Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-08-08 / 128. szám
Kedd e' lap minden nap. Wlfít kivdve. Félévi előfizetés a' két fővárosban hazhozhordással bent. néi.k. tf fit 10 kr., a' kiadóhivatal l-iál «hordva» fi. postán borítékban hetaukátit b-szor küldvti 8 kt. 4-szer küldve pedig 3 ft 12 kr peng.— Előfi/athetni Pesten, szabatUajie-uU/.ai szabadsajtóudvarfoaa 585. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt rain-T \*1. 27, ' & 1 ir0tfV'VV Tji JA PESTI 128. HÍRLAP ?S31* Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Angnsmus’ 8.1848. -#*ai. pwUiJivata’pái, —« Az au-ítr. b.ro¡í*^ lomba ’s eíryób kírlf. tartományokba küldítsi kívánt pelii. iránt a' »egrendelés csak a' bécsi os. féposta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények, felvétettek, *» egy R i-szer hasábozott apró betűje síre;’, vagy ennek helyeéri 5 pengj kr., kelti* C*aáliu seréit pedig 10 peti-5 kr »ihotutik. Levelek a Szászságból. Jul. 26-dikán 1848. A szászok félnek nemzetiségük, nyelvök elvesztésétől, így mondják ők. De nem tudják, mit beszélnek. Igazabban szólva, ők attól rettegnek, hogy elvesztik helyhatóságuk határi közt nemzetiségük egyeduralkodását. Félnek továbbá azon állásbéli kiszorittatástól, mellyet nyelvök, helyhatóságuk határain kívül is, mint egy második állodalmi nyelv, eddig elfoglalva tartott. Ez az, mitől félnek; nincs azonban nevetségesebb dolog, mint midőn ők a természeti népjog nevében emelik fel panaszaikat, s adják elő kivánataikat. Hát, ha a magyar állodalom alatt levő különböző népfajok, nyelvek s nemzetiségüket illetőleg, hason érvényű természeti joggal bírnak, hogyan állhasson ezen állodalom egy részében a német nemzetiség, melly a mellett ott még kisebbségben is van, az oláh és magyar felett, amellyek ott a többséget képezik *). Tán csak a természeti jogok oláhoknál és magyaroknál is ugyanazok, mellyek a szászoknál. Vagy kívánják azért a szászok mindazt, mit nyelvűket illetőleg kívántak, az oláhok és magyarok, sőt a szláv fajok, továbbá az örmények, görögök, zsidók és czigányok részére is, vagy annak lehetlenségét belátván , hogy egy vegyes népességű állodalomban mindegyik nyelvnek azon terjedelem adassék, mintha ő volna az egyedüli az állodalomban , az esetben azon szükséghez, hogy egy politikai nemzetiséghez a többieknek mind alkalmazkodniok és egy közös állodalmi nyelv létét elismerniük kelletik, tartaniok, és a szükség ezen törvényéhez kivonataikat és czéljaikat épen úgy alkalmazniok kellett volna , mikép ezt kell, hogy a soknyelvű Magyarország más népfajaitól józanabbul követeljék, ha csak az állodalomban azon bábeli nyelvzavart fentartani nem akarják, mellyel ők helyhatóságuk körében a német nyelv egyedüli ügykezelési nyelvvé tétele kívánásával kikerülni törekednek. Kivánatuk elve ellen semmit nem lehet ellenvetni. Egy vegyes nyelvű társadalomban, az arra legalkalmatosabb nyelvnek a többiek azon áldozatot hozhatják , hogy az , mint állodalmi közös nyelv, mint eszköz a közértesülésre, elismertessék. Ha hát a magyar állodalomban ezen állodalmi nyelv más, mint a magyar, nem lehet — vagy talán a szászok a szláv nyelvet akarják, és pedig mellyiket az előttök teljesen ismeretlen szláv szójárások közül, vagy az oláh, vagy végre a német nyelvet, hogy aztán a többi milliók magokat hozzája alkalmazzák? —úgy nagyon különös , hogy a szászok ezen egyedüli politikai magyar nemzetiség és egyedüli magyar állodalmi nyelv elismerésétől vonakodnak, mintha ők maguk magokra egy állodalmat, egy önálló tartományt képeznének. Valójában különös az, hogy ők, egy municipium-létekre, magokat és nyelveket illetőleg ugyanazt kívánják, mit csak egy egész állodalomnak van joga kívánni, mert az ildomos szászok kivánata oda megy ki, hogy midőn ők a nyelvkényszer feletti panaszaikkal magokat azok részbre állítják, kik egy, tudniillik a magyar állodalmi nyelv uraságát elviselhetlennek