Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)
1863-02-27 / 3912. szám
ajdonos változására vonatkozó adatok följegyeztetnek. . , 10. §• A társaság tagjául csak az ismertetik el, kinek neve, mint társulati tag (részvényes), a részvénykönyvbe beiktatva van. , 11. §• Az igazgatóság helybenhagyásával minden részvény más egyénnek eladható, azon esetben ha az igazgatóság czélszerűbbnek nem vélné ezen részvényt ugyanazon feltételek mellett, azaz : az akkori árfolyam szerint megvenni ; a társaságnak azonban semmi ürügy alatt sem szabad a kiadott részvények 10 ed részénél többet magáévá tenni. 12. §. Minden részvényes nyereményen és veszteségen, részvényei vagy az arra fizetett összeg arányában osztozik, a veszteség azonban csupán a részvény névértékéig terjedhet, és a már teljesen befizetett részvény után a részvényes utánfizetésre semmi esetre sem köteleztethetik. 13. §: Minden részvény évenkint 5 /0-tolit kamatoz, ezenkívül a kiderítendő tiszta haszon évenkinti maradéka a részvényeseket, mint osztalék illeti. ... . . 14 §. A részvényaláírók, az ideiglenes igazgatóság felszólítása folytán, köteleztetnek az aláírt részvény névértékét, az erre kijelölt pénztárnál készpénzben letenni, vagy pedig kötelezhetik magukat az aláírt részvény fejében, a felszólítás után tüstént, havonkinti részletfizetésekben azt befizetni, mely azonban 20 ft o. é.-nél kevesebb nem lehet. 15. §. Ha netán egy részvényes 20 ftnyi részletfizetésével, háromszori felszólítás után, három hónál tovább hátralékban lenne, az igazgatóságnak joga van ezen részvényt megsemmisíteni és a már befizetett összeget a tartalék tőkéhez csatolni. 16. §• Csak azon esetben, ha az alapvagyonrészlet, azaz 200 ft o. é. egészen befizetve van, lehet az erre vonatkozó részvényt kiszolgáltatni, addig pedig a részletfizetésről ideiglenes nyugták adatnak az illetőknek. 17. §. A teljesen befizetett üzletévnek zárszámadása után,a részvénytulajdonost csak azon esetben, ha az egész részvényilletéket teljesen befizette, vagy pedig részletfizetés által kiegészítette, illeti az 5%-tóli kamaton kívül, a részvényére eső osztalék. 18. §. Míg egy részvény teljesen befizetve nincs, az erre történt részletfizetések, mint kamatozó pénzbetétek tekintetnek, és az erre eső 50-tóli kamat nem szolgáltatik ki, hanem a névérték hamarább kiegészítése végett, az illetőnek, mint részletfizetés iratik be. 19. §. A részvényekre fizetett összegek,az első erre fizetett részletfizetés időpontjától, az alapszabályilag biztosított társasági jog föntartása végett, a társaságnál lezálogosítatnak és a társaság feloszlatása előtt vissza nem követelhetők. 20. §: A társasági tagok kezeskednek alapvagyon-betételükkel a megszerzett részvények száma, vagy az erre fizetett részletösszeg arányáig; minden ezen hitelintézet által elvállalt kötelezettségekért, a kezelési költségek fedezéséért, és a kamatozó pénzbetételek és azok kamatozásáért. 21. §. Ha egy vagy több részvény tulajdonosa csőd alá jutna, vagy pedig meghatároznék és annak örököse a társulati tagság alapszabályilag meghatározott kellékeivel nem bírna, vagy a társulatba lépni nem szándékoznék,akkor ez esetben is a 11. §. határozata érvényes. 22. §. Ha a 15. §. értelmében egy részvény megsemmisíttetik, akkor az igazgatóság által egy új, ugyanazon számmal ellátott részvény adatik ki, az akkori árfolyam szerint, de soha a névértéken alul, és az új tulajdonos nevére iratik. Ezen eljárás minden más esetben is alkalmaztatik, ha t. i. az igazgatóság egy részvényt visszavesz, vagy más valakinek eladatja. 23. §. A hitelintézet hatáskörének megkezdésekor minden részvényaláíró, ki az első 20 ft o. é. részletet befizette, a megalapító közgyűlésen szavazati joggal bir. 24. §. Ha a megalapítandó közgyűlésen azon határozat mondatna ki , hogy a visszatartott részvények (4. §.) egy része kiadassanak és 20 ft o. é.