Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-19 / 4677. szám
Mindamellett, hogy Magyaromig — mint önálló és független őrsig — sem közigazgatásilag, sem törvényhozásilag nem állt az örökös tartományokkal soha összeköttetésben a pragmatica sanctio után sem, mely a fejedelem személyének közösségét, az osztatlan birtoklást és kölcsönös védelmet megállapította, sőt ezen kétoldalú szerződés újólag megerősítette Magyarország, a hozzá kapcsolt részek, országok és tartományok kormányzati és törvényhozási teljes függetlenségét — oly érdekviszonyok fejlődtek ki mégis egyfelől Magyarország, másfelől az örökös tartományok között, melyek mind hazánk külön érdekei, mind az igazság és méltányosság szempontjából legkomolyabb figyelmet és tekintetet érdemelnek, és sürgetés elintézést követelnek. Ezen ügyeket elismerték — anélkül hogy határozottan körülírták volna— az 1848-ai törvények is. Az összeülendő országgyűlésnek leend feladata, mihelyt törvényhozási képességgel birand, egyfelől ezen ügyek szoros meghatározása, a nem közös és közös ügyek elkülönítése által, másfelől javaslatainak előterjesztése a kezelési módozatokra nézve. — A közös ügyek mindenesetre oly természetűek, melyek részint terhek, részint mint javadalmak, aránylag illetik Magyarországot, anélkül, hogy Magyarország legtávolabbról is feladná azon sarkalatos jogát, melynélfogva saját pénze és vére felett szabadon rendelkezik. Ezen szempontból veendők vizsgálat alá az udvartartás, külképviselet, közös védelem költségei, és mindazon terhek, melyekben való aránylagos részvétünk csak a méltányosság igényei, és nem a jog követelményeinél fogva igazolható, miután, azon terhek tudtunk ,és beleegyezésünk nélkül halmoztattak a birodalomra. A javadalmak a közös vámjövedelmekből erednek , ennélfogva mindazon államgazdasági intézkedések, melyek nemcsak az örökös tartományokat, hanem Magyarországot is együtt érdeklik, mint a nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződések, kölcsönös egyezkedések tárgyai Már az országnak az 1861 -i országgyűlésen megjelent képviselői e tárgyban ünnepélyesen így nyilatkoztak : „Midőn mi Magyarország alkotmányos önállását, függetlenségét a hatalom szava ellen védjük, midőn óvakodunk azon szorosabb kapcsolattól, melyet alkotmányunk viszszaállításának némi feltétele gyanánt akarnak reánk kényszeríteni, nem akarunk ellenségesen fellépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen. Nem akarjuk mi a birodalom fennállását veszélyeztetni, a készek vagyunk azt, amit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is méltányosság alapján politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fennállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ő jólétök, s azzal együtt a minek is, össze ne rakadjon, • a lefolyt idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak.“ Midőn ezt kimondották, egyszersmind azt is kijelentették, miként meg nem egyeznek abban, hogy „a közadónak és katonaállításnak kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak“ . J.is elemelték , hogy „Magyarország kormányzatát és közigazgatását a magyar királyon kivül Senkitől mástól függővé nem tehetik, s más országok kormányzatával nem egyesíthetik, minél fogva nem akarnak sem a birodalmi tanácsban, sem valamely birodalmi népképviseletben részt venni, s annak rendelkező hatalmát Magyarország ügyei felett el nem ismerik, s a zörtikos tartományok alkotmányos népeiv_el csak ugy,mint önálló szabadon nemzett más, önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett hajlandók esetenként érintkezni. Ezen készség azonban nem, méltányoltatott a Felsége akkori tanácsosai által, s az országgyűlés feloszlattaték. Az összeülendő