Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)
1867-01-01 / 5009. szám
1-5009. Kedd, január 1.1867. 18. évi folyam.. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI ETAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díj : 7 hasábos petitkor e$t»«„›ért hírdetéséét 7 nj kr. Bélyegdíj killön 30 ujkr Nyilt-tér: 5 hasábos pfít-'Pt 25 uj kr. Előfizetési felhívás mSSTI ATÜ : 67-dik első Félévi és negyedévi folyamára. . Januar—juniusi ,12 évre . 10 frt 50 kr. ■ Januar—martiusi % évre . ” „ 25 „ A FESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Előfizetési dij Pest, dec. 31. 1866. (Fk) Mig a porosz miniszterelnök e napokban a követek háza előtt őszinte örömét fejezte ki a felett, hogy a kormány ■— t. i. a porosz — öt év óta most először bir megint a kamarák által megszavazott budgettel, addig a bécsi hivatalos lap múlt vasárnapi száma „a sept. 20-ki pátens alapján,“ tehát a képviselet hozzájárulása nélkül létrejött 1867. évi budgetet közli. Nagyon terjedelmes okmány ez, melynek részleteiről ma még nem lehet szólni, hanem főbb vonásait már jelenben is megvilágíthatjuk, ámbár Larisch grófnak annak elismerésével tartozunk, hogy már ő maga is lehetőleg világosan és érthetően törekedett előadni e bonyolódott tárgyat. A végeredmény az, hogy 1867-ben a kiadás (mindig kerek számokat fogunk venni) 334 millió lesz, a bevétel 407*/1 millió, tehát a deficit 26’ millió. Ez nem sok — az az, hogy Ausztriában nem sok, mely azt mondhatja e tekintetben, hogy „jamalios vidi ego ventus.“ Marad azonkívül 1866-ból még 5% milliónyi deficit, összesen tehát 77% millió, ami már valamivel tekintélyesebb összeg, hanem se baj! Larisch gróf a legnagyobb lelki nyugalommal kijelenti, hogy e deficit fedezéséről már gondoskodva van az 1866. évben történt intézkedések által, sőt hogy majdnem két millió felesleg fog maradni 1867. végén. Bámulatos! Kettősen bámulatos, miután már 1866. májusban az adójövedelem 17 millióval hátra maradt volt az előleges költségvetés mögött, s így december végéig a hátralék e rovatban legalább is 50 milliót teendet,— háromszorosan bámulatos, miután a háború 165 millióba került, és 17 millió hadi károk pótlására, 18 millió pedig vasúti és más inségi építkezésekre van szánva. E bámulat természetesen arra vezet, hogy azon eszközöket fürkészszük, miknek segélyével Larisch gróf e szép eredményt létrehozta, vagy, helyesebben, annak létrehozását ígéri. És itt meg kell vallani, hogy a kiadás egyes rovataiban csakugyan tekintélyes megtakarításokra akadunk, ámbár ezeknek nemzetgazdászati értéke még nem áll minden kételyen felül, így például - hogy csak egyet említsünk --a számvevői hivatalok egyszerűsítése által 800.000 fttal csökken a kiadás, de egyszersmind néhány ezer fővel szaporodott a proletariátus, ugyanannyi kis hivatalnok elbocsáttatása vagy nyugalmaztatása által, akik csakugyan forgalomba hozták azt az egypár forintot, amit fizetésül húztak. Nem akarunk ezzel árnyékot vetni a takarékoskodásra, hanem csak arra figyelmeztetni, hogy annak természetes árnyéka van, hogy közgazdászati szempontból nem tiszta haszon az a 800.000 ft, mely e téren megtakaríttatott. A hadi budget 88% millióról, 73 , millióra, tehát 15% millióval sülyedett, hanem a pénzügyér maga megemlíti, hogy ez a „legis legszűkebb békeállás,“ és csak