Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-09 / 35. szám
Budapest, 1913. XXXV. évfolyam, 35. (11.965. szám.) Vasárnap leerard. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .. ... 28 Kif Félévre ....... Negyedévre .......... 7 Egy hóra ............ 2 ., 40 „ Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-iks oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körút 70, Szomolat.ofon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 73, Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. A Pesti Hírlap következő száma kedden — február 11 én — reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi államvasutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány törvény és jog ellenére megtiltotta. Amit előre elvesztettünk. A világesemények állnak az előtérben, mert ezek irányítják ma a mi életünket is. Az érdekszálak mint láthatatlan, de erős hálózat, úgy odakötöztek minket a balkánfélszigeti mozgalmakhoz,hogy a külpolitikai fordulatoktól függ az exisztenciánk. S e percben oly fordulatot vettek a dolgok, hogy mi már előre elvesztettük azt a csatát, amit a Balkán-félszigeten még meg sem indítottunk érdekeink védelmére. Az a blamázs, ami a nemzetközi színpadon ért minket, egy pillanatra háttérbe szorítja azt a másik kisebb belpolitikai színpadot, amelyen kis emberek játszszák a maguk apró játékait. Ha a képzelet szárnyain egy pillanat alatt befutjuk a világesemények térképét Szentpétervártól a Gallipoli-félszigetig, az apró részletekből mint mozaikkockákból szépen kidomborodik a mi monarchiánk háttérbe szorításának képe. A mi diplomáciánk egy lépéssel mindig elkésik s ellenségeink sok lépéssel megelőznek. Ma aztán a mi élhetetlenségünk miatt az egész hármas szövetség lemaradt a hármasentente-nal szemben. Mindenekelőtt a mi királyunk leveléről kell szólnunk, melyet az orosz cárhoz külön megbizott vitt s amelynek számára diplomáciánk nem tudott olyan fogadtatást biztosítani Szent-Pétervárott, aminől az uralkodó megérdemelt volna. Hiába kürtölik világgá, hogy ez a levél ő felségének legsajátabb egyéni ténye volt, ez nem menti föl gróf Berchtoldot semmiféle kötelessége és felelőssége alól. Sőt épen ezért kellett volna előre biztosítania azt, hogy ne érje a monarchia fejét blamázs. Mi eleve kijelentettük e helyen, hogy nem bízunk e levél sikerében, de azt mégse várhattuk, hogy épen az orosz félhivatalos sajtó támadja ez alkalomból a mi királyunkat. „Ausztria Canossájának“ nevezték el Pétervárott ezt a levelet, de e jelző megszégyenítéséből Magyarország is kiveheti a maga részét. Ettől meg lehetett volna kímélni öreg uralkodónkat. Királyok levelezését nem szokták publikálni. De enélkül is előre meg lehet állapítani, hogy a cár válasza is udvarias lesz. De azt is lehet konstatálni, hogy uralkodónk epistolája sikert nem ért el, mert nem lett visszhangba. A visszhangnak az a sajátsága utanis, hogy rögtön jelentkezik s ugyanabban a hangnemben. Az orosz cár válaszát pedig megelőzte előbb az egész pétervári sajtó ellenséges hangú támadása s aztán mindenféle tárgyalás és tanácskozás. A válasz tehát kétségkívül egy kompromisszumos izzadmány lesz, amely szaporítani fogja a bécsi császári titkos levéltár anyagát, de ez a levélváltás nem állítja meg a veszedelmes bonyodalmak továbbfejlődését s nem irányítja a világeseményeket. A bolgár ágyuk már keresztüllőtték azt a levélpapirost, amelyen a legfelsőbb sajátkezű sorok íródtak. S egész Európa kacag rajtunk, hogy a mi diplomáciánk egy levélborítékkal akarta elzárni a Dardanellákat, hogy keresztül ne mehessenek rajta hadihajók. Íme, a Dardanellák kapujánál, a Gallipoli-félszigeten, már dörögnek az ágyuk, a bolgárok már a parton nyomulnak előre Konstantinápoly felé . — Bécsiben anzix-kártyákat írogatnak és képes választ várnak rá Pétervárról. Egészen új szituáció előtt állunk, amely reánk nézve azt jelenti, hogy a Balkán-félsziget minden dolgát nélkülünk intézik el. S diplomáciánk nem hogy ezt nem tudta megakadályozni, hanem még csak nem is tudta előre. Szép kis „nagyhatalom“ az, mely csak az újságokból tudja meg az eseményeket. Ma már a Dardanellákról és Konstantinápolyról van szó. Eddig attól a félelemtől is kitörte a hideg a bécsi köröket, hogy az albán parton valaha egy szerb hadihajó megjelenhetnék. Most pedig már arról van szó, hogy a balkánfélszigeti szövetségesek a Dardanellák és Konstantinápoly ellen irányították ostromukat, tehát ez nyilván Oroszországgal való előzetes megállapodás után történik. Sőt az sem titok, hogy Oroszország támogatásával