Állami Főreál iskola, Szeged, 1895
Újabb felfedezések az elektromosság terén. 1895—1896. Mióta a physika nem tekinti az anyagot változónak, az ember akarata szerint módosíthatónak; mióta a physikában sarkigazságul állították fel, hogy csupán az örök anyag megnyilatkozási módja a változó, azóta a természettudományok ezen ága vezérszerepet visz a tudományok között. És valóban, ha a tudományokat akár terjedelem, akár haladás, akár pedig gyakorlati alkalmazhatóság tekintetéből összehasonlítjuk, nem találunk közöttük egyet sem, mely a physikával kiállhatná a XIX. század szülte nemes versenyt. Különösen az elektromosság azon mező, melyen e században a physika legtöbb vívmányt képes felmutatni és pedig olyan vívmányokat, melyekkel már eddig is át lettek alakítva a társadalmi szokások s melyek azokat a közel jövőben még inkább át fogják alakítani. Nem csoda tehát, ha e századot a villamosság századának szeretjük nevezni; nem csoda, ha az elektromosság tanulmányozása, alkalmazásának kipuhatolása és titkainak kifürkészése tölti ki jelenben is a physikai laboratóriumok munkaprogrammját. Ezen sorok is azt czélozzák, hogy beszámoljanak oly két felfedezéssel, melyeknek mindegyike az elektromosság terén szerepel s melyek nemcsak újdonságukkal keltik fel a hatást, de az emberi társadalomra gyakorlandó jótékony befolyásukkal már a jelenben s a legközelebbi jövőben, méltó tárgyul szolgálnak bámulatunknak és csodálkozásunknak. E két jelenség: a) A víz- és gázvezeték elektromos árama. b) A Röntgen-féle új sugárnem. I. A víz- és gázvezeték elektromos árama. 1895-ben Maréchal párisi mérnök a „La Nature“ czímű folyóiratban közölte, hogy amint a gáz- és vízvezeték csapjai közé galvanométert igtatott, a tűn eltérést tapasztalt s így egy újabb, úgyszólván ingyen elektromos forrás