Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-22 / 312. szám
. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: hónapralfr 30 kr.p. ,gyedre 4 „ — „ „ ivre . . & „ — „ „ ívre. 15 „ — „ „ ssszám — „ 4. , lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 312 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken : Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. - Szombat, mart. 22-én HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.javal számittatik. A beiktatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünneplőt kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkeszég ezután is mindent elkövetend e lap érdességének növelésére, hogy az mind politikai tét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizevárakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hitalában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az ár- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentsztetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Sajtószabadság-Levelek a bíród, székvárosból XXIX. (Németügy. Közlekedés. A magyar dohányárusok. Adó.) Florencz (A farsang. Sorso-k. Markó Károly. Orosz családok. Nagy hó. Rablók elleni expeditiók. Passatore rabló.) Szabadka. (Időtöltés. Fogyasztási projectumok. Szabó énekes társasága. Búcsú.) Szabolcsból (Újonczozás. Az elöljáróság helyzete. Telekadó. Csendőrök. Életár. Vásárok. Házasságok.) Hivatalos. (Kinevezések. Iparügy.) Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország. (C. Barrot jellemzése. Kabulok elleni hadjárat. A dec. 10-kei társulat.) Németország (Német ügy és Oroszország. Henkel és Hornstein.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. AZ ANTICZIPÁLT FÉRJ. Folytatás.) A Kálmán és Boldizsár közt több ízben nagy rajzai és lármás kifakadásokkal vitt feleselés nesze végre Ottilia szobájáig is eljutott. Az éber nő nem aludt.. . a szakadozva hozzá jutott érthetlen hangokra gyakran föl-fölüté fejét az ágyban. Végre, midőn a zavart lárma ismételve meg-megújult, megránta néhányszor ágya fölött függő csengetyű zsinórját, — azonban, hála az álom jótékony istenének, inas, szobaleány , kulcsúrné — mind, mind az egész cselédség oly mélyen aludt, mintha valamennyien összeesküdtek volna. Végre tehát a nő, egy kissé ingerülten , szétvonván az ágy hószín függönyeit, a mellette álló éji asztalkán meggyújta az ezüsttartóban fölnyúló millygyertyát. Aztán félrehárítván gyönyörű testéről a szép paplan hullámzó rétegeit, felült az ágyszélre. A zaj még folytonosan át-átcsapott füleibe. Nem tudta, mire vélni a lárma okát. Gyanító azonban, hogy talán bátyja érkezett meg. Tovább nem maradhat, mindenesetre valamely bajt képzelt női gondoskodó phantasiájával. Tehát gyorsan előkereste szép hímzett papucsait, s időgazdálkodásból harisnya nélkül beléjök dugó gyöngéd piros lábacskáit ... azután hosszú bő pongyolát vont föl, s egy kis vékony kendőt vetett a szabadon álló nyak és mell mosolygó mezetlenségére. Ekkor fogván a gyertyát egy fönálló tükör elé lépett, a megigazító a fején annyi kellemmel ülő egyszerű hálófejkötőt, — összébb vonó mellén a csinos regruhát. Még igy ') Lásd P. N. 311 -ik számát. is azonban annyi kellemek maradtak takaratlanul I vagy csak gyéren beburkolva, hogy szinte félve fogna I a költő leírásához : azonban Ottilia, — mentségére legyen mondva, — nem is képzelve mást, minthogy nagybátyja megérkezett, azt vélte, eléggé biztosítva vannak hullámzó kellemei egy éltes férfi és rokon szemei előtt, így tehát elhagyó ágyas szobáját s keresztülmenve a közbeneső teremen, lassan, alig észrevehetőig épen akkor nyitó föl a két férfitól elfoglalt szoba ajtaját, midőn Kálmán a nagy karosszékben alvás színlelésével akaró tőrbe vinni az öreg rokont. Mint említettük, a karosszék háttal vala