Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-06-03 / 66. szám

Szeged, junius 2-án. Mióta Szegeden német lappal készülnek cultiválni a magyar embert, aki annyit tud németül, hogy „nix deutsch!”, mióta az opera cége alatt német Possék fészkelték be magukat a magyar Thalia ürült helyére s egy idegen , tősgyökeres német vállalkozott arra, hogy nálunk szabadkőmives páholyt alakítson ; szóval, mióta ilyeténképen „környülvettenek minket® a „sógorok®, azóta a hazai és cis­­lajtániai német lapoknak is nagyon meggyűlt a correspondentiájuk a „legnagyobb magyar városból.“ Ma a „Neue Fr. Presse® emlékezik meg rólunk ismeretes magyar rokonszenvével, holnap a temesvári baloldali Zeitung piszkol le a „Himmelpotztausend-Kreutz-Donner wet­ter® ékes nyelvezetén (így hallottuk hírből, mert nálunk nem igen kelendő a jámbor) holnapután (ez lenne a legújabb) a bécsi „Tages-Presse“ hoz felőlünk „Original-Corres­­ponder“-t, stb. Ez utóbbi, mint a dualisztikus alapon létrejött kiegyezési mű meleg védelmezője, sok jóakaratot tanúsít Magyarország iránt, minélfogva mi is több figyelemmel és jóaka­rattal tartozunk neki, mint bécsi laptársai legnagyobb részének ; de ép ezért csak saj­nálnunk lehet , hogy e lap is Szegedről oly forrásból merít , melynek minden csepp­­jén meglátszik, hogy „idegen“ korsóból van töltve. E lap „önbálványozás és a németség® cég­ legközelebbi szegedi levelének minden sorából kirí, hogy írója egyátalán nem, vagy csak igen felületesen ismerős az itteni viszo­nyokkal, s hozzá még — úgy látszik — na­gyon szeret túlm­enni a valóság határvonalán, amit pedig ha megtartana — isten neki! —nem vennénk s­zámb­a echt német lelkesülését, ami Szegeden mégis csak egy kissé — furcsa. De ime a levél kivonata: „Szánalomraméltó dolog — így ír a szegedi német levelező — látni, mily aggo­dalommal és mohóssággal igyekszik azon párt, mely legörömestebb nevezi magát törzsökös magyarnak, s amely nálunk az egyedüli üd­­vözitő apostolnak vallja magát, kimutatni, hogy a magyar csak az ősi természeti haj­lamok és erkölcsök ápolása és föntartása mellett tűnhet ki teljes érvény­ű nemzetként a többi nemzetek között, és ez önbálványo­zás mennyire igyekszik mindent megsemmi­síteni, ami nem valódi nemzeti, s mennyire nem jut annak megismeréséhez, hogy csupán a munka, jogegyenlőség és minden nemzeti­ség tisztelete képesek Magyarországot a nyugati tartományokkal egyenlő színvonalra emelni. Okul erre egy német lapnak a „Cultur“­­nak megjelenése (??) szolgált, mely ellen a „Híradó“ szerkesztőségéhez még távol vidé­kekről is küldettek be óvások, természete­sen azok részéről is , kiknek csakugyan van okuk félni a „Cor“ megjelenésétől (???), mert, mint értesülök, e lapnak már első száma nyíltan és minden szépítgetés nélkül fogja föltárni egy itteni intézetnek veszélyes üzelmeit. A német színház és egy szabadkőműves páholy alapítása végre a kövéryeket végkép kihozta sodrukból. Azonban hasztalan volt minden dühöngés. A páholy már megalakult, pompás helyiséggel bír és tekintélyes számú tagjai vannak. (Vájjon ?) És ily dicsőn megy a német színház, csak az a kár, hogy a forróság — 28 fok árnyékban — nagyon akadályozza a részvétet. (Tudjuk, hogy pár hét óta hűvös időjárás mellett is több volt az üres, mint a tele ház ) — Csak egyet sajnálunk. Eckardt tanárt az olva­só­ egylet tagjai meghívták, hogy itt is tart­son felolvasásokat. Az el is fogadta a meg­hívást, azonban sikerült az izgatóknak a meghívókat megfélemlíteni (?), minek foly­­tán ezek a meghívást visszavonták és mi — míg majd minden környékbeli város (??) hallható Eckardt felolvasásait — kénytelenek voltunk ez élvezetről lemondani , jóllehet maga a „Híradó® szerkesztősége, melyet pe­dig bizonyára nem lehet a hazafiatlanság szemrehányásával illetni, (köszönjük a bó­kot !) lándzsát tört Eckardt mellett.