Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-08-08 / 11. szám
PEST AUGUST’8 dik. Megjelen ,e’ divatujság hetenkint kétszer.esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi S fr. Postán 5 fr. és bf. pengi. A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. A’ BUS LYÁ NY. ROMÁNCZA. Ül Szamosnak árja mellett A’ leány, És körötte elterűlten Zöld virány. — Ajkain fohász, — szemében Köny remeg; Fájdalomnak néma kinja Lepte meg; — Ül szomorgva szép keletje’ Hajnalán , Mennye’ tiintén szét merengve A’ leány. ’S im! egy ismeretlen ifjú Csolnakát, A’ folyamnak sima tükrén Hajtja át. ’S arczvonatit eltakartan Megy tova, Merre a’ kesergő lény ült, ’S zeng szóvá : „011 y nehéz bu mért lepé meg Kebledet Szép leányka! mond mi bánt úgy Tégedet ? Mond! talán sebedre enyhet Nyújthatok, Éjjeledre szép korányfényt Vonhatok.“ — ‘Ah ! korány nincs éjjelemben , Nincsen enyh, Messzetüntek isten álmim És a’ menny. — Elkietlenült előttem Föld ’s az ég , A’ remény sugára nékem Már nem ég. — Haj ! a’ bajnok , kit szerettem , Vagy feledt, Vagy csaták’ zajába’ veszte Életet.” — „Nem feledt, ’s nincs vér csatában Bajnokod , — Felmosolyg még árva lyányka Hajnosod, — Adj egy csókot ajkaidrul ! Én vagyok — A’ levente, kit te vártál Én vagyok.“ — Szólt az ismeretlen ifjú ’S ő vala, ő, a’ borongó leányka’ Hajnala. — Felderült a’ hölgy’ borúja, Csokra csók Szállt a’ kémnek árja közt, ’s most Boldodok. ***** Szigettről. 1833. 11. szám. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. A’ KÉT TESTVÉR. *) Egy nagy városban élt két testvér, Jeannette és Paulina. Jeannette olly szerencsés volt, hogy különös szépséggel birt, és olly szerencsétlen, hogy azt igen korán megtudá. Örömest nézett a’ tükörbe, ez természetes dolog volt; örömest ékesíté magát, ez megbocsátható vala; igyekezett magát ügyessé tenni, ez okosság volt, de azt hivé, hogy minden más nélkül ellehet ’s már ez kábaság vala. Csakugyan mesteri módon játszott a’zongorán; bravour áriákat énekelt; tájképeket rajzolt, ’s a’ leggyönyörűbb virágokat természet után hímzé. De a' zongorát csak nagy társaságok* *) Ezen elbeszélés Debreczenből, hazánknak épen azon munkás leányától küldetett , kitől a múlt felérti 34dik számban már egyet közlött, de kinek nevét máig sem szerencsés tudhatni a’ szeri..