-nél kevesebb részletfizetés is megengedtessék, akkor ezen részvényesek csak azon esetben lépnek alapszabályilag meghatározott jogukba, ha az illetők egy részvény becsértékének felét már letették. 25. §: Minden részvényes egy szavazattal bír. Öt részvény tulajdonosa pedig három szavazatot nyer. Több szavazattal egy részvényes sem bírhat. 26. §: Minden részvényes, ki a közgyűlésen személyesen meg nem jelenhet, helyettesítésére más részvényest felhatalmazhat , ezt azonban nyolcz nappal előbb az igazgatóságnak bejelenteni köteleztetik. Öt szavazatnál többet egy meghatalmazott sem gyakorolhat. 27. §. Minden részvényes választó és választható, de a társasági választmánynál és igazgatóságnál az iparos osztályból 2/s résznél soha kevesebb nem lehet. _ 28. §.A társaság minden bizottmányi tagja,3,az igazgatósági tag 4 részvényt köteles a pénztárnál letenni. 29. §. Minden részvényes,az aláírt minden egyes részvényért köteles az első részletfizetéskor 4 ft -. é letenni, mint szinte mindenki fizetni tartozik, kinek nevére egy részvény átiratik. Egy része ennek az intézet első beszerzési költségei fedezésére, a maradandó fölösleg pedig a tartaléktőke alapítására fordíttatik. 30. § A társaság hitelezői csak a társaság irában, de egyes tagok ellen semmi esetre sem gyakorolhatnak követelési jogot. 10. A társaság fönállásának tartama. 31. §. Azon naptól kezdve, melyen az alapszabályok felsőbb megerősítése folytán a hitelintézet működése megkezdetik, az „első magyar ipar-hitelintézet“ fönállásának tartama 30 évre határoztatik. Ezen időszak azonban a közgyűlés határozata által (32. §.) megrövidíthető. ..vagy felsőbb jóváhagyás után meghosszabbítható. 32. §. Ha az időfolyama alatt bármily körülmények által a képezett tartalék-alap kimerítve lenne, a részvények ,névértékét 5"/„-tóli veszteség érné, akkor az igazgatóság tüstént közgyűlést hirdetend, mely a társaság feloszlatása, vagy további fenállása fölött határozand. IV. Különös határozatok. 33. §. A hitelintézet czéljának megfelelőleg, különösen iparosoknak hitelre könnyű módot nyújtani, és a váltóüzlet visszaéléséből eredni szokott részt egész erejével elhárítani törekszik, a hitelintézetnél, ezen czél elérése végett, egy hitel egyesület alapittatik, mely tagjainak azon előnyt nyújtja, hogy azok bizonyos összegig, csupán egy aláírással ellátott váltóra is nyerhetnek előlegezést. 34. §: A hitelintézet tagja lehet minden önálló egyén, ha Pest-Budán lakik, és jellemének becsületessége szintúgy, mint üzletképessége és rendezett vagyonkörülményei semmi kétséget nem szenvednek. 35. §. Kit a hitelegyesületbe mint tag belépni óhajt, ebbeli szándékát az igazgatóságnál írásban benyújthatja. 36 §. Ha az igazgatóság és bíráló-választmány által legalább 50 személy a hitelegyesületi tagságra méltónak találtatik, egy gyűlésre meghivatnak, hol mindegyik maga előadja az öszszeget, melyre hitelt nyerni akar. 37. §. A hitelegyesület egy tagjának sem adathatik 100 ft o. é. Összegnél kisebb és a hitelintézet az idei összes alapvagyonának 1 százalékánál nagyobb összeg. 38. §. Kik a hitelegyesületbe, mint tagok beléptek, magok közt határozzák meg, vájjon minden egyesnek a kívánt hitel megadassék-e, vájjon az összeg emeltessék-e, vagy pedig kevesbítendő legyen. Körükből választanak egy elknlet és fölvételi bizottmányt, mely soha főnél kevesebb és 15-nél több tagot ne számláljon. 39. §. Elöülőnek és a fölvételi bizottmányba tagnak csak azok választhatók, kiknek legalább 500 ftnyi o. é. hitel adatott. A fölvételi bizottmány időnkint határoz : váljon az egyes személynek engedményezett hitel változatlanul megmaradjon-e, váljon fölemelendő, leszállítandó vagy pedig a hitel egészen megszüntetendő legyen-e. 40. §: A fölvételi bizottmány további hatáskörét, valamint az összejöveteli időt az igazgatóság határozza meg. Az igazgatóságnak mindenkor jogában áll : a társasági tagok összhitelét, a megkívántató körülmények szerint, kevesbíteni, vagy egészen felfüggeszteni. 