Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-05-26 / 63. szám

276,646 leány; összesen 563,855; 1865-ben 262,726 fiú, 245,689 leány; összesen 508,415. Tehát 1869-ben több 24,483 fiú, 30,597 leány ; összesen 55,440, vagyis 109Ü°­0. Az iskolát tényleg látogatott gyerme­kekre nézve a régibb kimutatások még előny­nyel bírnak a mostaniak fölött, amennyiben amazokban az ismétlő iskolát látogatottak külön voltak kivehetők. Ez összehasonlítás jelenleg elesvén, csa­k a tényleg jártakra álta­lán fog az terjeszkedni. Tényleg iskolába járt: 1869 ben 526,269 fiú,434,769 leány ; összesen 961,038 1865-ben 503,104 fiú, 414,486 leány ; összesen 917,590. Tehát 1869-ben több 23,165 fiú, 20,283 leány; összesen 43,448, vagyis 1869-ben 42 61 %-a» 1865-ben 32 75 %•»■ A voltaképen tankötelesek iskolalátoga­tása ennélfogva az utóbbi év javára majdnem 10%-nyi emelkedést mutatna; de ha szám­­baveszszük, hogy 1865-ben még 214,165 gyer­mek volt kimutatva, kik az ismétlő iskolába tettleg jártak, holott ilyenek az 1869 diki ki­mutatásban nincsenek kitüntetve, a viszony cáfolhatatlan megállapításába bajos bocsát­kozni. Vallásra s nyelvre nézve csak a tényleg iskolába jártakat hasonlítva össze, következő eredményeket találunk­ volt: 1869-ben római katholikus 573,114, gö­rög kath. 65 617, keleti görög 53,918, ágos­tai h. v. 87,926 helvét h. v. 146,454, uni­tárius 6, izraelita 34,003; összesen 961,038. 1865-ben római kath. 549,799, görög kath. 70,285, keleti görög 40,322, ágostai h. ev. 89,945, helvét h. ev. 139,069, unitárius 4, izraelita 28,166. Összesen 917,590. Tehát 1869-ben több római kath. 23,315, kevesebb görög kath. 4668, több keleti görög 13,596, kevesebb ágostai h. ev. 2019, több helvét h. ev. 7385, unitárius 2, izraelita 5837; össze­sen 43,448. Habár az arány itt is eléggé összevág, 43 ezer főnyi átalános szaporulat mellett a görög kath. 2668 s az ágostaiak 2019 fővel való csökkenését mégis nehéz okszerűen ma­gyarázni. Nyelvre nézve volt: 1869-ben magyar 491,173, német 185,037, román 58,298, tót 158,034, orosz 32,468, szerb 17,780, horvát 18,248; összesen 961,038. 1865-ben magyar: 466,356, német 177,335, román 55,268, tót és orosz 184,356, szerb és horvát 34 232, idegen 43. Tehát 1869 ben több: magyar 34,817, német 7702, román 3030, tót és orosz 6146, szerb és horvát 1796, idegen kevesebb 43. Az arány e számok között is megma­radt tehát, csakhogy itt 1869 javára a sza­porodás kivétel nélküli s oly rendszeres, mely a népesség időközi szaporodásának is megfelel. A tanítók száma 1865-ben volt 13,757, ellenben 1869-ben 14,362, s igy szaporulás 605-tel vagy 4.40 °/v-al mutatkozik. A tanítók jövedelme volt 1869 ben 2.999,821.98, 1865-ben 2.651,017.60, s igy 1869-ben több 348,80 . 38. Nagyjából tehát a tanítók fizetésének arányossága nem mutat változást, ha szám­­baveszszük az 1865-ben nem létezett községi iskolák tanítóit. Bármily hézagosak legyenek egyébiránt akár az 1865-diki, akár pedig az 1869 diki adatok, mit átalában állítani nem lehet, a kettős fölvétel csak ennyire is összevágó adatai a gondolkodó statistikust arról győz­hetik meg, hogy nem állunk már távol hazai népoktatásunk megfelelő fokának elérésétől. Már az imént összehasonlítva közlött adatok is elég hű képét nyújtják ebbeli állapotaink­nak, elég anyagot szolgáltatnak az államfér­finak arra, hogy javítólag nyúlhasson e nagy­­fontosságú ügy bonyodalmas körébe, a kimu­tatott hiányok az anyaggyűjtés körül pedig remélni engedik az évről évre nagyobb mérv­ben tapasztalandó haladást. Ezzel bemutattuk a Magyarország és Er­dély népiskoláinak állapotát 1869. évről. Rubin Simon: Delegációk. A magyar delegátió tagjai május 23-án d. e. 11 órakor tisztelegtek ő felségénél. A delegáció tagjai a titkos tanácsterembe vezettettek be, hol már jelen voltak a biro­dalmi