Pesti Napló, 1876. június (27. évfolyam, 126-146. szám)
1876-06-03 / 128. szám
128. azáw. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap ezerfajti részét illető minden közlemény a szerkesztők rész intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szombat, junius 3.1876. _______________27. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti leadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként X forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS: rn———Misasei—«awasmm—«————— Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ-ra. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 1 •/, legnagyobb iv és közgazdaság melléklet) . Egész évre ......................................24 frt. Fél évre ........ 12 frt. Negyed évre ....... 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. &&&r Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. a kiadó hivatala. Budapest, június 2. A konstantinápolyi békés forradalom halomra döntötte, amit a berlini értekezlet végzett. Anglia, melyről külügyminiszterünk még a minap a delegátióban azt állítá, hogy minden valószínűség szerint csatlakozni fog a szövetséges hatalmak actiójához, önmagában lépett a cselekvés terére s mint látszik, ép oly ügyes, mint határozott tervvel. Míg az orosz befolyás Abdul-Aziz szultánban készséges eszközt birt a saját czéljaira, Anglia a konstantinápolyi szultán-ellenes pártnak nyújtó hatalmas támogatását és váratlan gyorsasággal ért ezélt. A tények elég világosan szólanak. Az angol hajóhad készen s a helyszínhez közel állott, hogy megvédje az új szultánt; hajói Muradot először üdvözlék lobogóikkal, s a parlament mindkét házában az angol kormány oly nyilatkozatot tett, melynek határozottsága semmi kételyt sem hagy fenn. Az alsóházban Disraeli, a felsőben pedig Derby kijelenték, hogy nincs ok a konstantinápolyi eseménytől kedvező eredményt nem várni , hogy ez esemény után a berlini emlékiratnak a portával való közlése — úgy reményli az angol kormány — nem is lesz szükséges, hogy Anglia az ország becsülete és érdeke által parancsolt elővigyázati intézkedéseket megtette, s végre, hogy Anglia becsülete úgy lesz megvédve, ha neki jut a főrész a béke megóvása és fenntartása ügyében történő lépéseknél. Amit az angol kormány a berlini emlékiratról kijelent, abban a szövetséges hatalmak is osztoznak, csakhogy, különösen Oroszország, egészen más értelemben. Jól értesült helyről jelentik, hogy Oroszország a változott konstantinápolyi helyzet folytán, a berlini emlékiratot illetőleg újabb tanácskozmányokat kezdett a szövetséges hatalmakkal, de természetesen az kérdés, hogy mily irányban ? Amit Anglia kedvező eseménynek tekint, az Oroszországra nézve a Gorcsakoff által dédelgetett tervek megingatását jelenti s így azt látjuk, hogy a keleti kérdésben két egymással ellenkező áramlat, két egyaránt hatalmas állam által vitetik be az európai diplomatiába, s a helyzet fatálisan kezd hasonlítani ahhoz, mely a krími háborút közvetlenül megelőzte. E közben Konstantinápolyban nyakra-főre sietnek bevégzett tényeket alkotni. Az új kormány, illetőleg a régi, mely a tróntól megfosztó Abdul-Azizt, végleg megalakult. E kormány, mint az alábbi sürgönyökből kitetszik, mindenekelőtt arra fekteti a fősúlyt, hogy az új szultánt Európa által elismertesse. Határozottan kijelenti, hogy az Abdul-Azizon állítólag elkövetett erőszakosságról szóló hírek alaptalanok, sőt azt is tudatja, hogy maga Abdul-Aziz elismerte az új szultánt. Az uj szultán pedig saját jövedelmeit megosztja az állammal, s megbízza a minisztereket, hogy javaslatot dolgozzanak ki »oly kormányfő máról, mely legjobban megfelelhet a birodalom összes alattvalóinak, minden különbség nélkül.