41. §. A hitelegyesületben lépő, a biztonsági alaptőke képezésére (44. §.) a felvételi napon, 5°/1r.611 kamatot készpénzben fizet a neki helybenhagyott hitelösszegtől. 42. §. A hitelegyesület tagjai egy mindért és mind egyért kezeskednek a hitelintézetnek az egyes tagoknak kiadott kölcsönért. Kötelezik egyszersmind magukat, mihelyt egy tag fizetési képtelensége által a biztonsági alaptőke —melyből a veszteség fedözendő — kevesbül, az eredeti összeg kiegészítésére, minden egyes tagra eső utánfizetési részletet, a felszólítás után 3 nap múlva letenni. Ki ezen kötelezettségnek eleget nem tesz, a hitelegyesületi tagok névsorából kitöröltetik, a fölvételnél fizetett összeget pedig elveszti, mely a biztonsági tőke kiegészítésére fordittatik. 43. §: Ki a hitel-egyesületből kilépni szándékozik, magát jelenteni köteles, és e jelentés idejétől számítandó három hónap után a biztonsági alapőkére letett összeget ö'Vo-ali kamattal együtt visszakapja, ha csak ezen idő alatt veszteség magát elő nem adta, mely esetben az levonandó lészen. 44. §. A bizonsági alaptőkére fizetett összegek, mint más, kamatozás végett átvett pénzbetétek kezeltetnek, és 5%stalit kamatoznak. A kamatok az üzletév befejezése után adatnak ki, melyek azonban, ki nem vételük esetében, nem kamatoznak. 45. §• A hitelegyesület mily mérvbeni behozatala a hitelintézetnél, és várjon ezen rendeletek szerint, egy vagy több iparüzletből összeállt testületek és társaságok összes kezesség mellett alakulhatnak-e, melyek tulajdon kezelésük mellett kölcsönös számadást visznek, és várjon ezen társaságok egyenként maradjanak-e vagy pedig egy nagy egyesületbe olvadjanak-e össze, melynek tagjai csupán egy aláírással ellátott váltóra is bizonyos összeget, mint kölcsönt nyerhetnek, e fölött az igazgatóság határozand. (Folytatjuk.) ügy nemcsak a horvátokra, hanem szintúgy a a birodalomra nézve is fölötte előnyös. Hellenbach báró a horvát országgyűlés összehívását valószínűtlennek tartja, miután ez az „Agramer Z.“ magas helyzetű névtelenje szerint csak akkor volna összehívható, ha illő helyen eleve meggyőződnek arról, miszerint az országgyűlés megküldi követeit a reichsrathba. Most jó a java. A névtelen méltóság szerint a bécsi kormány megalkuszik minden esetre a magyarokkal, miután országuk a birodalom felét képezi, s ép azért, ha a horvátok késedelmeznek ezen túl is, minden bizonynyal autonómiájukat hozzák áldozatul , mert — úgymond — a magyarok mindenek előtt in integrum restitutiót követelnek. Hellenbach báró ily rémképtől sem ijed meg. Szerinte a 47. törvénytelen a magyarokra , úgy mint a 48. törvénytelen a horvátokra nézve. A fő — úgymond — az, hogy mind a magyar, mind a horvát 61-diki országgyűlési törvényül mondták ki, hogy a kétfelöli jogviszony csakis új szerződés útján alapítható meg. Ferencz József: A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. „Második ének a reichsrathról.“ Ily czim alatt válaszol Hellenbach báró a horvát „Pozor“-ban az „Agr. Ztg“ ismeretes czikkére. Mindkét felől mirólunk, magyarokról lévén szó, helyén lesz székében megemlékezni egyfelől itt a használatba vett hadi cselekről, másfelől azon modorról, melylyel azokat megkerülik, meghiúsítják. Hogy Horvátország soha nem fog egymaga a kül-, a had-, a pénz- és iparügyi kérdésekről határozhatni, az Agramer Zeitung névtelen, de magas állású czikkírójának ezen állítását a báró szerint maguk a horvátok sem tagadják. Miután — a névtelen vezérczikkező szerint — a bécsi kormány maga hozott már alkotmányt, de sőt életbe is léptette, ennélfogva értelmes, ítélethozatalra képes férfi