Pesti Napló, 1868. március (19. évfolyam, 5356–5380. szám)

1868-03-01 / 5356. szám

fez­őnok azt hiszi, hogy az értelem s az általá­nos hadkötelezettség leend azon két eszköz, mely a fenyegető bajokból kigyógyitand, de a fő­dolog a hadsereg egysége! (Bravo!) A biroda­lom kettéosztására nézve más eredményre jutott volna a kormány, ha a képviseletet előbb kér­dezték volna meg. Itt az ideje, hogy szót emel­jenek a hadsereg egysége mellett, hogy ebbe is becsempészszék a kettészakadást. Áttér szónok a hadsereg eddigi szervezésére,­­ úgy találja, hogy a nemzetiségek az eddigi mód szerint voltak leginkább figyelembe véve, a­mennyiben huszároknak csak magyarokat, ukla­­nusoknak csak lengyeleket ujonczoztak. A­mi a nyelvet illeti, ebben meg kell óvni az egységes szempontot, mint Porosz­, mint Francziaor­­szágban stb. Most még a katonák közt szép egyetértés uralkodik ; tartózkodjunk beléjök is politikai szervezetünk ziláltságát oltani, mert a hadsereg megosztása egy volna a birodalom szétrom­­bolásával. (Bravo.) F­i­g­u­­­y szintén a hadsereg egysége mellett van; szükséges, hogy a hadsereggel rokonszen­vezzünk, mert hisz tagjai a nemzet gyermekei; de a hadseregnek a nemzettel egynek kell len­nie, s nem szabad vele szembe állitani. A hadsereget a birodalom biztosítékának te­kintik. 1859-ben ezen biztositék 275 millió ftba került, s Milano mégis elteszett. 1862-ben a bi­rodalmi tanács 135 milliót ajánlott meg s kitűnt, hogy ez a kelleténél 16 millióval több ; 1846-ban, 47-ben, midőn drágaság volt, midőn még Milano és Velencze birtokunkban volt, midőn még a német Bund váraiban voltak katonáink, csak 61 , 63 millió ft volt a hadi­budget. Azóta a hadibudgetek 3 milliárdra verték fel az állam­­adósságot. Takarítsunk meg a mennyit lehet a hadibud­­geten, különben azt mondom én, a hadsereg által pusztul el a birodalom. Csak egy hathatós eszköz van minden baj ellen kezünkben :az adó­s a katona aj­án- l­á­s­i jog! Éljünk vele. Indítványait annak ide­jén előadni ígéri. S k e n e hasonlag a hadsereg egysége mellett nyilatkozik. Ő nem akar 70% quotát dualisticus hadseregért fizetni. A megtakarításokra térve át, megjegyzi, hogy ebben is nem kíván egyoldalúan eljárni. A budgetnek rendesre és rendkívülire való felosztását igen elmésnek találja, s erre egy még elmésebb példát mond egy fiatal em­berről és egy rostélyosról. Azonban a kettőt mégis összefoglalva kell tekinteni (nem a fiatal embert és a rostélyost, hanem az ordinariumot és az extraordinariumot), különben nem igen tudja az ember, mit ajánl meg. Szónok képtelen elgondolni, hogy mikép takaríthasson meg a hadügyét a hátralevő 10 hónap alatt 8 milliót. 52 millió a hadsereg pénzszükséglete ; a nyug­dijak levonása után marad még 10 millió meg­a lítdlox Mi* lakat­okkal xxxxig le­onni, szeretné látni. Az ügykezelés minden egyszerűsítése új nyugdijazásokat von maga után, s igy a­mit nyernek a vámon, elvesztik a réven. A hadsereg létszámának tetemes leszállí­tását, különösen a lovasságét határozottan ellenzi. Sajnálja a zenebandák feloszlatását is. Régebben tán keveset tanultak a katonák; szónok attól fél, hogy most a másik végletbe esnek: szeretné látni, hogy egy sereg tudós ho­gyan állaná meg helyét a csatatéren. A baj fe­nekét az individuum elfojtásában látja, és abban, hogy legújabban az osztrák hadseregnek nincse­nek jó vezérei. Végül azt indítványozza, hogy a 79.490,000 ftnyi főösszeg emeltessék fel 84.190,000 ftra. Rechbauer azt tartja, hogy a financiális romlás oka a hadsereg módnélküli költsége.