Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)

1913-12-25 / 304. szám

38 Budapest, csütörtök __________PESTI NAPLÓ___ 1913. december 25. 304. szám. L Atyját oly büszkévé tette fia sikere, hogy ettől fogva hozzásimult, véleményét — pedig kemény, erős meggyőződésű ember volt — alárendelte a fia meggyőződésének és minél inkább távolodott az el az ő irányától, annál inkább követte. Meg­történt a csoda és az elnyomatás korának — egyébként igen erős magyar érzésű kancellárja — legbivebb támasza lett 90 éves korában bekö­vetkezett haláláig a fia politikájának, amely pedig egyebet sem tett, mint kövenként, téglánként szedte szét mindazt, amit ő alkotott. Justh Gyula: Sokan futottak meg ragyogóbb, változatosabb fes izgalmasabb politikai pályát, de harmoniku­­sabbat, makulátlanabbat senki, mint Justh Gyula­ Fiatalkori meggyőződése a meggyőződése ma is és még körülötte majdnem három évtizedes po­litikai szereplése alatt az elvek változtatásának szédületes táncát lejtették egyesek és pártok, ő az ma is, ami volt akkor, amikor temperamentuma a meggyőződések vásárjába hajtotta. A törhetet­len kuructörekvések és az akkor még vakmerő­nek tetsző radikalizmus bevitették pelyhedzőálló gyerek korában és azok bevitik ma is. Ő nem változott meg soha, hozzá közeledtek, tőle eltávo­lodtak, végeredményében azonban az ő gyerek­korától hirdetett ideáinak megtértek, akik tőle gyakorta eltávolodtak is és akik ellene nem rit­kán éles harcokat folytattak. Első szereplése ma már meg sem állapítható.­­Az volt-e első szereplése, amikor testvérével, Justh Zsigmonddal, aki ha élve marad, talán ma a magyarság legnagyobb írója, szembe for­dult osztályosaival, az álókor még junkerkedő, duhaj és reakciós dzsentri ifjúsággal? Az volt-e, hogy békésmegyei aljegyző korában olyan kö­nyörtelen energiával lépett fel a parasztságot el­nyomó saját osztályával szemben és olyan vak­merő őszinteséggel merte leigázott népét védeni, hogy a főispánja megpirongatta érte: — öcsém, te sem leszel soha alispán. Még főszolgabíró sem. Néptribunnak születtél, rebellis­nek, nem is tesz jó véged. Avagy az, amikor Csanádban, ahová gazdál­kodni vonult békési jegyzőségéről való lemon­dása után, az eszlári rémnapokban a feldühödött­­ néppel szembeszállt, a híreredett antiszemita vezér-­­­rel. Széllel felvette a harcot a vérvád babo-­­­nája ellen? Vagy amikor 1884-ben Makó képvise­­­­lőjévé választotta, irt, beszélt, agitált, a kezébe­­ ragadta a függetlenségi párt vezetését. Már 90-ben­­ alelnöke volt pártjának, 91-ben már ő vezette­­ a közigazgatás államosításának törekvése ellen az­­ obstrukciót és 93-ban már elnöke lett pártjának.­­ Igazi, történelmi jelentőségű szereplése azon-­­­ban az egyházpolitikai viharok korszakára esik. Ő merte elsőnek hirdetni 1893. június 18-án szol­noki választói előtt, hogy a függetlenségi párt­nak támogatni kell a polgári házasságot, mert a függetlenségi eszme a szabadelvűség eszméjétől el nem választható; neki van érdeme abban, hogy Eötvös Kár­oly­ék megszólaltatták Turinból Kos­suth Lajost a reakció ellen. Az ő dicsősége, hogy e kérdésben a párt szabadelvű elemei győztek 1899. február 17-én a pártgyűlésen 46 szóval 12 ellen. És ő volt az egyházpolitikában a szabad­elvű függetlenségiek vezérszónoka. A vita második napján Toleszky, Polo­ny­i, Veszter, Wlassics és Apponyi után február 21-én ő tört lándzsát a szabadelvű refor­mok mellett, bátran, tudással és elragadó ékes­szólással. Kifejtette, hogy a párt nem támogatja a kor­mányt, de amikor az a függetlenségi párt egyik legsarkalatosabb programmpontját akarja meg­valósítani, teljes erejével támogatja a Bécsből szított klerikális reakcióval szemben. — Én jó katolikus vagyok és mint jó kato­likus bátran mondhatom, hogy e reformok nem ellenkeznek hitemmel. De ha egyházam érdekei állanának hazám érdekeivel szemben, akkor sem haboznék egy pillanatig sem, mert elsősorban magyar vagyok . . . . . . Mi nem kereshetjük szövetségeseinket, — mondotta később, beszéde befejező részében, — a reakció táborában, mert mi a soha semmitől visz­­sza nem rettenő, soha senkivel nem paktáló sza­­badelvűség hívei vagyunk. Történelmünk megcá­folhatatlan bizonysága annak, hogy a független­ségi törekvés mindig egy volt a szabadelvű tö­rekvéssel. A magyar nemzet türelmessége, demo­kratizmusa és szabadelvűsége egy annak függet­lenségével . . . Beszéde olyan hatást tett, hogy félórás szüne­tet kellett tartani utána. A ház formális tüntetést rendezett mellette. Az öreg Madarász könnyezve ölelte magához, Károlyi Gáborék, Komjáthyék a vállukra akarták venni és a