sofssem fogja azon reményben ringatni magát, hogy elvégre mégis így vagy amúgy reábírható a kormány a februári alkotmány változtatására. Kár volt hát — felel erre a báró — a névtelen excellenttásnak ebbeli irányczikkel fölvett thémáját , motívumát kiengesztelésként árulni ; mert világos, hogy e szerint nem kiengesztelésről, vagy kiegyezésről, hanem egyenes meghódolásról, egyoldalú önmegadásról van szó. A király maga hívta volt föl előterjesztvényében a horvátokat, küldenék képviselőiket a reichsrathba; miért nem ragadták hát meg az alkotmányos utat és módot a horvátok, oda juthatni föl annak idején ? kérdi a névtelen méltóság. Ha az országgyűlésnek feladata csak az, hogy magáévá tegye mind,amifélére terjesztenek, úgy az alkotmányosság a gyermekeknek szánt játékszernél több nem volna , pedig — mond a báró — szerinte az alkotmányosság az államhatalomban mindkét felöl egyen arányú osztakozás. A horvát udvari kormányszék, meg a horvát helytartótanács tulajdonkép nem is engedmények, miután bennök és általuk a horvátok a velő helyett csak is a dolog héját, tartalmatlan alakját kapták meg. A horvátok óhajtva óhajtják kiegyezésüket a királylyal, de hát ha lehetetlen még csak hozzá is fogni, míg bizonyos akadályok félre nem tolatnak — mond a báró. Hogy a reichsrath képes vagy csak kész is, a horvátokra aránylag kevesebb adóterhet róni föl, úgy, mint egykor a magyar országgyűlés is csak fél annyit rótt volt fel azokra, mint az ország többi részeire : ezt nem hiheti a báró, miután — úgymond — a birodalom szükségei hová tovább nőttön nőnek, bár másfelől az is igaz, hogy a horvátok adóképessége fogyton fogy. Különben — úgymond — hogy ha a reichsrath jogosnak érzi magát a horvátokat egyoldalulag megadóztatni, mert ne érezné kötelesnek is a zimonyfiumei vaspálya tekintetében megszavazni a kamatbiztosítást, miután azt másutt is teszi, s az Temesvár, febr. 25-én 18113. Említettem már egyik levelemben, miszerint a Temes- és Béga-szabályozás munkába vételére Dobrzanszky Adolf helytartótanácsos, mint kir. biztos küldetett Temesvárra. E tárgyra nézve most következő részletekkel szolgálhatok. A nevezett kir. biztos úr febr. 15-ére hívta meg az érdekelt földbirtokosokat és községek képviselőit egy tanácskozmányra Temesvárra, melyen a szabályozó társulat véglegesen megalakulandó volt. Ezen nap azonban épen vasárnapra esvén, a biztos úr azt csak előleges eszmecserékre használta fel, és a tulajdonképeni alakító gyűlés csak hétfőn február 16-án tartatott meg, még pedig — a 3 évi tétlen himezés hámozás után, lehet mondani — bámulandó gyors és jó eredménynyel. Amint tudva van, 1859 év nyarán roppant felhőszakadások következtében nagymérvű kiöntések árasztották el nemcsak a Temes mentén fekvő helységek határait, de a Béga csatorna mellettieket is, minthogy az előbbi — szabályosalan állapotánál fogva — Temesváron felül több helyütt átcsap árvizeivel a hozzá nagyon közel párhuzamban fekvő Béga völgyébe. A nagy kiterjedésű pusztításokra egyrészt a közönség hangosan kezdvén a Temes szabályozását sürgetni, másrészt pedig a kormány is minden felől a károsult községek adóelengedési kérvényeivel szorongattatván, mely kérvények hivatalos összeállítása után kitűnt, hogy nem kevesebb, mint közel 150 ezer holdnyi, nagyobb részt szántóföldek voltak vízzel elborítva; — az akkori temesvári helytartóság haladék nélkül intézkedett a szabályozási előmunkálatok iránt. Haky Dániel Béga csatornát igazgató mérnök működése s vezetése alatt még ugyanazon évben a lejtmérési s fölvételi munkálatok megtétettek s a tervezetek kidolgoztattak. Nevezetesen a szabályozást legsürgetőbben igénylő vonalat egyelőre a temes-brassói határtól Temes- és Torontál megyéken át a határőrvidékig jelöltetvén ki, ezen vonalon számos jelentékenyebb kanyarulatok s kigyózások átmetszései, s a Temesnek mindkét oldalán a szükséges védtöltések készítései, s a mellékágak s kiöntő-erek elzárásai hozattak javaslatba. Ezen tervmunkálatok alapján a következő 1860. évben megkisértetett a szükséges csoportosítás a munkák felosztása s kivitele végett. Sokat fáradoztak a kormány politikai és építészeti közegei, míg végre oda vitték a dolgot, hogy három, egymástól különálló társulat alakult, t. i. egy a Temes jobb oldalán Topolovetztől Sághig, egy másik ugyanott a Temes baloldalán, végre a harmadik Sághtól le a torontálmegyei vonal mindkét oldalán. De ezen társulatok azóta a mai napig nem tettek semmit. Mi volt az oka? bajos meghatározni. Legvalószínűbb, hogy az egységes vezetés hiánya, de különösen a költségfedezések körüli nehézségek csüggesztették el a vállalkozó szellemet, s a munkatehernek az illetők közt nem egészen méltányos fölosztása, ami nem is lehetett máskép, midőn annyi társulat különvált egy meghatározott czél elérésére. Mert míg a jobboldali, temes megyei társulatnál, nagyobb ártérre oszolván meg a munka mennyisége, egy ártéri holdra alig esett volna több 1 és fél írtnyi költségnél, addig a másik két társulat 5, sőt 612 forinttal lett volna terhelve , holott e féle csekélyebb folyóknál rendszerint az egyik partvidék oly szoros viszonyban áll a másikhoz,hogy egyoldalú szabályozások egymástól függetlenü kl sem vihetők, anélkül, hogy az ellenkező oldal érdekeivel sokféle összeütközésekbe ne jöjjenek ; mindenesetre tehát legméltányosabb legigazságosabb, ha tekintet nélkül az ártér jobb vagy baloldali fekvésére, a szabályozási teher egyaránt osztatik fel az érdeklettek összes ártér birtokaira. A Temesváron e napokon folyt tanácskozások következtében ez anomália megszűnt, s felhagyván az elkülönítve működő társulatok eszméjével oly határozat hozatott,hogy az egész szabályozási vonal mindkét oldalára, s mind a két megyében összevéve csak is működő társulat alakuljon, melynek munkaterhe most már egyarán felosztva az egész mindkét oldali ártérre, körülbelől csak 402 forintnyi költséget fogna teni egy-egy holdnyi ártérbirtokra. Ez tehát az a fent emlitett jó eredménye a hó 16-ki temesvári gyűlésnek, mely eredmény még fényesebbé tette a gyűlésnek azon szerencsés tapintata, miszerint elnökéül rudnai Nikolits Sándor urat választá, kinek a közérdeke hazafias buzgósággal fölkaroló érzelmei, s gyakorlati gondolkozása eléggé ismeretesek, és zálogul szolgálnak, hogy most már teljes bizalommal remélhessük ezen ügy erélyesebb előhaladását. Az érdekelt 150 ezer holdnyi ártérnek körülbelül egy harmada kincstári birtokokhoz, s a csakovári alapítványi jószágokhoz tartozik; egyharmada a többi magánuradalmakat illeti, és csak egy harmada terheli a községeket. Az első két rész készpénzzel fizetendi járandóságát, a harmadik pedig munkájával járul hozzá, amiér aztán az álladalom részéről azon kedvezményban is részesülend,hogy ezen nemes szabályozási munkák tartama alatt egyéb átkészitési stb közmunkáktól felmentve leend. Választatott egyúttal a gyűlés kebléből ké választmány is, minden megyére egy, melynél föladata leend a részletes ártér-felvételt s osztályozást minél előbb eszközölni, s annak alapját a repartitió kulcsát akként kidolgozni,hogy — mire a már szerencsésen megkötött egyezkedések ratificatiója az egyezkedő felek némelyike u. m. a kincstár, Temesvár városa stb. részére Párisi jelenségek a lengyel ügyben. Hogy a lengyel kérdés legújabb fordulata mily feszültségben tartja a kedélyeket a franczia fővárosban, mutatja azon a körülmény,hogy a „Constitutionnel“, melynek oly váratlanul fölemelt hangja tette épen a legnagyobb hatást, február 24-iki számában már jónak látja egy rövid félhivatalos jegyzékkel csillapítni az aggodalmakat. És valóban, párisi tudósításokban azt olvassuk, hogy míg a hivatalos körökben