országgyűlés—meggyőződésünk szerint —ismételni fogja ezen készségét, s remélható, hogy Magyarország feladhatlan és elidegeníthetlen jogainak tiszteletben tartása, kölcsönös érdekek méltányos és igazságos felfogása mellett egyetértés jövend létre s egyfelé Magyarország királya és törvényhozói gyűlése másfelől az ausztriai örökös tartományok fejedelme és országgyűlései között, a függőben levő kérdésekrenézve. S ez annál inkább remélhető mivel Magyarország legtávolabbról nem akarja meggyengíteni a pragmatica sanctio által alapított kapcsot, legkevésbé akarja és akarhatja csökkenteni a dynastia méltóságát, megrendítő a birodalom hatalmi állását, s megzavarni az örökös tartományok alkotmányos életét. Magyarország nem kíván egyebet, mint a kölcsönös jogok tiszteletben tartását, s mint az azonos érdekek igazságos méltánylását. Magyarország ezt egyaránt követelheti mind királyai és a nemzet között kötött ős-szerződések, mind a jelenkori jog erejénél fogva. Ismétlem, miként remélhető, hogy a közös ügyek függő kérdésére nézve egyetértés jövend létre, s igazaknak bizonyulandónak ismét Ferencz királyunknak nemzetünk dicséretére mondott, az 1805-ki országgyűlést összehívó királyi levelében foglalt örökre emlékezetes szavai:... „nem csak eleink, de magunk is teljes megelégedéssel tapasztaltuk azzal, hogy a magyarok midőn törvénynyel és hivséggel igazgattatnak, egész Európa s különösen tulajdon királyuk várakozásának megfeleltek. Törvénykezésünk visszanyervén rendes alkotmányos folyamat, mielőtt a közigazgatási, igazságszolgáltatási és közgazdasági téren eszközlendő javításokhoz fogna, különösen két ügynek mielőbbi elintézését óhajtom. Egyik: a nemzetiségi jogigények, a másik a zsidók emancipatiójának kérdése. Ami a nemzetiségi jogigények kérdését illeti, már az 1849. és 1861-ki országgyűlések komoly törekvése volt, ezen kérdésnek az ország területi épsége sérthetlenségének fenntartása mellett — a jogegyenlőség és méltányosság alapján eszközlendő megoldása. Az 1861-ki országgyűlés e czélból kiküldött bizottmánya által törvényjavaslatot dolgoztatott ki, mely azonban részint azon okból, mivel ezen országgyűlés nem tekintette magát jogosítottnak alkotmányunk értelmébeni törvényhozásra, részint azért, mivel az országgyűlés feloszlattatott, mielőtt a javaslat iránt intézkedés történt volna, köztanácskozás tárgya nem lehetett. Most azon reményt táplálom, hogy e kérdés is végleg el lesz intézhető, a annak megoldásában előttem vezérelvekül szolgálandnak : az egyéni, polgári és nemzetségi szabadság és jogegyenlőség biztosítása, s ezek alapján a községi, városi és megyei önkormányzati alkotmányos élet kifejlesztése és megszilárdítása. Ami a zsidók emancipatióját , polgári jogokkal felruházását illeti, e kérdés már igen régen élénken foglalkoztatja hazánk legjelesb szabadelvű férfiait és törvényhozóit. A publicis-tikai téren először Wesselényi Miklós, a alkotmányos szabadság és jogegyenlőség ezen egyik legbátrabb és legjűbb bajnoka, szólalt fel, közművelődési történetünkben korszakot alapító „Balitéletek“ czirati munkájában; kimondotta, hogy „valaha ők (a zsidók) is épen úgy élhessenek polgári alkotmányunk minden jólétivel, hasznaival, mint akárki más.“ Majd utána Eötvös József fogta fel az eszmét, s nemes hévvel küzdött mellette. Már 1840 ben — huszonöt évvel ezelőtt — figyelmeztette honfitársait, a zsidók emancipatiójáról írt értékelésében, hogy : „az idő int, énekünk nem szabad hátra maradni.Nem kiváltságok, hanem szabadság kell századunkban, s ez nem létezhetik, ha nem köztulajdonunk, s ha a szolgaság, mely gazként könnyebben terjed, mint gondolnék — ki nem irtatik végre gyökerében.