miniszterek alig ju­tottak hozzá gratulációikkal. A főváros polgársága ünnepelte, Szolnokon választói kivilágították tiszteletére a várost, száz­számra özönlött a vidék sürgönyi gratulálása és meleg elismeréssel fordult feléje e törekvések orákuluma: Kossuth Lajos és a szabadelvű függetlenség Rómájából — melynek ugyancsak lelki hatalma volt már és nemes elszigeteltsége mint a Vatikánnak, a Turinból. Ez volt az első történelmi jelentőségű szerep­lése Justh Gyulának. Egymagában elegendő ez az egy ahhoz, hogy kiemelkedjen a napi politika szür­keségéből és bekivánkozzon a történelembe. Károlyi Mihály gróf: A függetlenségi és radikális törekvések e ki­váló tudású, lobogó lelkesedésű, államférfias kva­litásokban hatalmas vezére még nem érte el a negyedik X-et és politikai szereplése alig hét esz­tendőre terjedő. Lehet-e hát nála az első szerep­lésről beszélni? Hiszen alig múlt még el és igazi, történelmi jelentőségű szereplése csak most kez­dődik. Sokat tanult, a legkomolyabb és legnehezebb tudományok egyikével foglalkozott: nem­zetgazda­s­ágtannal. Annyi kedvvel és meglepő érzékkel, hogy külföldi tanárait a szó teljes értelmében el­ragadta. Nem is akart ő politizálni. Dolgozni­­ akart. 1901-ben szólalt fel először a főrendiház-­­ ban, a Khuen-kormány bemutatkozásakor, ahol az agrárius álláspontot fejtette ki meglepő tu­dással. Azóta mindig gazdasági kérdésekkel fog­lalkozott és ezért választó, meg az OMGE is nagy lelkesedéssel elnökévé Zselénszkyvel szemben 1909-ben. E küzdelmek népszerű és elismert ve­zére volt és az agráriusok közt a függetlenségi törekvéseket képviselte. Mindössze 1905. óta tagja a Háznak. Igazi nagy sikere a most lefolyt és folyó küzdelem. Erről azonban — oly közel van — fölösleges írni. Erről a jövő nemzedék krónikása fog írni, Károlyinak még alig van múltja, annál ragyogóbb a jelene és beláthatatlanul nagyszerű a jövője. Kossuth Ferenc. Melyik is volt Kossuth Ferenc első sze­replése? Nehéz ezt eldönteni. A koalíciós kormányzást megelőző időben Hentailer Lajos, a Kossuth-kultúra egyik leg­lelkesebb rajongója és legalaposabb ismerője, két kiváló embert látott vendégül vacsorára. Kos­suth Ferencet és a Mestert, Újházi Edét. Azon vitatkoztak éppen, hogy mikor volt a Kos­suth Ferenc első politikai szereplése? Kossuth Ferenc azt állította, hogy 1866-ban, mikor a németüröghi választókerület lelkes kurucai megválasztották képviselőjükké és is programmszerű levélben utasította vissza e meg­tiszteltetést, de egyben ki is fejtette politikai ál­láspontját H­entail­er szerint az volt az első sze­replése, amikor az emigráció alatt a száműzött magyarok szeparisztikus törekvéseik intézésére alakult Nemzeti Igazgatóság, amelynek elnöke: Kossuth Lajos volt, tagjai: Teleki László gróf, és Klapka György, titkárává vá­lasztotta Kossuth Ferencet. A titkárságot a fiatal Kossuth, aki ekkor már, mint mérnök részt vett a Dean Forest Central Railway építé­sében, a liguriai vasút építésében, megfutatta a montcesiri alagutat és Európa egyik legki­válóbb mérnök-kapacitása volt, komolyan vette. Kevesen tudják, hogy igen fontos szerepe volt az emigráció világtörténelmi jelentőségű működésé­ben. Ugyanis őt bízták meg azzal 1866-ban, hogy a háború kitörése előtt állandó összeköttetést tartson fenn az olasz miniszterekkel. Bizalmasa volt Usedom német ügyvivőnek és ő kötötte azt a híres megállapodást Ricatellivel, hogy az osztrák elleni harcában a magyarok segítik az olaszt. Már meg is állapodtak abban, hogy Dal­mácián keresztül, mely hadtestek törnek be Ma­gyarországba, tűzik ki a forradalom lobogóját és a Kossuth kiáltványára hogyan fog a magyarság csatlakozni a nemzet függetlenségét hozó olasz sereghez. Óriási dolog volt ez. Hogy nem sike­rült, más külső okok okozata. A világtörténelmi megállapodás létrehozója volt Kossuth Ferenc. Újházi elmerengve hallgatta a múltak e borongós emlékeit és azután igy fordult Kossuth­­hoz: — Képviselő úr, mégis téved, sokkal előbb szerepelt már a magyar közéletben. — Nem gondolom, — felelte mosolyogva Kos­suth. — Én pedig biztosan tudom. Már ötéves ko­rában szerepelt. 1849-ben, a debreceni ország­gyűlés alatt. A saját szememmel láttam, mert deb­receni orvos fia vagyok. Képviselő úr már ekkor a magyar hadsereg hadnagya volt. — Igaza van, — válaszolt megilletődve Kos­­­­­suth. — 49-ben Debrecenben az Ormay-vadászok hadnagyi ruhájában jártam. Erről egy másik sze­replésem is eszembe jut. Turinban a legelőkelőbb Busih Gyula (1873-ban). Károlyi Mihály gróf első parlamenti szereplésekor. Kossuth Ferenc, mint a Nemzeti Igazgatóság titkára 1867-ben.

Next