találják, német nyelvüket illetőleg ugyanazon uraságot követelik, és nem gondolják meg, hogy az által a többi népfajokra, kik a magyar állodalmi nyelv elismerése által, mint státuspolgárok, kötelességüknek eleget tettek, egy más állodalmi nyelv tanulása annál nagyobb teherül nehézkednék. A szászoknak valójában , nem kell többé a nemzetiségeket és nyelveket fenyegető veszélyről beszélni, ha anélkül, hogy határozottan tudnák, a dolgok új fordulata következtében mi fog velük történni, talán öntudatlanul maguk elvérzik, hogy az ő eddigi túlságosan elzárkózott nemzeti helyzetük , épen, mivel a haza minden népfajai az igazságosságra igényt tarthatnak, tovább fenn nem állhat. Nyelvöknek egy második állodalmi nyelv jellemével fel kell hagyni, s ez által megszűnni, a nagy egész nyelvi egysége, valamint azok hasonló igényei ellen, kik nem németek, de azonban a szász municipiumban a többséget képezik, akadályul szolgálni. Ez által a szászok semmit sem fognak veszteni abból, mi őket a most már hasonló joguak közt illeti, hanem csupán azt, mit eddig elő, a hasonló méltányos jog ellenére, mint előjogot birtak, most már többé nem bírhatják, s birniok nem szabad. Az egykori Erdély egykori rerdei tehát a szászok nemzetisége fentartását illető ígéretüket be fogják váltani, a ministérium kötelességét teljesítendi, és az országos parlament igazságot gyakorland, ha a szászok túlfeszített kivonatainak nem hódolandnak, hanem az ő nemzetiségüket és nyelvüket, a municipális, községi, egyházi élet határai közé szorítják , hol azok sem a státus jogainak, sem a hasonló, de más nyelvű státuspolgároknak sérelmére nem leendhetnek. Úgy tetszik, mintha maguk a szászok éreznék, hogy az ő kivonatuk a velük együtt élők ezyenlőségi mértékén túlmegy. Innen azt azzal támogatják, hogy ők mint az értelmiség és ipar főzászlóvivői, e részben megkülönböztetésre igényt tarthatnak; hogy továbbá ők, mint a német műveltség és ipar főhelyei , az egyesült magyar korona alatti tartományokban, mi nélkül a magyarok a kifejlődés ezélbavett lépcsőjére el nem juthattak volna, egész erejükben fentartandók. *) Istenemre én méltánylom azon jótéteményeket, miket az ország a szász vendégeknek köszönhet, én ismerem érdemeiket a múltban és jelenben, és közelebbről nem nyilatkozandom a felett, valljon az ő úgynevezett német miveltségök és erkölcseiknek nem voltak-e s nincsenek-e árnyoldalai, s nem károsok-e, főkép Magyar- és Erdélyben alkotmányos élete kifejlődhetése tekintetéből, — de annyit ki kell mondanom , hogy a szászok még csak a már most egyesült Magyarhon német lakói közt sem fő szerepvivői az értelmiség és iparnak. A pesti, pozsonyi sat. kereskedő-világgal Brassó sem, s Szeben még kevesbbé hasonlíthatja magát össze. Földmivelésök alatta áll a bánáti német lakosokénak. Tudományos és erkölcsi mivelődést illetőleg, a Szepesség, egy Engel és Glatz Jakab hazája, a szászok előtt utólérhetlen messzeségben áll. Politicai tekintetben is már amazoknak elsőbbségük van, az ő szabadelmü városi szerkezetük és magyar nemzeti szellemük által, melly közöttük fölébredett. De a második , mit mondani akarok, az, hogy az ország nem németajkú népfajai is most már, daczára minden akadályoknak, annyira emelkedtek, hogy a mi nagy hazánkban, a bureaucrátai képződés és érettség s a magok irányában nagyon is elfogult szászok ezédipara nélkül is, előbbre haladás történt volna. A szászok magokkal s szerkezetükkel és iparos miveltségökkel olly elégedettek, hogy magok közül mire sem tekintenek. Ők minden , még jogaik tekintetében is , a középkorban állanak, és azt hiszik, hogy a többiek is ott maradtak. És valóban, habár a szászok egy olly néphez tartoznak is, mellynek nyelve és meltsége, a szászok elhatározó közremunkálása nélkül olly kifejlődésre jutott el, mint egyiké sem a hazánkban létező akármelly népfajoké közül, még nem következik abból, hogy a németek még inkább emeltessenek, és