Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-06-03 / 66. szám
Szeged, junius 2-án. Mióta Szegeden német lappal készülnek cultiválni a magyar embert, aki annyit tud németül, hogy „nix deutsch!”, mióta az opera cége alatt német Possék fészkelték be magukat a magyar Thalia ürült helyére s egy idegen , tősgyökeres német vállalkozott arra, hogy nálunk szabadkőmives páholyt alakítson ; szóval, mióta ilyeténképen „környülvettenek minket® a „sógorok®, azóta a hazai és cislajtániai német lapoknak is nagyon meggyűlt a correspondentiájuk a „legnagyobb magyar városból.“ Ma a „Neue Fr. Presse® emlékezik meg rólunk ismeretes magyar rokonszenvével, holnap a temesvári baloldali Zeitung piszkol le a „Himmelpotztausend-Kreutz-Donner wetter® ékes nyelvezetén (így hallottuk hírből, mert nálunk nem igen kelendő a jámbor) holnapután (ez lenne a legújabb) a bécsi „Tages-Presse“ hoz felőlünk „Original-Corresponder“-t, stb. Ez utóbbi, mint a dualisztikus alapon létrejött kiegyezési mű meleg védelmezője, sok jóakaratot tanúsít Magyarország iránt, minélfogva mi is több figyelemmel és jóakarattal tartozunk neki, mint bécsi laptársai legnagyobb részének ; de ép ezért csak sajnálnunk lehet , hogy e lap is Szegedről oly forrásból merít , melynek minden cseppjén meglátszik, hogy „idegen“ korsóból van töltve. E lap „önbálványozás és a németség® cég legközelebbi szegedi levelének minden sorából kirí, hogy írója egyátalán nem, vagy csak igen felületesen ismerős az itteni viszonyokkal, s hozzá még — úgy látszik — nagyon szeret túlmenni a valóság határvonalán, amit pedig ha megtartana — isten neki! —nem vennénk számba echt német lelkesülését, ami Szegeden mégis csak egy kissé — furcsa. De ime a levél kivonata: „Szánalomraméltó dolog — így ír a szegedi német levelező — látni, mily aggodalommal és mohóssággal igyekszik azon párt, mely legörömestebb nevezi magát törzsökös magyarnak, s amely nálunk az egyedüli üdvözitő apostolnak vallja magát, kimutatni, hogy a magyar csak az ősi természeti hajlamok és erkölcsök ápolása és föntartása mellett tűnhet ki teljes érvényű nemzetként a többi nemzetek között, és ez önbálványozás mennyire igyekszik mindent megsemmisíteni, ami nem valódi nemzeti, s mennyire nem jut annak megismeréséhez, hogy csupán a munka, jogegyenlőség és minden nemzetiség tisztelete képesek Magyarországot a nyugati tartományokkal egyenlő színvonalra emelni. Okul erre egy német lapnak a „Cultur“nak megjelenése (??) szolgált, mely ellen a „Híradó“ szerkesztőségéhez még távol vidékekről is küldettek be óvások, természetesen azok részéről is , kiknek csakugyan van okuk félni a „Cor“ megjelenésétől (???), mert, mint értesülök, e lapnak már első száma nyíltan és minden szépítgetés nélkül fogja föltárni egy itteni intézetnek veszélyes üzelmeit. A német színház és egy szabadkőműves páholy alapítása végre a kövéryeket végkép kihozta sodrukból. Azonban hasztalan volt minden dühöngés. A páholy már megalakult, pompás helyiséggel bír és tekintélyes számú tagjai vannak. (Vájjon ?) És ily dicsőn megy a német színház, csak az a kár, hogy a forróság — 28 fok árnyékban — nagyon akadályozza a részvétet. (Tudjuk, hogy pár hét óta hűvös időjárás mellett is több volt az üres, mint a tele ház ) — Csak egyet sajnálunk. Eckardt tanárt az olvasó egylet tagjai meghívták, hogy itt is tartson felolvasásokat. Az el is fogadta a meghívást, azonban sikerült az izgatóknak a meghívókat megfélemlíteni (?), minek folytán ezek a meghívást visszavonták és mi — míg majd minden környékbeli város (??) hallható Eckardt felolvasásait — kénytelenek voltunk ez élvezetről lemondani , jóllehet maga a „Híradó® szerkesztősége, melyet pedig bizonyára