Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 51-61. szám)

1909-03-02 / 51. szám

2 PESTI HÍRLAP 1909. március 2., kedd. ’ ' ' ' ~ ' ■ 1 , i" - i többi határidőre, oly módon, hogy mire mi nekünk önálló vámterületünk lesz, addigra minden külön tárgyalás nélkül automatiku­san életbe lépne az önálló magyar jegybank. Ha ilyen követelést állít fel a kormány az osztrákokkal szemben, akkor ezek kétség­kívül inkább elfogadják ma a kartell-bank formáját, mert abban reménykednek, hogy ilyen módon sikerül nekik a kartell-bankból egy örök intézményt csinálni. Magyarországra nézve pedig sokkal na­gyobb előnynyel bírna a teljesen önálló ma­gyar jegybanknak későbbi bizonyos, felállí­tása, mint ma a kartell­banknak rögtönös létesítése. Politikusainknak tehát abban az irány­ban kellene szorítani a kormányt, hogy a tel­jesen önálló jegybanknak későbbi automati­kus­ felállítását biztosítsa a mai kiegyezés­ben s azt­ mindenáron akadályozza meg, hogy a kartell-bankból egy állandó intézményt csi­náljanak. Mert legkésőbb 1917-ben önálló vámterületre és teljesen önálló magyar jegy­bankra van szüksége Magyarország gazda­sági függetlenségének. Országgyűlés. I. II. A képviselőház ülése március 1-én. Elnök: Stakovszky István, majd Justh Gyula. Jegyzők: Zlinszky István, Vérten Endre és Dudits Endre. A kormány részéről jelen van­nak: Wekerle Sándor, gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos és Josipovich Géza. Az ülés d. e. 10 óra 45 perckor kezdődik. Rakovszky István alelnök megnyitja az ülést, s a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Vlad Aurél levelét, amelyben hat heti szabadságot kér. (A Ház megadja.) Zlinszky István jegyző a házszabályok­ ér­telmében azon indítványok és interpellációk jegy­zékét olvassa fel, amelyekre nézve a Ház még nem határozott, illetőleg, amelyekre még felelet nem adatott. Az adójavaslatok, A házadó­ községekre is kiterjedne, melyek a tizenhét sz­­­zalékos házbéradó alá esnek. Ilyenek különösen a főváros közelébe eső nagyközségek, Kispest, Er­­zsébetfalva, melyekben az adómentesség kiterjesz­tése az építkezés fejlődését is előmozdítaná, erre pedig a fővárosi lakásínség ellensúlyozása érde­kében is szükség van. Wekerle Sándor , miniszterelnök: Nálunk­ oly messze megy a törvény az adómentesség te­kintetében, mint sehol másutt. Nem tartaná he­lyesnek, ha a javaslatban fölállított határt túllép­nék. Különös városfejlesztési érdekekből kiter­jeszthető az adómentesség, a javaslat ezt meg is teszi, általánosság azonban nem lehet tenni ezt a rendelkezést. Kéri a szakasz elfogadását az általa ajánlott mód­osí­tással. Elnök felteszi a kérdést. Szavazás, előtt Polónyi Géza a kérdés föltevéséhez­­szól a kifogásolja annak az elnök által történt formulá­­zását. Ugron Gábor felszólalása után a Ház a szakaszt a miniszterelnök­­módosí­tásával fogadja el. . xf • . A. 32. és'53. szakaszt hozzászólás nélkül: el.-* fogadják. A.'84. szakasznál: Keller István a, nyolc- illetve tíz éves, adó­mentességnek öt évvel való meghosszabbítását ajánlja a fővároshoz közel eső községekben. Wekerle Sándor miniszterelnök az előbbi stiláris módosítást teszi meg- itt is, t. i. a .15 .szá­zaléknak 14 százalékra való kiigazítását kéri. A Ház a szakaszt a miniszterelnök stiláris módosításával fogadja el. A 35. szakaszt Polónyi Géza és Wekerle Sándor miniszterelnök felszólalása után változat­lanul fogadják el, nemkülönben a 36—41. sza­kaszokat, amelyeknél felszólalás sincs. A 42. szakasznál Polónyi Géza az iránt in­téz kérdést a miniszterelnökhöz, hogy több társ­­tulajdonos vagy több haszonélvező esetében kire terhel az adóbevallás és az adófizetés kötelezett­sége s ki­tekintendő tényleges birtokosnak, We­­ker­le