­­ A legutóbbi évtizedekben a hadsereg 2000 millióba került, s a vége Sadova és Solferino lett. A csodálatos pedig az, hogy a népekre néz­ve a netáni győzelem még veszélyesebb is lett volna, mint voltak a vereségek. Mondta ugyan egyik szónok (Schmerling), hogy az 1866-ki balesetek oka nem a hadsereg; szónok csodálkozik azon, hogy azt ép oly ember mondja, a­ki akkor a cabinetben volt, s e sze­rencsétlenségek okozásában szintén részes. Szónok számokkal és példákkal mutogatja a megtakarítás lehetőségét, s azon indítvány­­nyal fejezi be előadását, hogy ajánljon meg a delegáció 63 millió ftnyi rendes, az állam­pénztár­­­ól fedezendő költséget. Ezen indítvány mellett szól G­r­o­s­s . Schindler azokat igazolja, a­kik a bizottság javaslatát támogatják ; azt hiszi — úgymond — hogy a bizottság javaslata, mely a­nélkül, hogy a jobb jövőt kizárná, a rész jelent elhárítja, Ausztria népei előtt is igazolható. Hasonló értelemben szól Pratobevera is. Kuhn hadügyér igazolni kívánja magát azon szemrehányásokért, melyekkel a lovasság létszámának leszállítása miatt illettetett. E le­szállítás úgymond (120 lóról 86-ra) érett meg­fontolás és oly tanácskozás eredmény, melyben ő Felsége legjelesebb tábornokai résztvettek; különben a dolog olyatén eszközöltetett, hogy szükség esetén az ezredek 7—8 hét alatt tökéle­tesen kiegészíthetők. A zenebandák feloszlatása általános óhaj volt. Nem olvastam újságot, mely ne sürgette volna.­­ Végül kinyilatkoztatja a hadügyér, hogy e reductiók által a hadsereg egyrészt csorbát nem szenvedett, másrészt pedig a reductio szükséges volt, hogy a kilátásba hely­­zett 3 milliónyi megtakarítás eszközölhető le­gyen. Becke báró félreértések elhárítása vé­gett kinyilatkoztatja, hogy a közös miniszte­r vasúti szállítás megvilágítása és nehéz­ségeinek elhárítása czéljából f. évi febr. 16-kán a m. kir. közlekedésügyi minisz­tériumban tartott tanácskozmány jegyzőkönyve. (Folytatás.) Feszt Imre államtitkár : Az érintett mennyiség tehát kizárólag a Mar­­cheggen átmenő exportra vonatkozik, melyre a benső forgalom semmi befolyást sem gya­korol ? Elnök: Megvilágosítja ezen kivitelt, mely napi 56 ezer mázsát tesz, és azon kérdést intézi a ta­­nácskozmányhoz, vájjon Fackh miniszteri taná­csos által a jelen forgalmi helyzetet feltüntető előterjesztésében előadott tényállásból merített e kellő tájékozást, és vájjon van-e, ki a for­galmi képesség emelésére alkalmas eszközt ajánlani tudna ? Wodianer Albert. A tényállás felderítése foly­tán tökéletes világosságban látja a jelen hely­zetet, és azon meggyőződését nyilvánítja, hogy a jelen viszonyok a forgalmi képesség növelésé­nek erőszakolását nem engedik. Miután azonban Pestet illetőleg a 18 ezer mázsányi hányad oly csekély, hogy rövid idő múlva, a liszt napi export­jára is alig lesz elegendő, ennélfogva csak azon esetben fogja magát megnyugtatva érezni, ha az államvaspálya részéről a 2-ik sínvonal kiépí­tése is biztosítva lesz. Elnök: Kétségtelen, mikép a forgalmi calami­­tásokat csupán a közlekedési vonalak terjedel­mes szaporításával lehet megszüntetni. Míg azonban magamnak fenntartanám, hogy a má­sodik sínvonalra még visszatérhessek, a vitatást tárgyalásunk első pontjára kívánom visszave­zetni, hogy így mindenekelőtt alkalmat nyújtsak netán előfordult helytelenségek iránt nyilatkoz­hatni, s ekként közvetlen eszmecsere útján a je­lenlevő urakat meggyőzni arról, miszerint alá­rendelt minőségű hibáktól elnézve, a főbaj kizá­rólag a fennálló viszonyokban gyökerezik, s hogy akként indokolatlan szemrehányások a tényállás