nem lehet a hazafiatlanság szemrehányásával illetni, (köszönjük a bókot !) lándzsát tört Eckardt mellett. stb. Ennyiből áll a „The“ szegedi levelének minket közelebbről érdeklő része. Azon helyekre, melyek valótlanságát vagy kétes voltát közbeszúrt kérdőjelekkel már kitüntettük, nem akarunk bővebben reflectálni, de nem hagyhatjuk szó nélkül azon jellemzést, melyet egy itteni pártról (minden valószínűség szerint a bal pártról) ad, mely, a levelező szerint, leginkább szereti magát törzsökös magyarnak, stb. tartani. Ami a többi jellemzést illeti, van valami igaza, hanem a „törzsökös magyarságra“ vonatkozólag legyen meggyőződve a német levelező, hogy etekintetben mindnyájan egy párt vagyunk, jobb- és baloldaliak, s legföljebb azon komolyan számba sem vehető parányi töredék nem akarja magát sem törzsökös , sem semmiféle magyarnak tartani, mely Szeged város kebelében német lapért rajong és a szellemtelen joblkozást megkoszorúzza. Azután, bármennyire ellenfelünk is a balpárt, komolyan tiltakoznunk kell az olyan vastag ráfogások ellen, mintha az a német lap , a német színészet és szabadkőműves páholy alakítása miatt sodrából kijőve, dühöngött volna. Volt igenis erős izgatottság a városban akkor, midőn a német színészetnek a télre is behozatala , tehát állandósítására irányzott vakmerő törekvésről szárnyalt a hír, de ez izgatottságban nemcsak a balpárt, hanem pártkülönbség nélkül az egész város részesült, s úgy hiszszük, méltán. . Még különösebb, hogy a levelező ugyancsak e pártot hozza összeköttetésbe az ismeretes Eckardt-féle affairrel is, állítván, hogy a „wühlereknek® sikerült az olvasó egylet tagjaiba félelmet önteni, akik ezen ijedtségük következtében vonták vissza a meghívást. Ugyan honnan tudták volna meg a szegény balpárt állítólagos Wahlerei, hogy Eckardt meg van hiva, midőn mi is csak akkor tudtunk róla valamit, mikor a meghívás jóformán már vissza is volt vonva Hanem úgy látszik, hogy a szegedi német correspondent nem is komolyan beszél s inkább a sanda mészáros szerepét látszik gyakorolni, ütvén a balt, hogy a jobb is érezze? Előbb — mint Eckardt leveléből kitetszik — minket toltak elő bűnbakul, most meg, hogy e turpisság kisült, a baloldali izgatókat fordítják elő védpajzsul, akik pedig szegény jámborok azt sem tudták talán, hogy van-e a világon Eckardt nevezetű német professor, aki felolvasásokat szokott tartani. Kár, uraim, ezt a dolgot bizgatni, mert ha sokáig beszélünk róla , még kitalál sütni, hogy sem mi, sem a baloldali wühleiek nem vagyunk okai Eckardt úr elmaradásának, hanem oka — az a kis pénzbeli garantia, mit a föllobbanás egy rögtönző pillanatában a meghívók fölajánlottak és azután megbántak ! A német levelező urnak egyébiránt azt ajánlják, hogy ha Szegedről írni akar, hát írjon, de amit írt, tegye zár alá, ahelyett, hogy lapba küldené , mert higgye el , hogy nem ismeri viszonyainkat , nem ismeri az embereket. Ez ép oly igaz, mint az , hogy Árpád nem volt magyar király, dacára annak, hogy ő ugyane levelében így tiszteli. Aztán ne mosolyogjunk azon, hogy ilyen emberek akarják nálunk a cultúrát terjeszteni ! színész-társaságot, mondván neki a „Neuer Freier Lloyd “-ban hat szakaszban. Meghurcoltál N.