Sándor miniszterelnök felvilágosításai után a szakaszt változatlanul fogadják el. A 43. szakasznál nincs felszólaló. A 44. sza­­kasznál: Polónyi Géza a házadó-kivetésnél, illetőleg az osztálybasorozásnál a tulajdonos jelenlétét és megidézését szükségesnek tartja, ezt, a szakaszban, kimondani óhajtja. Wekerle Sándor miniszterelnök: A szakasz­ban benne foglaltatik, a biztosíték arra nézve, hogy a tulajdonost a becslésnél meghallgatják. A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el A 45. szakasznál. Sümegi Vilmos: A szakasz b) pontja a be­szedhetetlen­­ bérjövedelmekről intézkedik. Ez a rész nem egészen világos. Kéri a Házat, hogy a következő m­ódosítást fogadja el. A 45. §. 3. bekez­désének ezen szavai: b) a bérjövedelemnek akár egészben, akár részben beszedhetetlen volta ha­gyassanak ki. A 4. bekezdésben c) helyett tétessék b), az 5. bekezdésben d) helyett tétessék e). Azon­kívül a szakasz végére új kikezdésképen vetésso­hászkodások után beleharapott a rákba, hogy megegye szőröstül-bőröstül. Holott épen ez az a furcsa állat, akinek nincs se szőre, se bőre, hanem csupán száraz kérge. •. . . • A Szala rákja mondásban egyébiránt a Szala szó nem a vármegyét jelenti, hanem azt a folyót, amely messze nyugoton, Vas várme­gye tájékain ered s azután kelet felé, dél felé végigcsatangolja a vármegyét, hogy Keszthely közelében beletorkoljon a nagy Balatonba. E folyónak is Szala a neve s ennek rákjai lettek olyan híresek. Óriási, zöldesbarna, sötét állatok. Ami­kor még megvoltak a Szala berkei, a fekete égerfák sűrü pagonyai: ott született, ott nevel­kedett, ott élt ez az állat s felnőtt akkorára, mint egy papucs. Rettentő bajusza és szemei, hatalmas és zömök ollói s cifra, tömött, vir­gonc farka ott sétálgattak a folyónak iszapos szakadékain, főágán és mellékágain s ott rio­gatták szét a mocsár állatvilágát, a békákat, halakat, gőtéket, piócákat, csiborokat s min­denféle úszó-kúszó, bukdácsoló, röpködő bo­garakat és férgeket. Oda küldözgette a parti uraság cselédjeit, zsellérjeit, cigányait, ha ét­vágya támadt a rákra, vagy ajándékul akarta küldeni valahova, hogy fogjanak hamarosan néhány tarisznyával; — természetesen csak a szépjét, öregjét válogassák, úgy is cseleked­tek. Meg nem lehetett határozni a rák bőségét és szaporaságát. Annyi rákja volt a Szala fo­lyónak, el tudta volna rákcsemegével látni az Hétfőn az országgyűlés mindkét háza ülést tartott. A képviselőház délelőtt ülésezett a ren­des időben. Az ülést csak háromnegyed órai késedelemmel lehetett megkezdeni, mert nem volt elnök, aki megnyissa. Justh Gyula és Návay Lajos beteg, Rakovszky István pedig elaludt. Hosszas szaladgálás után úgy há­romnegyed tizenegy óra felé végre előke­rült Rakovszky és kezdetét vette a tanácsko­zás. A házadó­ javaslat részletes tárgyalását folytatták a 20. szakasztól kezdve s délután negyed kettőre részleteiben is elfogadták a javaslatot. Polónyi Géza több módosítását magáévá tette a Ház, így azt is, hogy a javas­lat 1911. helyett 1910-ben lépjen életbe. A Ház megkezdte a tőkekav­at- és folradékadó tárgyalását is. A címnél általános vita indult meg. A főrendiház délután 4 órakor ülése­zett. Itt eseményszámba ment gróf Tisza nős vidámság a három dolog összeválogatá­­sában. Már most az a kérdés, a táblabíró költő al­kotta-e a példabeszédet s az ii költeménye után lett-e országos mondássá Szala menyecskéje? Vagy pedig a költő már készen találta, már­­ Veszprém, Somogy, Szala vármegyékben ma­­­­ga hallotta, mint elterjedt példabeszédet azt a mondást s úgy szőtte bele szép költemé­nyébe? Nehéz erre nézve ma már, százhúsz esz­tendő múlva, biztosat tudni. Csak annyi bizo­nyos, hogy Szala menyecskéjének már 1770. után