« Azt látjuk tehát, hogy míg a diplomatia újabb beavatkozás eszméjével foglalkozik, Törökország, kétségkívül Anglia sugallatára, maga igyekszik oly reformok valósítására, melyek feleslegessé tegyenek minden beavatkozást. A levegő tehát telt gyúanyagokkal. Egyfelől a szövetséges császárok kormányai, melyek művét visszautasító Anglia, s melyek most az újabb beavatkozás modalitásai felett tanakodnak, s másfelől Anglia, mely büszkén és határozottan kijelenti, hogy »becsülete« a főrészt igényli a béke megóvása ügyében történő lépéseknél. A békét hangoztatják mindannyian, de midőn oly hatalmas államok, a minek most a béke felett deliberálnak, ezt különböző nézpontokból teszik, nagyon közel állanak a háborúhoz. Az európai népek rokonszenve kétségkívül Angliáé. Amíg monarchiánk vitte a szövetséges hatalmak actiójában a főszerepet, Európa bizalommal tekintett ez elé. Gorcsakoff azonban egy merész lökéssel kiemelte gr. Andrássyt a nyeregből, a moszkovita tervek leplezetlenül a világ elé léptek, s Európa nyugalmát, biztonságát veszélyeztettnek látta. Csak a hatalmas Anglia adhatott az eseményeknek újabb alakulatot. Ha monarchiánknak nagy érdekei vannak a keleten, nem kisebbek Anglia érdekei. Monarchiánk ellenkezése Oroszországgal, a rögtöni háborút jelenti, ebben a szövetséges császárok ligájának felbomlását, s részünkről egy merész koczkajátékot. Anglia fellépése még nem teszi lehetetlenné a további sikeres diplomatiai actiót, vagy ha ez mágia sikertelen lenne, a háború nem a mienk, hanem hatalmas ligák háborúja. Anglia fellépése, előreláthatólag, rövid idő alatt, szövetségesekre fog találni. Francziaország csatlakozott a császárok szövetségéhez, de aligha szenved kétséget, hogy támogatni fogja Anglia actióját is, sőt már is jelentik, hogy az együttes eljárásra nézve bizalmas tárgyalások folytattatnak Páris és London között. Olaszország rokonszenvével kétségkívül az oroszellenes áramlatot támogatja, s így a tárgyalások, melyeket Oroszország a berlini megállapodások ügyében újabban megindít, gyökeresen más helyzetet találnak, mint a minőben a berlini megállapodások létesülnek. És monarchiánk? És Németország ? Andrássy gróf külügyi politikája a válság tetőpontján áll. E politika, mely Gorcsakoff legújabb felléptéig oly kitünőleg megvédte a a monarchia érdekeit s oly kiválólag volt érdemes a közbizalomra, most állja ki tűzpróbáját. A mi érdekünk egyszerű és világos. Érdekünk azt követeli, hogy a keleti status quo, a porta uralma fenntartassék oly biztosítékok mellett, melyek reményt nyújthatnak az állandó békére s ez uralom megszilárdulására. Oroszország érdeke a porta folytonos gyöngitését, a zavarok állandósítását követeli meg. Az első álláspontot Andrássy gróf jegyzéke foglalta el , a másikat Gorcsakoff memoranduma s a berlini értekezlet. Anglia fellépése érdekeinknek kedvez s a monarchia szerepe egyelőre nem lehet más, mint a közvetítés Anglia és Oroszország álláspontja között a béke érdekében, s inkább Anglia, mint Oroszország javára. E közvetítés sikeres és hatalmas lesz, ha velünk van Németország ; ingadozó és bizonytalan sikerű, ha Német-Oroszország együttes ligájával állunk szemben. Attól azonban nem tartunk, hogy ismétlődik a dicstelen szerep, melyet Ausztria a krími háború alatt játszott. Andrássy eddig a veszélyes situatiók embere volt, s bízzunk egyelőre szerencsecsillagában. Ha úgy tudja biztosítani a békét, hogy Oroszország terveit megingatta, a legnagyobb szolgálatot tette Európának és a monarchiának, amelyet ez idő szerint megtehetni. Ez a feladat. Kívánjuk a sikert, reméljük a békét, de azt is látjuk, hogy Európa egy nagy arányú háborúhoz ma közelebb áll, mint a berlini értekezlet előtt. A „Pesti Napló“ tárczája. A „magyar Svájcza-rél. A magyar orvosok és természetvizsgálók, ez évi nagygyűlésük székhelyéül Máramaros-Szigetet választván, nagyon valószínű,hogy a »magyar Svájcz«-ot a jelen évben igen sokan fogják felkeresni. A vasút megnyílta óta (1872.) különben évről-évre