szemlélésekor i­ntetik, úgy történik ez egész nemzeteknél. — Elismerjük mi, hogy a’ germán és sláv mindent maguk­kal azonitani törekvő hatalmas elemek’ közeledése, a’ nem­zetiségünk iránti szeretetet és lelkesedést öregbítik, élesz­tik , de keletkezésének okai mélyebben, magában a’nép­élet’ természetes kifejlésében keresendők. Midőn a’ hóditó magyar nép e’ boldog földön megtelepedvén , költözési vá­gya kihűlt, lehetetlen vala nem éreznie a’ társaság’ elren­dezésének, a’ polgárisodás’ kezdeményeinek szükségét, — ezen érzet azonban majdn­em kirekesztőleg Justinian és az egyházi zsinatok’ latin nyelven irt törvénykönyvéből vala kielégíthető, és kielégíthető főképen azon idegen férfiak által, kik a’ keresztyén vallással egyszersmind a’ miveltebb népek’ szokásait igyekeztek e’hazában terjeszteni; ekkor az idegen nyelvnek meghonosodnia természetes volt. Mit azon kor megkezdett, megtoldoták és folytatták az oli­garchia’ színében öltözött száza­k, mellyeknek folytán a’ Törvények’,­ keletkezését és azoknak rendeletét sürü fátyol fedé, melly mögé tekinthetni, csak kevés választottnak engedtetek. Nem csuda tehát, ha múlt időkben a’törvé­nyek nem az öszves nép’, hanem osztályok’ érdekében hoz­­zattak; nem csuda , ha törvényhozásunk é­s közéletünk’ képződése más nemzetek’ ellenében olly igen elmaradt. A’ törvények minálunk nem voltának, miknek lenniük kellő, az időszerinti szükségeken alapuló józan népakaratnak ki­fejezése , hanem többnyire kevesek által szerzett osztályi előjogok’ felsorolása, ritkán engedvényezések, és az utó­sok hányszor mutatkoztak sikeretleneknek az életben­ milly különböző, gyakran ellenkező magyarázatnak voltak kitéve, mert t. i. mysterium gyanánt állott a’ törvényköny előttünk zárva szemünknek , csak kevés nyelvbuvár’ jó vagy rész szánd­ékának nyitottan , és igy alkalmas volt ugyan félelme­zelni kép’ kebelében, hasonlót ahhoz, mellyel a’rejlő­­j­­­de mindig közel veszély előtt érezünk, de nem tiszteletet, melly egyedül az igazságnak, a’ jótékonyságnak gyermeke. — Ezen balhelyezetünk, úgy hisszük, kutforrása nagy részben ama’ visszavonulásnak, féltékenységnek, gyanúsí­tásnak és az ezekből származó bizalmatlanságnak, melly nemzetünk’ nemes jellemét elmételyezi, és mellynek fa­­lánkjai a’ legújabb tanúságok szerint is a’ nemzet’ gyüleke­zetében sem tompultanak meg. Időközben a’ sürü homály, melly országunk fölött fojtólag elnehezedett, ritkulni kezde azon sugarak’ folytonos hatása alatt, mellyeket az értelem’ győzelmei nyugotról félénk lövellének,és mióta azon nagy­­férfiu , ki erélyes cselekvéssel mutatá, hogy a’ boldo­­gitásnak tárgya nem egy osztály, hanem az öszves nép; hogy az igazgatás az államnak eszköze, az igazságnak a’ törvényességnek, ez által pedig a’ rend és bizalomnak fen­­tartására;­­• hogy észszerű, miképen kötelességnek jog és viszont jognak kötelesség feleljen meg; hogy értelem, becsület és érdem nem örökség gyanánt hagyományoztatik ivadékról ivadékra, hanem a’ személy’ fejleményeinek sa­­játja , és csak, mint illyen méltánylandó , — mióta mond­juk azon fejedelem, e’ nemzetet nem ugyan Verbőczy’ pro­grammája , hanem önnön lángészének és a’ körülmények’ sugallata szerint észtölő álmából felriasztá, és széttörvén az idegen nyelv’ bilincseit, mellyek a’ néptest’ fejlődését és szabad mozgalmát gátolák, a’vágyakodást és sötét önzést kíméletlenül leleplező : azóta meggyőződtek a’ nép’ jobbjai, miképen nemzeti nyelv nélkül organikus nemzeti önélet sem létezhetik, melly csak saját szemlélődés’szülöttje; — mi­képen nemzeti nyelv nélkül hiányzik a’ kapocs , melly az értelmességeket egyesítse; a’ közvetítő eszköz, melly a’ vizsgálódó ész’ leleményeit, a’ tapasztalás’ gyümölcseit köz­javadalom gyanánt szétárassza; miképen kívüle nincsen ut, mellyen a’ szerteágazó számtalan nézet és irány’ társítása és öszveolvasztása , és igy a’ közös czélok’ megközelítése elérhetnék; és valamint