a nem németajkuak folytonosan hátrább vettessenek, hogy kifejlődésük az által nehezítessék. Ellenkezőleg, engedjétek, hogy valahára igazságosak lehessünk azok irányában, kik eddig mellőztettek. Ezenfelül, ám vezéreljen bennünket egy egyedüli politikai nemzetiségnek — a magyarnak eszméje; ám legyen a magyar nyelv állodalmi nyelv, ezt nem lehet a többiekre nézve elnyomásnak nevezni. Ez csupán a szükségesség szabálya, az egésznek érdekében. Hanem a községben , egyházban, népiskolákban stb., a többi nyelvek mindnyájának hasonló jogú tér adassék. Ezen körben fejtse ki mindegyik faj, erejéhez s szükséges képest, a magáét. Ezen határkör a különböző nyelvek fejlődésére és tenyészésére elég nagy. Ezt csak az nem látja be, a ki, mivel mindent nem bírhat, a méltányossal megelégedni vonakodik. De, majd is feledem, ezen levelemben a szászoknak municipalitásokat illető igényeikről akartam írni, s ime ismét a nemzetiség kérdésénél állapodtam meg. Azonban tulajdonkép ez uralkodik az egész mostani hangulaton is, és a reactiónak a tömegben ez szolgál különösen hatalmas ingerlő eszközül, s mennyire egészen máskép fogadta volna a szász polgár és földmivelő az arróli hirt, hogy a magyar, ki saját jobbágyait az iga alól felszabaditotta, őtet is a bureaucrátia uralkodása, a hivatalos visszaélések nyomása és a czéhektől felmenteni akarja, ha szüntelen nem lármázták volna fülébe: „ne higyj a magyarnak, mert Ő a magyarrá tétel végett akar megnyerni, s tégedet leigázni.“ Ezen gyanúsítással az egyszerű értelmet megzavarták , és a kedélyeket megmérgezték. Higgje el ön nekem, a szász hivatalnokok és lelkészek csupa félreértésből és haszonleső aggodalomból, — de teljességgel nem azon nép iránti nagy szeretetből, melylyet ők eddig lelki szolgaságban tartottak — izgatták azt egész a mélyéig fel. Sajátságos a miveltebb szász ifjúság hangulata. Ezek nagyobb részint valami szédelgő németeskedésbe merültek el. Az ő hazafiaskodásuk táplálékot a német tanulóegyetemi dalok és gymnasiális tanítóiknak, kik nem régen tértek vissza a német egyetemek és korcsmákból , elbeszéléseiből merít. Hiány volt az eddig a szászok nevelésében, hogy ők nem a magyar státuspolgárság szellemében neveltettek , és saját Magyarhonukban a tudományos és politikai élettel kevés alkalom nyuttatott nekik a megismerkedésre. Igen sok félreértés és ellenszenv származott ebből , mellyek most uzsorával hozzák gyümölcseiket, mivel a szász az ő saját kisszerű tulajdon és néhány német tartományok tudományos ügyein és dolgain kívül semmi más egyebet nem ismer, sőt az által, minek ő némelly egyes szenvedélyes újságírók utján, mint a minő az öreg B e n i g n i, egyoldalú közlések által a magyar népéletből és annak literaturájából tudomására jó, még inkább félre vezettetik. A szász ifjak augusztusban egy Wartburg-ünnepély formát szándékoznak Medgyesen vagy Kőhalomban és tartani, arra az itteni újságokban meghívásokat közölnek. Ők örömest utánozzák a németeket, és tetszik nekik amaz ének, ivás és beszéddeli handabanda stb. De eltértem ismét tulajdonképeni tárgyamtól. Azonban a közlöttek is azon dolgokhoz tartoznak , mik felől önt tudósítani magamra vállaltam, mik által ön és olvasói a szász állapotokkal megismerkedni fognak. Vissza fogok térni a szászok municipalitására és annak megvitatására, hogy az annak fenmaradása iránti aggodalom mennyire alapos. Most azonban közlöm önnel, az unió-törvény közzététele után a szász kerületekben, Szebenben és Újegyházán, a pesti országgyűlésre történt követek választását. Tehát, ha ön közelebb három ifjú embert, feketesárga kokárdával mellükön , Pesten a képviselők házába belépni lát, tudja meg, hogy azok közül egyik Rosenfeld az ifj., másik Schmidt tanár Szebenből és a 3-ik Friedenfels, ki egy ujegyházi kerületi hivatalnok mellett, ki előttem ismeretlen, ezen kerület követévé választatott. Kár, hogy gr. Waldstein is köztök nincs, így