több tourista vándorol e természeti kincsekben oly gazdag megyébe, azonban ezeknek száma még sem oly nagy, mint a minő számban szokták felkeresni hazánknak többi, sokkal kevesebb érdekes kirándulási ponttal biró, de az utazási programmokba régebben felvett vidékét. De ennek oka leginkább Máramaros megye eddigi elszigeteltségében keresendő, mely még néhány évvel ezelőtt is több napi szekerezést vett igénybe a legutóbbi vasúti állomástól. A zakatoló, dübörgő vasút a távolság e gyors közvetítője azonban, most már Máramaros megyét is közelebbi összeköttetésbe hozta a világgal, s miután hírneves sóbányáin s gyönyörű kirándulási pontjain kívül több igen kitűnő hatású gyógyfürdője is van, valószínű, hogy hazánk e végvidéke rövid idő múlva egyike lesz az utazók által leginkább látogatott megyéknek. S a regényes fekvésű »magyar Svájcz« meg is érdemli a felkeresést, mert míg egyrészről a festői szépségű vidék édes ábrándokba ringatja az utazót, más részről a tudományos buvárlatoknak is tág tért nyújt. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi közgyűlése, a fővárosi központi bizottság s a Máramaros megyében e czélból alakult választmány közös elhatározása folytán, 1. évi augusztus 22-én fog megkezdődni. Kirándulási helyek lesznek : az akna-szlatinai és rónaszéki sóaknák, a bocskói magyar svájczi soda- és vegygyár, amely alkalommal a kirándulók egyúttal a máramarosi kincstári uradalom erdő üzemével is meg fognak ismertettetni, a kabola-polyánai fürdő s kincstári vashámor és a viskvárhegyi fürdő. Végül egy időben háromfelé lesz kirándulás s kiki tetszése szerint keresheti fel a regényes szépségű Tiszavölgyet, a hírneves suliguli forrást, vagy a Paráddal méltán versenyző brébi fürdőt. Amíg Máramaros megyének nem volt a nagy világgal vasúti összeköttetése, addig az ország legnagyobb részében mindig úgy emlékeztek meg róla, mint teljesen isolált s kevés culturális élettel ; biró vidékről, a melynek bár megvannak természeti kincsei, de zord égaljánál s lakói civilizálatlanságánál fogva a szellemi élet még csak csirájában rejlik. A geographia elmondta, hogy itt a Tisza bölcsője s Európa ezen ötödik, 180 mértföld hosszú folyója közelében gazdag sóbányák feküsznek. Leírta vadregényes hegyeit, nagyszámú havasát s e regényes leírások még azok előtt is a »magyar Svájcz«czá tették, a kik még közelében sem jártak soha. De azt is számos eset bizonyítja,hogy a midőn távolabb vidéken beszéltek Máramarosról,többnyire oly zord égaljú vidékként említették fel, ahol farkasbunda nélkül talán nyáron sem lehet kimozdulni, s minden bokorból medve rémítgeti az utazót. Szerencsére a vasút alkalmat adott könnyebb módon eljuthatni Magyarban e gyönyörűségpontjára, s most már nagyon sok idegen győződhetett meg,hogy Máramaros nem oly civilizátlan s a mellett zord vidék, mint azt legtöbbnyire hitték, hanem egyike Magyarhon legdúsabb vidékének, amelyet a már mostan szépen megindult kereskedelem és ipar rövid idő múlva oly pontra fog helyezni, hogy nem csak kiterjedésénél, hanem kereskedelmi tekintetben is az ország első megyéi között foglal helyet. Nyers termékei egy ország kincsének is elegendők lennének, s ha ezt az ipar, az emberi szorgalom értékesíteni fogja, a legvirágzóbb kulturának lesz tanyája. Minthogy Máramarost ez évben remélhetőleg igen számosan fogják felkeresni, s minthogy eddigelé nem is igen ismertették, érdekes dolgot vélünk tenni, amidőn a »magyar Svájcz «-ot némileg megismertetni törekszünk. Vázlatokat adhatunk csak, de a részletek szigorú tárgyalása nem is lehet e helyen feladatunk. Arra vaskos kötetek kellenének. Máramaros megye északról Gácsország, keletről Gácsország és Bukovina, nyugatról Bereg, Ugocsa és Szatmár vármegyének, délről Erdély által határoltatok. Átlagos szélessége körülbelül 60 kilométer, míg északnyugatról délkeletnek 145 kilométernyire