Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-01 / 198. szám
BUDAPEST, 1940 tan. ÉVFOLYAM, 198. (20.224) SZÁM vasárnap, SZEPTEMBER 1 Előfizetési árs 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyedévre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is) Pesti HirLap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135—296. Színházjegy- és utazási iroda: V., Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-295. ERDÉLYI VIRRADAT IRTA HERCZEG FERENC A történelmi pillanat áhítatot keltő hatása alatt, az isteni igazságba vetett, dicsőségesen igazolt hittel, megrendült lélekkel köszöntjük az erdélyi testvéreket! Hazajöttek Magyarországba és, mint egy költői álom megvalósulása, idegenből magukkal hozták ódon szép városaikat, lombos, galambdúcos falvaikat, híres várkastélyaikat, magukkal hozták zord havasaikat, kies völgyeiket, fűszeres illatú erdeiket, és magukkal hozták ősrégi temetőiket is. Bevallhatjuk: a bécsi döntés többet adott, mint amennyit a sötéten látó budapesti közvélemény várni mert. Nemcsak anyagiakban többet, de erkölcsi értékekben is. Újból tulajdonunkba bocsátotta a titokzatos, mérhetetlen mélységű kutakat, ahonnan a nemzeti élet pazar bőségű, kifogyhatatlan forrásai buzognak. A Belvedere-palotában nemcsak nagyobb lett az ország, de történelmi tudatában erősebb, magyarságában mélyebb, kelet-nyugati szépségében teljesebb. Az örök igazságot ezúttal, mint Istent arkangyalai, erkölcsi erők szolgálták ki. Az első: a győzelmes német és olasz nép kristálytiszta igazságérzete és bajtársi hűsége. A második: a magyar kormány következetes bölcsessége és tapintata. A harmadik, amit első helyre is lehetett volna tenni: a magyar nemzetnek önmagához való hűsége, amiben az ország kormányzója járt elől példával. Nagy dolog, mikor egy nép a siralomházban sem veszti el az életbe vetett hitét. A hit mágikus ereje végül is megnyitotta a végzet érckapuját. Erdély visszatért, mert magyarok milliói kivánták, követelték, hittek benne. Lélekemelő gondolat, hogy az új honfoglalás, a tűzbe és vérbe borult Európa közepén, fegyver nélkül történt. Olvasóink tanult reá, ezen a helyen mi kezdettől fogva a békés revíziót hirdettük, amiért is a „reálpolitikusok“, akik nem gondolataik, hanem nehéz ütegeik és aranykészletük súlya után értékelik a népeket, le is sajnáltak, meg is mosolyogtak minket. Trianon után a magyarságnak jóformán semmije sem maradt, éppen csak az igazságba vetett hite. Északon sokszázmilliós költséggel betonerődök láncát építették a magyar igazság ellen, keleten pedig megvívhatatlan Maginot-vonalat ástak és falaztak. De az igazság istenének lehelletétől puskalövés nélkül megnyíltak és felgöngyölődtek a védővonalak, a Felvidéken pedig két év óta magyar répaföldek közt unatkoznak a cseh bunkerek, mint egy hóbortos álom tragikomikus emlékei. Az eszme győzelme az anyag fölött: ez a régi trianoni diplomata-iskola végleges bukását jelenti. A magyarság húsz esztendeig kemény iskolát járt. Megtanulhatta a maga kárán, hogy ezt az országot sohasem darabolják fel, ha előbb már a nemzet ádáz pártharcokban darabokra nem tépi önmagát és méltatlanná nem teszi magát az egységes nemzeti életre. Mi magyarok aláírtuk Nagy- Magyarország halálos ítéletét, mikor közjogi és világnézeti ellentétek kedvéért egymást jobban gyűlöltük, mint a határokon betóduló ellenséget. Ha kitanultuk a balsors iskoláját, akkor azt is tudnunk kell, hogy Erdély hazatérése nem jogokat, hanem kötelességeket ró reánk. Húsz esztendeig Isten és az európai népek színe előtt állandóan panaszkodtunk és vádaskodtunk az idegen megszállók pártos és romlott gazdálkodása ellen, ahost tehát meg kell mutatnunk, hogyan lehet egy vegyes lakosságú országrészt minden becsületes ellenzéket megszégyenítő és elnémító módon igazgatni. Erdély közállapotai ezentúl a legélesebb megfigyelés és bírálat központjában lesznek. A magyarságnak be kell bizonyítania, hogy élnek még lelkében a régi államalkotó ösztönök, hogy magasabbrendű művelődést képvisel a Kelet kapujában, hogy joggal áhítozza Szent István Új Birodalmának felvirradását. A bécsi döntés Európa-szerte megelégedést keltett A kormányzó meleghangú kéziratban köszönetét fejezte ki Telekinek és Csákynak . A miniszterelnök és a külügyminiszter jelentést tett a kormányzónak a bécsi döntésről — összehívták a képviselőházat és a külügyi bizottságokat A magyar honvédség megkezdi a rendkívüli fegyvergyakorlatra behívottak fokozatos leszerelését Ezerötszáz német repülőgép bombázta Angliát Mialatt Magyarország boldogan, örömmámorban ünnepli az ezeréves haza elszakított területeinek újabb viszszatérését, a nemzetközi események tovább dübörögnek, a világhatalmak harca folyik tovább, semmit sem csökkenő hevességgel. A brit szigetország légi ostroma nem szünetel, az angolok pedig — a berlini jelentések szerint — ismételten megjelentek a német főváros fölött. Olaszország rendületlen kitartással vívja harcát az angol világbirodalom ellen az afrikai sivatagokban. Nem