kancellár, a birodalmi miniszterek , a miniszterelnök, valamint a főkamarás és a testőr kapitányok. Ő felsége a teremben megjelenvén, a trón mellett álló emelvényre lépett. A főmél­tóságok szokott helyeiket elfoglalták. Ekkor az elnök elmondd beszédét, mire ő felsége következőleg válaszolt: „Rövid szünetelés után ismét egybehív­tam a közösügyi bizottságokat alkotmányos működésük gyakorlatára. Azon szerves átalakulási intézkedések, melyek a monarchia tekintélyének s bizton­ságának öregbítése végett kezdeményeztettek, természetszerű folytonosságuknál fogva, gon­doskodásukat ezúttal is igénybe veendik. Bizton vélem önöknek mindenkor tapasz­talt hazafiaságától elvárhatni, hogy egyrészről, a monarchia érdekét, másrészről pedig a pénzügyi helyzetet részrehajlatlan méltányos­sággal fogják mérlegelni. Fogadják , uraim szíves üdvözletemet.“ A válasz után a miniszterelnök a dele­gátió egyes tagjait ő felségének bemutatta. A magyar delegátió szervező ülése május 22-dikén. Korelnök: gr. Majláth Antal. Korjegyző: gr. Apponyi Albert. Korelnök a delegátió tagjait üdvözöl­vén , beadatnak a szavazatjegyek az elnök­ségre. Elnökké egyhangúlag gr. Majláth Antal választatott meg, ki a benne helyezett bizal­mat hosszabb beszédben köszöni meg, fejteget­vén egyszersmind a delegáció feladatát a jelen viszonyokkal szemben.­ Megválasztottak ezután 44 szótöbbség­gel: alelnökké Bittó István; jegyzőkké: Bu­­janovich Sándor, Széll Kálmán, báró Miske, Imre; háznagygyá gróf Szapáry Antal. Ezután az egyes albizottságok tagjai választottak meg. Az albizottságok következőleg szervez­kedtek. Megválasztottak: A pénzügyi albizottságban elnökké Bittó István, jegyzővé Bujanovich Sándor. A kül­ügyiben elnökké gr. Széchen Antal, jegyzővé Szőgyény László ; a pénzügyiben elnökké Zsedényi Ede, jegyzővé Prileszky Tádé ; a tengerészetiben elnökké gróf Zichy József, jegyzővé b. Kemény Gábor. Lónyay Menyhért közös pénzügymi­niszter. Bemutatja a közös kormány részé­ről a következő előterjesztéseket: A közös­ államháztartásnak előirányzatát az 1872-dik évre s ennek mellékletét; emlék­irat a közös külügyminisztérium 1872. évi költségelőirányzatához; mellékletek a közös államháztartás előirányzatához; előterjesztése a közös főszámszék 1872-dik évi előirányza­tára vonatkozó fölvilágositásoknak; válasz azon határozathozatalra s kivonatokra, melye­ket a két delegátió az 1871 -diki költségve­tés tárgyalásakor a pénzügyminisztérium irá­nyában nyilvánított. Az osztrák delagátió szervező ülése május 22-difcén. Korelnök: K. Pascotini. Körjegyzők: gr. Falkenhayn és Rusz. Beadatnak a szavazatok az elnökségre, melyek közül Schmerling 33-at, Jablonovszky herceg 15-öt , b. Pillersdorf és gr. Wrbna egy-egy szavazatot kapott. Schmerling lovag elfoglalja az elnöki széket , rövid megnyitó­ beszédet tart. Ezután az alelnök és a jegyzők válasz­tattak meg. Külföld, Szeged, május 25 Párisban kemény küzdelem dühöng. A kormánycsapatok versaillesi sürgönyök szerint teljesen benyomultak Párisba. Minden ponton torlaszharc folyik. Versaillesban azt remélik, hogy négy nap múlva vége lesz a fölkelés­nek. A hadsereg már az új operatéren, tehát a nagy boulevardokon áll. Cissey tábornok fő­­hadi­szállása a katonai tanoda épületében van. A rokkantak palotája közelében nagy felrobbanás történt, tűzvészszel egybekötve. A csapatok mindinkább nyomulnak Páris bel­sejébe. Eddigelé 10,000 foglyot ejtettek a kormánycsapatok. Páriából a be- és kimene­tel tilos mindaddig, míg a fölkelés főnökei el nem fogatnak. Dombrovszky tábornokról azon hír ter­jed, hogy árulást követett el. Nem valószínű, de mindenesetre sajátságos, hogy az utóbbi napokban oly kevés hallatszott e tábornok fegyvertényeiről. A nemzetőrök kifosztották Wasburne amerikai követ lakását Párisban. Bismarck herceg a hír vétele