terjed. Területe 1323 négyszögkilométer. Hegylánczainak középmagassága 709—1422 méter. Legmélyebb pontja az Ugocsa megyével határos völgyben van, ahol a tenger feletti magasság mindössze 143 méter. Az egész megye magas és erdős hegység jellegével bir s az északi szélesség 470 30' és 48° 46' a keleti hosszúság 40° 49' és 42° 45' alatt fekszik. Ami Máramaros megye régibb történetét illeti, határozott álláspontot elfoglalni vajmi bajos lenne. Szell Miksa, a Béla király névtelen jegyzőjéhez irt jegyzeteiben, valamint a múlt század végén M. Szigeten működött Simonchics Incze kegyesrendi tanár »Noctium Marmaticarum Vigiliae« czimi kéziratban levő művében. Máramarosban már Árpád előtt is lakosokra vél találni; míg Wenzel Gusztáv, Máramarosmegye történetéhez irt kritikai fejtegetéseiben (Pest, 1857.) ezt határozottan tagadja. Az tény, hogy Máramarosmegye történetéhez a legelső okmányt 1209-ből beírjuk, de az akna-szlatinai sóbánya egy külön helyiségében ma is mutogatják a sómüvelés azon eszközeit, a melyek teljesen a római korszak jellegével, bírnak. Lehet tehát, hogy Simonchicsnak van igaza, aki a bessenyőket az oláhokkal azonosítván,Máramarost már Árpád korában sem állítja lakatlan földnek.Részünkről itt nem akarunk polémiába bocsátkozni, mert oly biztos adatok, amelyekkel kétségbe vonhatatlanul visszatükrözhetnék Máramarosnak legrégibb életét, nem maradtak fenn, s legfeljebb az egymástól eltérő nézeteket gyűjthetnék össze. Ugyan azért inkább röviden, csakis azon kortól fogva emlékezünk meg történetéről, amelyből már okmányaink is vannak, s e tekintetben teljesen igazat adunk Wenzelnek, aki a XIII-ik századra teszi azon időpontot, amelytől fogva Máramaros történetére nézve biztos adatokat lehet találni. Elnevezése szintén több nézet nyilvánításra szolgáltatott okot. Simonchics: »mara mure« (vaskapu) nevű oláh szótól származtatja, míg mások állítása szerint a magyarok, természeti, s nem épen a legkedvezőbb viszonyainál fogva nevezték vona el »mára már rész«-nak. Az első több valószínűséggel bír, de részünkről nem zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy elnevezését a Sziget városa mellett régen állítólagosan fennállott »Maros« nevű vártól nyerte volna. Azonban egyik véleményen sem lehet elindulni. Tapasztalatok bizonyítják,hogy egyes szavak, elnevezések eredetét nagyon gyakran magyarázták tévesen magából a gyökből. Elég az hozzá, hogy a XII-ik században e földet már Máramarosnak nevezték. II. Endre király többször tartózkodott Máramarosban, erre kétségbe vonhatatlan adataink vannak. Ezen időben, római katholikusok már laktak a megyében. A tatárok pusztításai szintén élénken érték e vidéket. Az oláhok letelepedésére vonatkozólag azonban megjegyezhetjük, hogy téves Lauriani Trebon azon állítása, miszerint a néhai Dácia Máramarost is magába foglalta volna. Máramarosba az oláhság egy része IV. László előtt jött, de az számra nézve nagyon kevés lehetett. A jelenlegi oláhság azon »ó-romai«-aktól származik, akik Pacymeres György szerint Palaeologus Andronikus görög császár (1282—1320) által küldettek IV-ik László (1272 — 1290) segítségére.Sajnos,hogy a majdnem háromszor annyi oroszság bejövetelére nézve oly kevés adatot találunk. Valószínű, hogy történetük a szomszédos Bereg, Ugocsa, s a közeli Ung és Zemplén megyei oroszokéval szoros összefüggésben van. E szerint az oroszok, a magyarok után származtak volna Máramarosba, s abból is látszik, hogy Máramamaros termékenyebb vidékeit beköltözésükkor már lakták, mivel a legsivárabb és legterméketlenebb vidékeken rég időtől fogva orosz ajkú lakosokat találunk. 