reménység van hozzá, hogy az Angliával létrejött, vagy még ezután létrejövendő egyesség, támogatva talán még Ausztria hozzájárulásával is, a berlini kabinetet arra fogja bírni, hogy elhatározásainak legkompromittálóbb részétől elálljon ; míg e körökben azzal is kecsegtetik magukat, hogy Sándor czár, a nyugati Európa tanácsainak és vele született jobb érzületének nyomása alatt engedni fog, s a lengyel felkelést Lengyelország nemzetiségének helyreállításával fegyverzendi le , addig más oldalról azt állítják, hogy ha e remények megcsalatnának, Napóleon császár ez esetre el van határozva Lengyelország feltámasztásáért ugyanazt tenni, amit tett Olaszország feltámasztásáért. Sőt még itt se állapodott meg a fővárosi közvélemény pessimismusa. Csapatmozgalmakról beszéltek a keleti határokon, oly utasítások következtében, amelyek Madidahon tábornagynak küldettek volna. Beszéltek ezredekről, melyek a lyoni hadseregtől elszakíttatnának, azért, hogy a 3-ik nagy katonai parancsnokság jutalékát erősbítsék stb. stb. Ezen és hasonló hirek ellen akar viszszahatni a „Constitutionnel“ jegyzéke, mely igy hangzik : „Csodálkoznunk kell azon hatáson, melyet a Porosz- és Oroszország közt kötött szerződés hire a börzén okozott. A lapok sok túlságos félelmet ébresztettek e tárgyban. Eddig a franczia kormány nem tett egyebet annál, hogy tisztába jött (s’ entendre) a londoni kabinettel arra nézve, mi volna teendő a fennforgó körülmények közt.“ A „France“, mely a constitutionelli közleményt átveszi, természetesnek találja, hogy a Porosz és Oroszország közt létrejött egyezménynek ily egyetértést kellett eszközölni a két nyugati nagyhatalom közt. De a „France“ még többet akar tudni a „Constitutionnel“-nél. Tudni akarja nevezetesen, hogy „Ausztria hajlandónak látszik közeledni azon közös gondolathoz, mely e nagy kérdésben Angliát és Francziaországot, úgy látszik,egyesíteni fogja.“ Ezen felfedezés után Laguéronniére úr lapja is a kedélyek csillapításához lát, szólván ilyeténképen : „Az európai diplomatia ezen mozdulatában mind ez ideig nem kell egyebet látni, mint azon óhajtást, hogy megelőztessenek azon nehézségek, melyeket a lengyelországi kérdés feltámaszthatna. A kormányok kicserélik eszméiket, nézeteiket, tanácsaikat, mint ily fontos conjunc- i túrák közt kötelességük tenni , azért, hogy megszilárdítsák az általános békét. S ezen gondoskodása valamennyi nagy kabinetnek nemcsak hogy nem nyugtalaníthatja a közvéleményt, de sőt úgy látszik nekünk, csak megnyugtathatja azt. Ha három oly nagy hatalomnak, mint Ausz- tria, Anglia és Francziaország, sikerül egyetértésre jutni egy általános érdek és egy igazságos elv megóvására nézve : maga ezen egyesülés a legjobb biztosítéka lesz az európai békének.“ Míg a félhivatalosok így csillapítanak, az „Opinion Nationale“ tele torokkal izgat a lengyelek mellett. A Palais-Royal lapja, miután az oroszokat Szelim és Csingiszkhán csordáihoz hasonlította, s a lengyel zendülést a lengyeleken elkövetett igaztalanságok és bántalmak élénk rajzaival igazolta, így folytatja. „De azt kérdjük Francziaországtól, várjon beérjük-e mi csupa meddő szánakozással? Mi, a keresztes hadak és a forradalom katonái, el fogjuk-e tűrni, hogy egy hazug liberalizmussal takaródzó czár, hogy egy isteni jogban magát elhízott király örökölje a kelet francziáit? Nem vagyunk-e mi többé az isten katonái, s elfeledtük-e egy középkori krónikának ezen czímét : „Gesta Dei per Francos.“ Nem vagyunk-e mi többé az egyedüli nemzet, mely egy eszméért harczol? . .. Kimondjuk, s nem félünk, hogy valaki meghazudtol : szép nap lenne az a szebasztopoli és solferinoi katonákra nézve, midőn lőfegyvereiket dobhatnák azon mérlegbe, melyen Lengyelország sorsa mérlegeltetik.“ megérkezend, a kivitelet idén erélyesen foganatba is vétethessék. Csak csupán egy oldalról,nevezetesen az állami vasúttársaság részéről emeltettek némi nehézségek s ott is nem annyira az átalános szabályozási terv, mint in specie azon kijelentett szándék ellen, miszerint — a költségek és munkák körüli tetemes meggazdálkodás tekintetéből — ajánlatba hozatott az Uniptól Rudnáig húzódó, mintegy 3 □ mérföldnyi nagy Temes sziget mentén ezen alkalommal az egyik, t. i. a zsebelyi Temes ágát egészen elzárni, s csak a sághit hagyni meg és csak ezt szabályozni s védtöltésekkel ellátni. A temesvár-báziási vasútvonalnak ugyanis itt mind a két Temes ágon egy-egy, költségesen épült, solid hídja van; a zsebelyi ágnak elzárása által tehát az egyik híd idővel egészen vagy nagy részben szükségtelenné, a másik pedig ellenkezőleg annyira elégtelen mérvűvé válnék, hogy meghosszabítása s erősítése tetemes költségeket venne igénybe. Feltehető azonban a vasúti társaság legális érzelmétől, hogy tekintetbe véve, mennyi károknak tétetik ki az országnak legszebb része a mindig gyakrabban ismétlődő vízáradások következtében, nem fogja az oly munkálat késleltetését kívánni, mely annyi bajoknak elejét veszi. Könnyítsük, sürgessük inkább a folyók szabályozását mindenkép, és gondoljuk meg, hogy Hollandia a csatornáknak gazdagságát és léterét köszöni, és hogy ha milliónyi költségekről is volt szó, a forgalom minden befektetett tőkét busásan fizete vissza. Az „Op. Nat.“ addig is felszólítja a fiatalságot, a munkásokat, a hölgyeket, terjeszszék Lengyelország mellett azon propagandát, mely előtt az erőhatalom gyengeséggé válik — a szív propagandáját. Lengyelországi események. Az ellenfél hibája gyakran többet használ a jóbarát szolgálatainál. A lengyel ügynek eddigelő legtöbbet használt Poroszország botlása. Ez adott alkalmat az európai közvéleménynek nyilatkozására hivatalos alakban is. A lengyelekbe új életet öntött az orosz-porosz szerződés, s ugyanakkor, midőn útlevelekkel ellátott lengyel emigránsokat visz foglyul a muszka katonaság, kiket porosz zsandarija szolgáltatott kezébe, jelentik, hogy Mieroszlavszkij egy fölkelő csapatosztály nagy lelkesedéssel fogadá a határszélen, s hogy Varsóban a fiatalság a miechowi vereség daczára az előbbinél nagyobb elszántsággal siet a haza védelmére. Mint 22-ről a lengyel határról írják a boroszlói lapnak, Mieroszlavszky megérkezése, ki, mint mondják, az egész fölkelés vezérletét átveszi, villámgyorsasággal terjedt el országszerte. Ez esemény oly nagy horderejű, hogy alig lehet belátni következményeit. Egy katonai képzettségű hadvezér magában is fölér egy hadsereggel, midőn egyszersmind oly morális tekintély, ki bizalmat, lelkesedést tud gerjeszteni. A lengyel fölkeléshez csatlakozik nyíltan egy históriai név, mely eddig hiányzott a lengyeleknél, s mind benn, mind künn megerősíti azon meggyőződést, hogy nem egy kis rész lázadásáról, hanem egy nemzet fölkeléséről van szó. Honfiainál Mieroszlavszki megérkezése azon, meglehet csalékony, de ideiglen nagy bátorságot adó meggyőződést keltheti, hogy a franczia kormány támogatást és segélyt ígért kéz alatt a lengyeleknek, amit valószínűvé tesz a porosz-orosz szerződés. Egy porosz lap (Ostsee Zig) állítja, hogy Mieroszlavszkij szerződés nélkül nem vállalta volna el a főparancsnokságot. Varsóból írják a boroszlói lapnak febr. 22. A felkelők miechovi vesztesége nem hangolta le az itteni lengyeleket, s a titkos forradalmi kormányt. Egész erővel készülnek a tavaszszal kezdődő nagyobb harczra, mire jobban akarják szervezni magukat. Ezúttal nemcsak mesterlegények, hanem a legjobb házak ifjai, igen művelt emberek mennek a fölkelő táborokba, azon szótlan elszántsággal, mely a valódi energia jele szokott lenni, s a veszélyek oly megvetésével, mely a spártaiakra emlékeztet, s ezt teszik azon tetemes orosz segédek daczára, melyek ezredenként szemek