javítása nélkül csak köznyugtalanságot szülnek. Feszt Imre államtitkár: Az előterjesztett ada­tok és az ajánlott eszközök helyes alkalmazásá­val teljesen megnyugtatva, úgy hiszi, hogy a je­­len viszonyok közt, az export jövőjére volna fordítandó figyelem, mire nézve az állam vaspá­lya ez idei nagy jövedelmei bizonyosan előnyös befolyással leendőek. Strasser Alajos: A remélhető nagy gabna­­szállítások tekintetéből már a múlt év tavaszán tartatott egy kisebb enquete-tanácskozmány, melyben az állam vaspálya üzlet­­igazgatója, Kopp­er is részt ven. Az 1864. és 1866. évek tapasztalásaira figyelmeztetve, naponkint 120 ezer­­mázsa export képességre szólt, az állandó export forgalmat illetőleg azonban naponta 15 tehervonatot, vagyis 80 ezer mázsa teherszállí­tást minden körülmények között határozottan biztosított. Miként látható, az államvaspálya nem tukat szép színezésben, midőn a közvélemény megnyugtatásáról van szó. Tekintve azonban, hogy Pest malmok, szeszgyárak, s más hasonló iparos vállalatok keletkezése által naponta négyszeres összeget fogja szállítani a reá eső teherhányadnak, bátor vagyok a magas kor­mányt figyelmeztetni, miszerint netalán később foganatba veendő rendszabályoknál az állam­vaspálya azon előrelátható kifogását, hogy az 1867/8. év abnormis volt, figyelembe ne vegye, hanem inkább az érintett és várandó teherszál­lítás tekintetbevételével az 1863-as évet tekint­se olyannak. Csak ekként lesznek kárpótolhatók azon súlyos veszteségek, melyek a magyar kereske­delmet szállítási eszközök hiányában érték, nemkülönben helyreállítva hírneve , melyet annak folytán homály borított. A­nélkül, hogy legtávolabbról is a m. k. kormánynak eljá­rására nézve tanácsokat osztani bátorkodnám, azon tény constatkrozására hinném az államvas­pályát felszólítandónak, miszerint 60 ezer mázsányi kivitelnél nagyobbra nem képes. Elnök : A kormány ellenkezőleg ilynemű tanácsokat megelőző készséggel fogad el, s tudni fogja azokat illő alkalommal érvényesí­teni is. Mint értesültem, különösen néhány ál­landó vádpont szellőztetett a lapokban, melyek miután szóba jönnek, körülményes indokolását és tárgyaltatását óhajtom a vasúti felügyelőség jelenlevő közegei által. Ekként például az elosztás módozata a legkülönnemű felszólalások­ és verziókra adott alkalmat. Klaudy miniszteri biztos: A­mi a kivitelre szánt gabnamennyiség elosztását illeti, erre néz­ve Pestet illetőleg megállapított egyharmad hányadához ragaszkodott az elosztásra hivatott bizottmány, a­mely is legjobb meggyőződése és akarata szerint azon igyekezett, hogy az illető szállítók és pesti kereskedők számára a vas­pályafőhöz szállítás lelkiismeretesen esz­közöltessék, bárha nem lehet érintetlen hagy­ni, mikép az összes szállítási képesség e har­madrésze, mely a lefolyt évek statistikai kimu­tatásaiból helyes hányadul mutatkozott, elégte­lennek bizonyult, és a fennforgó viszonyok kö­zött mértékül hallgatag meghagyatott. Strasser s nevezetesen a felosztási bizottmány jelenlevő elnöke Merle legjobban ítélhetik meg, mily nehézséggel járt ily csekély mennyiség fel­osztása mellett a pesti kereskedelmi testület, s minden egyes érdekelt kívánságának megfe­lelni. Elnök. A harmadrészbeni hányad megállapí­tása egyoldalulag sem nem tárgyaltathatik, sem pedig meg nem változtathatik, minthogy ez által a vasút többi állomásait érintő országrészek érdeke sértethetnék. Strasser Alajos: Nem volt ugyan tudomásunk­ra adva, hogy az, mit feladhatunk, az összes ki­vitel úi­ad részét teszi, de annyit tudtunk, hogy az