1299-ben a magyar király felsősége alatt levő galicziai herczeget (Leo) Gergely beregi főispán urának nevezi. Máramaros még ekkor nem volt önálló megye s még az sem bizonyos, váljon önálló vármegyévé alakulása az Árpád-házbeli uralkodók alatt történt-e , mert azon okmány, amelyben az első máramarosi főispánról létezik említés, 1303-ban, tehát két évvel III. Endre halála után kelt. Részünkről azonban azt hiszszük,hogy IV. Endre, ki a vármegyék szervezése körül bizonyos előszeretettel járt el s az udvarbirák — comes parochianus helyett, az alispánokat — vice comes — kinevezte, aligha hagyott oly nagy vidéket, mint Máramaros, főispán nélkül. A máramarosi öt korona-város közül Visk, Hosszumező, Técső és Husztnak Róbert Károly 1329-ben adta ki szabadságlevelét. A megye székhelye M.-Sziget, 16 évvel későbben, 1345-ben igtattatott csak be Nagy Lajos által a korona városok sorába. Különben e városok között a régibb korban Huszt és Visk játszották a legnagyobb szerepet. Huszt fontos erősség volt ,Visken pedig II. Rákóczy György tartott 1657. január 14—18-án országgyűlést, a midőn a lengyel korona elnyerése végett e városon keresztül utazott. A koronavárosokig a Szatmár és Ugocsa felől terjedő rész a XIV-ik században már főispánok alatt állott, de a felsőbb vdők oláh ajkú lakosságának vajdái voltak. A XIV-ik században azonban a főispáni tisztet egyesíteni kezdők a vajdasággal; a vajda czimet Miklós ugocsai és máramarosi főispán 1303 - n már viselte is. Lehet, miszerint az ezen egyesítés által a nemzetiségi érzetben támadt visszahatás idézte elő a máramarosi oláhságnak a XIV-ik században Moldvába történt nagyszámú kivándorlását S az tény is, miszerint Moldva Máramarosból nyerte lakosságának legnagyobb részét. E kivándorlókat Bogdán vezette, akinek atyja a nemzetiségi írók túlzott állításai szerint a Bolgárországban Kalojohannes név alatt (1197—1206) uralkodott fejedelem lett volna. Ezen Bogdánnak fiát Drágost is (a Drágfiak ősét) állítják a kivándorló csapat fejének. A király tudta nélküli kivándorlók jószágai a koronára szállottak vissza. A visszatérésre Nagy Lajos király még tittokban fegyverrel akarta kényszeríteni, de csak egy kis töredék tért vissza, akiknek azután kiváltságul adatott vajdáiknak szabadon való választása. Ezután is azonban a nemesség legnagyobb részét az oláhok között találjuk fel. Zsigmond király korából egy okmányon a máramarosi nemesség nagy része név szerint is fel van tüntetve, s ott találjuk a Vlád, Dán, Drág, Nyegre, Pap, Drágos stb. családok neveit. Ily nevezetű családok még egy-kettő kivételével ma is léteznek a megyében. A középkorban e családok közül csakis a Drágh család egy tagja viselt magas hivatalt, a kit 1378-tól 1398-ig találunk az okmányokban mint főispánt fölemlítve. Ennyit Mármaros történetéről, egyéb viszonyairól más alkalommal. Szabó Sándor, Budapest, junius 2. (A szabadelvű párt) ma esti értekezletét Ger0ve elnök megnyitván, folytattatott a a törvényhatóságok kikerekítéséről szóló törvényjaj vaslat tárgyalása. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jegyzőkönyvben kimondatni kívánja, hogy Heves-Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi értekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag szék-helyül. Elnök e kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás, Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólal fel, s Hajdúmegye részére e megyétől elszakított területért Szatmármegyének néhány beszögellő községét és Beregmegyétől Namény városának Szabolcshoz csatoltatását kéri, ez irányban módosítást nyújtván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, azonban az indítvány benyújtását nem ellenzi. Következik a törvényjavaslat 2. §-nak tárgyalása, melynél Máriássy Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 szepesi város választási censusára vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városokéval, me- lyeknek eddigi választási jogait a törvény érintetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt, különöen ezen városok értelmiségének befolyását és vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, amennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg, míg az indítványozó a szepesi városoknál a census megszorítását, tehát változtatását kívánja, minek ő sem indítványozására, sem védelmezésére nem hajlandó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. Ajavaslat 4 §-a változatlanul elfogadtatik. Az 5-ik §-nál, mely a minisztert a kikerekítetthatóságok határainak az érdekeltek meghallgatásával való megállapítására hatalmazza fel, Tisza Kálmán mint elnök azon módosítást kívánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassák végre. Ez elfogadtatott, valamint ajavaslat többi szakaszai is s ezzel az értekezlet eloszlott. (A független szabadelvű párt mai értekezletében elhatározta, hogy nem bocsátkozik a területrendezési tvjavaslat végszakaszainak részletes tárgyalásába, miután azok szükségszerű következményeit képezik az általánosságban már a képviselőház által elfogadott területrendezésnek. A párt elnöksége felkéretett továbbá oly irányú lépések tételére, hogy a nyári szünidők után a párt tagjai egy csoportban ülhessenek a képviselőházban. (Az 1877-iki közös költségvetés fő összegei, amint a két delegátió ma azokat, az eltérések kiegyenlítése után egybehangzóan megszavazta, a következők: Rendes kiadások: Külügyminisztérium 3,141.680 frt Hadügyminisztérium 86,240.704 » Hadtengerészet 8,048.410 » Pénzügyminisztérium 1,851.515 » Közös főszámszék 126.714 » összesen 99,409.023 frt Rendkívüli kiadások: Külügyminisztérium 38,800 frt Hadügyminisztérium 10,585.006 » Pénzügyminisztérium 1050 » Hadtengerészet 1,277,780 » összesen 11,902.630 frt Az összes szükségletből levonatván a 11 milliónyi vámjövedék, marad 100,311.659 frt — ki. ebből 2 % a magyar kincstár terhére: 2,006.233 »18 » A maradékból fizet : Ausztria 70°/0-ot, azaz: 68,813.798 » » Magyarország 30°/6-ot, azaz: 29,491.627 » 74/2 » (A közlekedés az Al-Dunán.) Említettük azon garázdaságot, melyet bolgár felkelők a »Radetzky« gőzösön minap véghezvittek. Most ez esetről újabban a következőket jelentik: Mikor a bolgárok a hajót elhagyták, a hajó háborútlanul tovább ment Widdinig. Itt az egyik utas, egy török őrnagy kiszállt és az eseményt bejelentette a pasának, ki nem akarta megengedni, hogy a hajó tovább mehessen. A kapitány ellenvetéseket tett, mire a pasa megengedte ugyan, hogy a hajó tovább mehessen, de csak olyformán, hogy a török állomásokon nem szabad kikötnie. Cassian gőzhajó társulati igazgató e tilalom hírére Bécsből lejött Budapestre, Andrássy gróf pedig a konstantinápolyi nagykövetnek kellő utasításokat adott. Időközben a gyors hajóknak megengedtetett, hogy kikössenek és ma délután Gyurgyevó és Konstantinápolyból egyidejűleg azon távirati értesítés érkezett, hogy a török kormány teljesen hatályon kívül helyezte a forgalmat korlátozó intézkedéseket. (A török trónváltozásról) itteni körök, melyek Konstantinápolylyal intim összeköttetésben állanak, ma délben azon hírt vették, hogy az elűzött szultánt törvényszék elé fogják állítani, és megtörténhetik, hogy nyilvánosan lefejezik. Ez a szultánok történetében nem első eset; megtörtént már két-háromszor is, így pl. II. Osman is nyilvánosan ítéltetett el, és nyilvánosan ki is végezték. (Lásd az alábbi táviratokat.) A sikerült forradalomban főérdeme volt a seikhül-Islamnak, Chabrullah effendinek. Ez bizalmas embere volt a szultánnak, ő kísérte Abdul-Azizot európai útján; vele járt Budapesten, Bécsben, Párisban Londonban. Az effendi jól ismeri az európai intézményeket. A döntő pillanatban rendkívüli bátorságot tanúsított. Mikor a minisztertanács együtt volt és a szultán kijelentette, hogy hallani sem akar a tőle kívánt áldozatokról és így az utolsó kísérlet is meghiúsult. Chabrullah volt az, ki odaállott a szultán elé e szavakkal: »Te tudod, hogy az ország ügyei roszul állanak, hogy te vagy ennek az oka, hogy neked viszsza kell lépned!