Bábel’ tornyának építői, jóllehet szándékuk nem változott, egyedül a’ nyelvzavar miatt va­lának művöket megakasztani kénytelenek , úgy e’ honban is a’ szakadozott nyelvbeli viszonyok voltak nagy, talán főoka, miért, hogy az eszmék,gondolatok és kivonatok sem közlemé­nye nem forrtanak öszve, sem érvényök közakarat gyanánt nem nyilvánulhatott. Illy előzmények után az 1830 ország­­gyűlés első vala, melly a’nemzeti nyelvnek az alkotmányos fejlődés’ ezen nélkülözhetlen kellékének fontosságát kellő­leg méltatván, a’ végdiadalnak, melly e’ mezőn kétes többé alig lehet, kivívott első zsengéit törvénybe iktatá ; és ime 14 rövid év után atyáskodó legkegyelmesebb fejedelmünk a’ nép’ érthető nyelvén szól már hű nemzetéhez , mellyen azt jövőre igazgatni és a’ helyenkénti körülmények szerint oktatlatul is határozta ; nem egyszerű csere ez Tekintetes közgyűlés , hanem bévezetése az életnek a’ közintézetek­be , miket eddig egy nyelvosztály foglalt el; felszabadítása a’nép’tehetségeinek, mellyek eddig csak egy halottnak nehezen szerezhető és a’ fejlődést gátoló szűk köntösében engedtetének jelentkezni ; szóval a’ melly nép még csak imént kiskorúnak tekinteték, most nagykorúságának okle­velét nyerte, és értelmi súlyától fog függni a’ nagykorúság’ jogait az észnek békés útjain kíméletes tapintattal érvénye­síteni; a' fenállót a’ józan igényekkel közvetitőleg ki­egyenlíteni. — Az alap, melly a’ magyar nyelv’ országlási­­vá emelése által a’ nemzetiség’ öszvesitő eszméjének léte­sítésére nézve rakatott,megszilárdittatott azon két törvény­­czikk által, mellyben a’ nemnemesek’ Hivatal és birtokképessége kimondatik. Elkeseredve érezé a’ nemnemes osztály súlyát azon lealacsonyitásnak , melly szerint az ország’ minden terheit, béke és háború’ idején , önfeláldozással elviselvén , mégis úgy a’ hivatalok­tól , mint azon földnek birtokától eltiltatott, mellyet önnmi­­velö keze termékenyített; szégyentől elfogadva viselte a’ szolgaság’ azon bélyegét, melly untalan emlékezetébe hozá a’ nemzet’ körébeli kitagadtatását, azon nemzetéből, melly csak általa és benne, de nélküle nem létezhetik ; és vérző szívvel látó tehetségben és birtokban kitünőbb fiainak talán menthető, de bizonyosan megfejthető átszegődését azon kiváltságos és tehermentes osztályhoz, mellyben mysterio­­sus átváltoztatás után az odahagyott nemnemes osztálynak barátai ritkán, sorsosai sohasem lehettek, vagy lenni nem is akartak; magasztaltságuk’érzetének jelét leginkább meg­vetés­ben találván azon népnek, mellynek tegnap még tag­jai voltak , és harczrakelésben azon előjogok és mentes­ségek mellett, miknek nyomaszt­ó súlyát maguk még csak imént panasziák; mindezt a’ civilisált országok között ál­lani akaró magyarhonban még a’ 19. század vala képtelen szemlélni. A’ múlt országgyűlés mindazáltal bátor kézzel nyúlt azon elválasztó falak’ leomlasztásához, mellyek osz­tályt osztálytól, gyakran vérrokon vérrokontól, majdnem közelithetlenül elválasztottak; a’ hivatal és birtokképesség­nek általános kimondása által a’ nemesi rend önérzetének tanuságos jelét adván; a’ személy­es érdemnek megjutal­­maztatását, a’ kereset’ gyümölcseinek szabad használatát biztosítván ; és elhárítván a’ számos akadályok’ egyikét , mellyek a’ nemzeti egység’ létesülését sikeresen akadályoz­zák. — Nem akarjuk tagadn­i mikép’ ezen idves törvények csak lassan fogják érlelhetni eredményeiket; mert félünk, hogy az előítéletek’ sötét serege az uj osztályosnak tért en­gedni nem igen fog hajlandónak mutatkozni; és a’ legújabb törvény’ útmutatása szerint is a’ birtokképességhez kötött jobbágyi kötelességek nem igen alkalmasok a’ törvénynek életet adni; midőn tehát most a’ nemes szándékat tiszteljük hálád,­­tos érzéssel, egyszersmind erősen hisszük , hogy a’ jónak annyi csiráit magában foglaló ezen intézkedések , a’ sokat érlelő közeljövendőbe foganat nélkül nem mara­­andanak. (Folytattatik.) 380

Next