láttára érkeznek Varsóba minden nap. Orosz tisztek oly véleményben vannak, hogy 100,000 ember nem lesz elég a fölkelés elnyomására. — Ugyanazon lapnak írják Ralisból, (lengyelországi város, nem messze a poseni határtól). febr. 22. Burzininben, Szieradz mellett egy, Francziaországból jött emigráns csapat egyesült, s e helység papjának vezetése alatt a szieradzi erdőkbe vonult. Jól fegyverkezve és a Párisból nem rég érkezett Drahomireczki herczeg vezérlete alatt az 10 cs évi erdőt választék táborhelyükül. Ez utóbbi helységben levetették az orosz kétfejű sast, és nemzeti hatóságot neveztek ki. Drahomireczki tábora 13-kan 60 emberből állott . (egy másik kis osztály t. i. Burzinin felé vonult.) A két tábort aznap 2 század gyalog s egy csapat kozák vette körül. Heves összeütközés támadt. A legyelek bámulatra méltóan viselték magukat, s bár súlyos veszteséggel, sikerült keresztül vágniok magukat. Elesett Drahomireczki, az őket kalauzolt pap, és többen. Ily kis csapatok e környékben oly sűrűn és hirtelen állanak elő, mintha csak a földből teremnének. Mint az „Ost-See-Zeitung“ írja, Mieroszlavszkinak 17-dikén történt megérkezte után azonnal feltűzék a fölkelés zászlaját a vloczlaveki, lipnói, ploczki, konini és kalisi kerületek. E szerint az oroszoknak most az ország egész éjszaknyugati részével gyűlt meg a bajok. — Langievicz táboráról nem érkeztek újabb részletes tudósítások. Mint mondják, tábora 4—5 ezer emberből áll — rendezett és szorgalmasan gyakorolt sereg. Langieviczet a nemzeti bizottság tábornokká nevezte ki. — A telegráf szólott egy Dubienka és Khem közt történt ütközetről. (Lengyelország délkeleti sarkában, az orosz határ közelében.) Az itt volt fölkelők Frankovszki elszórt táborának újra egyesült részei voltak ; vezérök Bogdavics és Radzevszki, s ez, orosz részről vert hadnak hirdetett csapat, újra, mint győzedelmes állott elő. Frankovszki még életben van. Lublinban az oroszok foglya, s Constantin herczeg parancsot adott, hogy a veszélyes sebekben szenvedőt egész gonddal ápolják. A poroszoszok már elkezdenek járni a szerződésben elvállalt poroszlói tisztekben, sőt némely tudósítások szerint már át is lépte a lengyel határt egy porosz csapat. Thornból (a Visztulának Lengyelországból kiérkezésénél) február 20-ikáról írják a „Bank und Handels-Zig“-nak. A szomszéd Gollubban állomásozó porosz csapatoknak febr. 18-ról 19-ikére éjjel lármadobot vertek, mert a szomszédos orosz -fiengyel, s csalta Drevencz vize által elválasztott Dobrzin várost a fölkelők, hír szerint, meg akarták támadni. Mintegy százötven porosz katona átlépte a határt, s éjjeli egy órakor megszállá Dobrzint. Aztán orosz katonasággal egyesülve, meghajta a szomszéd erdőt, fölkelőket keresve. E keresés sikertelen volt, s a porosz csapat 8 óra múlva visszatért a porosz területre. E hír az itteni (thorni) német lakosságra nagyon rosz benyomást tett. A kereskedelmi kamra azonnal folyamodványt intézett a minisztériumhoz, melyben fölfejti az ily eljárásnak a kereskedelmi érdekekre való rész hatását. E tényről hallgatnak a poseni lapok, s az egész hitelesítést vár. Sokkal bizonyosabb, s még rútabb zsandárkodási tény a poroszok ellen,amit a thorni hetilap tesz közzé : „Hét, porosz területen született lengyelt, kik át akartak lopódzni a határon, haza küldtek, miután nehány napig katonai börtönben tartották ; de négy nem poroszországi születésű, kik útlevelekkel ellátva, szülötte földjükre, P - senbe utaztak külföldről, s 12-ikén Thornban elfogattak, a porosz zsandármok Alexandrovóba kisértek, hol orosz katonák vették át és kisérték Voczlavekbe. Ez utóbbi városban, mondá egy szemtanú, nagy embertömeg csödült ki eléjökbe, s sirva fogadá őket. A jajveszékelés között hangosan átkozták és fenyegették a németeket“. — E tényről emlékezik a „Danzig.Zig“, s igy