az tette lehetségessé ama leszállítást, mert 1866-ból még némi készletek megvannak. Előadása más helyén pedig amúgy en passant említi e excra, hogy a fedezendő összegekben benn van a 15 millióra menő „külön hitel,“ melyre a hadügyminisztériumnak még az 1866-ki engedélyből igénye van. úgy látszik tehát, hogy a hadi budget tulajdonképen semmivel sem csökkent, és ha ez „a legis legszűkebb békeállás,“ attól kell tartanunk, hogy a nemes gróf egész számítása halomra fog dőlni, ha 1867-ben — nem mondjuk, hogy háború támadna, hanem akár csak oly dolgok történnének Keleten, (pedig mily könnyen történhetnének), melyek Ausztria részéről bármily szerény mérvű katonai elővigyázati rendszabályokat fognának szükségessekké tenni. A tisztelt gróf úr félreismerhetlen önmegelégedéssel említi, hogy 1867. jan. 1. az állam a banknak már „semmivel nem fog tartozni“ (nichts schulden wird.) Semmivel? Pedig úgy emlékezünk, miként említve volt, hogy jan. 1. az állam még 140 millióval fog tartozni a banknak?! De hisz nem hallottuk még végig Larisch gróf mondókáját; tehát jan. 1. az állam a banknak semmivel nem fog tartozni, kivéve — most jó a java—azt a 80 milliót, meg aztán azt a 60 millió kamat nélküli kölcsönt, mely még fennmarad, íme, itt van a 140 millió. Tehát az állam „semmivel“ sem tartozik már a banknak, csak — 140 millióval! Hanem ez az adósság nem szorítja az államot! Nem szorítja ? Mi úgy hiszszük, hogy minden adósság szorítja azt, aki rendezett financiákat szeret, és aki fizetni akar. Egyedül azt, aki kézből szájba él, s a holnapi nappal nem gondol, egyedül az ilyent nem szorítja oly adósság, melyet nem kell tüstént leróni. Azonban, legyen úgy, a mint ő excja mondja, ne szóljunk erről a 140 milliónyi csekélységről, maradjunk — ezt mellőzve — annak kutatása mellett, vájjon honnan veszi magát az az 1 % milliónyi „f e l e s r eg“ (!) melyet a nemes gróf az 1868-as évbe remél átvihetni. Hát onnan, hogy a deficit 77% millió, a fedezés pedig 79 */a millió. Tehát e fedezésnek kell szeme közé nézni. Áll ez a következőkből : 1. van az állam pénztárában jelenleg 28/4 millió, 2. államjegyben és hat krajczáros jegyben a „törvényes“ maximum eléréséig még ki lehet bocsátani 19% milliót, 3. aztán az 1866. aug. 25-ki uj kölcsönből is van még eladni való 32 millió, összesen tehát 79% millió. Nagyon helyes ! Ezen additió ellen Riese Ádám sem fogna kifogást tehetni. De ha ezen fedezési tételeken végig pillantunk azt veszszük észre hogy ezek egytől egyig az 1866- ban csinált uj adósság aránylag csekély maradványait képezik. A 350 millióra menő államjegy-kibocsátási maximumból már 20 millió sincs hátra ; a 28 milliónyi pénzkészlet szintén — legalább nagyobb részben — ily államjegyekből áll ; a 3. szám alatti tétel pedig (32 millió) maradéka azon 50 milliónyi kölcsönnek, melynek kibocsáttatása 1866. augustusban megengedtetett, és melyből eddig 18 milliót elkelt ? Dehogy kelt el , ami elkelt, mindössze csak 6 milliót hozott be ; kétszer annyit el kellett zálogítani és 12 millió előleget venni fel rá, és hogy ki veszi meg azt a meglevő 32 milliót, annak csak Isten a tudója. De ha mind elkelne, az államadósság 50 millióval szaporodott volna. Ezen 50 millió és a 350 millió államjegy összesen 400 millió, az államadósságnak 1866. és 1867 alatti szaporodását