szükségleteinkhez mérve kevés volt. Elnök­i kérdést tesz, honnan ered, hogy 16- szoros raktározási képesség mellett, — ez irányban mégis panaszok merültek fel ? Klaudy biztos. Hogy az áruk nagyrésze a te­temes raktárhelyiségek daczára mégis a sza­­­­badban helyeztetett el, onnan ered, hogy épen a gabna egy időbe bekövetkezett összehalmozá­­sa tette lehetetlenné annak raktározását fedett helyiségekben, minek folytán, a kereskedők a gabnát, minthogy a vasúti társulat jótállást vállalni vonakodott, saját kárukra lerakták, mely eljárás a magyarországi termékek hitelé­nek érdekében a kormány részéről is helye­­seltetett. Schweiger: A kiviteli áruk számára fennálló fentebbi raktárhelyiségek, valószínűleg a bel­­forgalmi áruk lerakására vétettek igénybe. Strasser: Hogy­ magyarázható meg azonban a gabona felvételének Pesten 5 egész 6 hétig, a nyugati pálya részére pedig még hosszabb ideig tartó beszüntetése. Klaudy m. biztos. Ez azon időben történt, midőn az alsó állomásokon hónapok óta he­verő gabna romlani kezdett, s az alsó vona­lokon leendő használatra számos poroszor­szági kocsi érkezett, mely vonatok azon idő­ben, midőn Pestről naponta 10,600 mázsa kül­detett el, tekintetbe nem jöhettek. Ez különben a hófúvások és azok követ­kezményeinek idejébe esik, midőn Pesten az egész áru felvételt kellett beszüntetni. Strasser: A forgalmi akadályok egyik fő oka volt, hogy a vasúttársulatok egyetértés helyett egymás elé akadályokat gördítettek. Az e rész­ben a bécsi cs. k. vasúti főfelügyelőségnél be­nyújtott panaszok nem vezethettek eredményre, mert e hatóság a bécsi összekötő vasút ellenőr­zésénél erélytelenül járt el, mi­által oly kocsi cserekezelés keletkezett, melyet a déli vaspálya a többiek kárára kizsákmányolt. Klaudy biztos : Strasser úrnak nyilatkozatát oda kell módosítanom, hogy a forgalmat aka­dályozó esetek pillanatnyi visszahatást szülnek ugyan, de valamely vonal szállítási képességére nézve irányadók nem lehetnek. A bécsi össze­kötő vaspályán felmerült akadályok megszűntek, minthogy a cs. k. fő­felügyelőség több hétig folytatott ellenőrzésével annyira vitte, hogy je­lenleg naponta 100 délkeleti pályakocsi vézetik át a dél-német vonal részére, honnan e szám az éjszak-és összekötő vaspályán a nyugati pályára érkezik. Strasser Alajos: Noha nekem a tabelláris átnézetek nem állanak úgy rendelkezésemre mint a m. minisztériumnak , mégis úgy hiszem, hogy az állampálya Bécsben illetékes helyen emelt panaszok által a kérdéses akadályokat rég megszüntethette volna, ha a badenbachi vonalnak előnyt nyújtani nem akar. Blau: A gabnaszállítást figyelemmel kisérve kitűnik, hogy a nyugati s déli német vonatak mostoha elbánásban részesültek, mit az is bizo­nyít, hogy az e pályák részére feladott áruk 3 hónapig sem szállíttattak el. Fackh Károly m. biztos: A nyugati s déli pályának háttérbe szorítása onnan ered , hogy az e vonalakon szállított gabna legnagyobb ré­sze a kizárólag élelmezésre szánt czikkek elő­nyeiben részesülő szállítmányként szerepelt, s egyrészt a nyugati pálya mentében létező s kü­lönösen Bécset ellátó malom és élelmezési rak­tárak számára szállíttatott, másrészt, Bajor, Würtemberg, és Francziaországból jött zárt kocsi vonatokon mindkét irányban soron kívül vitetett el. Ennek folytán oly kevés kocsi maradt a fel­adás idejétől feltételezett sorban szállítandó teher részére, hogy annak szállítására csak hónapok múltával jöhetett a sor. Strasser Alajos : E rendetlenségek még külö­nösen az állam-vaspályánál is előfordultak, még­pedig azon oknál