Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)

1844-09-29 / 13. szám

PESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, írók és művészek arczképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 13. szám. szerkeszti: vachot Imre. Őszelő 4. hetében. 1841. TARTALOM . Társaséletünk. Szerelemféltés (Figaro). — Atyai örömök. (Garay). — Nagybátyám és apám. (Petőfi). — Deák és deák­ nyelv. (Jámbor Pál). — Barátom lakodalmán. (Kerényi). — Népdal. (Petőfi). — A zsidó. (Lakner). — Szerelmi csőd. (Halászy). — TÁRCZA : Fő­városi nyilt és titkos , vidéki és külföldi hírek. — Aradi levelek. I. (Petrisy György). — Művészetünk. Nemzeti színház. — Tanulságos és mulattató egyveleg. Bors és paprika. Ellenlabdák. Tót-magyarkák. Csiricsák­. Rovások. Régi újságok. Tudósítások. — Tár­sas élet­ünk­. Szerele­mi féltés. — Herb­szsohn után. — Majd minden emberben megvan kisebb, nagyobb mér­tékben a szerelemféltés, csak az első emberpár nem volt alája rendelve, s az utósó sem lesz. Egyébiránt még kér­dés, nem féltette-e Ádám Évát a kígyótól, mert ez, úgy­szól­ván, az első házi barát volt a világon. Az asszonyok, kik házat tartanak , igen jól tudják, hogy ahhoz barát szük­séges , s gyakran a házat csak a barát kedvéért tartják. Hol a szerelem végződik, a barátság kezdődik, mond egy példabeszéd; hol a házassági gyöngédség végződik, a házi barátság kezdődik. A világ számára férjünk, a házéra ba­rátunk van; meg van ez fordítva, mint a kelméknél, mely­­lyek finomabbjait társaságban, durvábbjait pedig otthonn viseljük. A házi barát sok esetben a férj segéde; a nap né­hány órái alatt legalább az asszony jó kedvéről gondosko­dik. Fájdalom, az is megesik, hogy a házi barát a jó órá­kat élvezi, a férjnek pedig csak a rosz kedv marad. Ekkor legokosabban cselekszik, ha a csatatért odahagyja, s ha­zulról elpusztul, és kávéházban vagy más efféle helyen ke­res menedéket. Innen gyakran következik, hogy a férj min­denütt otthonos, csak otthona nem.­­A házi barát egyéb­iránt igen sok jót eszközölhet , igen sok égiháborút elosz­lathat, mellyet a gyöngéd nő a férj fejére szándékozik on­tani. Miután minden kellemes dologban a férj helyettese állása kevésbbé terhes, s alkalmat szolgáltat neki nem egy kibékítő közbejövetelre. A házi barát valóban megalapíthat­ja a férj boldogságát, föltévén, hogy ez nem szerelemféltő. Igen — nem szerelemféltő — erre akartam visszatérni. A féltés bűn, fekete, utálatos bűn; a szerelemben gyakran erénynek tekintik, mert túlságos szerelemre mutat. Sok szív, kivált női szív, telhetetlen a szerelemben......lerésze­gülnek a szerelemben, rövid idő alatt felhasználnak min­den anyagot, azért kopnak ki olly jókor belőle. A házasság­ban azonban fatális dolog a féltés; azt is mondják, hogy ez a kölcsönös egyetértést földúlja. Ha a férfi féltékeny, meg­keseríti a nő életét; ha ez féltékeny, amarra nézve változ­tatja a házat pokollá. A féltékeny férj a nőn tölti boszáját, a féltékeny nő pedig vetélytársnőjére fordítja haragját. A férfi mellette van, ezt kénye, kedve szerint gyötörheti; a vetélytársnőhöz azonban gyakran nem férhet. Átalában fél­tékenyebbek a nők, mint a férfiak, bár ezeknek több oka volna a féltésre, mint amazoknak. Tán ezek a gyakori al­kalmak által jobban meg vannak keményedve. Ha a nő féltékeny — így beszélik próbált házasembe­rek— állandóan az marad. Féltése nem elmúló szeszély, hanem életfeladat. Nem szándékozik férjét a valódi vagy vélt hűtlenségből csak féligmeddig kigyógyítani, nem, elő­veszi az egész alleopathiai gyógyszertárt, hogy gyökeresen kigyógyítsa. Mint a múlt századnak exorcistái, nem egy­szer űzi ki belőle az ördögöt, hanem űzi egész életében, így már a földön is pokolba küldi férjét, hogy a síron túl annál bizonyosb lehessen számára a mennyország. Mialatt a férjjel illy erélyesen és kitartólag bánnak, gyakran érzi megtámadtatni lelki erejét, s akkor megesik, hogy nejét képzeli ördögnek, mellynek belőle ki kell űzetnie, s föl­cserélvén a személyeket, házi ördögről beszél. — Ha az öntudat, miszerint kötelességünket teljesítők, mennyet ter­jeszt közülünk, úgy az ollyan hölgy , ki szüntelen az ördö­göt kiűzni iparkodik, van a mennyben, mialatt a férjnek úgy tetszik , mintha ő pokolban volna. Sokra nézve csak az a különbség van a siron-innen és siron-túl közt, hogy itt háza a pokol, ott pedig pokol a háza. — A házasságban a férfiak nagy része katholikus; ha nincs is pokluk , a purgatóriumot mindenesetre hiszik, s so­kan csak akkor tudják, mi a boldogság, ha nejök m­e­g­­boldogul. Sok házaspár csak akkor kezdi egymást érte­ni , ha egyik rész a másikat már nem értheti, s a kő, melly az egyik szivéről leesik, azon kő, melly a másik szivére esik : a sírkő.—Ismerek özvegyeket, kik a halál utáni vi­­szonlátást minden áron eldisputálják, s a föltámadást ke­reken tagadják. Ezért, újság­hirdetések szerint mindig a leg­jobb nők halnak meg, épen, mintha csak az élők volnának roszak. ,,A leghatalmasabb közbenjáró a halál“, mondja Schiller—ennélfogva lesz minden nő a halál által jó nő. Ismertem egy férfit, ki tizenöt évig élt úgynevezett zajtalan házasságot. Neje azok egyike volt, kik kitartó­lag űzik az ördögöt. A férjnek gyakran volt foglalkozása .

Next