jelenti. Larisch gróf kimutatásának facitja és az az 1% milliónyi felesleg tehát abban áll , hogy azon 400 millió új adósságból, melyet Ausztria 1866- ban csinált, 1867 végén raindöszsze még 1% millió forintja lesz — habár csak állam jegyben! Azaz lesz — ha lesz! Mert Larisch gróf legújabb „Vortrag“-jában újra kiemeli, a mi már az 1866 aug. 26-ki törvényben mondva volt, hogy" a fent említett összeg csak akkor képezendi az államjegykibocsátás maximális határát, ha semmi rendkívüli esemény közbe nem jő, s nevezetesen a béke meg nem zavartatik. Imádkozzunk tehát reggel este a Mindenhatóhoz, hogy ne vigyen minket rendkívüli eseményekbe, mert különben 1867 végéig az a 10 millió papír-fölösleg is füstbe menendett, s hogy mennyi legislegujabb adósságunk fogna aztán még hozzá járulni a már meglevőhöz, azt e perezben maga Larisch gróf se tudná előre mondani! Bécsi dolgok. A „Wiener Journal“ idézvén a magyar országgyűlés ellen a „Morning Herald“ angol tory lapnak egy czikkét, nagyon különösnek találja, hogy az európai közvélemény, mely előbbi években, míg Magyarországot „elnyomottnak hitte,“ ezen országot pártolta, most pedig ép oly határozottan rászallja a magyar országgyűlés túlzott követeléseit Mi részünk jó jelnek tartjuk ezen nyilatkozatot, a kormánytól inspirált lap figyelemre méltatja a közvéleményt. Nem vizsgáljuk, mennyiben talált eddig a minisztérium politikája a Lajthán túli közvéleménynyel, de azt bizonyosan tudjuk, hogy a leglényegesebb magyar dolgokban a minisztérium nem törődött eddigelé a magyar közvéleménynyel. Igaz, hogy most is a kontinensen túl, egy szigetország egyik kisebbségben levő pártja orgánumának nyilatkozatát veszi európai közvéleménynek, és ez otromba tévedés, különös azért, mivel magyar ügyben semmi más közvélemény nem lehet a józan ész és jó akarat előtt irányadó, mint Magyarország közvéleménye ; de elvégre is aki oly messze Nyugatról oly kis töredék hangját képes meghallani, talán nemsokára megnyílik keresű füle is a sokkal közelebb és sokkal hangosabban szóló közvélemény meghallására. Másik — amit különösnek találunk, hogy a a „Wiener Journal“ Magyarország alkotmányos kérdésében egy angol conservativhez fordul felvilágosításért, midőn Bécsben a magyar conservativekhez folyamodjanék inspiiratióért," holott tudva van, hogy az angol conservativek a külügyi politikában soha sem voltak az alkotmányos szabadság pártolói. Tudja egész Európa, ki volt Wellington , Castlereagh és maga a híres Pitt is az ő szabadságára nézve. Lord Derby szégyenlené, hogy méltatlan legyen ezen traditiókhoz, a „Morning Héráld“ pedig az ő prófétája, akit sugalmaz. Épen ezért óhajtandó lett volna, hogy a bécsi félhivatalos lap jobban végére járjon azon lap viszonyainak, melynek czikkét átveszi. Tudnia kellene, hogy a „Héráld“ mindig Magyarország alkotmányának ellensége volt. Ha ezt tudja, nem meri vala azt állítani, hogy oly közlönyök, melyek ezelőtt Magyarország mellett szólottak, most ellene fordulnak. A „Héráld“ nem változott, hanem változott a „Wiener Journal,“ midőn az angol lapnak azon nézeteit, melyeket ép úgy elmondott alkalmasint Schmerling idejében, mint jelenleg, nemcsak átveszi, hanem saját megjegyzéseivel kísérvén, azt írja, hogy a kormány az európai közvélemény szerint talán igen is messze ment a Magyarországnak tett engedményekben! Ne búsuljon a „W. J.