fogva, mert a társulat rend­szerét, kivált a nyugati pályán szükséges kocsik hiánya miatt minden pillanatban változtatta. Fackh Károly miniszteri biztos : Azon körül­mény bebizonyítására felhozottak kiegészítéséül, hogy a feladás idejétől feltételezett sorban szál­lítandó teher visszamaradása, nem annyira a nyugati pályán szükséges kocsik hiányának, mint a kivételes kedvezésben részesülő czikkek mindent megelőző szállításának tulajdonítandó, szolgálhat még azon kirívó körülmény is , hogy a gabna felvételének több heti beszüntetése alkalmával Pestre érkezett francziaországi kocsikon naponta mintegy 15,000 mázsa gabna lett Pestről elküldve, és hogy miután ily alkal­makkor franczia kocsik néha a szükségnél na­gyobb mennyiségben érkeztek, annak szüksége állott be,hogy a gabnakereskedőket a gabnának gyors szállítására kellett felhívni. (Vége következik.) K­um igenis egész felelősségével ragaszkodik a kért budgethez a 3 millió levonása után, de az országos minisztériumok csak támogatni ígér­keztek azt, és nem enyagírozták magukat az ügybe. Vidéki tudósítások, T­o­k­aj, febr. 24. Megbízható értesítés szerint a Kárpátokban és azon vidékeken, melyek a Tisza és ennek ára­dásainál tényezőként szereplő apróbb folyamok vízmedenczéit képezik, jelenleg nagy hótöme­gek vannak. Igen valószínű tehát, hogy a melegebb év­szak vagy netalánt esős idő beálltával, a Tisza melléke ez évben ismét rendkívüli árvízveszély­­től tarthat. Kívánatos tehát, hogy az egész Tiszavölgyön mind­azon intézkedések és elővigyázati rendel­kezések már jó eleve megtétessenek, melyek a netalán beállható árvízveszély elleni sikeres vé­delemhez mélhatlanul szükségesek. A­mennyire tudjuk, az egyes Tisza-szabályozó társulatok a maguk körében mindent elkövetnek, hogy az ár őket készületlenül ne találja. A hiá­nyos vagy megrongált védgátak kijavítása, a védanyagok beszerzése, úgy halljuk, nagy buz­galommal és kedvező sikerrel intéztetik. Jöhet azonban oly veszély, és a viszonyok egyensúlyozhatják a társulatok védelmi munká­latait annyira, hogy ezek jó akaratán és igyeke­zetén kívül az illető fenyegetett községek lakói­nak, első helyen pedig a m. kormány közegei­nek is múlhatlan kötelessége leeni, a szoronga­tott pontokon kellő tevékenységgel párosult tett­leges és sikeres segélyt nyújtani. A tiszai védgátak által oltalmazott mentesített árterek oly nagyfontosságú köz- és magánérde­keket képviselnek, mikép meg vagyunk győ­ződve, hogy az árvízveszély elleni védelemhez a m. kormány — illetőleg az érdekelt megyék és községek,a veszély arányához mért segélyt kész­séggel adandják az illető társulatok rendelkezé­sére.­­ r. 1. K­ülönfélék. Pest, febr. 29. — Nyilatkozat. Alul írottak ünnepélye­sen kinyilatkoztatjuk , hogy m­i egyedül t. ez. Udvarnoki Béla urnak voltunk segédjei. —■ A pozsonyi h. egylettel semmiféle érintkezésünk nem volt. — De nem is lehetett volna, mert 700 egynéhány tagból álló egylet elég erős saját ügyeit önmaga végezni, és nem szorulhat idegen segélyre. Felkérjük jelenleg tehát t.­er. Udvar­­noky Béla urat, Egyen szives ez ügyben elvég­re önnön maga nyilatkozni. — Kelt Pesten 29. febr- 1868. Inkey Kázmér, Vay László. — A kaposvári zsidóközség e na­pokban bizalmi nyilatkozatot küldött L­o­na­s­sich Pálhoz,melyben őt, mint a hazának hű fiát, a Deák-párt egyik jelesét és Somogymegye büsz­keségét válogatott szavakban ü­dvözlik. A ka­posvári község érzelmeit a rabbi és Kohn Jakab elöljárók tolmácsolák. Hason tartalmú távirat érkezett Nagy-Bajomból, melyet a testvérisülést lakomával ünneplő zsidók és keresztények in­­téztek a delegátió elnökéhez. Somssich mindkét táviratra a legszívélyesebb szavakkal válaszolt.