Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1889

Belső szervezete hasonlóképen alkalmazkodik a fent említett czélhoz. Az intézetben csakis 6—16 éves növendékek számíthatnak fel­vételre, s ezek bizonyos korosztályok szerint válnak külön csoportokba. Az I. korosztály magában foglalja az elemi tanulókat, tehát 6—10 éves gyermekeket. A VI. korosztály felkarolja az algymnasiumot és alreális­­kolát, vagyis a 10—14 éves fiúkat s végül: A III. korosztály felöleli a 14—16 éves (vagy ennél a kor­nál idősebb) növendékeket, az utóbbiakat akkor, hogyha fejlődésükben elmaradván, megkéstek. Az I. korosztály (az elemi tanulóké) egészen az elemi tanító felügyelete alatt áll. A II. és III. korosztály számára az intézet 8 rendes tanerőt tart, a­kik az oktatáson kívül felváltva végzett felügyelet (inspectio) által osztják meg egymás között és viselik a nevelői teendőket. Minden ben lakó rendes tanár egyúttal nevelő, minden negyed nap tartozik a növendékekre felügyelni, a hálóteremben alszik és felügyeletének napjain a növendékekkel egyszerre fekszik, egyszerre kél. Az intézet rendkívüli tanerőihez tartozik a többrendbeli bejáró tanár, első­sorban a különféle felekezetek hitoktatói és esetleg a zenetanárok. A kath. növendékek hitéletét illetőleg az intézet a nagys.­városi plébános úr felügyelete alatt áll, ki viszont ebbeli minőségében a győri püspök ő méltóságát képviseli. Az egész intézetnek terjedelmi viszonyai, gazdag felszerelése és tervszerű berendezése lehetővé teszik azt, hogy kebelében bizonyos egyéni érdekek számbavétele mellett (mi­lyenek növendékeink előkészítése katonai iskolákra, kereskedelmi és ipar­intézetekre) megtartassák az ál­lami iskoláknál előírt tanterv, mindazonáltal inkább egyéni kezelés alapján. A nyilvános tanintézet túlnépes oszályaival képtelen tanulóinak természetes tehetségeit, felfogásukat, kedélyeket és emlékező tehetsé­güket oly mértékben figyelembe venni, miként ez intézetünkben, hol az osztály létszáma 8 és 12 között ingadozik, de 15-nél feljebb nem emelkedik, lehetséges ; az eredmény amott tisztán anyagi ismeret­halmaz, az egyedül alkalmazható mérték a tanulók haladásának megítélésében a komplikált tanterv által előírt ismeretek mennyisége; mindez pedig végül az ismétlő és magánórákat hozza felszínre, minden jó és rossz tulajdonságaikkal, az önállóság hiányával és a túlképzéssel egyetemben. Intézetünk egész nevelési ténykedésében a ránk bízott

Next