aztán az egész fekete-sárga párt Szebenből, kik ott Bécsből véletlenül termettek, együtt lett volna. Talán a comes S am en , ki ezekre bízta magát , most már bátorságot veend , ezen embereivel együtt Pestre is felmenni ? Valamit nyíltan kell önnek megváltanom. Ha a comes fel nem menend, és Rosenfeld, Schmidt s Friedenfels ott a fekete-sárga színnel és érzelemmel határozottan fel nem lépnek, mire minden bizonynyal bátorságuk nem leend, ekkor ki kelletik önnek nyilatkoztatnom, hogy én a szászok szóvivőitől s ezen felül a nevezettektől, lelkem mélyéből elfordulok. Ezen szín felfűzésével, a magyarok gyanúsítgatásával , Jellachich iránti rokonszenvvel, a budapesti ministérium gyalázásával, mintha az egy pár esztelen szerencsevadászból állana, és hogy a magyarokat egyetemben igen könnyen lehetne ismét a bécsi gazdálkodás alá vetni — ezen eszközök által idézték ők elő a hivékeny szászok közti és különösen a Szebenben uralkodó hangulatot, s táplálták azt, s mind ez óráig is fentartották. Ezen hangulatnak köszönhették követekké lett megválasztatásukat is. — Már az utosó erdélyi országgyűlésen megértük azt, hogy illyen szász szóvivők, kik követeknek megválasztattak, rögtön az otthoni nagy szájukat Kolozsvárt elvesztették. Valljon nem nevetséges, nem megvetésre méltó dolog-e ez , hogy otthon az egyszerű polgárok és földmívesek irányában úgy beszél az ember és úgy tetteti magát, mintha a nyomorult magyarokat szétmorzsolhatná ? És, ha törésre kerül a dolog, farkukat behúzzák, mint az eb, mellynek csak a kapu alatt van bátorsága. Ez nem egyéb, mint férfiatlan dicsekvés. Valóban a szász szóvivőknek otthon, az öveik közti magok viselete, hazafiatlan eszélytelenség. Nekik, fellépésüknél, mégis csak azon egyre tekintettel kellene lenniük, hogy otthon küldőiknél ne más és ne merészebb kivánatokat és reményeket keltsenek fel , mint amiket a többi népfajok képviselőivel összejövetelük alkalmával keresztülvihetni mind bátorságuk, mind pedig erre alapos kilátásuk van. Nem lelkiismeretlen dolog-e, városát, kerületét s a maga népét, vakmerő, sértő és ellenséges állásba helyeztetni , mialatt azt egy kevés nyugalommal be lehetett volna látni, hogy ezen állást és annak következményeit, a meglevő erőkkel és a fennálló viszonyok közt, a legmerészebb jogi igényekkel is, miket mesterségesen kerestek föl, sem lehet keresztülhajtani? Hátha még, mint comes Samen, az önmaga által felgyújtott csata vezetésétől gyáván visszavonul! — Rosenfeld, Friedenfels és Schmidt tanár, nem képesek azon túlzó reményeknek megfelelni, miket ők s nehány fajtájukbeliek, mikép ezt Szebenbeni tartózkodásom alatt tapasztaltam, ott és a vidéken keltettek. Aholly könnyű dolog ezen uraknak ezen szász hazafisággal birni, kik pályakörüket a fölséges udvari kormánynál, vagy különben valami más kedvencz gondolatukat elveszve lenni látják, és e feletti boszúságukban olly bátorságot és nyelvbeli erőt fejtenek ki a dolgok új fordulata és a magyar ministérium ellen, hogy a figyelmező földműves és polgárnak elhinnie kelletik, mikép az „udvari úr“ a dolgot csak fogja érteni, és a Kolozsvárt és Pesten levő árulókkal és ellenségekkel is megmérkőzhetik. Ám mutassák hát most meg, hogy velök mérkőzhetnek ! — Ott fognak ülni a miniszerek. Mondjátok meg nekik ott szemükbe azt, miben otthon olly folyékonyak valátok. Mondjátok meg az országgyűlésnek , mellyel hallgatóitok előtt otthon olly könnyen végeztetek. Ezt azonban ők nem teendik. Legfelebb a Madarászokkal fognak szavazni, ha a kérdés a ministérium ellen lesz. Hanem most hozzák hazafiságukat napfényre. Hiszen ők mindent olly bizonyosan tudnak, hogy mikép kell lennie. Tudják ők az egykori bécsi udvari és állodalmi kanczelláriából. *) Itt egyik levelemben kitett egy adatot kell megigazítanom. A szász kerületben lakik 180,000 szász, 220,000 oláh és nem lő , hanem 25 ezer magyar. * Sieb, Boté i. é. 73. számában.— Q