Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)
1913-12-25 / 304. szám
38 Budapest, csütörtök __________PESTI NAPLÓ___ 1913. december 25. 304. szám. L Atyját oly büszkévé tette fia sikere, hogy ettől fogva hozzásimult, véleményét — pedig kemény, erős meggyőződésű ember volt — alárendelte a fia meggyőződésének és minél inkább távolodott az el az ő irányától, annál inkább követte. Megtörtént a csoda és az elnyomatás korának — egyébként igen erős magyar érzésű kancellárja — legbivebb támasza lett 90 éves korában bekövetkezett haláláig a fia politikájának, amely pedig egyebet sem tett, mint kövenként, téglánként szedte szét mindazt, amit ő alkotott. Justh Gyula: Sokan futottak meg ragyogóbb, változatosabb fes izgalmasabb politikai pályát, de harmonikusabbat, makulátlanabbat senki, mint Justh Gyula Fiatalkori meggyőződése a meggyőződése ma is és még körülötte majdnem három évtizedes politikai szereplése alatt az elvek változtatásának szédületes táncát lejtették egyesek és pártok, ő az ma is, ami volt akkor, amikor temperamentuma a meggyőződések vásárjába hajtotta. A törhetetlen kuructörekvések és az akkor még vakmerőnek tetsző radikalizmus bevitették pelyhedzőálló gyerek korában és azok bevitik ma is. Ő nem változott meg soha, hozzá közeledtek, tőle eltávolodtak, végeredményében azonban az ő gyerekkorától hirdetett ideáinak megtértek, akik tőle gyakorta eltávolodtak is és akik ellene nem ritkán éles harcokat folytattak. Első szereplése ma már meg sem állapítható.Az volt-e első szereplése, amikor testvérével, Justh Zsigmonddal, aki ha élve marad, talán ma a magyarság legnagyobb írója, szembe fordult osztályosaival, az álókor még junkerkedő, duhaj és reakciós dzsentri ifjúsággal? Az volt-e, hogy békésmegyei aljegyző korában olyan könyörtelen energiával lépett fel a parasztságot elnyomó saját osztályával szemben és olyan vakmerő őszinteséggel merte leigázott népét védeni, hogy a főispánja megpirongatta érte: — öcsém, te sem leszel soha alispán. Még főszolgabíró sem. Néptribunnak születtél, rebellisnek, nem is tesz jó véged. Avagy az, amikor Csanádban, ahová gazdálkodni vonult békési jegyzőségéről való lemondása után, az eszlári rémnapokban a feldühödött néppel szembeszállt, a híreredett antiszemita vezér-rel. Széllel felvette a harcot a vérvád babo-nája ellen? Vagy amikor 1884-ben Makó képviselőjévé választotta, irt, beszélt, agitált, a kezébe ragadta a függetlenségi párt vezetését. Már 90-ben alelnöke volt pártjának, 91-ben már ő vezette a közigazgatás államosításának törekvése ellen az obstrukciót és 93-ban már elnöke lett pártjának. Igazi, történelmi jelentőségű szereplése azon-ban az egyházpolitikai viharok korszakára esik. Ő merte elsőnek hirdetni 1893. június 18-án szolnoki választói előtt, hogy a függetlenségi pártnak támogatni kell a polgári házasságot, mert a függetlenségi eszme a szabadelvűség eszméjétől el nem választható; neki van érdeme abban, hogy Eötvös Károlyék megszólaltatták Turinból Kossuth Lajost a reakció ellen. Az ő dicsősége, hogy e kérdésben a párt szabadelvű elemei győztek 1899. február 17-én a pártgyűlésen 46 szóval 12 ellen. És ő volt az egyházpolitikában a szabadelvű függetlenségiek vezérszónoka. A vita második napján Toleszky, Polonyi, Veszter, Wlassics és Apponyi után február 21-én ő tört lándzsát a szabadelvű reformok mellett, bátran, tudással és elragadó ékesszólással. Kifejtette, hogy a párt nem támogatja a kormányt, de amikor az a függetlenségi párt egyik legsarkalatosabb programmpontját akarja megvalósítani, teljes erejével támogatja a Bécsből szított klerikális reakcióval szemben. — Én jó katolikus vagyok és mint jó katolikus bátran mondhatom, hogy e reformok nem ellenkeznek hitemmel. De ha egyházam érdekei állanának hazám érdekeivel szemben, akkor sem haboznék egy pillanatig sem, mert elsősorban magyar vagyok . . . . . . Mi nem kereshetjük szövetségeseinket, — mondotta később, beszéde befejező részében, — a reakció táborában, mert mi a soha semmitől viszsza nem rettenő, soha senkivel nem paktáló szabadelvűség hívei vagyunk. Történelmünk megcáfolhatatlan bizonysága annak, hogy a függetlenségi törekvés mindig egy volt a szabadelvű törekvéssel. A magyar nemzet türelmessége, demokratizmusa és szabadelvűsége egy annak függetlenségével . . . Beszéde olyan hatást tett, hogy félórás szünetet kellett tartani utána. A ház formális tüntetést rendezett mellette. Az öreg Madarász könnyezve ölelte magához, Károlyi Gáborék, Komjáthyék a vállukra akarták venni és a miniszterek