mindjárt nagy lett híre, dicsősége és­­ hogy a költő már 1790. körül megalkotta köl­teményét. A költeményben megalkotott példabeszéd ma is él országszerte. De egyetlen szó különb­ség mégis van. Az országos példabeszéd Szala „hala“ helyett ezt mondja: Szala „bora“. Ebben tér el a költőtől. S bizony igaza van sok tekintetben. Szentséges szent igaz ugyan, hogy olyan hala és akkora hala, mint a fogas és orv, nincs az ország egyetlen vármegyéjének se, de talán még a világ egyetlen országának se. Hanem azért ez mégse egyedül Szala dicső­sége, hanem egyúttal Veszprémé és Somogyé is. A közkeletű példabeszéd hát egészen igaz­ságosan­­keltett, amikor a költőt némileg­­ kiigazította s Szálának hala helyébe Szala borát tette. —— A részletes tárgyalás folytatása. — Elnök: Következik a házadóról szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 28. szakasz. A Ház a 28, 29. és 30. szakaszt hozzászólás nélkül elfogadta. A 31. szakasznál: Wekerle Sándor miniszterelnök stiláris mó­dosítást ajánl, mely szerint a korábbi szakaszos­nál eszközölt módosításoknak megfelelően a 15 százalék 14 százalékra igazítandó ki. Sziklay Ottó után Eródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telkeken s a régi házak helyén emelt épületek adómentességének időtartama között. Keller István módosítást ajánl, mely szerint a tizenkét és tizenöt éves adómentesség azokra a • Bora már egészen más! Hát hiszen Veszprém vármegyének is ott van világhírű Nagy-Somlyó hegye. — Zemplénnek is még nevesebb Tokaj-hegyalja s Eger, Szegszárd, Ménes dicsőséges, vörösbor­­termő dombjai s mindazok, amelyeket egykor Vörösmarty lantja megénekelt. De valamennyi összevéve se múlja felül Szala borának színét, tü­zét, mézét, erejét, illatát, állhatatosságát. Jobb, szebb és csodálatosabb szőlőgerezd Noé öregapánk óta nem terem a világon, mint Szala hegyein a Belső-őrsi öreghegynél kezdve ( el napnyugat felé a füredi Bocsáron, a tapol­cai Vendégül, Badacsonyon, Szigligeten, Szent-György-hegyen, Csercáncon), Halápon át Pogányvárig. Ezek teszik hiressé Szala borát. Hát a rákja mit vétett? Miért mondja­­ a költő is, a példabeszéd is Szala rákját világ­­i hírűnek? Hogy jöhet ez a csúf állat a leg­­­ ragyogóbb alakkal, Szala menyecskéjével egy­­ költeménybe, egy példabeszédbe? Hiszen nincs­­ utálatosabb féreg a ráknál! Jól mondta egy-­­­kor Vas Gereben, nem az volt ám a legbátrabb ember a világon, mint például Herkules és Sámson, aki megölte az oroszlánt és­ megvias­kodott a krokodil­ussal; nem is Zrínyi, nem is Leonidász volt ám a legnagyobb hőse,­­ hanem az a szegény ember volt a legbátrabb, legelszántabb vitéz, aki legelőször meg merte enni a rákot. Mert az csakugyan száz halál­lal számolt le előbb, amikor végre illendő Jő­István fölszólalása, amelyben az újoncjavas­­latok kapcsán a külügyi helyzetet bírálta. El­­itélőleg nyilatkozott az angoloknak az annexió körül játszott szerepéről és a leghatározottab­ban tiltakozott az ellen, hogy Szerbiának bár­miféle beleszólást is engedjenek a dolgokba, vagy pláne gazdasági koncessziókat tegyenek neki azért, hogy csöndben maradjon. Legna­gyobb feltűnést beszédének a vége keltett, ahol arra kérte az illetékes köröket, hogy tegyenek félre mindenféle tekintetet és minden erejük­kel legyenek azon, hogy a függő katonai kér­déseket végleges megoldáshoz juttassák. We­­kerle Sándor miniszterelnök rögtön válaszolt, mindenben helyeselte Tisza nézeteit, de az utolsó pontra nézve nem mondott semmit. Az újoncjavaslatokat a főrendiház elfogadta és a földadó kataszter kiigazításáról szóló törvényjavaslatot, is általánosságban többek felszólalása után. Legközelebbi ülését szer­dán délután 4 órakor tartja a főrendiház.

Next