­ stb. Ennyiből áll a „The“ szegedi levelének minket közelebbről érdeklő része. Azon he­lyekre, melyek valótlanságát vagy kétes vol­tát közbeszúrt kérdőjelekkel már kitüntettük, nem akarunk bővebben reflectálni, de nem hagyhatjuk szó nélkül azon jellemzést, me­lyet egy itteni pártról (minden valószínűség szerint a bal pártról) ad, mely, a levelező szerint, leginkább szereti magát törzsökös magyarnak, stb. tartani. Ami a többi jellem­zést illeti, van valami igaza, hanem a „tör­zsökös magyarságra“ vonatkozólag legyen meggyőződve a német levelező, hogy etekin­­tetben mindnyájan egy párt vagyunk, jobb- és baloldaliak, s legföljebb azon komolyan számba sem vehető parányi töredék nem akarja magát sem törzsökös , sem semmiféle magyarnak tartani, mely Szeged város kebe­lében német lapért rajong és a szellemtelen joblk­ozást megkoszorúzza. Azután, bármennyire ellenfelünk is a balpárt, komolyan tiltakoznunk kell az olyan vastag ráfogások ellen, mintha az a német lap , a német színészet és szabadkőműves pá­holy alakítása miatt sodrából kijőve, dühön­gött volna. Volt igenis erős izgatottság a városban akkor, midőn a német színészetnek a télre is behozatala , tehát állan­dósítására irányzott vakmerő törekvésről szárnyalt a hír, de ez izgatottságban nemcsak a balpárt, ha­nem pártkülönbség nélkül az egész város ré­szesült, s úgy hiszszük, méltán. . Még különösebb, hogy a levelező ugyan­csak e pártot hozza összeköttetésbe az isme­retes Eckardt-féle affairrel is, állítván, hogy a „wühlereknek® sikerült az olvasó egylet tagjaiba félelmet önteni, akik ezen ijedtsé­gük következtében vonták vissza a meghívást. Ugyan honnan tudták volna meg a szegény balpárt állítólagos Wahlerei, hogy Eckardt meg van hiva, midőn mi is csak akkor tudtunk róla valamit, mikor a meghívás jóformán már vissza is volt vonva Hanem úgy l­átszik, hogy a szegedi német correspondent nem is komolyan beszél s inkább a sanda mészáros szerepét látszik gyakorolni, ütvén a balt, hogy a jobb is érezze? Előbb — mint Eckardt leveléből kitetszik — minket toltak elő bűnbakul, most meg, hogy e turpisság kisült, a baloldali izgatókat for­dítják elő védpajzsul, akik pedig szegény jámborok azt sem tudták talán, hogy van-e a világon Eckardt nevezetű német professor, aki felolvasásokat szokott tartani. Kár, uraim, ezt a dolgot bizgatni, mert ha sokáig beszélünk róla , még kitalál sütni, hogy sem mi, sem a baloldali wühleiek nem vagyunk okai Eckardt úr elmaradásának, ha­nem oka — az a kis pénzbeli garantia, mit a föllobbanás egy rögtönző pillanatában a meghívók fölajánlottak és azután meg­bántak ! A német levelező urnak egyébiránt azt ajánlják, hogy ha Szegedről írni akar, hát írjon, de amit írt, tegye zár alá, ahelyett, hogy lapba küldené , mert higgye el , hogy nem ismeri viszonyainkat , nem ismeri az embereket. Ez ép oly igaz, mint az , hogy Árpád nem volt magyar király, dacára annak, hogy ő ugyane levelében így tiszteli. Aztán ne mosolyogjunk azon, hogy ilyen emberek akarják nálunk a cultúrát ter­jeszteni ! színész-társaságot, mondván neki a „Neuer Freier Lloyd “-ban hat szakaszban. Meghur­coltál N.