“ Ha a mostani bécsi minisztérium már megbánta azt, amit ten, s azt nem a jog elismerésének, hanem kegyes engedménynek véli, van elég módja visszavenni, ha minthogy nem is adott semmit, csak ígért, s azt is oly feltétel alatt, melyet a magyar országgyűlés nem tart teljesíthetőnek. Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy egy 4—5 millió lélekből álló nép (még a számban is valótlanság van) akaratának alávetni Ausztriát, annyi , mint azt megsemmisítetni — s hogy kisebb, és eddig mindig a valóságnál nagyobbnak hitt veszély az , ha megtagadtatik Magyarország kívánsága, — anynyival inkább , mivel Európa közvéleménye Ausztria mellett van. Ha igaz lenne is, hogy Európa közvéleménye támogatja Becredi grófot, — nem tudjuk, minő arany -hegyeket igér ebben: a „W. J.“ a minisztériumnak. Az európai közvélemény fizett-e Ausztria adóit, annak roppant adósságait (mely utóbbi ha bekövetkeznék némi részben, bizony nagyon keservessé változnék azon közvélemény hangulata) , az adja-e a katonát stb. — hogy a mi közvéleményünk annál alább való legyen, sőt még azt ellenünkben lehessen idézni, ha csakugyan úgy állana is a közvélemény, amint a „V. J.“ állítja. Mi máskéntgondolkodunk, s úgy hiszszük, hogy az európai közvéleménynek még annyi hatalma sincs, hogy egő-egy bécsi minisztériumot szorosan kormányon tartson, ha benn a monarchia közvéleménye ellene van. Különben is a külföld közvéleménye (amint pártlapokban nyilatkozik), nagyon kétes lehet legtöbb esetben. Lesznek külföldi lapok, melyek nagyon dicsérni fogják a mostani kormányt, ha Magyarország jogos követeléseit megtagadja , de csupán kárörömből, mert önző czéljaikra sokkal jobb egy Magyarországgal meghasonlott, s következőleg minden tekintetben gyenge Ausztria, mint egy Magyarországgal kibékült, s igy megszilárdult állam. Ha az előbbit nem tartja veszélyesnek a „W. J.,“ mi sajnáljuk vakságát, és a „Hérald“-dal szólva a madnesét. Az 1867-dik évi bedget főbb pártjai. — A „Wiener Zeitung“ december 30-ai száma közli a pénzügyminiszter, gróf Larisch által készített 1867-ki pénzügyi törvényt, és az ugyanazon évre szóló előleges költségvetést, melyekből a következendőket emeljük ki : Az állam kiadásai : 433,896,000 ft. A bevételek . . . 407,297,000 , így a hiány 26 599,000 ftra van előlegesen felszámítva. Ezen hiányt, valamint az 1866-dik évről még fedezendő kiadásokat, melyek 51,034,000 ftot tesznek, s így összesen a 79,495,000 ft hiányt azon hiteloperatiók által fogja fedezni a minisztérium, melyekre az 1866. máj. 5-ki, 25-ki és aug. 25-ki törvény felhatalmazza. A kiadások rovatából megemlítjük még, hogy ő Felsége udvartartása 5,065,000 ft; a magyar udv. kanczellária 11,936 ,090 ft; az erdélyi udv.kanczellária 3,000,000 ft; a horvát udv. kanczellária 1,600,000 ft. Az államadósságok kamatai 120,812,000 ft, ugyanazok törlesztése 18,758,000 ft. A hadügyi budgetben a szárazi hadsereg költségei 73,458,000 ftra vannak téve, a hajóhadé 7,700,000 ftra. A bevételek közt az egyenes adó 105,493,000 ftot jövedelmezend (miből a földadó 55 millió, az épületadó 20 millió, a jövedelmi adó 19 millió.) A közvetett adókból való jövedelem 208,314,000 ftra van téve (ebből a pálinka adó 12, a söradó 16, a boradó 5 millió, a vám 11, ásó 35 millió, a dohány 51 millió, a bélyeg