Századok – 1966
Közlemények - Mészáros István: A Szalkai-kódex asztronómiai tananyaga 850
MÉSZÁROS ISTVÁN viszonyítva. Mindezekből azután sokféle következtetést vontak le a hozzáértők az asztrológia szövevényes és fantasztikus kombinációi szerint sorsra, szerencsére, egyénre és társadalomra egyaránt.10 Kódexünk egész csillagászati tananyagának ez a legrészletesebben feldolgozott része, jelzi a sok lapszéli jegyzet, sor fölé írt glossza, magyarázó rajz és táblázat. Ezekről a továbbiakban sokszor esik még szó. • E fejezetben tanulmányozták diákjaink a nap- és holdfogyatkozásokat is, mivel ezek különleges helyzetben létrejött oppozíciók és konjunkciók, lévén szerintük ezek az égitestek is bolygók. A két fogyatkozási jelenség neve: „eclipsis Solis", illetve „eclipsis Lunae". A kommentárban található részletes leírásnál mai középiskolás tankönyveink sem adnak sokkal többet. Jegyzetünk elmagyarázza, hogy amikor konjunkció van bizonyos sajátos körülmények között a Nap és a Hold között, akkor napfogyatkozás keletkezik. Ez általánosságban azért van így, mivel ekkor a Hold a Föld és a Nap közé ékelődik, tehát közelebb van a Földhöz, mint a Nap, a szemünk és a sugárzó Nap között áll. A napfogyatkozás vagy teljes vagy nem teljes. Ez utóbbinak az az oka, hogy a Nap az ilyen jelenség alkalmával sohasem veszíti el teljesen fényét, mivel a szélső földrészekre, észak és dél felé a napfogyatkozás ideje alatt is változatlanul szórja sugarait. „Cum ergo fuerit coniunctio Solis et Lunae circa caput vei caudam, tunc communiter generatur eclipsis solis. Et hoc taliter, quia tunc Luna interponitur, quae est propinquior Terrae, quam Sol, inter aspectum nostrum et radios solares. Et talis eclipsis Solis sive fuerit totalis, (sive) non est totalis vel universalis in toto orbe. Et ratio est, quia Sol ex tali eclipsatione non perdit lumen totaliter, ergo ad provincias extremales versus meridiem et septentrionem radios sues proiicit." (б.а) S a holdfogyatkozás ismertetése ugyancsak helytálló ma is. Ha a Nap és a Hold között — fejtegeti kommentárunk — oppozíció van, akkor bizonyos esetekben holdfogyatkozásról beszélünk. A Föld helyzete okozza ezt, amely ilyenkor a Hold és a Nap sugarai között helyezkedik el. A Holdnak nincs saját fénye, ami fénye van, azt a Naptól kapja. Ha tehát valami akadály kerül a fény útjába, mint a Föld, illetőleg annak árnyéka, akkor szükségszerű, hogy fénye megszűnjék. Amikor ez az elsötétülés teljes, akkor egyetemes az egész Földön. Oka ennek az, hogy a Holdnak nincs ilyenkor semmi fénye sem, a Földön tehát egyetlen területet sem világíthat meg. S természetesen a Föld árnyéka nagyobb, mint maga a Hold, s így ezt könnyen teljesen elsötétítheti. „Sed cum fuerit eorum oppositio in his locis, tunc ut in plurimum, Luna eclipsatur et hoc propter interpositionem terrae inter Lunam et radios solares, quoniam Luna caret cum lumine proprio, sed id, quod habet, ex Sole recipit. Ergo cum aliquod venerit obstaculum, sicut umbra terrae, tunc necessarium est ipsam eclipsari. Et cum totalis fuerit, tunc est universalis in toto mundo. Ratio, quia non habet aliquod lumen, quod ad nonnullas regiones proiiceret etiam quia umbra terrae maior est, quam ipsa Luna, quae faciliter ipsam totaliter obfuscat." (б.а) Mátyás királyról beszélik, hogy igen félt a szokatlan, ritka természeti jelenségektől, egyszer egy holdfogyatkozás szinte kedélybeteggé tette. Udvarának tudós csillagásza, Regiomontanus azonban megnyugtatta, megmagyarázva neki a tünemény természetes okát.11 A valóságos okok kikutatása, a jelenségek értelmes megmagyarázása : ezt tette a pataki iskola tanára is ugyanebben az időben. * Érdemes a XIV. szakasznál is elidőzni, amely a Nap és Hold közötti havi „normális" konjunkció és oppozíció, azaz a Hold fényváltozásainak kiszámítási módjaival foglalkozik. A mai csillagászati tankönyvek is konjunkciónak nevezik az újholdat, ekkor ugyanis a Hold földkörüli keringése során a Nap és a Föld közé jut, s a Nap és a Hold együttállásba kerül. S ma is oppozíció a neve a holdtöltének, amikor 180 fokra távolodik el a Hold a Naptól és a két égitest szembenállásba jut. 10 A horoszkópkészítés módjáról: Carl Bezold,—Franz Boll: Sternglaube und Sterndeutung. Leipzig, 1918. 78.1.; Weger Imre: Regiomontanus és a népnaptárak. Bpest. 1937. 38—45.1.; Szathmáry László : Az asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udvarában. Mátyás király emlékkönyv. Bpest. 1940. II. köt., 429—437.1. ; Zinner Ernő: Regiomontanus Magyarországon. Bpest. 1936. 282—284.1. Szerinte ez az eset az 1468. aug. 4-i, vagy az 1469. jan. 27-i teljes holdfogyatkozás alkalmával történt. — Bécs falai alatt állt Mátyás hadaival, amikor — Heltai szerint —• „oly sétát ecclipsis jön, hogy nappal sok helyen látszanának a csillagok az egeken". Heltai Gáspár Magyar Krónikája. Bevezette Varjas Béla. Bpest, é. n. 361. l.