-Kanizsán, Pápán , Pétervásáron s Tolnán-Baranyán, még­sem tudtál képvise­lővé cselekedni , ergo nem vagy hozzám méltó, nem bennő vagy te, mint én hittem, te posztra vagy — Rózsi, megvetlek ! No, ilyen csúfosan még nem csaptak el­­pártot, mint most már quondam baloldali Horn B. a balpártot; ennek ez a nagyreményű acquisitio ugyan izére esett! A kormány­párt azonban nem örülhet e szakadásnak , mert a nagy szakadár azért nem csapott át hozzá, hanem odaáll a két párt közé a médiumra és azt mondja, hogy no most majd ő fog egy közép-, egy actio- és reformpártot ala­kítani a „Neuer Lloyd“-dal, s hogy e szán­déka nem tréfa, bizonyítja azon nagy hord­erejű tény, mely a szakadást nyomban kö­vető , t. i. a néhai Jókai­ Lloydnak eddigi alakjából kivetkőztetése és a bécsi lapok for­májára átidomítása. Most lesz tehát csak, ami lesz ! Rettegj Bizantium — jobb- és baloldal egyaránt! Hanem akármiként töröm a fejem rajta, nem tudom elhatározni, melyik félre hárul a nagyobb kudarc e szakadásból : a baloldalra-e, hogy Horn ily csúfosan odahagyta, vagy Hornra, hogy ennyire felült a baloldallal? vagy — de mit beszélek én, mikor még, igaz lélekkel szólva, az iránt sem vagyok tisztá­ban , vájjon a két fél közt volt­ képen * ku­darcról lehet-e szó, vagy — nyereségről. Böngészetek. E rovatban nem egyszer foglalt illő he­lyet a baloldal világhírű pénzügyi kapacitása Horn Ede, midőn még vitézül forgatá a baloldali bunkót s Jókai hátán és Tisza K. ajánlólevelei mellett hajhászta a szerencsét a megürült választókerületekben; illő tehát, hogy megemlékezzünk pár siralmas szóval azon szivreható eseményről is , miként vett mus­trát a párisi genre a magyar Nagy Pistáról, s miként csapta el a baloldalt, mint ez a * * * Jókai egyébiránt az ő kedélydús poli­tikai humorával derekasan visszamanifesztálta volt protegáltja hat tagbaszakadt manifes­­t­um­át,. Üsse kő, ő bizony azt sem bánja, ha békét hagyunk a közjogi alap piszkálásának, és szívesen látná a Horn ideája szerinti új re­form­párt alakulását is olyformán, hogy a jobboldali „reformerek® adnák magukat az ő vezérségük alá és velük kezet fogva, első intrádára segítenének megbuktatni a kor­mány reactionárius megyerendezési törvény­­javaslatát. Denique tréfa és humor dolgában nincs párja a mi Jókainknak, akit az úristen so­káig éltessen regényírói fényes pályáján ! TANÜGYI ROVAT. Néhány észrevétel Árgus ur cik­kére. Szegvár, 1870. május 23. E becses lapok I. évi 47. és 48-ik szá­maiban egy — Árgus álnevű írótól — „Őr­tüzek a népnevelés mezején® című cikk je­lenvén meg, arra nézve eszmecsereképen né­hány észrevételt tenni haza fiúi kötelességem­nek ismerem. Árgus ur cikkének exordiumában igen helyesen elmélkedik a népnevelte nagy fontossá­­gáról ; igen helyesen óhajtja , hogy bárcsak valahára már a népnevelés szent ügyének igéje élő testté válnék. Árgus urnak ezen óhajtásá­ban én is osztozom. Ezek után azt írja Árgus úr, hogy a tanügy állapotáról tapasztalást szerzendő, meg­fordult pár községben, és azon szomorú meg­győződésre jutott, miként több helyt, — de különösen egy bizonyos községben (melyet nyíltan megnevezni nem mert) a tanügy még most is a régi slendrián állapotban van. Az iskolák még most is hanyagul látogattalak, mint akkor, midőn sem urok, sem gazdájok nem volt; a tanszerekben oly szegények, mint akkor, midőn a gyermekek jóformán csak keresztvetésre taníttattak; a tanítók teljes nyomor- és ínségben vannak, mint akkor, mi­dőn sem iskolaszék, sem tanfelügyelő, sem törvény nem volt. Igaz, hogy sok helyt még folyvást nem a legkedvezőbb állapotban van a tanügy; sok helyt a tanító még folyvást nyomorral és in­séggel küzd. De vájjon hol rejlik ennek az oka? Szerintem, a tapasztalás után ítélve, nem ott, ahol Árgus úr keresi. Árgus úr cikkének egyik pontjában egy részt az iskolai székeket a tanügy iránti ri­deg részvétlenség bűnével, — másrészt a tanfelügyelő urakat a teendőikben való kellő nem árguskodással vádolja. Ezen vádak valótlanok, költöttek. Azt kérdem Árgus úrtól: van-e valamely iskolaszéknek oly mindenható teremtő hatalma, hogy ott, hol az iskolák szerinte még most is a régi slendrián állapotban vannak , hol a tanítók még folyvást nyomor- és inséggel küz­denek, a baj megorvoslására a financiális ál­lapot kopár mezejét rögtön dús kaszálóvá