Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-29 / 5. szám
4 SZABAD FÖLD Korszerű megoldás kicsit drágán Baranya megyének szinte már előnye, hogy éppen itt tárgyalják meg az agrokémiai társulások működésének tapasztalatait. Ugyanis amíg az ország szántóterületének mintegy 8,9 százalékát látják el ezek az intézmények, náluk az arány 52 százalék. Az Agrokémiai Társulás, mint gondolat, vitathatatlanul jó és korszerű. Szinte felmérhetetlen előnyöket kínál, hogy szövetkezetek és állami gazdaságok egy nagy darab szántóföldön közösen végezzék el a szükséges vizsgálatokat, szerezzék be a műtrágyát, és legyen elegendő épületük annak tárolására, kezelésére. A megyében ez történt. Az elmúlt ötéves terv időszakában négy társulás alakult, valósította meg a beruházást, közülük egy azóta még bővítette is a telepét. Ez a terméshozamokban kétségkívül megmutatkozik, bár egy tényező hatását kiszűrni igen nehéz. Növekedett a telepek műtrágya forgalmazása is, 30 ezer tonnáról 54 ezerre, de ez túlnyomórészt új partnerek bekapcsolódásának eredménye. Mert maga a hektáronkénti adag alig változott. Ez azonban csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy a társulások meglehetős drágán működnek. Igen magas a beruházási költség, de nem szerények a forgalmazásra fordított kiadások sem. A megyei szövetség számítása szerint egy tonna műtrágya hagyományos mozgatása-kezelése 141 forintba kerül, és a tárolás során elkerülhetetlen bizonyos veszteség, ami elérheti a 10 százalékot is. Igenám, de például a legnagyobb és legkorszerűbb hólyi társulásnál csupán az amortizációs költség egy tonna műtrágyára jutó hányada kereken százhúsz forint. És ehhez jön még a munkabér, a közteher, a fenntartás, az igazgatási költség, ami mindösszesen meghaladja a 350 forintot! A pécsiek természetesen vizsgálták az okokat. Már bevezetésként meghökkentő az a táblázat, amely az országosan 20 társulás költségeit hasonlítja össze. A legolcsóbb társulás 80 forintért, a legdrágább 624 (!) forintért dolgozik. Ez a csaknem nyolcszoros különbség arra figyelmeztet, hogy a telepek építése, működtetése kiforratlan. A tervezésben — nyilvánvalóan — nincsenek országosan hasznosítható alapelvek, az üzemeltetés ahány hely, annyiféle. Különben ugyanis ekkora különbségek nem adódhatnának. További gond, hogy maga a műtrágyabeszerzés is gyakran bizonytalan, a telepek jó részét pedig nem is használják ki. Elméletileg akár a befogadóképesség kétszeresét forgathatnák meg egy esztendőben, de akad telep, ahol az évi forgalom még a tárolókapacitás névleges értékét sem éri el. Igen fontos tehát, hogy az érdekeltek alaposan átgondolják ezt a témát, dolgozzanak ki használható irányelveket a jövőre. Erre sajnos, van idő, mert egy új telep építése rendkívül drága, ezért mostanában kevés helyen terveznek ilyen beruházást. F. B. Az elnökasszony és a milliomos falu Felhőfátylat lebbentő északi szél szalad előttünk, megpördül, s tovasuhan Dánszentmiklós felé. A ködgomolyból hirtelen bukkan elő a közúti jelzőtábla felirata, s aztán föltűnik maga a falu, Mikebuda is. Valóban falusias jellegű ez az apró, alig nyolcszáz lakosú Pest megyei község, a főutca két oldalán széles, füves szalag, azon túl a járdák s a kerítéssel lazán körbeölelt családi házak sorolnak. Egy átlagos családi fészeknél nem nagyobb épület udvarán árválkodó fához támasztja kerékpárját a körzet postása, s észreveszi az idegeneket, megmutatja, az épület melyik ajtaján túl kezdődik a hivatal, a tanácsi szerv, lévén egy fedél alatt a posta és a községi tanács. Mosolygós, törékeny asszonyka tessékel beljebb, az elnöki irodába: Vass Andrásné, Mikebuda tanácselnöke. — Éppen most múlt öt esztendeje, hogy elvállaltam ezt a tisztséget — mondja, miközben a napi postát szortírozza. — Előtte Abonyban és Kocséron „szolgáltam”, szintén tanácsi vonalon. Hívtak, jöttem... Illetve, magammal hoztam családomat: az akkor még féléves kisfiúnk s a férjem személyével is gyarapodott 1978-ban Mikebuda lakossága. Azóta nagyon sok minden történt ezen a tájon de a mi fészkünk környékén is; született még egy kisfiam s ez az örvendetes esemény törzsökös mikebudaivá tett valamennyiünket... — Szolgálatnak nevezte munkáját, miként s milyen eredménnyel végezte önként vállalt kötelességét az elmúlt fél évtized során? — Változásokat említettem az imént és valóban, e viszonylag csekély létszámú település életében nap mint nap érzékelhető, tudatos, emberformáló változások történtek és történnek. Azzal kezdem, hogy itt valamikor befelé forduló, földhöz kötött, szegény emberek éltek, akik nem láttak túl a tanyaudvarok kerítésein. Évtizedek során alakult ki a mai Mikebuda magja, tizenöt-húsz évvel ezelőtt pedig a községi státusra is méltó lett a település. Az út- és villanyhálózat teljessége, a kereskedelmi ellátás létrehozása, az óvoda és az aktív, teljes programot adó művelődési ház fölépítése aztán végleg meghatározta az itt élő szorgalmas, dolgos emberek életét, jelenét és jövőjét. Ha az eredményeket említem, az ő gondolatviláguk megváltozásával kell kezdenem. — Kik lakják a falut s hol találhat munkát az, aki nem vállalja az ingázást Ceglédre, Dánszentmiklósra vagy Albertirsára ? — A lakosság zömét a nemzedékeken át itt élt ősök utódai jelentik, de mind több a messzi tanyákról, nagyobb községekből bevándorolt család is. Mivel mezőgazdasági termelőszövetkezetünk nincs, a munkaképes lakosság iparjellegű telepeken, üzemekben — a NEFAG helyi fafeldolgozójában s a Pest megyei Műanyagfeldolgozó Vállalat mikebudai részlegében — keresi kenyerét. Jelentős a másodgazdaságok, háztáji kisüzemek száma is, s hogy dolgos emberek élnek itt, arra bizonyság — többek között — a fölépített, kényelmes családi házak sora. — És még? • — Nálunk nemcsak testileg, de szellemileg is jóltáplált emberek élnek. A szegénységgel egy időben szűnt meg a kerítésen belüli, önmardosó, mások sorsa iránt közömbös szemlélet is. Hogy hány milliójuk van a mikebudaiaknak a takarékban, az az ő titkuk. Azt viszont minden itt lakó ember tudja, hogy milliomos falu a miénk ... Igen, az elmúlt öt év alatt több, mint egymillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá községük arculatának formálásához, tették lakóhelyüket emberibbé a mikebudaiak, önzetlen, áldozatos munkájuk eredménye az ötven kicsinek otthont adó óvoda, a vízhálózat, a sporttelep, a járdák kilométere, átereszek, árkok sora s a KRESZ-park. Tisztségem valóban szolgálat — az öt év alatt elmosódott közöttük és köztem a valamikor rájuk testált határvonal. Szeretek közöttük lenni, jól érzem magam a kezük nyomát őrző utcákon, s családi otthonukban. — A falujárónak föltűnik: Mikebudán kevés az általános iskolás. — A körzetesítés óta itt csupán alsótagozatos iskola működik, a felsősöket autóbusz szállítja az albertirsai Petőfi Sándor iskolába. Bevallom, szívesen látnak Mikebuda centrumában egy tágas, új iskolát — melyik tanácselnök nem ábrándozik erről? —, ám én is a földön járok ... Tudom, hogy sokkal inkább szüksége van Mikebudának a teljes, kiépült, minden lakást érintő vízhálózatra, szolgáltatóházra. Föl kell