-Kanizsán, Pápán , Pétervásáron s Tolnán-Baranyán, mégsem tudtál képviselővé cselekedni , ergo nem vagy hozzám méltó, nem bennő vagy te, mint én hittem, te posztra vagy — Rózsi, megvetlek ! No, ilyen csúfosan még nem csaptak elpártot, mint most már quondam baloldali Horn B. a balpártot; ennek ez a nagyreményű acquisitio ugyan izére esett! A kormánypárt azonban nem örülhet e szakadásnak , mert a nagy szakadár azért nem csapott át hozzá, hanem odaáll a két párt közé a médiumra és azt mondja, hogy no most majd ő fog egy közép-, egy actio- és reformpártot alakítani a „Neuer Lloyd“-dal, s hogy e szándéka nem tréfa, bizonyítja azon nagy horderejű tény, mely a szakadást nyomban követő , t. i. a néhai Jókai Lloydnak eddigi alakjából kivetkőztetése és a bécsi lapok formájára átidomítása. Most lesz tehát csak, ami lesz ! Rettegj Bizantium — jobb- és baloldal egyaránt! Hanem akármiként töröm a fejem rajta, nem tudom elhatározni, melyik félre hárul a nagyobb kudarc e szakadásból : a baloldalra-e, hogy Horn ily csúfosan odahagyta, vagy Hornra, hogy ennyire felült a baloldallal? vagy — de mit beszélek én, mikor még, igaz lélekkel szólva, az iránt sem vagyok tisztában , vájjon a két fél közt volt képen * kudarcról lehet-e szó, vagy — nyereségről. Böngészetek. E rovatban nem egyszer foglalt illő helyet a baloldal világhírű pénzügyi kapacitása Horn Ede, midőn még vitézül forgatá a baloldali bunkót s Jókai hátán és Tisza K. ajánlólevelei mellett hajhászta a szerencsét a megürült választókerületekben; illő tehát, hogy megemlékezzünk pár siralmas szóval azon szivreható eseményről is , miként vett mustrát a párisi genre a magyar Nagy Pistáról, s miként csapta el a baloldalt, mint ez a * * * Jókai egyébiránt az ő kedélydús politikai humorával derekasan visszamanifesztálta volt protegáltja hat tagbaszakadt manifestumát,. Üsse kő, ő bizony azt sem bánja, ha békét hagyunk a közjogi alap piszkálásának, és szívesen látná a Horn ideája szerinti új reformpárt alakulását is olyformán, hogy a jobboldali „reformerek® adnák magukat az ő vezérségük alá és velük kezet fogva, első intrádára segítenének megbuktatni a kormány reactionárius megyerendezési törvényjavaslatát. Denique tréfa és humor dolgában nincs párja a mi Jókainknak, akit az úristen sokáig éltessen regényírói fényes pályáján ! TANÜGYI ROVAT. Néhány észrevétel Árgus ur cikkére. Szegvár, 1870. május 23. E becses lapok I. évi 47. és 48-ik számaiban egy — Árgus álnevű írótól — „Őrtüzek a népnevelés mezején® című cikk jelenvén meg, arra nézve eszmecsereképen néhány észrevételt tenni haza fiúi kötelességemnek ismerem. Árgus ur cikkének exordiumában igen helyesen elmélkedik a népnevelte nagy fontosságáról ; igen helyesen óhajtja , hogy bárcsak valahára már a népnevelés szent ügyének igéje élő testté válnék. Árgus urnak ezen óhajtásában én is osztozom. Ezek után azt írja Árgus úr, hogy a tanügy állapotáról tapasztalást szerzendő, megfordult pár községben, és azon szomorú meggyőződésre jutott, miként több helyt, — de különösen egy bizonyos községben (melyet nyíltan megnevezni nem mert) a tanügy még most is a régi slendrián állapotban van. Az iskolák még most is hanyagul látogattalak, mint akkor, midőn sem urok, sem gazdájok nem volt; a tanszerekben oly szegények, mint akkor, midőn a gyermekek jóformán csak keresztvetésre taníttattak; a tanítók teljes nyomor- és ínségben vannak, mint akkor, midőn sem iskolaszék, sem tanfelügyelő, sem törvény nem volt. Igaz, hogy sok helyt még folyvást nem a legkedvezőbb állapotban van a tanügy; sok helyt a tanító még folyvást nyomorral és inséggel küzd. De vájjon hol rejlik ennek az oka? Szerintem, a tapasztalás után ítélve, nem ott, ahol Árgus úr keresi. Árgus úr cikkének egyik pontjában egy részt az iskolai székeket a tanügy iránti rideg részvétlenség bűnével, — másrészt a tanfelügyelő urakat a teendőikben való kellő nem árguskodással vádolja. Ezen vádak valótlanok, költöttek. Azt kérdem Árgus úrtól: van-e valamely iskolaszéknek oly mindenható teremtő hatalma, hogy ott, hol az iskolák szerinte még most is a régi slendrián állapotban vannak , hol a tanítók még folyvást nyomor- és