­­ A magyar delegatió tagjainak je­lenleg Bécsben lévő nejei, nevezetesen : Soms­sich Pálné, B­ó­n­i­s Sámuelné, Ivánka Imréné, V­á­r­a­d­y Gáborné, Bánó Józsefné, Lator Gáborné, Fülöp Lipótné, Simo­­nyi Lajosné, Ghyczy Kálmán unokatestvé­rének G­h­y­c­z­y Gyula tudornak P­e­r­c­z­e­l Mór leányával történt eljegyzése alkalmából a magyar delegátió tagjai között gyűjtést rendez­tek, melynek eredménye már az első napon oly fényes jen, hogy egy azon vásárolt gyönyörű ezüst asztali készletet adhattak át Perczel Mó­­ricznak, midőn az Nyíregyházáról visszatért, leánya számára. — Mióta az industrialismus­ felütötte fejét iro­dalmunkban, a nyegleség nem tartozik a ritka tünemények közé. Úly írók­, kik munkájuk je­lességével nem tudják lekötni a közönség figyel­mét, mindent elkövetnek, hogy valami neveze­tes esemény vagy név varázsával szerezzenek munkájuknak keretet. Most a „Kossuth“ és „Honvéd“ nevek vannak divatban, ezeknek kell megszerezni mindazt, mire az író tehetsége képtelen. Egy sajátságos előfizetési felhívás fek­szik előttünk. Tóvölgyi Titusz az „Anyák bűne“ czímű regényére hirdet előfizetést, s azzal akarja lekötni a közönség figyelmét, hogy Kos­suth fiainak, Ferencznek és Tivadar Lajosnak ajánlotta, s a fiúk egyikétől egy levelet ki is nyomat, melyben ez az ajánlatot kegyesen elfo­gadni méltóztatik. Tehát egy szépirodalmi mű becse attól függ, hogy kinek ajánljuk, s Tóvöl­gyi úr azt hiszi, hogy Kossuth fia levele, ki nem is olvasta a munkát, s kitől az ízlésnek még ed­dig semmi bizonyítványát nem bírjuk, többet fog nyomni a közönség előtt, mint az aestheti­­kusok véleménye. Boldog magyar irodalom ! — M­o­l­n­á­r, a budai népszínház igazgatója, egy rész német drámát, „Finlandi János“-t, Weis­senthurm Janka művét, szintén Kossuth nevé­vel akarja divatba hozni. E művet Kossuth 1827-ben fordította, s már harmincz év óta senki sem gondolt reá. S most előállanak, hogy mily jeles mű, s a fordító nyelvének szépsége ama korban egészen unicum. Mily tudatlanok a ma­gyar irodalom-történetírók, kritikusok, kik a ma­gyar költői nyelv korszakos fordulatát nem Finlandi János fordításától, számítják, hanem Vörösmarty felléptétől. — A­­ d o r ur is előfize­tést hirdet Kossuth Lajosnak mintegy 20 év­nyi életrajzára. Ki ismeri Aldort, mint történet­írót ? Általában ki tartja komoly írónak ? Vájjon tisztelik-e valóban ez írók Kossuth Lajost ? Ne­vét minden esetre tisztelik, mert azt hiszik, hogy előfizetőt gyűjthetnek vele. — A „Magyar Újság“ a Böszörményi peré­ben ítélt esküdtek névsorát .K­özli, azt mondván, hogy „az esküdteket Ráth Károly kir. fiscus és közvádló a következő budapesti polgárokból ál­lította össze.“ Azt hiszi-e a „M. U.,“ hogy olvasó közönsége nem ismeri az eljárást az esküdtszék megalakulása körül ? Hogy Böszörményi nem élt a kivetési kedvezéssel, annak ő az oka, egyébként az eset így áll: Harminczhat polgár jelent meg, mint a sors által a functióra kijelölt; ebből hármat (egyet saját kérelmére) vetett ki a közvádló, marad harminczhárom, kik közül s­o­r­s­o­l­á­s útján jelöltetett ki a tizenkét szélő esküdt. — A nemzeti színházban tegnap ismét tele ház előtt adták Aesopust, s ez alkalommal azon és oly ritka, mint furcsa eset történt, hogy a közönség egy jelenetet ismételtetett. A közön­ségnek nem lehet megtiltani, hogy j­ó kedvében ilyet ne követeljen, de azt hiszszük, a rendezőnek kétszer is meg kell gondolnia, míg