közel 15 millió, a lotteria közel 18 millió stb.) A pénzügyminisztérium a költségvetést egy részletes előterjesztéssel kiséri, melyből kiemeljük a következendőket: Az udvartartás költségei az 1866-ikiakhoz képest 2,303,000 írttal szállíttattak alább, ő Felsége rendeletéből. A polgári kormányzatban mindössze 2,910,853 ft meggazdálkodás történik (a külügyiben 102,000 ft; az államminisztérium politikai osztályában 407,200 ft; az erdélyi kanczelláriáéban 315,731 ft; a horvátében 25,781 ft; a pénzügyi igazgatáséban 1,726,525 ft.) Ellenben felemeltetett a magyar udvari kanczellária kiadása 499,414 fttal, s a kereskedelmi minisztériumé 2,188,921 fttal. Megjegyeztetik, hogy a magyar udvari kanczelláriának,melynek a közelebbi években átlagosan 12 millió ft kiadása volt (az egész beligazgatásra, igazság és tanügyre stb.), 1867. évi kiadásai csupán a miatt emeltettek feljebb, hogy ő Felsége 1866. september 18-iki legfelsőbb elhatározása által a magyar szabad királyi városok részére, addig, mig törvényhatósági ügyek a törvény által rendeztetnék, ezen ügyek költségeinek fedezésére kincstári pénzből rendelt 500,000 ftot megadatni. Megjegyzi a miniszter továbbá, hogy az államgazdaságilag gyümölcsöző beruházásokban (kikötő-, vasútépítés, vízszabályozás stb.) csak épen az elkerülhetlen kiadásokat vette — a nagyobb ilynemű vállalatok előmozdítását boldogabb időkre halasztja. A hadügyben míg a hadi tengerészetnél megtartatik a múlt évi költségvetés, a szárazi hadseregnél az 1867-iki budget rendes kiadásai 20 millió forinttal kevesbíüűtek, és a rendkívülit oda véve, 15 millió forinttal az 1866-iki előleges költségvetéshez képest. (1866-ban az ordinárium 80 millióra, 1867-ben 60 millióra számíttatik.) És e mellett kijelenti a miniszter, hogy a hadsereg tervezett új reformja nem kívánja meg a kiadások nagyobbra számítását. Az uj fegyverek szerzésére való költség fedezve van az 1866- ik évre számított külön hitelezések által. Az állambevételek kezelésében való költségekben reálisabb az apadás, mely azonban csak mintegy 70 millióra megy , de a dohány-monopólium költségei egymagukban 6/3 millióval apasztalnak. Az államadósság kamataira (a lombard-velenczei bankadósság elestével) 1867- ben. 570,862 írttal számittatik kevesebb, mint az előbbi évben. A törlesztésre tavaly mintegy 64 millió, az idén csak 18% millió számittatik, azaz mintegy 45% millióval kevesebb. Azonban a miniszter az 1867-iki budget főelőnyének tartja azt, hogy az 1866- dik év decemberének végéig lerovandó államadósság a nemzeti banknak megadatott ; továbbá az 1861-iki adókölcsön 1866. december végéig törlesztetett, mig ellenben az 1864-iki adókölcsönnek 5 millióra menő tőkebeli visszafizetése lett szükségessé. A sorsolási kölcsönök viszszafizetésében az 1867-iki év 1,690,000 írttal van hátrányban az előbbi évhez képest. A miniszter az 1867-iki kiadási budgetet, mely 74 millió ft megtakarítást mutat fel, annyival megnyugtatóbbnak tartja, mivel bizonyossággal felteszi, hogy a megjelölt kiadási tételek pontosan meg fognak tartatni, ha ismét rendkívüli viszonyok és szerencsétlenségek nem fognak zavarólag közbejönni. A számadási ügyvitel egyszerűbbé reformálása azon helyzetbe teszi őt, hogy folytonosan ellenőrizheti az alája rendelt hivatalokat. Végül a kiadások rovatát illetőleg