fordítva Ottilia szobája felé. Ő pedig oly lassú, nesztelen léptekkel nyitott be Kálmánhoz, hogy akármely szép éjszellem sem járhatott volna csendesebben. Alig lépett be a mondott szobába , legelőbb is az egy rakásra hordott úti pogyászok tűntek szemei elé. E jelekből ítélve most már mitsem kételkedett, hogy csakugyan a szigorú, de mégis kedves rokon érkezett meg. Körültekintvén, végre észrevette, hogy a nagy karosszékben valaki pihen. Csupán az elnyúlt hoszszú férfi lábakat látván, természetesen nem is gyanítható , kicsoda azon érdekes egyén. Ő nem is képzelt mást, mint az újanérkezett nagybátyát. — Ő az, mondó mintegy magában Ottilia. . . Szegény, még csak szobát sem mutathattak neki, sem fekhelyet nem készítenek számára. Itt nem maradhat, jó, hogy fölkelék. És reménytelenül meg akarván lepni a furcsa nagybátyát, még halkabb léptekkel feléje közeledett, hogy ha talán a fáradt utas elaludt volna, egy édes csókkal fölébressze s női gondoskodással kényelmes nyughelyet készítsen törődött tagjainak. Jól képzelem, miszerint sokaknak abban tennék kedvök, ha a szép özvegy Kálmán homlokára, a félreértésből, csakugyan egy hatalmas csókot pattantott volna. . . de hiában, igazságosaknak kell lennünk a történt dolgok valóságához. Másként, ha ezen amabilis confusio csakugyan végbement volna is, — hiszen ennél már történtek nagyobb szerencsétlenségek, mind a Kálmánhoz hasonló ifjú ügyvédeken , mind az Ottilia féle kellemes özvegykéken ! Tehát Ottilia már egész a karosszékig ért, — a hozott gyertyát hátrafelé tartva kezében. Kálmán azonban, épen azért, mivel senkit sem gyanita még a szobában, történetből fölnyitá szemeit, — megpillanta a nőnek ő eléje vetődött árnyékát. . Mit gondolt, mit nem, arról bajos volna számolni : — elég az hozzá, hogy a csendesen haladó halvány árny láttára meglepetve ugrott föl üléséből, s e hirtelen mozdulás következtében a két szerelmes szemközt álla egymással alig pár lépésnyi távolságra. E kedves éji tünemény, mely mint félig nyilt rózsa álla ott, alig leplezett kellemes hatalmával, most iszonyúbb , kétségbeejtőbb alak volt Kálmánra nézve , akármely véres kisértetnél. Szó, mozdulat nélkül maradt egy helyben az ifjú, mintha rögtön kőszoborrá merevedtek volna tagjai, — csupán térdei remegtek néha néha, mint bűnös várva a rettentő ítéletet, — az örök száműzést. Ottilia is nem kevésbbé rezzent meg a nem remélt látványra, és rögtön halálra árulta volna magát pongyolája szégyenében, ha a több külömbféle viharos indulatok el nem fúrták volna a női szemérem első rózsaködét. Szégyen, csodálat, harag, fájdalom és ezer meg ezer külömbféle kellemetlen indulatok hatták a vért ereiben. Darabig nem láthatott volna a néző e szobában egyebet, valamely érdekes némajelenetnél, hol a lélekismerő világosan szemlélheté a nő arczán átfutó többféle kedélyállapot hullámzását. Végre, mint mindenkor történni szokott, a női büszkeség leküzdé valamennyire a sokféle indulathánykódást. Ottilia érezve ártatlanságát és sértett jogait, megszólító az ifjút. — Szerencsétlen, mit akar itt ? • — Várom elitéltetésemet, sohajta Kálmán, oly szánalmat gerjesztő melódiával, hogy csak a sértett szerelem büszkesége volt képes neki meg nem bocsátani. — De hát hogyan jött ön ide ily hamar ? — mikor? — miért? kérdé az özvegy lángoló szemekkel, miként boszús déruk. — Azaz, — hogy hiszen nem jöttem én ide , — nem itt vagyok én — akarom mondani: nem itt kellene lennem, — azonban nem — nem jöttem ide, hanem még haza sem mentem, szóla a félelemtől dadogva Kálmán. Ez ügyvédszerű mentség azonban még inkább föle ingerlette a derék özvegyet. — Mit ? mit uram ? szól a kétségbeesett boszúval, nem hinném, hogy ön az éjét itt töltötte volna. — Az én is alig hiszem , — de fájdalom úgy van, lehelé Kálmán megalázódva. — És