a közönség ilyetén kívánaténak enged. Az előadás különben egyike volt a legjelesebbeknek. A színészek mind kiváló kedvvel játszottak, s ha csak Priel­­le Corneliát, Felekinét, Lendvaynét, Szathmáry­­nét s Paulaynét említjük fel, s különösen két el­őbbinek művészi játékát, korántsem tettünk még eleget kötelességünknek. Mindannyian sok lelkesedéssel és sok sikerrel játszottak. Kis-Kun-Szabadszállásán folyó hó 9-bén a honvéd özvegyek és árvák javára zárt körű polgári tánczvrgalom tartatott R­o­z­s­­n­y­a­i Pál rendezése alatt, mely alkalommal a tiszta jövedelem 68 ft 18 kr osztrák érték jött be, mely összeg a helybeli özvegyek és árvák részére R­o­z­s­n­y­a­i Pál által kiosztatott. — A „Jó barát“ czimü kis képes néplapra hívjuk fel olvasóink figyelmét, mivel e lap csak­ugyan megfelel nevének, mert az a nép igazi barátja, a ki ismereteit gyarapítja. Erre pedig különös gondot fordít a szerkesztő Réthy Lajos. A lap havonkint kétszer jelenik meg, s ára egy évre csakis két forint. — A pesti kir. kath. főgymnasiumban min­dennemű magánvizsgálatok f. évi mártius 7-kén fognak megtartatni. Pesten, 1868. évi február 29-kén. Az igazgatóság. — Grünt, M. IV. Négyes estélye hétfőn, mart. 2-án a városi vigadó kis termében. Műso­­rozat : 1. (Négyes D-moll) Haydn. 2. Zongora­hármas (B-dur op. 97.) Beethoven. Zongora : Deutsch V. 3. Ötös (C-dur) Schubert. 2 ik gordonka : Zellner. A zongora Blüthner lipcsei gyáros készítménye, Péter W. tárából való. — Kezdete pontban fél 8 órakor. Helyárak : Kör­szék 3 ft. Számozott si­ék 2 ft. Bemenet 1 ft. Je­gyek kaphatók a műkereskedésekben. A t. ez. közönség kéretik a helyeket jókor elfoglalni, mert a teremajtók az egyes tételek tartama alatt zárva maradnak. — Az 5. estély hétfőn mártius 9-én fog tartatni. — Ráth Mór kiadásában megjelent „Athén Pericles korában“ Curtius után Pór. Ez újabb kötete Ráth Mór külföldi történelmi könyvtárának, melyben eddig a következő ki­tűnő művek jelentek meg : P­r­e­a­c­o­t­t-tól „V. Károly lemondása és végnapjai a st. justi kolos­­­torban.“ J­u­s­t­e-tól „Mária magyar királyné, H­ik Lajos özvegye.“ Thiers-től „I. Napoleon A „P. Napló“ távsürgönyei Bécs, febr. 29. (P. C.) Ma d. u. 2 órakor a magyar delegatió hadsereg-al­­választmánya ülést tartott, melyben Ker­­kápolyi jelentése olvastatott fel és jó­váhagyatott. A jelentés csupán a r­endes kiadásokra vonatkozik a hadseregi könyv­vitelügy kizárásával. Hétfőn a 30-as költ­ségvetési bizottság tart ülést, melyben a közös pénzügyi jelentés fog előterjesz­tetni. Bécs, febr. 29. (P.C.) A magyar delega­­tio 30-as bizottságának mai ülésében a külügyi alválasztmány még egyszer tett jelentést a római nagykövet adományo­zási kérdésében, és ismét az egész adomá­nyozás megszavazása mellett szólt; a vé­leményezés jóváhagyatott. A konzulátu­­sok ügyében C­s­e­n­g­e­r­i Antal azok újjá­szervezését akként kívánta, hogy a ma­gyar törvények és a magyar kormány be­folyása biztosítassék. Beust dr. erre kije­lenté, hogy a minisztérium már­is az újjá­szervezéssel foglalkozik. A külügyi alvá­­lasztmány jelentésének tárgyalása ezzel be van fejezve. Lónyay Menyhért a mai gyorsvonattal 24 órára Pestre uta­zott.