“ A törvényhozási téren hazánk nagy fia, Deák Ferencz karolta fel a humanitás és közszabadság ügyét, s annak egyik legszilárdabb védője és támasza volt az 1839—40-ki országgyűlésen , mint ezt az ezen országgyűlés eredményéről itt és Zala megye rendeihez intézett követjelentése fényesen igazolja. Óhajtom, hogy ez ügy az öszszeülendő országgyűlés törvényhozói munkásságának egyik tárgya legyen ; óhajtom ezt nemcsak a közszabadság és jogegyenlőség nagy elvei, de hazánk jól értelmezett politikai érdekeinek tekintetéből is, melyek egyaránt követelik, hogy sz. István birodalmának minden polgára egyenlő legyen jogban és kötelezettségben. Ezek azon nézetek és óhajtások, tisztelt választópolgárok , melyek engem a megbízatás teljesítésében vezérelnének. Ezen nézeteket és óhajtásokat kötelességemnek tartom előlegesen közleni tisztelt választópolgártársaimmal. Ha azok önök által méltányoltatni és helyeseltetni fognának, megtiszteltetésnek és kötelességnek tartandom a képviselőség elvállalását, s ezen esetben csekély erőm és tehetségemtől kitelhetőleg arra fogok törekedni, hogy a kijelölt czélt mérséklet, kitartás és áldozatkészség mellett, önök hazafiti bizalma és támogatása által segítve, annak idejében elérhessük; ellenkező esetben — ha az általam kimondott nézetek és óhajtások önök részéröl nem osztatnának — kénytelen leendők azon szerény körbe iszavonulni, honnan önök bizalma polgári kötelesség teljesítésére előszóllitott Pest, nov. 8. 1865. A mind hevesebben előtérbe lépő választási izgalmak, mikből tegnapi számunk egy újabb adatott közlött Nagy Károlyból, Szathmármegye főispánját a következő hivatalos felhívás kibocsátására inditák: „Szatmármegye választó honpolgáraihoz ! „Midőn az 1848-ki törvényhozás ama magasztos és lélekemelő elhatározását arany betűkkel vésette a nemzet törvénykönyvébe, hogy jövőben az osztálykülönbség örökre megszűnjék — a nemnemes nemessé emeltessék — s az addig kizárólagos terhek ép úgy, mint a kizárólagos jogok, ezentúl közösekké tét issének ; — s midőn igy az alig néhány százezerből álló nemzetet több millióvá erősítette, hogy ezentúl különbség ne tétethessék a hazának édes és mostoha gyermekei közt. „E nemes elhatározást a törvényhozás azon erős meggyőződéssel tette, miszerint a nemzet minden egyes fia teljes tudatával bír azon nagy kincsnek, melynek birtokába jutott, a törvények alkotásába való befolyásnak. „Tette ezt továbbá azon hittel, hogy nincs a hazában senki, aki felvilágosultság, értelmeség és önállóság hiányából önmeggyőződését áruba bocsássa, de egyszersmind hogy mindenki elég józan és higgadt is arra, hogy mások meggyőződését tiszteletben tartsa. „Fájdalom, a mindennapi tapasztalás keserűen tanítja, hogy e nemes várakozásnak számos ellenkező tényben kell csalódnia! „Alig indultak meg ugyanis a küszöbön álló országgyűlésre a követválasztási mozgalmak, máris undok és véres jelenetek árasztják el és szenynyezik be a haza szent földét. — A napisajtó hemzseg e visszataszitó események közlésétől. „A jobbak és nemesek szivei szorongással telnek el, és aggódva, mintegy baljóslatul a haza szebb jövője felett, tekintenek napjainkra, melyben a lélekvásárlás ocsmány bűne oly nagy mérvben űzetik,a melyben népünk az elerkölcstelenedés azon alsó fokára sülyedt már, hogy ezrével találkoznak, kik önmeggyőződésöket készek bármely hitvány anyagért elárusítani, és melyben az annyira kívánatos egyetértés helyett a pártoskodás átkos szelleme annyira megszállta nemzetünket, hogy nemcsak az ellenkező véleményt tűrni nem tudjuk, de sőt gonosz sugallatokra hallgatva, készek vagyunk polgártársaink vérét is ontani. „A haza ellen elkövetett e nagy bűnök vészes magvai már megyénkben is elhintettek, és ha nem is oly mérvben, mint az