bátyám ? Bátyám megérkezett... hol van ? — Oda künn van , mindjárt itt lesz. — Szerencsétlen , mit tett ön ? ! szóla Ottilia egypár könyvényivé szempillái alatt, a női harag, fájdalom és szégyen kisajtolt csepe. — Igen, szerencsétlen vagyok , kiáltó Kálmán bűnbánólag, de egy kissé bátorodva, — hallgasson meg nagysád , mert bűnös nem vagyok, — Istenemre nem, — csak szerencsétlen. — Mit, még merészel ön hozzám szólni? kérdé Ottilia, folytonosan nedves szemekkel. Önnel nincs többé beszédem, — távozzék ön — örökre ! Ezen örökre szó azonban hallhatólag gyöngébb hangnyomattal volt kimondva, mint az eléje bocsátott fulminatorium. — Nem, ha szinte lehetne , sem távoznám addig, mig el nem mondom balsorsomat, s kegyed jó szive meg nem bocsát, szóla Kálmán egy lépéssel közeledve a gyönyörű haragvához, ki után rajzolni lehete vala a boszús Junót vagy a szigorú szűz Artemist. — Soha, soha ! hangzók Ottilia szájából, hidegen és daczosan visszavonulva a közeledő bűnös elől, így meggyaláztatni! — Mi lesz belőlem ? ! Nagybritannia. (Alsóházi ülés mart. 14. Egy angol hajó elfogatása egy osztrák hadhajó által. (Lord John Russell és a Ceylon-ügy. Koller, Palmerston. A Chronicle a német menekültek bankerje fölött. Louis Blanc. Legújabb. Dunavízállás. Budapest, martius 22-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, mart. 19. — A Reform komoly nyugtalanságokról tesz említést Armandból a Nièvre-departementből, melyek az ifjonczozás alkalmával történtek. Részleteket még nem tudnak. Berlin, mart. 19. — Ma reggel érkezett meg az osztrák kabinet felelete az utolsó porosz jegyzékiratra. Állíttatik , miszerint reményeket foglalna magában egy közeli, s Poroszország érdekeit nem veszélyeztető kiegyenlítés iránt. Athen, mart. 8. — A képviselő kamara helybenhagyta az osztrák Lloyddal kötött szerződést. Rhodus, mart. 7. — Febr. 28-kan Makri táján több falu és az 1500 házat számláló Livissi város erős földindulás által megrendíttetett.Makriban néhány patak elenyészett, s néhány új keletkezett. Damascus, febr. 27. — Aleppoban az újonczozás megkezdetett. Hir szerint az európai ügynökök az aleppói basával összekocczantak, mert ez, az amazok szolgálatában levő janicsárokat is besorozni kívánja. SAJTÓSZABADSÁG. Pest, mart. 22. §. Gyakran fölmerült közelebbről azon hir, hogy az 1849. mart. 13-diki ideiglenes sajtótörvény helyébe új sajtótörvény fogna lépni. Az emlitett sajtótörvény Magyarországra nézve eddig elő nincs kihirdetve, sőt a birodalom többi részeiben sincs valódilag életbe léptetve, a sajtó több helyt a kivételes állapot rendkívüli hatalma alá lévén rendelve ; ennélfogva ott sem igen lehet eddig elő tapasztalati adatokat gyűjteni a törvény hatányai, s különösen netaláni hiányai felől. Azonban reánk nézve is gyakorlati érdekességgel biza hir annálfogva, hogy előbb-utóbb csak ki kell terjeszteni Magyarországra is, vagy a most fenálló sajtótörvényt, vagy azt, mely netalán ennek helyébe lépene. Az 1849. mártius 13-diki császári nyílt parancs által eltöröltetett az 1848. május 18-diki ideiglenes rendelet a sajtó visszaélése ellen, mert e rendeletnek, mely különféle fenyegető körülmények közepett elsietve adatott volt ki, hiányait majdnem egy évi tapasztalat kitüntette volt. A jelen fenálló ideiglenes sajtótörvényt kisérő miniszteri előterjesztés az előbbi rendelet főhiányaiul említi föl a következőket: hogy nem vette eléggé számba azon veszélyeket, melyekkel a féktelenné fajuló napi és időszaki sajtó fenyegeti mind az állodalmi rendet, s a közerkölcsiséget, mind a polgárok magánjogait, különösen becsületét; hogy a sajtó által elkövethető vétségek fogalma nem volt szabatosan meghatározva ; hogy nem szabályozta a nyomtatványok terjesztésének módjait, s nem állított fel helyes elveket a vétkes tartalmú nyomtatványokért felelősség iránt. E hiányok kipótlása, s igy, az ezekből származhatott bajok, s veszélyek megelőzése s orvoslása volt az 1849. mártius 13-diki ideiglenes sajtótörvény czélja. Mint már említek, a birodalomnak sajtóügy tekintetében legfontosabb középponti helyein nem lehete eddig elő e törvény hatályain felöl a kormánynak tapasztalati adatokat szereznie.