Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1889
Belső szervezete hasonlóképen alkalmazkodik a fent említett czélhoz. Az intézetben csakis 6—16 éves növendékek számíthatnak felvételre, s ezek bizonyos korosztályok szerint válnak külön csoportokba. Az I. korosztály magában foglalja az elemi tanulókat, tehát 6—10 éves gyermekeket. A VI. korosztály felkarolja az algymnasiumot és alreáliskolát, vagyis a 10—14 éves fiúkat s végül: A III. korosztály felöleli a 14—16 éves (vagy ennél a kornál idősebb) növendékeket, az utóbbiakat akkor, hogyha fejlődésükben elmaradván, megkéstek. Az I. korosztály (az elemi tanulóké) egészen az elemi tanító felügyelete alatt áll. A II. és III. korosztály számára az intézet 8 rendes tanerőt tart, akik az oktatáson kívül felváltva végzett felügyelet (inspectio) által osztják meg egymás között és viselik a nevelői teendőket. Minden ben lakó rendes tanár egyúttal nevelő, minden negyed nap tartozik a növendékekre felügyelni, a hálóteremben alszik és felügyeletének napjain a növendékekkel egyszerre fekszik, egyszerre kél. Az intézet rendkívüli tanerőihez tartozik a többrendbeli bejáró tanár, elsősorban a különféle felekezetek hitoktatói és esetleg a zenetanárok. A kath. növendékek hitéletét illetőleg az intézet a nagys.városi plébános úr felügyelete alatt áll, ki viszont ebbeli minőségében a győri püspök ő méltóságát képviseli. Az egész intézetnek terjedelmi viszonyai, gazdag felszerelése és tervszerű berendezése lehetővé teszik azt, hogy kebelében bizonyos egyéni érdekek számbavétele mellett (milyenek növendékeink előkészítése katonai iskolákra, kereskedelmi és iparintézetekre) megtartassák az állami iskoláknál előírt tanterv, mindazonáltal inkább egyéni kezelés alapján. A nyilvános tanintézet túlnépes oszályaival képtelen tanulóinak természetes tehetségeit, felfogásukat, kedélyeket és emlékező tehetségüket oly mértékben figyelembe venni, miként ez intézetünkben, hol az osztály létszáma 8 és 12 között ingadozik, de 15-nél feljebb nem emelkedik, lehetséges ; az eredmény amott tisztán anyagi ismerethalmaz, az egyedül alkalmazható mérték a tanulók haladásának megítélésében a komplikált tanterv által előírt ismeretek mennyisége; mindez pedig végül az ismétlő és magánórákat hozza felszínre, minden jó és rossz tulajdonságaikkal, az önállóság hiányával és a túlképzéssel egyetemben. Intézetünk egész nevelési ténykedésében a ránk bízott