kapott Bulgária a Fekete-tenger felől segítséget, ágyút, lőszert, élelmet s ki tudja, tán csapatokat is? A hármas entente tehát a harcoló kis államok által el akarja döntetni a Dardanellák kérdését s Konstantinápoly sorsát. Méltóztassék visszaemlékezni arra az időre, mikor Törökország csak Olaszországgal harcolt, az összes hatalmak mily erélyesen tiltakoztak a Dardanellák ostroma ellen. Mi- Szerelem és tudomány. Irta: PAKOTS JÓZSEF. A doktor, a fiatal, komoly orvostudós megházasodott. Voltaképen gyerekember volt még, alig huszonnyolc éves, de kétségtelenül nagyértékű embernek számították, az orvostudomány szépreményű művelőjének, aki még nagyon sokra viheti. Az orvostanárok azt mondták róla: a jövő embere. És megházasodott. Nagyon is korán, mielőtt még megalapozhatta volna ezt a jövendőt, de hát a belgyógyászat nem zárja ki a szerelmet. És a doktor szerelmes volt. Még medikus korában inficiálta a szerelem bacillusa és mihelyt megkapta a kőorvosi állást, asszonyt szerzett hozzá. A körorvosi állás nem egyetemi kathedra, ennélfogva Monostor-Felpércs volt a székhelye és természetesen körzetéhez tartoztak: Alpércs, Középpércs, Felmonostor, Középmonostor, Almonostor, Moostor, Pércs és Monostor-Pércs. Nagyszerű hely valamennyi. Maga a Székhely: Monostor-Felpércs, világváros. Volt világítása (petróleum), kaszinója (Bárány-vendéglő), jótékonyegylete (a temető-kerítés alapja javára alakult református egylet) és kastélya (báró monostorpércsi Pércsy Zuárd). Ide került doktor Szerényi a feleségével. Az asszony a kicsi, puha, meleg szőke asszonyok közé tartozott. Amolyan gyermekes aszszony volt, aki arra született, hogy folyton babusgassák, selymekbe burkolják, szavak és tettek selymébe. Doktor Szerényi ehhez nem értett. Nem is akart érteni. Előtte a tudomány volt minden, a legfőbb jó, a szentség. És amikor Monostor-Felpéreset a tudomány és a közegészségügy nevében elfoglalta, felmagasztosult lélekkel gondolt arra, hogy e helyen kitűzi a haladás lobogóját. Olyanformát érezhetett, mint egy északsarki utazó, amikor kitűzi standardját a póluson. De ha az északsarki utazó nem találhat kultúrát a végtelen jégmezők legészakibb pontján, doktor Szerényi sem talált Monostor-Felpéresen és kapcsolt részeiben. Kultúra, közegészségügy, mitől jó az? Mikor doktor Szerényi először ejtette ki e szavakat a Bárány-vendéglő különtermében, amely a kaszinót képviselte, az urak a szemébe nevettek. — Az a kérdés, hogy tudsz-e dartlizni, doktor? — Hát az mi? — Nagyon csendes játék. Festett lapokkal játszszák és ha nagyon jól megy a sorod, hát nyerhetsz délután négytől este nyolcig két hatost. Doktor Szerényi aznap este lefekvéskor kész programmot fejtett ki a felesége előtt: — Drága, ezeket a szegény embereket meg kell menteni. Ezek nem tudják, mi a hygiene. Borzalmas. Ezek nem sejtik, hogy minő merényleteket követnen el naponta önmaguk és embertársaik ellen. Nem tudják, mi a fertőzés, mi a bacillus? Nos én megtanítom őket. — Hogyan? — kíváncsiskodott az aszszony. Doktor Szerényi diadalmasan pillantott oktondi feleségére. — Hja, drága, te persze azt hiszed, hogy én most előadást fogok tartani nekik a közegészségügyi követelmények alapelemeiről. Szó sincs róla. Rám sem hallgatnának. Én szemléltem oktatást nyújtok nekik. — Nagyon jó! — hagyta helyben a csacsi asszonyka, aki el volt ragadtatva, hogy milyen tudós és okos ember a férje. — Szemléltető oktatást nyújtok, — ismételte az önelégültség méltóságteljes hangján doktor Szerényi. — Ezentúl mi ketten fogunk a szemléltető ábrák lenni. Ezek a szegény, tudatlan emberek rajtunk fogják látni, hogy miként kell élni óvatosan, hygienice, hogyan kell kerülni a fertőzés esélyeit . . .. — Nagyon helyes! — mondta az asszonyka és boldog mosolylyal aludt el. Másnap reggel, mikor a doktorék felébredtek és felöltöztek, az asszony reggeli után meg akarta csókolni a férjét. Doktor Szerényi azonban szigorúan hárította el magától ezt a szándékot: — Nem úgy, drága. Ezentúl többé nem csókolózunk. Főként nem a szájunkon. Ez a legveszedelmesebb fertőzési esély. — De édes! — riadt fel az asszony érzékenyen, — csak nem beszélsz komolyan? — Halálosan komolyan! — felelte doktor Szerényi kimért ünnepélyességgel. Az asszonyka elsírta magát: — Nem szeretsz . . . Doktor Szerényi megsértődött: — Tessék, ilyen logikátlan az asszonyi teremtés! Azzal adom szerelmemnek legnagyobb bizonyítékát, hogy nem csókolom meg, hogy nem döntöm tehát halálos veszélyembe és ő épen ezért illet engem a legsúlyosabb váddal. A Festi Hírlap mai száma 80 oldal-