• Minélfogva változtatására legfőkép a jelen törvény hatányaiba helyezett bizalmatlanság szolgáltathatna alapot, hol azonban rendíthetlenül kell állani az alkotmányos törvények által kitűzött elveknek, s a sajtótörvényre nézve ezel által megszabott korlátoknak, s nyugodt kebellel merjük remélni, hogy a netalán megjelenendő új ideiglenes sajtótörvény ugyanazon elvekre lesz fektetve s ugyanazon korlátok közt tartva. De azon irányból, melyet egy, s más európai állodalom kormánya a sajtót illetőleg a legújabb időben követ, félelmek kezdtek fölmerülni, nehogy más állodalmakban követésre találjanak oly rendszabályok, melyek a sajtót megbénítva s a szabadság életelvéből valódilag kivetkeztetve, tulajdonképen úgy s még inkább önkény alá vetik, mint az egykori censura. A sajtó ügye a birodalom alkotmányos törvényeinek szavai s szelleme szerint elvileg következőleg áll: Az 1849. császári nyílt parancs által biztosítva a sajtószabadság, mint a nép politikai alapjoga, s ki van mondva a censura tilalma, a sajtóvisszaélések ellen repressív törvény kiadása rendeltetik. A sajtószabadság jelentősége az alkotmányos monarchiában nemcsak az, hogy általában véleménynyilvánítás szabadságát biztosítja, hanem az valóságos politikai jogot tulajdonít a népnek. Tudniillik, egyik alapeszme, melyen az alkotmányos monarchia nyugszik, az, hogy a kormány, az igazgatás népszerűvé tetessék, azaz, hogy a népben azon meggyőződés ébresztessék és tápláltassék, miszerint a törvények igazságosak, bölcsek és szükségesek, s az igazgatás a törvényekkel megegyező és czélszerű. Az alkotmányos monarchiai kormány nem nélkülözheti a közvélemény támaszát, s mintegy felhívja a közvéleményt a kormánycselekvények bírálására, minélfogva a nép közönséges jogaként, melyet nem képviselete által gyakorol, hanem, melylyel közvetlenül élhet minden egyes polgár, kell itt létezni a szabad nyilatkozás jogának, minek egyik fő eszköze a szabadsajtó, miáltal a nép közvetlen ellenőrködést és bírálatot gyakorol a miniszterek, sőt a képviseleti testület működése fölött, egyszersmind, együtt az egyesületi törvényes szabadsággal, teljes módot nyújt a kormánynak a közvélemény felőli megbizonyosodásra, melyet a kormány az alkotmányos rendszer mellett nem nélkülözhet. Minélfogva teljes joggal mondatik az 1849. mártius 13-diki ideiglenes sajtótörvényt kisérő miniszteri előterjesztésben, hogy a szabadsajtó az alkotmányos monarchiának egyik leghathatósabb oszloptámaszát képezi. E politikai jog gyakorlása, mint a fenebbiekből kitetszik, lényegesen magában foglalja a kormánycselekvények bírálásának jogát, valamint hogy az ideiglenes sajtótörvény 24-dik §-a vétségnek, mely büntetést von maga után, e tekintetben csak is azt nyilvánítja, ha valaki a kormánycselekvények, rendszabályok rászólását vagy az azokérti felelősséget az állodalom fejének, a fejedelemnek személyére törekszik kiterjeszteni, s a 26-dik §. azt, ha valaki a nyilvános hatóságok rendeletei s intézkedései, vagy az ezek végrehajtására rendelt orgánumok elleni ellenállásra és engedetlenségre hív fel, izgat. Az ipar- és kereskedelem képviselői különösen kifejezték véleményüket az őket érdeklő kormányrendszabályok tárgyában: illő volna, hogy a sajtó is nyilatkozzék ezen nemcsak egyenesen őtet, hanem az egész népet s az egész állodalmi alkotmányos rendszert legközelebbről érdeklő tárgy iránt. Ezt annak idejében mi is megteendjük.