« Az eredmény, mely e bátor szavakat követte, ismeretes: a keleti ügyekben történeti jelentőségű fordulat állott be. (A képv. ház jogügyi bizottsága) mai ülésében folytatta a békebíróságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A 24-iknál elfogadtatott azon elv, hogy a közigazgatási és nem a kir. járásbirósági járás képezend egy békebirói járást, miután a többféle beosztás igen zavarttá tenné az intézményt. A 25. §.§.-nál kimondatni kívánta Teleszky, hogy csak Budapesten legyenek kerületi békebirák. Csemegi államtitkár azon felszólalása folytán, hogy másutt, mint p. D. Aradon, Temesvárott nagy külvárosok léteznek, és hogy ott helyén lehetne szintén több kerületi békebiró alkalmazása, a szerkezet változatlanul elfogadtatott. A 26-ik §-nál elvképen kimondatott, hogy a községi bíró azon pénzkövetelésekre, melyek illetőségéhez fognak tartozni, kizárólag fog ítélni és igy vele sem a járásbiró, sem a többi békebiró concurrálni nem fog. A 28-ik §-nál Horváth Lajos utalt arra, hogy e törvény nem annyira a jogtudósok,mint a nép számára szól, tehát homályosnak tartja, ha csak általánosságban és hivatkozással az 1869. 54 t. ez. és 1871 . 31. t. ez. állapittatik meg a békebirói illetőség. Sőt miután a cselédekről szóló és kereskedelmitörvény már is sokban módosította az 1869. 54. t. czikket ezen okból kívánja, hogy a békebirói illetőség esetei részletesen számláltassanak elő, és ezen okból ajánlja a 28., 29. és 30. §. új szövegezését és az e tekintetbeni tárgyalásnak elhalasztását. Teleszky megjegyzi, hogy mindenekelőtt általánosságban ki kell jelenteni, hogy a békebíró csak a) készpénz, b) ingóság és c) munkateljesítésből származó peres ügyekben ítél, ha az összeg az 50 irtot meg nem haladja. E mellett nem tartja feleslegesnek, ha az illetőségi hatáskör még részletesen is elősoroltatik. Többek felszólalása folytán elhatároztatott, hogy a 28., 29. és 30. §§ okat az előadó újólag és a fennebbi értelemben szövegezze. Hammersberg indítványozza,hogy a békebirói illetőség, tekintettel arra, hogy többnyire jogvégzett egyének lesznek békebírák — 100 forintra emeltessék. — A bizottság mellőzte ez indítványt főleg azon okból, mivel az esetben a járásbíróságoktól szükségtelenül háromnegyed részét az ügyeknek elvenné, és viszont a békebírákat nagyon megterhelné. A 32 ik §-nál a községi békebíróság hatáskörét a tervezet szerinti 20 főról Szilágyi és Bokros leszállíttatni, Hammersberg 30 forintra fölemel- t tetni indítványozza. A bizottság e hatáskört csak a 15 forintos követelésekig terjeszte ki. A 32-ik §-ban a mezei rendőrségi kihágásokra nézve Horváth L. indítványára kimondatott, hogy a felperes a békebírót, vagy a járásbírót választhatja. A 33—36 .§-ok változatlanul elfogadtattak. A 37-ik § ban Szilágyi D. és Horváth Ti. in«fuivó,nyör» Logy o.ból Bebiró érdekeltsége esetén a felperes a szomszéd községek egyikének békebirájához fordulhat. A 38-ik §., mely szerint a békebiró igen bonyolultnak talált ügyek elintézését magától elutasíthatja, Horváth L. indítványára kihagyatott. Ezzel a tárgyalás folytatása holnapra halasztatván, az ülés véget ér. (Arad város törvényhatósága) feliratot intézett a min. elnökhöz az aradi várparancsnokság által a város tulajdonát képező területen tartott marhavásár fegyveres erővel történt szétkergetésével ejtett sérelem megtorlása tárgyában. E feliratot tegnap nyújta át a miniszterelnöknek a törvényhatóságnak Aczél főispánból, Chorin országgyűlési képviselőből, Salacz polgármesterből s Deutsch Bernát bizottsági tagból álló küldöttsége. A miniszterelnök megígérte az ügy beható megvizsgálását s az okozott sérelem orvoslását. Az uzsoratörvény. — jun. 2. Hosszas fontolgatás után megállapította a kormány az uzsora mérséklésére irányzott törvényjavaslatát. A munka a képviselőhöz