Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-26 / 8. szám
REGÉLŐ PESTI DIVATLAP. KIADJA GARAY JÁNOSIJ folyam’ első éve. S. S. S. szám. Szerdán, Jan. 26. 1942. Zjonczállitás. (Folytatás.) III. Havak múltak; a’ leány még mindig hasztalan epedett, majd könyörült a’ sors, vagy inkább ispán uram, ki mintha ösmerte volna szive titkát, ugyanazon eke mellé rendelte magát szórni, mellynek szarvát Bandi foga. Itt szövődött az ösmeretség, egyszerű, bár kissé durva negédességgel, minő falu helyen, a pór társalgásnak bélyege. Miként valla szerelmet Bandi, mint fogadó Maris; hol csattant el az első szerelmi csók, nem fürkészszük, elég az, hogy más nap már néma kántor czifra húgaival tánczol a Bandi, hanem Marist ragadá magával a’ háromtáncz’ zajgó körébe. — A’ falu’ szépei, főleg a kántor’ kaczér huga Liska boszonkodva látták, s figyelmezteték a' törvényhirát a’ szegény zsellérleányra, ki elég vakmerő fölemelni epedő szemeit a’ két telkes jobbágyimra. ’S a törvénybiró , a’ nem kevésbbé gőgös két telkére, mint a’ száz ősű nemes más által birt családi javára, boszúsan inté fiát magához, s vele jött a mit sem gyanitó Maris is. „Bandi ármány hordta fia tehát így hozod szégyenbe apádat? s mi már elvégeztük Kántor urammal, hogy a’ farsangon lakodalmat ülünk házánál, amit egyszer