inséggel küzdenek, a baj megorvoslására a financiális állapot kopár mezejét rögtön dús kaszálóvá teremtse ? Van-e teremtői hatalmuk a financiális állapotra nézve a tanfelügyelő uraknak? Őrködés és parancsolásban , —hogy ez így, amaz pedig amúgy történjék, plenipotensek a tanfelügyelő urak, de az akadályok elhárítására ők is igen csekélyek. Tán ez oknál fogva egyik vagy másik tanfelügyelő úr nem meri megkérdezni sok szegény tanítót: vájjon nem éhezik-e? Azt mondja a többi közt Árgus úr, hogy az iskolaszékek sokat üléseznek, vitatkoznak és semmit sem végeznek. Igaz, hogy sok helyt úgy áll a dolog, de miért ? Azt Árgus úr száz szemével jobban megláthatná. Sok községben az iskolaszék, ha valami üdvöst végez is, de a végzés kivitele előtt egy óriási bástya áll, melyre ez van írva: ma pénzért, holnap ingyen; ha nincs pénzed, igyál vizet ! Ugyan mit tegyen egy oly község iskolaszéke, melynek szüksége volna 7-8 ezer forintra, hogy a törvény értelme szerint a tanügy igényeinek eleget tegyen, és nem rendelkezik többel 2 vagy legfeljebb 3 ezer forintnál ? . . . A rendelkezése alá bocsátott összeg a lakosságra vettetik ki minden adóforint után 5%-al; többet kivetni törvényellenes eljárás lenne, de sok helyt még ezt sem bírja a lakosság. Ily helyzetben és ily korlátok között lévő iskolaszék méltó e a megrovásra? Úgy látszik, hogy Árgus úr is olyan vivitéz, mint az 1848 és 49-ik évi hadjáratban résztvevő egy bizonyos század parancsnoka volt, ki, hogy kitüntesse magát és érdemjelt nyerjen, ellene üldözésében századát nekihajtotta egy folyónak, melynek sebes hullámaiban midőn jó harcosai fuldoklanak, ő kegyelme a százados a partról nézte halálküzdelmeiket. Mondja meg Árgus úr: várjon hasznos szolgálatot tett-e ama százados hazájának ? Ne ámíttassa el magát Árgus úr azzal, miként az ön által meg nem nevezett község iskolaszéke a törvénynyel dacolt akkor, midőn kebelében a régi zsellérek új telepítvényén az újonan szervezett iskolába, ideiglenesen a tavaszi hónapokra, financiális tehetségéhez képest rögtön nem egy rendes, okleveles szakavatott tanítót, hanem egy csekélyebb képzettséggel bíró egyént, mint aféle ambulánst, tanítói helyettesül alkalmazásba vett. Ezt csak azért tette az iskolaszék, mert nem akart 3 koldusból 4-et csinálni. Biztos lehet abban Árgus úr, hogy ha ön vagy valamelyik elvbarátja megnyitotta volna tárcáját és egy okleveles tanítónak méltó díjazására nagylelkűleg csak kölcsönképen is előlegezést tett volna, mindenesetre az illető iskolaszék mellőzte volna az ön szerinti törvénytelen eljárást. Továbbá mindezeken kívül azt írja még Árgus úr, hogy a papság lidércnyomást gyakorol a népnevelésre Ha azt meri ön állítani, hogy a papság lidércnyomást gyakorol a tanügyre, akkor mi meg azt merjük mondani, hogy kár volt önnek Árgus nevet használni, hisz ön sem lelki, sem testi szemeivel nem lát. Nem látja, vagy tán lidércnyomás következtében nem láthatja, hogy hazánkban a tanügy kiszterén legnagyobb részt tántoríthatlanul a papság működik; nem tudja-e, hogy hazánkban legtöbb helyt századok óta a magyar nemzet (16-ik százai. Péntek, június 3-án. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes számára f1 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A.l-s. magy. hirdetési irodájában, Isibárus-utca 2-ik sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppeik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Magiam. — Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések expadiziójában ; Lipcsében Sachses társánál; Parisban Elavas , Lafitte , Bullier és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Urger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők.