Romániai Magyar Sajtó, 2006 (2. évfolyam, 1-5. szám)

2006 / 1. szám

Aranytollat kapott CSÉP SÁNDOR A MÚOSZ sajtónapi ünnepségén tíz magyarországi és egy szlovákiai újságíró társaságában vette át Csép Sándor. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének örökös tagja, volt elnöke, jelenleg a szer­vezet audiovizuális alelnöke,­ az Aranytoll kitüntetést. (interjú a 28. oldalon) Gáspárik Attila Mit ér a tévé, ha erdélyi? Amióta felröppent az erdélyi magyar tévé gondolata, ötlete, lehetősége, azon kívül, hogy időnként felcsaptak az indu­latok, féltékenységek, sértettségek vagy éppen a névadási láz, érdemben nem folyt vita a megvalósíthatóságról, létjo­gosultságról. Lenne itt, az elején, egy axióma is. Csak egy politikailag, gazdaságilag füg­getlen televíziónak van értelme. Ha a beindítandó csatorna nem lesz anyagilag rövid időn belül független, nem kell megvalósítani. Az elmúlt tizenöt év erdélyi tapaszta­lata az, hogy hazai eszközökkel nagyon nehéz, sőt lehetetlen lépést tartani a magyarországi tévécsatornákkal. A tech­nikai felszereltség, az anyagi háttér, a szakmai felkészültségből adódó minősé­gi különbség mára elsorvasztotta a - nagy reményekkel indult­­ városi tévé­ket. Annak idején minden esély meg lett volna rá, hogy ezek a tévék regionálissá nőjék ki magukat. A magyarországi csa­tornák és különösen a Duna televízió megjelenésével a romániai magyar tévé­zés iránya megváltozott. Megszűnt a nagyváradi, marosvásárhelyi, sepsi­szentgyörgyi. A két udvarhelyi csatorná­ból lett egy, amelyiknek a napi műsora alig éri el a két órát. Sok helységben már a nézők sem tudják pontosan, hogy van­­e helyi magyar adás. Magyar többségű városokban kiosztandó tévés frekvenci­ára nem volt jelentkező sem a közel­múltban. Jelentősen csökkent a bukares­ti és a kolozsvári stúdiók magyar nyelvű műsorainak nézettsége, a kilencvenes évek elejéhez képest. A tévés képzettsé­gű szakemberek nagy része a jobban fizető magyarországi csatornák munka­társaivá szegődött. Jelenleg Románia területén közel húsz magyar nyelvű csa­torna vételezhető. Köztük olyanok is vannak, amelyek aktívan figyelik, tudó­sítják a helyi eseményeket. Van-e még hely új csatornának? Ha van, milyen is legyen, milyen is lehetne az új csatorna? Számos erdélyi politikus, önkor­mányzati tisztségviselő elégedetlen, mert, véleményük szerint, a média nem tükrözi pontosan a munkáját. Sokan (joggal?) emlegetnek alantas politikai játszmákat egy-egy esemény tükrözé­sében a magyarországi csatornák által. A sokrétű erdélyi művészeti élet kép­viselői régóta hiányolnak egy olyan fórumot, amelyik rendszeresen számol­ . S Makkai János Őrizetbe vették a szólásszabadságot Ahogy látom, az utóbbi napok fejle­ményei nyomán negyedik sebességre kapcsolt a magyarellenes propaganda. Az uszítástól a tárgyilagosnak álcázott elfogultságig, minden regiszteren meg­szólal a hisztéria. Szerdán - vékony jégre merészkedve - a rendőrség is rátett egy lapáttal a marosvásárhelyi lappiacon alig-alig ismert Európai Idő kipécézésével, s a megyei rendőrfel­ügyelő ködös magyarázkodásával, miszerint pusztán kíváncsiak voltak az abban a lapban megjelentetett egyik írásra, majd a begyűjtött példányokat visszaszolgáltatták. Vagyis, semmi sem történt. (Mellesleg, semminemű ilyen­szerű buzgalmat nem látunk azokkal a sajtótermékekkel szemben, amelyek időről időre, vagy akár nap mint nap uszító, a magyarságot gyalázó, szándé­kait kiforgató, történelemhamisító írá­sokkal tévesztik meg és manipulálják olvasóikat.) A rendőrfőnök nyilatkozatában elfe­lejtette kifejteni, hogy kinek az utasítá­sára jártak el. Azt ugyanis alig hiszem, hogy önhatalmúlag fogtak a nemzetbiz­tonság provinciális értelmezésébe, hiszen az ilyenszerű ügyekben a rend­őrség nem első számú láncszem. Hogy mégis ebbe a szerepbe cseppent vagy cseppentették, egyetlen magyarázata a felhajtás. Az volt a dolguk, hogy a hisz­tériakeltő kampány részeként, fűtsék a kedélyeket, egyfelől riadóztassák a román közvéleményt, másfelől, hogy riogassák a magyarokat. A végrehajtás helybeli illetékesei feltehetően ennyit szűrtek le Traian Basescu minapi szűk­szavú, „ túlkapásokat" emlegető egyfe­­lől-másfelőljéből. Vagyis egyenesen a szólás, a véleménynyilvánítás szabad­ságát siettek őrizetbe venni. Higgadt mérlegelés helyett tették a legrosszab­bat. Ha ugyanis nem önti el őket a buz­­gólkodásra serkentő adrenalin, talán rájönnek, hogy az ilyen „ akció ” súlyos

Next