azon szemrehányást említi fel a miniszter, mely szerint Ausztriában mindig csak az előleges költségvetést ismertetik, mely pedig mindig csak valószínűségi számítás, míg a valódi állapotot az év végén való számadások mutatják. A miniszter menti magát, hogy utóbbit a múlt évről nem teljesítheti ezúttal, mert ennek kiadásait összeszámítani nagyon sok időt kiván; de az 1867-ik évben évnegyedről évnegyedre a valódi kiadások és bevételek pontosan össze lesznek számíthatók, melyek, ha utólag némi rectificálást fognak is szükségessé tenni, de a fő dologban helyes képet adandanak a pénzügyi helyzetről. A pénzügyminiszter e részben őfelsége felhatalmazását kéri. Ami a bevételek rovatát illeti, 1867-re azokat 50 millióval kevesebbre számítá a pénzügyminiszter, mint 1866-ra. Az eddigi előleges felvételek e részben tévedéseknek bizonyultak be; a miniszter az 1866-ki valódi bevételekre alapító számítását. 1864-ben (Velenczét oda nem számítva) a valódi bevétel 418’/a millió, az 1865-ki 4164/s millió volt, így 1867-re mintegy 40773 milliót számítván, 11, illetőleg 9’/'a millióval vetetik fel kevesebb összes bevételül. Itt számításba vette ugyan a miniszter a múlt évi szerencsétlenségek miatt apadt adózási erőt, de némi kárpótlást lát abban, hogy az 1864—65-ks évek részadóévek voltak, míg most a termények magas ára megkönnyíti a termelők részére az adóterhet, így, ha zavaró körülmények nem jönek közbe, a bevétel kedvezőbbé válhatik, mint a költségvetésben felvetetett. Az egyenes adókra nézve 47 millióval kevesebb bevétel van számítva, a közvetett adóknál 9 millióval kevesebb, mint a múlt évben. A deficitre nézve a miniszter kimutatja, hogy az 1864-ben 114 millió volt, 1865 ben 80 millió, s 1866-ban (békeidőt vévén fel előlegesen 40 millióra számittatott, míg 1867-re az csak 26 599.000 ftra számittatik, vagyis az állambevételek csak 61 f6 percenttel kevesebbek a kiadásoknál. Ezen deficit fedezésére sem szükséges új kölcsönre való felhatalmazás, mert arra az eszköz meg van adva a múlt évi rendkívüli pénzeszközök maradványaiban, mely előbbiek beszerzésére az 1866. máj. 5-ki és aug. 25-ki törvény hatalmazd fel a minisztert. Ezen, tavalyról rendelkezhető pénz,mintegy 79,495 000 ft. Ebből a múlt évre számítandó következendő költségek levonandók: 1. A hadi károk megtérítésére . . ..17 000,000 ft. 2. Inségi vasutak subventiói............................. 18,225,000 ,, 3. A hadügyre fordítandó külön költségek . 14,809,000 „ 4. A polgári igazgatás egyes ágainak dotatiója 1,000,000 , így a múlt évre eső költség még .... 51,034,000 ft. Ezt levonván a fentebbi 79,495,000 ft összegből, valamint levonván a 26,599,000 ft deficitet is, még 1,862,000 ft fölösleg is marad fenn. Ezenkívül a pénzügyminiszter rendelkezése alatt áll az osztrák földhitelintézetnek 60 millió névértékű záloglevele, mely a számadásba nem vétetett fel. Továbbá kiszámítá a miniszter, hogy a monarchia 7000 állampénztárában 30 — 35 milliónyi „bolt tőke hever, mely a pénztári kezelés eddigi lassúsága mellett egyik évről a másikra maradt át, anélkül, hogy a költségvetésbe felvétetett volna. Ezt most sem téve a pénzügyminiszter , de reményli, hogy 1867 folytában az egész pénztári kezelés reform alá vétetvén, az A mai szent finnep miatt lapunk legközelebb! száma,, január 3-ikán jelenik meg.