alig jutottak hozzá gratulációikkal. A főváros polgársága ünnepelte, Szolnokon választói kivilágították tiszteletére a várost, százszámra özönlött a vidék sürgönyi gratulálása és meleg elismeréssel fordult feléje e törekvések orákuluma: Kossuth Lajos és a szabadelvű függetlenség Rómájából — melynek ugyancsak lelki hatalma volt már és nemes elszigeteltsége mint a Vatikánnak, a Turinból. Ez volt az első történelmi jelentőségű szereplése Justh Gyulának. Egymagában elegendő ez az egy ahhoz, hogy kiemelkedjen a napi politika szürkeségéből és bekivánkozzon a történelembe. Károlyi Mihály gróf: A függetlenségi és radikális törekvések e kiváló tudású, lobogó lelkesedésű, államférfias kvalitásokban hatalmas vezére még nem érte el a negyedik X-et és politikai szereplése alig hét esztendőre terjedő. Lehet-e hát nála az első szereplésről beszélni? Hiszen alig múlt még el és igazi, történelmi jelentőségű szereplése csak most kezdődik. Sokat tanult, a legkomolyabb és legnehezebb tudományok egyikével foglalkozott: nemzetgazdaságtannal. Annyi kedvvel és meglepő érzékkel, hogy külföldi tanárait a szó teljes értelmében elragadta. Nem is akart ő politizálni. Dolgozni akart. 1901-ben szólalt fel először a főrendiház- ban, a Khuen-kormány bemutatkozásakor, ahol az agrárius álláspontot fejtette ki meglepő tudással. Azóta mindig gazdasági kérdésekkel foglalkozott és ezért választó, meg az OMGE is nagy lelkesedéssel elnökévé Zselénszkyvel szemben 1909-ben. E küzdelmek népszerű és elismert vezére volt és az agráriusok közt a függetlenségi törekvéseket képviselte. Mindössze 1905. óta tagja a Háznak. Igazi nagy sikere a most lefolyt és folyó küzdelem. Erről azonban — oly közel van — fölösleges írni. Erről a jövő nemzedék krónikása fog írni, Károlyinak még alig van múltja, annál ragyogóbb a jelene és beláthatatlanul nagyszerű a jövője. Kossuth Ferenc. Melyik is volt Kossuth Ferenc első szereplése? Nehéz ezt eldönteni. A koalíciós kormányzást megelőző időben Hentailer Lajos, a Kossuth-kultúra egyik leglelkesebb rajongója és legalaposabb ismerője, két kiváló embert látott vendégül vacsorára. Kossuth Ferencet és a Mestert, Újházi Edét. Azon vitatkoztak éppen, hogy mikor volt a Kossuth Ferenc első politikai szereplése? Kossuth Ferenc azt állította, hogy 1866-ban, mikor a németüröghi választókerület lelkes kurucai megválasztották képviselőjükké és is programmszerű levélben utasította vissza e megtiszteltetést, de egyben ki is fejtette politikai álláspontját Hentailer szerint az volt az első szereplése, amikor az emigráció alatt a száműzött magyarok szeparisztikus törekvéseik intézésére alakult Nemzeti Igazgatóság, amelynek elnöke: Kossuth Lajos volt, tagjai: Teleki László gróf, és Klapka György, titkárává választotta Kossuth Ferencet. A titkárságot a fiatal Kossuth, aki ekkor már, mint mérnök részt vett a Dean Forest Central Railway építésében, a liguriai vasút építésében, megfutatta a montcesiri alagutat és Európa egyik legkiválóbb mérnök-kapacitása volt, komolyan vette. Kevesen tudják, hogy igen fontos szerepe volt az emigráció világtörténelmi jelentőségű működésében. Ugyanis őt bízták meg azzal 1866-ban, hogy a háború kitörése előtt állandó összeköttetést tartson fenn az olasz miniszterekkel. Bizalmasa volt Usedom német ügyvivőnek és ő kötötte azt a híres megállapodást Ricatellivel, hogy az osztrák elleni harcában a magyarok segítik az olaszt. Már meg is állapodtak abban, hogy Dalmácián keresztül, mely hadtestek törnek be Magyarországba, tűzik ki a forradalom lobogóját és a Kossuth kiáltványára hogyan fog a magyarság csatlakozni a nemzet függetlenségét hozó olasz sereghez. Óriási dolog volt ez. Hogy nem sikerült, más külső okok okozata. A világtörténelmi megállapodás létrehozója volt Kossuth Ferenc. Újházi elmerengve hallgatta a múltak e borongós emlékeit és azután igy fordult Kossuthhoz: — Képviselő úr, mégis téved, sokkal előbb szerepelt már a magyar közéletben. — Nem gondolom, — felelte mosolyogva Kossuth. — Én pedig biztosan tudom. Már ötéves korában szerepelt. 1849-ben, a debreceni országgyűlés alatt. A saját szememmel láttam, mert debreceni orvos fia vagyok. Képviselő úr már ekkor a magyar hadsereg hadnagya volt. — Igaza van, — válaszolt megilletődve Kossuth. — 49-ben Debrecenben az Ormay-vadászok hadnagyi ruhájában jártam. Erről egy másik szereplésem is eszembe jut. Turinban a legelőkelőbb Busih Gyula (1873-ban). Károlyi Mihály gróf első parlamenti szereplésekor. Kossuth Ferenc, mint a Nemzeti Igazgatóság titkára 1867-ben.