újítanunk az állami lakásokat és a parkosítás a községrendezés is a mi feladatunk. — Tehát újabb öt év múlva mindezekről már mint megtörtént dolgokról beszélgethetünk? — Ismerve ezt az alig nyolcszáz lakosú község apraja-nagyját, a nyílt, áldozatkész, önzetlen mikebudai embereket, csak azt' mondhatom: igen ... (besze) " Mikebuda főutcája " (A szerző felvételei) Vass Andrásné Olvasóink érdeklődésére: pálinkafőzés Több olvasónk fordult hozzánk azzal a kérdéssel, hogy a pálinkafőzéssel kapcsolatban mikor, és hol jelentek meg az új jogszabályok? A Magyar Közlöny múlt évi 74. számában a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete értelmében 1932. december 10-től kezdődően magánszemély — pálinkabérfőzés céljára — legfeljebb 500 liter főzőüst-kapacitású szeszfőzdét létesíthet. Az üzem működtetését csak üzemben tartási engedély alapján szabad megkezdeni. Az engedélyt a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági és élelmezésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve adja ki. 1983. JANUÁR 29. Földjáradék: gondoljunk a nyugdíjasokra A téeszek szociális gondolkodásának határa nem állhat meg az aktív tagoknál. Sőt, a változatlanul tulajdonosi helyzetben lévő nyugdíjasok általában nagyon is rászorulnak a segítségre. A téesztörvény legutóbbi módosítása során sajnos, nem lehetett elérni, hogy a nyugdíjasok teljes jogú tagnak számítsanak, tehát a szociális alap képzése során nekik is járjon az a bizonyos adózatlan, költségnek számító „fejadag”. Az új törvény azonban kicsit könnyített a nyugdíjasok helyzetén. Felemelte ugyanis a földjáradék mértékét. Az eddigi szabályozás szerint 5—10 kg búza értékét fizethették a közös gazdaságok a bevitt föld minden aranykoronája után. Ezentúl ez a mérték 8—15 kg búza állami felvásárlási árának megfelelő forintösszeg. Elsősorban a nyugdíjasok számára előny ez, hiszen azok közül, akik annak idején a közös földterületet összeadták, egyre többen választják a megérdemelt pihenést, tehát a nyugdíjat. A helyzet azonban sajátságos. A földjáradékot ugyanis már az adózott jövedelemből fizetik a termelőszövetkezetek. Ez a pénz pedig elég szűkös, helye sok lenne. Valószínűleg emiatt az utóbbi időben megfigyelhető volt a tendencia, hogy az öt és tíz kilogramm közötti lehetőségen belül igyekeztek lefelé menni, tehát csupán a mindenképpen kötelező 5 kg-ot fizetni. Most is vannak olyan jelek, amelyek arra mutatnak, hogy számos közös gazdaság nem siet végrehajtani a törvényt. Ezért szeretnénk lapunkban ezt a helyet most arra felhasználni, hogy egy kicsit „mozgósítsunk”. A nyugdíjasokhoz fordulunk és bíztatjuk őket, hogy ne várják tétlenül, lépjenek fel kezdeményezően, indítványozzák, sőt sürgessék, hogy a vezetőség mielőbb tűzze napirendre ennek a kérdésnek a megtárgyalását. Lehetőleg már most, a zárszámadás és az éves terv elfogadásával egyidőben. Az sem közömbös, hogy ezt a témát hol tárgyalják meg. Végeredményben napirendre tűzhetik a küldöttgyűlésenis. Ez a testület azonban túlnyomórészt aktív tagokból áll, nyugdíjas legföljebb néhány található soraiban. Az ügy szempontjából tehát előnyösebb, ha a közgyűlésen tárgyalják meg. Ezen a fórumon ugyanis minden tag résztvehet, a nyugdíjas is, és ha megjelenik, akkor szavazati joga van. A kötelező minimum most aranykoronánként 8 kg búza értéke. Nem vetne azonban jó fényt a mozgalomra, ha mindenütt ezt a nyolckilós határt fogadnák el. Mert a lehetőség 15 kg-ig terjed, és igen sok olyan szövetkezet van, amelyik ennyit vagy ehhez közeli értéket is ki tudna fizetni. Láki