kerülhették el a világ közvéleményének figyelmét az amerikai politika fejleményei sem. A kongresszus a napokban megszavazta az általános katonai kötelezettségről szóló javaslatot, amit egy esztendővel ezelőtt még senki sem álmodhatott volna, s tető alá került a Kanadával kötött védelmi szövetség. Eközben — ismeretlen okból — az olasz-görög ellentétek, amelyek már fegyveres összeütközéssel fenyegettek, megszűntek, viszont annál jobban kiéleződött Itália és Egyiptom viszonya. A Kárpátok medencéjében helyreállt a nyugalom, de továbbra is benne élünk egy nagy, nyugtalan, örvénylő világban. A vértelen magyar győzelem Gróf Csáky István külügyminiszter Bécsből hazatérőben a győri küldöttség üdvözletére válaszolva, többek között ezeket mondotta: — Lehet, hogy fogunk hangokat hallani, hogy ezt vagy azt, többet vagy még többet lehetett volna elérni. De aki erre gondol, ne felejtse el, hogy minden tapodtat terület, amelyet viszszaszereztünk, vér nélkül jött vissza. A magyar hadsereg ugyanis készen állt arra az eshetőségre is, hogy nem sikerül jogainknak fegyveres beavatkozás nélkül érvényt szerezni. És gondoljunk csak arra, vájjon Magyarországnak mi tekintélye volna még barátaink és szövetségeseink előtt is, ha nem jelentenénk katonai erőt, ha nem volna jól felszerelt, bátor, jól vezetett kitűnő hadseregünk. Örüljünk, hogy sikerült Magyarország elévülhetetlen jogainak érvényt szerezni anélkül, hogy azért egyetlen magyar ember életét is fel kellett volna áldozni. Mindnyájan egyetértünk gróf Csáky István külügyminiszternek azzal a gondolatával is, melyet Komáromban fejezett ki a következőkben: — A legnagyobb megelégedés, amely bennünket érhetett, az, hogy sikerült visszaszereznünk azt a területet, amely mindnyájunknak tájkülönbség nélkül egyformán nagyon a szívén feküdt. S mindazok, akik felkészültek arra, hogy más módon is megoldják ezt a kérdést, gondoljanak családjukra s munkájukra, amelyhez rövid napokon belül fokozatosan visszatérhetnek. Az erdélyi rendezés az európai sajtóban Az erdélyi határok békés revízióját az egész európai sajtó úgy méltatja, mint rendkívül nagyjelentőségű eseményt. Figyelemre méltóak elsősorban a román sejtő megjegyzésen A félhivatalos Orient Radio hosszabb közleményben ismerteti a döntőbírósági ítéletet, hangsúlyozva, hogy Románia számára ez volt az egyetlen bölcs magatartás, amelyet a jelen helyzetben tanúsíthatott. Más megoldás nem volt; csatlakozni kellett a tengelyhatalmakhoz és viselni annak következményeit, s bár Románia veszteségei fájdalmasak, a tengelyhatalmak által adott biztosíték életfontosságú Románia létére, különösen ma, amikor annyi állam tűnik el, mintha nem is lett volna. Az olasz Stefani Iroda a következő megjegyzésekkel közli a bécsi döntést: A trianoni szerződés revíziójának szükségességét elsőnek Mussolini hangoztatta és Olaszország dunai politikája következetesen erre a célra irányult. A római kormány azt kívánta, hogy szolgáltassanak igazságot Magyarországnak és ugyanakkor küszöböljék ki a magyar-román együttműködés akadályait. Hitler kívánságának megfelelően, a német diplomácia is ebben az irányban tevékenykedett. Ez a szerencsés eredmény nagyrészt Ciano és Ribbentrop műve, akik a lojalitás és igazság szellemében jó befejezéshez tudták juttatni a világháborút követő idők egyik legbonyolultabb kérdését. Magyarország teljes fenhatóságát visszaállítja olyan nagy területeken, amelyek főleg a székelyektől sűrűn lakott részeket foglalják magukban, Románia megkapja Olaszország és Németország szavatosságát, területe sérthetetlenségéhez. A Messaggero elismeréssel szól a román államférfiakról is, akik olyan nagy engedékenységről és áldozatkészségről tettek tanúságot. Érdemes még megemlíteni a Corriere della Sera véleményét, amely „Béke a Dunán“ című vezércikkében foglalkozik a bécsi határozatokkal. Hangsúlyozza, hogy a probléma igen nehéz volt s hogy nem lehetett szó csak az egyik oldalon előnyöket nyújtó határozatról. Kiemeli, hogy a döntőbíráskodás Budapest s Bukarest kifejezett kívánságára történt. „A tengelyhatalmak képviselői egy veszélyes kanócot húztak ki az európai puskaporos hordó legexponáltabb helyéről s ugyanakkor lerakták a politikai és gazdasági újjáépítésnek egy másik fontos tartó pillérét.“ A német felfogást a külügyminisztériumhoz közelálló Berliner Börsenzeitung szombati száma ismerteti. A tengelyhatalmak — írja a lap — nehéz feladat előtt állottak: egy földrajzilag és néprajzilag a legnagyobb mértékben összekuszált állapotot kellett a legmeszszebbmenőbben tisztázni. A román állam felfuvása 1919-ben egyik jellemző terméke a Versailles rossz szellemnek, s ez a szellem lényegében sohasem vált hasznára a meggazdagítottnak, sőt állandó gondot okozott neki, mert a megrabolt ország természetesen sohasem fáradt el igényeinek hangoztatásával. Magyarország igényeit — írja a Börsenzeitung — messzemenően kielégítette a Duna terének valamennyi hatalma s ezekkel együtt egész Európa élvezheti a Duna terének véglegesen meg-