“ Bécs, febr. 29. Az osztrák delegátió a bizottságnak javaslatát, mely szerint a szárazföldi hadseregre 76 millió fordíttat­­nék, elfogadta azon határozatokkal együtt, melyek a szárazföldi hadsereg megfelelő újjászervezésére és közigazgatására, to­vábbá a katonai igazságszolgáltatásnak polgári ügyekben való fölfüggesztésére vonatkoznak, és melyek életbe volnának léptendők, mielőtt még a legközelebbi ál­lami előirányzat előterjesztették. Az osztrák delegátió költségvetési al­­választmánya jóváhagyta a fegyverek átalakítására fordítandó rendkívüli költ­séget és megszavazta 25.000 darab hátul­töltőnek beszerzését. Nizza, febr. 29. Lajos bajor király ma meghalt. Flórencz, febr. 29. Az „Opinione“ megerősíti, hogy Napóleon hg. különkül­­detésben Berlinbe megy. A küldetés a prágai békekötésnek végrehajtására vo­natkozik. Berlin, febr. 29. Az országgyűlés be­zárásánál tartott trónbeszéd köszönetet mondott az oly számos és fontos feladat­nak megoldásáért, meghangsúlyozta a tartományok önkormányzásának előké­szítését, melyeknek a nassaui herczeggel s a hannoverai királylyal kötött kiegyezke­dési szerződések által az új viszonylatok­ban szilárd alap adatott és ezáltal békés és nyugodt fejlődésük biztosítva van. To­vábbá azt mondja a trónbeszéd. A kor­mánynak a békére irányzott törekvései a külföldi kormányok által is osztatnak és e szerint a kezesség sikerét hordják ma­gukban. London, febr. 28. A parlament csü­törtökig elnapoltatok. Stanley lord az ír kérdés tárgyalását mielőbbre kitűzni ígéri. Az abyssiniai kékkönyv közzététe­­tett. Tartalma már elavult, trónlemondása: Elba sziget s Visszatérés. Ugyan csak Thiers töl „Waterloo“, „I. Napokon Szent­ Ilona szigetén.“ Thakkeray-tó , négy György.“ M­a­c­a­u­­­ay-töl „Lord Love, „Warren Hastings,“ „Piti, Chatam gróf,“ „Ham­­pden János.“ Ez utóbbira különösen figyelmeztet­jük olvasóinkat. Az angol lapok nem egyszer hasonlítják Deák Ferenczet Hampdenhez. Spen ezért a közönséget ez indokból is érdekelni fog­ja ez oly kitűnőn írt jellemrajz. — A tisztelt szerkesztőség felkéretik becses lapjában közzétenni, hogy a budapesti hon­védegylet vasárnap, mart. hó 1-jén d. u. 3 óra­kor a Köztelek helyiségeiben közgyűlést tar­tana. Füzesséry Géza, főjegyző. _Koltai Bangya János volt honvéd­őrnagy s legutóbb Mehmed bey név alatt török csendőrezredes febr. 16-kán Konstantiná­polyban tüdőgyuladás következtében meghalt. Bangya 1848 előtt hirlapszerkesztő volt Po­zsonyban. Négy serdületlen árvát hagyott ma­ga után. — N a g­y-K á r o l­y b­ó ! Írják nekünk : Az izraelita ifjúság által január 26-dikán rendezett jótékony czélu tánczvigalom tiszta jövedelme 296 ftot tesz. Ez összeg tőkésittetik, s kamatra ösztöndijul tüzelik ki egy helybeli gymnasiumot látogató szegény tanuló számára valláskülönbség nélkül, az egésznek kezelése pedig egy most alakult segély és önképzőegyletre bizatik. A báljegyekre számos felülfizetések is történtek.“­­ Az első magyar gőzhajó-társaság hajói 1868. mártius 1-én kezdik meg rendes járatai­kat, további intézkedésig a következő renddel: Pestről lefelé, Pestről Mohácsra indulnak a sze­mélyhajók naponként Va 7 órakor reggel. Mo­hácsról Pestre indul mindennap délután a pécsi vaspálya vonatnak Mohácsra megérkezése után. Pestről felfelé, Pestről Esztergomba indul a személyhajó naponként délután 3 órakor. Esz­tergomból Pestre indul naponként reggeli 7 óra­kor. A személyszállító hajók menetrendje Mo­hácsról Eszékre később fog közzététetni. A te­herszállítás a fennebbi vonalakon egyelőre 1 csavar-, 1 vontató­gőzössel és 5 uszályhajóval eszközöltetik. És pedig a csavargőzös indul mártius 1-jétől kezdve minden negyedik nap Pestről Mohácsra és vissza. Egész uszályhajó (Schlepp) terhekre vonatkozólag a feltételeket és minden egyéb felvilágosításokat és rendsza­bályokat, az állomási ügynökök készséggel fog­ják kiszolgáltatni. Pest, 1868. febr. 23-án. Az igazgatóság.

Next