te­remtse ? Van-e teremtői hatalmuk a financiális állapotra nézve a tanfelügyelő uraknak? Őr­ködés­ és parancsolásban , —­hogy ez így,­ amaz pedig amúgy történjék, plenipotense­k a tanfelügyelő urak, de az akadályok elhá­rítására ők is igen csekélyek. Tán ez oknál fogva egyik vagy másik tanfelügyelő úr nem meri megkérdezni sok szegény tanítót: vájjon nem éhezik-e? Azt mondja a többi közt Árgus úr, hogy az iskolaszékek sokat üléseznek, vitatkoznak és semmit sem végeznek. Igaz, hogy sok helyt úgy áll a dolog, de miért ? Azt Árgus úr száz szemével jobban megláthatná. Sok községben az iskolaszék, ha valami üdvöst végez is, de a végzés kivitele előtt egy óriási bástya áll, melyre ez van írva: ma pénzért, holnap ingyen; ha nincs pénzed, igyál vizet ! Ugyan mit tegyen egy oly község iskola­széke, melynek szüksége volna 7-8 ezer fo­rintra, hogy a törvény értelme szerint a tan­ügy igényeinek eleget tegyen, és nem rendel­kezik többel 2 vagy legfeljebb 3 ezer forint­nál ? . . . A rendelkezése alá bocsátott összeg a lakosságra vettetik ki minden adóforint után 5%-al; többet kivetni törvényellenes eljárás lenne, de sok helyt még ezt sem bírja a lakosság. Ily helyzetben és ily korlátok között lévő iskolaszék méltó e a megrovásra? Úgy látszik, hogy Árgus úr is olyan vi­­vitéz, mint az 1848 és 49-ik évi hadjáratban résztvevő egy bizonyos század parancsnoka volt, ki, hogy kitüntesse magát és érdemjelt nyerjen, ellene üldözésében századát nekihaj­totta egy folyónak, melynek sebes hullámai­ban midőn jó harcosai fuldoklanak, ő ke­gyelme a százados a partról nézte halálküzdel­meiket. Mondja meg Árgus úr: várjon hasz­nos szolgálatot tett-e ama százados hazá­jának ? Ne ámíttassa el magát Árgus úr azzal, miként az ön által meg nem nevezett község iskolaszéke a törvénynyel dacolt akkor, midőn kebelében a régi zsellérek új telepítvényén az újonan szervezett iskolába, ideiglenesen a tavaszi hónapokra, financiális tehetségéhez képest rögtön nem egy rendes, okleveles szak­avatott tanítót, hanem egy csekélyebb kép­zettséggel bíró egyént, mint aféle ambulánst, tanítói helyettesül alkalmazásba vett. Ezt csak azért tette az iskolaszék, mert nem akart 3 koldusból 4-et csinálni. Biztos lehet abban Árgus úr, hogy ha ön vagy valamelyik elvbarátja megnyitotta volna tárcáját és egy okleveles tanítónak méltó dí­jazására nagylelkűleg csak kölcsönképen is előlegezést tett volna, mindenesetre az illető iskolaszék mellőzte volna az ön szerinti tör­vénytelen eljárást. Továbbá mindezeken kívül azt írja még Árgus úr, hogy a papság lidércnyomást gyakorol a népnevelésre Ha azt meri ön állítani, hogy a papság lidércnyomást gyakorol a tanügyre, akkor mi meg­ azt merjük mondani, hogy kár volt önnek Árgus nevet használni, hisz ön sem lelki, sem testi szemeivel nem lát. Nem látja, vagy tán lidércnyomás következtében nem lát­hatja, hogy hazánkban a tanügy kisz­terén legnagyobb részt tántoríthatlanul a papság működik; nem tudja-e, hogy hazánkban leg­több helyt századok óta a magyar nemzet (16-ik százai. Péntek, június 3-án. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán.­­ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes szám­ára f1 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A.­l-s. magy. hirdetési irodájában, Isibárus-utca 2-ik sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppe­ik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Magiam. — Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések expad­iziójában ; Lipcsében Sachse­s társánál; Parisban Elavas , Lafitte , Bullier és társánál Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illeti­ közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Urger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők.

Next