ország egyéb vidékén, de, fájdalom, a szellemölő itatás már nálunk is meghonosodott nemcsak, hanem már termi is átkos gyümölcseit! „Ily körülmények közt, mint a megye kormányzója, kötelességemnek látom e veszélyeket megjelölni, sőt minden egyes hit fiát a hazának óva inteni. „Gondoljuk meg, hogy azon törvények, melyekért 17 évig oly sokat szenvedtünk, s melyeknek visszaállitását, mint édes miénket, most egyhangúlag követeljük, nem lelki-gyávák, hanem oly polgárok részére hozattak, kik elég erősek saját meggyőződéseké mindennemű vesztegetések ellen megőrizni, s nem vakszenvedélytől elragadott nyerstömegek részére, hanem olyanoknak, kik elég józanok mások véleményét tiszteletben tartani, hogy tehát csak független nézet és józan higgadtsággal lehetünk méltótt e nagy törvényekhez. „Gondoljuk meg,hogy a haza sorsa van kezeinkbe lerakva, melynek boldogítását csak egyesített és nem szétforgácsolt erővel lehet és kell megalapítani , hogy a bekövetkező nagy politikai kérdések vitatásához komoly higgadtság és nyugat A pesti „Lloyd“ 264. számában könnyen kitalálható czélzatból — közzétett azon eljárás és határozat irányában, melyben a pesti középponti választmánynál az ehhez Ferencz-külvárosi 10 polgár részéről benyújtott azon kérvény részesült, mely szerint ezek a Ferencz külvárosi, csaknem kizárólag Rottenbiller pártbeliekből összeállított összeíró küldöttségi több tag részéről tapasztalt eljárás feljelentve, ezen eljárás és netalánt eredménye irányábani óvásukat nyilvánítják, s mely határzat szerint a feljelentők és tekintve óvástevők azonnal a bizottmány ellen sérelmet elkövetetteknek nyilváníttatnak, s az 1848-iki V. t. ez. 41. §-ának hivatkozással bűnvádi eljárás alá fogatni rendeltetnek : — az érdefelett 10 polgár részéről aemltgy m. kir. helytartótanácshoz, mint a hivatkozott t. ez. 46. §-ánál fogva illetékes felső hatósághoz, felfolyamodás nyujtatott be, melyben ama határzatnak, mint törvénytelennek megsemmisítése, annálfogva kéretik: 1. Mivel a hivatkozott 41. § t közvetlenül megelőző és követő,egymással kapcsolatban levő fokból nyilván következtethetni, hogy a 41. § ban érdeklett sérelem alatt csak az összeírás és szavazatavédés folyama alatt a küldöttségi tagok ellen elkövetett bármely bántalmak értethetnek , és így a központi bizottmányhoz benyújtott, s a már működni és létezni is megszűnt küldöttséget érdeklő felszólalással a 41. §. értelmébeni Sértést el nem követhetett. 2. Abból, hogy a feljelentésben, tekintve óvásban a panaszlott visszaélések bizonyítékai elő nem adattak, sem az nem következik, hogy azok alaptalanok és nem igazak, sem hogy a küldöttség azok feljelentésével megsértetett, s így a feljelentők büntetésre méltó cselekvényt követtek el, hanem a bizottmány által talált eme hiány tekintetéből vagy a beadmány az illetőknek pótlás végett visszaadandó, vagy a feljelentett tények igazolására a feljelentők felhívandók, vagy végre a bizottmány által könnyen tisztába hozhatott tények megvizsgálandók lettek volna, mielőtt a bizottmány a feljelentést tevők kérdéses iratának minősége felett véleményt mondhatott, mielőtt őket sérelmet elkövetőtteknek és bűnvádi vizsgálattal sújtandóknak kimondatta. — Mert oly tények feljelentéséért, melyeket számtalan élő tanúval bebizonyitni készek is, képesek is, sem sértöknek nem mondathatnak, sem a 41. §, sem semminemű törvény gulya alá nem eshetnek. (Beküldetett.) som, nem pedig lázas vak szenvedély kívántatik mindenek felett „Gondoljuk meg végre, hogy az említett kárhozatos módon nem a hazának, sem pártfogoltjainknak, csupán elleneinknek teszünk szolgálatokat, kiknek önmagunk szolgáltatunk fegyvert kezökbe saját magunk ellen, melylyel megbélyegezzenek, melylyel az ügyünk iránt nyilvánuló részvétet tőlünk elrabolják, s melylyel bebizonyitsák, hogy nemzetünk nem higgadt, józan és szabadság után törekvő nép, hanem vad szenvedélyek és fejetlenség által izgatott tömeg. „Szatmármegye választó polgáraihoz intézem e szavakat, azon polgárokhoz, kik között egykor a hazafiak mintaképe s a politikai jellem tökélye, Kölcsey Ferencz született, növekedett és működött. — E nagy névkegyeletes emléke elég biztosítékot nyújt nekem , hogy azok, kik e névre mindig büszkeséggel gondoltak, nem lesznek méltatlanok most sem, valamint nem voltak soha, egykori nagyvezérükhöz, s hogy midőn a választás napja elkövetkezik, a polgári szabadság azon valódi szelleme lengi át keblüket, mely úgy a saját meggyőződést érvényesíteni, mint másokét tiszteletben tartani, tekinti hazafias kötelességének. Kelt Nagy-Károlyban, 1865. nov. 12-én. gr. Károlyi György, főispán. Hontmegyéből, nov. 17. Sajnos, hogy a választási mozgalmak nálunk sem folyhattak le a nélkül, hogy a túlhajtás, erőszak és félrevezettetés néhány szomorú emlékét ne hagyják maguk után. E hó 14-kén Németiben mintegy 60 devicsei és bálhi választó, miután délelőtt Sembery Imre k. j. részére beíratták magukat, délen át a folyvástottan toborzó pártvezérek által levendégeltettek, délután botokkal sőt pisztolylyal is felfegyverkezve, három ízben rohanta meg az összeíró bizottmány hivatalos helyiségét, hogy onnét a bizottmányi tagokat kikergesse, és az általuk szerkesztett összeiráni íveket hatalmába kerítse. Csakis a bizottmányi tagok higgadtsága, s a történetesen ottmulató csendbiztos példás mérséklettel párosult lelki éberségének, s talán az illetők öntudatlanságig való állapotának is köszönhető, hogy néhány véres ütlegen kivül nagyobb szerencsétlenség nem történt. Czivódás közben a csendbátos ur, ki testével az összeíró helyiség bemenetelét a rohanók tömege ellen fedezé, és szánalomból kardját a tulittas szegény nép ellen használni nem akarta, a reá rohanók által órájától is megfosztatott, mely mai napig nem került elő. Ennek következtében több elfogatások történtek, s a törvényes vizsgálódások folyamatban vannak. Máris nyilvánossá lön, hogy az egész merényletet azon párt néhány kétes jellemű vezére idézte elő, kik kóbor életmódjuk egyik kedvező alkalmául tekintik ezen „zavarosban") halászáét,és nem nagy lelkiismeretet tesznek maguknak belőle: egyéni érdekeik előmozdítására és „biztosítására“ erkölcstelen eszközökhöz is nyulat, és százakat a tapasztalatlanabb népválasztók közül törvényellenes merényletekre ösztönözni. ^ ~7'— Gömörmegye, nov. 12. Nem lesz egészen érdektelen, ha a kis-honti járás követválasztási mozgalmairól irok,nehány sort; itt a követjelölt Kubinyi Ödön, 1848 és 1861 iki volt országgyülési követ; ellene felléptek Kubinka és Daxner István. Nem czélom az egész járásban történő mozgalmakról írni, csupán Tiszolczról emlékezem meg; itt két párt van, Daxner és Kubinyi pártja. A f. november 8-án R.Brezón tartott szavazati összeíráson a szlávoknak megrovásra méltó és túlságig vivő kicsapongásait kell megemlítenem , ugyanis visszamenet a Daxner- párt Likér falu mellett ütött tábort, s ott pálinkázott; ezen, majdnem 250 lélekből álló csoport a két kocsiban menő 10 Kubinyistát botokkal felfegyverkezve megtámadták, saját pénzükön vett nemzeti lobogójukat Kubinyi felirattal rongygyá tépve tűzre dobták, s lovaikat minden ok és czél nélkül ütötték ; ezzel meg nem elégedve, mindenféle durva szavakkal illették és kövekkel dobálták. A Kubinyn-párt védelemre nem is gondolhatván, nagy ügygyel-bajjal megfordította a kocsikat, és a dühös csoportból, mely „verjük agyon“ felkiáltásokat hallatott, visszamenekült Rima-Brezóra. Már most ki a nép bizalmát bírja, szükséges e annak a népet itatni? De jól van !*) vegyük, hogy Daxner a maga pártját vendégelni akarta, tehát miért épen az út mellett, és miért nem otthon ? **) Ha pedig azon néhány falusi ember kedvéért tanyászott, miért nem tartották féken a népet ? Miért engedték, hogy ez a scandalosus eset megtörténjék ? A Kubrogisták nem bántották az ő zászlójukat, bár az „Attije Daxner“ tót felirattal van ellátva. Bizony, uraim, ne kisértsük a lehetetlenséget, mert ha a nép személyünk iránt bizalmatlan, hiába erőlködünk ott; nem mondom, hogy nem sikerül egy néhány rajongót és korhelyt együvé csoportosítani, de a többség bizalmát spiritusal soha sem érjük el ; ha pedig programmunkban azt mondjuk, hogy minden nemzetiség bírjon saját jogaival, akkor tartsuk is meg; vagy a pánszíivok nemzetiségi jogaiban az is áll, hogy ahol kisebbségben vannak a magyarok, azok ököllel nyomassanak el?! JászBerény, nov. 15. Ki a jászsági választási mozgalmakat csak felületes figyelemre méltatja, könnyen azon kellemes csalódásnak adhatja magát, hogy itt a pártvezetők tapintata , a nép józansága minden kihágást, mely az ily alkalmakkal csaknem kiderülhetlen, meghiúsított, mert köztudomás szerint leszámítva a Jász-Apátin történt, kisebszerűnek mondható összeütközést, semmi nyilvános bántalmazás vagy verekedés nem történt; ki azonban mint e sorok írója is, a nép között megfordult, s a választási mozgalmakat feszült figyelemmel kisérte, s a rábeszéllés mindazon nemeit, melyeket a pártvezetők jelöltjeik érdekében felhasználni jónak látták , ismeri, hazafias fájdalommal telik el, mert a hazafius becsület s az erkölcsi törvényt, melyet megszegni boszulatlanul sohasem lehet, megszegve látja. — Itatás a Jászságban nem igen történik, mert itt senki sem áldozhat e czélra nem ezreket, hanem százakat sem, de annál inkább csábitgatás, mely az előbbinél sokkal veszélyesebb — a bormámor, ha kialuszsza az ember magát, elrepül, de szavak sokáig megmaradnak a nép emlékében. A korteskedés e dicstelen neme leginkább a jász-árokszállási kerületben, hol két követjelölt van, dívik ; egyik követjelölt Pethes József, ti 1861-ben is képviselte a kerületet, a másik deczár János 1860. előtt törvényszéki tanácsos, — nem akarok véleményt,mondani egyikről sem, nehogy pártrészesnek tartassam, hanem annyi bizonyos, ha van egyik vagy másik követjelöltnek emberi gyarlósága vagy hazafius bűne, az jelenleg természetesen túlozva, elrejtve, amint a pártérdek kívánja, csaknem datolva hirdettetik a népnek, azon hiú ígéretekkel, mik állítólag az egyik követségéhez kapcsolvák, azon képzelt veszélyekkel, miket a másik követsége magával hozna. A választás folyó hó 2- án lesz Árokszálláson. — Móczárnak a választó helyen nagy többsége van, — Pethesnek pedig a többi községben. Melyik lesz tehát e két jelölt közül a követ, csak az utolsó pillanatban dől el: a jásznép mérsékelt és vagyonos része a Móczár pártra áll, s ha mégis megbukik, oka az lesz, mert sok ember félvén a netalán történhető zavartól,visszavonult, a Pethes-párt pedig megfeszített erővel küzd. Jászberény városának csak egy követjelöltje van. Midőn a választási mozgalmak megindultak, a közvélemén Beregben az 1861-ki képviselő, Ördögh András mellett nyilatkozott, falragaszok hirdették mindenütt követjelöltségét, azonban amily gyorsan nyilatkozott a közvélemény, oly gyorsan meg is változott, és Sipos Orbán ügyvéd felé fordult. Ördögh András nem akarván pártoskodást okozni, szerényen visszavonult, átadva a tért Sipos Orbánnak. Nem mondhatni el Sipos Orbánról a legnagyobb barátság mellett sem, hogy kellő képzettséggel bír a képviselőségre, hanem annyit el lehet mondani felőle, hogy ha fiatal hevét mérsékli, és szorgalmasan tanul, becsülettel fogja képviselői Jászberényt. Általánosan azon hiedelem uralkodik, hogy ha Pethes megbuknék Árokszálláson, miután Berényben később lesz a követválasztás, Sipos visszalép Pethes javára. A jászladányi követválasztás, az árokszállási után történik — itt ámbár sokan vannak a vágyakozók, ha az ősz Illésy egészsége helyre áll, mindenesetre ő lesz a követ, ha pedig ő nem akar fellépni, a közvélemény megoszlik, mert ez esetben fellépni készül b. Orczy Andor, Poropély, Mocsy Ferencz és mások is, kiket ez alkalommal felemlíteni nem akarok. r. 1. Kalocza, nov. 18. A „Pesti Hirnök“ tegnapi 260 ikő számában R. 1. aláírással, Pest-Solt, nov. 10 keltezéssel egy vidéki közlés jelent meg a duna-pataji s keczeli kerületek követválasztási mozgalmairól, melyben igénytelen egyéniségem megemlítését a R. 1. a kalocsai kaszinó-egylettel hozva kapcsolatba, elmondja, hogy engem inkább a kalocsai kerületben szeretett volna szerepelni látni, mert én a kalocsai kaszinó elnöke vagyok, ott pedig a népnek politikai leczkéket szoktak volna adni. Tán nem épen jók voltak az elvek, melyek hirdettettek, hogy a tanárok saját tanonczaikban nem bízhatnak? stb. Csekélységemet illetőleg csak azt jegyezvén meg az érintett közlésre, hogy ott léptem fel követjelöltül, hova százat ? 6 IV*, A* 6 7 a.* a 8 z 1 ó Írásban és küldöttségileg meghívott, s azt tartom, hogy hova az emh°rAt. nem hívják, tolakodás vádja nélkül meg nem jelenhetik . — kötelességemnek tartom a kalocsai kaszinó egylet ellenében! csípős észrevételére K. J. urnak nyilvánítani, miszerint 1861-ik év*) Sőt nagyon is ronzul van. S z e r k “egvenddgeldse a választás meg nem taínfí lélg/szkár a a*abadban, a kár fedél alatt — tóbbd-kevdsbd szavazatszerzési mód , mit helyeselni nem lehet. Szemben a kalocsaika színe társulat termeiben igenis tartottak úgynevezett népkörök (meeting), melyekben a magyar alaptörvények, jelesül a pragmatica sanctio, az 1790: 10. és 12. törvényczikkek, a koronázás és az alkalommali szertartások és az 1848. évi törvények magyaráztattak a nélkül, hogy ott egyéb elvek hirdettettek volna, mint a melyek az érintett törvényekben foglaltatnak, s melyeket a kaszinó egyesület magáéinak elfogadott. Sajnálom, hogy a P. H.“ R.1. je amaz elveket nem jónnak hiszi, de" miután meggyőződésem, hogy az ország nagy többsége helyesli azokat biztosítom R. urat, hogy az általam és több barátom által 1861-ben hirdetett törvényességi alapelvek iránt, valamint a kalocsai kaszinó-egylet, úgy csekéltségem is tántorithatlan hűséggel, s ragaszkodásal viseltetünk. Ábrahámffy János: Hatósági élet. Jász-Ladány, nov. 12. Alig vettük a szomorú hirt, hogy szeretett jelöltünket, Illésy János urat szélhüdés érte, máris két ellenjelölt lépett fel. — Az egyik csak per procura lépett fel egyik testvérváros lelkészének szárnya alatt. Sikerre nem számíthat, mert a jász nép jól tudja a múltat. A másik jelölt, ki szintén keresi itt azt, mit otthon elveszített, szintén kevés kilátással ment vissza, mert azon hatás, mit beszéde, fellépései, ígéretei t ínek a gondolkozni tudó jász népre, nem volt kedvező rá nézve, így egyedüli jelöltünk még mindig I. J. Azonban napjaink még sem zajtalanok. A nép elégedetlen, alig várja a napot, midőn ismét birtokába juthat választási jogának. Sok is történt, sok is történik itt, mi a népet elkeseríti, s bizalmatlanságát felidézi. E bizodalmatlanságának szomorító, de tanulságos jelét adá az által, hogy mint választó sem iratá be magát e népes város választóképes lakosságának cs öd része. Annyira elkerülik a városházat, hogy azon l/i rész is jobbára akkor iratá be magát, midőn egyik polgártársunk kérésére, ki a nép osztatlan bizodalmát birja, az összeíró bizottmány az iskola épületbe költözött. Ekkor is e népszerű polgár ösztönzésére irata be magát nagy része. A nép bizalmatlansága és elkeseredése tetőpontját érte f. hó 12 -én. Ugyanis azok, kikbe a nép bizalmát fekteti, a sok sérelem és baj orvosságát keresendők, folyamodással járultak a törvényes, ez illetékes hatósághoz, a főkapitányi hivatalhoz. — Ez, azt tartjuk, szabad cselekedet. — Azonban a kér és, a panasz jogát nem ismeri el városunk bírája. Maga elé hivatja tehát a nép nevében folyamodók egyikét, kihez a nép osztatlan bizalommal van, s követeli, hogy adja elő a folyamodás másolatát. Erre az illető kötelezhető nem volt, és mert a kívánságot nem teljesitő, a törvény és igazság kiszolgáltatására hivatott biró által a legérzékenyebben bántalra áztatott. A bántalmazott vagyonos polgár most, mint halljuk, felsőbb helyen keres elégtételt. A nép épen a bántalmazott kérésére, türelemmel várja, amint hiszszük, szigorú, pártatlan vizsgálat eredményét. E vizsgálat eredményétől függ városunk nyugalma. Ez eredményről is értesítendem önt Hy. Különfálék. Pest, nov. 18. — A „Sürgöny“ írja, hogy ő Felséges, hó 7-röl kelt elhatározása alapján, Széchenyi Ödön gr. abbeli kérelmének, miszerint az általa, alapító-társaival egyetemben Budapesten tervezett tűzoltó-egylet életbeléptetése megengedtessék, hely adatott. — Hétfőn nov. 20. az Akadémia mathematikai s természettudományi osztálya ülésében Szabó József az idén Olaszországban tett földtani utazásáról tett jelentést. — A pesti állatkert még életbe sem lépett, már is talált utánzásra .Szabadkáról volt itt vai a tervekért, de azon választ kapta, hogy most azok itt kellenek, mert a parkot is az épületeket jövő nyárig a társaság annyira rendbe akarja hozni, hogy megnyithassa. Ez után szívesen mindent rendelkezésére bocsát a szabadkaiaknak. — Felhvás: Gorove István úr öszszes választói tisztelettel felkéretnek, f. é. november hó 2- án, hétfőn, este 7 órakor a polgári lövöldében barátságos estélyre mélhatlanul megjelenni. A bizottmány, Lázár Kálmán gr. nem egy kisebb érdekű röpiraton dolgozik, mint a Magyarország tévesen értesít, hanem egy több időt igénylő nagyobb munkán, melynek tárgya a társadalmi reform. A gróf e tárgyra vonatkozó czikksorozatot már az „Uj Korszak “ ban megkezdett volt, de azt félbeszakította akkor,mikor e lap szerkesztésétől visszalépett. A Sándor utcza naponként mind többet nyer élénkségben és forgalomban, csak rendben és tisztaságban nem. Figyelmeztetjük erre a városi rendőrséget, s felkérjük, hogy a háztulajdonosokat járdáik tisztántartására, s mindenekfelett a hiányzó járdáknak az országgyűlés megnyitásáig lerakatására intse. Figyeleztetni kellene a többek közt a 15. számú ház tulajdonosát is, kinek telke előtt, mihelyt egy kis eső van a sár az alföldiekkel vételkedik. — A szláv érdekeket képviselő „Zukunft“ czimü német lap napilappá alakul. — Pestmegyének f. é. od. laki bizottmányi közgyűlésén megválasztott közp. választmányai a választmánytól vett meghagyás folytán ezennel felszólíttatnak, miszerint a felszólamlások tárgyában mindennap tartott, és ez ügyben fontos kérdések megoldásával foglalkozó választmányi üléseken jövő hétfőtől, vagyis f. hó 20-tól kezdve törvény által eléjök szabott kötelességükhöz képest megjelenni kivétel nélkül feladatuknak ismerjék. Pesten, 1865. november 18-án. Damady Győző, központi választmányi jegyző. A pestbudai dalárda novemb. 28 án esti 8 órakor tartandó rendes közgyűlését az egyler helyiségeiben. A közgyűlés tárgyai: 1. A helybenhagyott alapszabályok felolvasása. 2. vádok Tl821UJUáS- 4 Netalá“i indít- Seb'“' ”ZRené,“‘i WekSf MÜSS Seb., Haydn, Beethoven, Mendelssohn, Schu