után távirati utón azon utasítást küld­ a porosz főhadiszállásba, hogy a németek azonnal elégtételt követeljenek az amerikai követen ejtett sértésért a commune­­től. Vonakodás esetén , a németek azonnal megkezdendik Páris bombáztatását. A francia nemzetgyűlés 22-diki ülésében Thiers tudata a kormánycsapatok által kiví­vott sikert, mely nagy áldozatok nélkül ére­tett el. Kijelenté , hogy a kormány szigorral fog eljárni a vétkesek irányában. Thiers ezeket mondá: „Az igazság, a rend és a civilizátió, hála vitéz hadseregünknek, diadalmaskodott. A tábornokok, tisztek és közlegények egyen­lően megtették kötelességüket, üdvözlöm a hadsereget, mely nemeslelkűen ontotta vérét, hogy hivatásának megfelelhessen.” Ezután az ütegek működéséről tett je­lentést. Elmondá, hogy nem remélte , misze­rint két-három nap előtt, és pedig roppant vérontás és erőfeszítés nélkül Párisba jut­hassanak katonái, e kegyetlen kényszerűség azonban szerencsére elmaradt. Doué tábornok hadtestével a diadalívig előnyomult s ugyan­akkor Ladmirault tbnok a balparton halad­ván, a Grande Armée-avenuet szállotta meg, mig Vinoy tbnok Cissey tbnokkal egyesülve Mont-Parnasse és a rokkantak palotája közt terjesztették ki jobb és balszárnyaikat. Clin­­champs tbnok ismét a St.-Honoré külvároson átvonulván, az új operaházig hatolt. Ez volt a helyzet ma délután 2 órakor. „Hajlandók vagyunk hinni — folytató Thiers — hogy Páris valódi fejedelmének, mely nem más, mint Franciaország, ismét vissza fog adatni. A törvény szigorúan fog a felkelők ellen al­kalmaztatni, e törvénynyel kezünkben, lépünk föl a gonoszok ellen, kik sem magánvagyont, sem emlékszobrokat nem kíméltek.“ Ugyanezen ülésen Jules Simon törvény­­javaslatot nyújt be , hogy a Vendôme-oszlop újra fölállíttassék, és rajta Napóleon-szobra helyett Franciaország szobra helyeztessék el. A nemzetgyűlés egyhangúlag köszönetet ha­tározott szavazni Thiers-nek s a hadseregnek. Bűnügyi tárgyalások VIII. Klopán József vallomása. A Sthönfeld-féle rablógyilkossági bűn­tény főtetteséről, Klopán Józsefről, régebben irtuk volt, hogy 30—40 bűntényt vallott be önként maga ellen azonkívül, melyért most a várban vallatás alá fogják. E nem közön­séges gonosztevő, mint már közöltük , a fen­­nebbi borzasztó bűntény miatt kötél általi halálra ítéltetett­ jellemének ismertetésére semmi sem alkalmasabb, mint azon bűnlajstro­mának elszámlálása, mely saját vallomásainak nyomán 14 évre terjed. E bűnlajstrom — a Schönfeld-féle rablógyilkosságon kívül — kö­vetkező : 1. 1855-ik évben Kovács szegedi gyógysze­résztől, kinél laboráns volt, egy órát lopott. 2. Ugyancsak ezen évben Khon Ábra­­hámné szegedi lakostól, hol mint inas szol­gált, több apró tárgyakat, u. m. fehérneműt, stb. lopott. 3. 1860-dik évben a bajai plébániából hamis kulcs segélyével több ezüst kanalat, egy prémes kalpagot, fekete attilát , ingeket, egy ezüst órát és pénzt lopott. 4. 1860-dik évben a zombori plébániá­ból kulcscsal 140 frtot. 5. 1861. évben Baján a templomból a szent szűz oltára előtt égő és zsinóron függő ezüst lámpát ellopta. 6. 1861-ben a budai kapisztránusoktól 5 frtot. 7. 1861-ben az esztergomi máriánusoktól egy arany órát. 8. 1861-ben a pozsonyi máriá­nsoktól 30 frtot. 9. 1861-ben a nagy-kanizsai piaristáktól 120 frtot. 10. 1862-ben a gödöllői plébánostól 7 ezüst kanalat és 35 frtot. 11. 1862-ben a váci piaristáktól egy arany órát. 12. 1862-ben a nagy­váradi irgalmasok­­tól 130 frtot. 13. 1862-ben a kecskeméti piaristáktól 4 db aranyat és 20 frtot. 14. 1862-ben a pápai bencésektől 50—60 forintot. 15. 1862-ben az egri cistercitáktól egy arany szelencét és 1300 frtot. 16. 1863-ban a komáromi bencésektől 10 tallért, 6 db aranyat és 6 frtot. 17. 1863-ban a székesfehérvári zirciektől két arany órát. 18. 1862/63-ban a nyitrai máriánusoktól 24 db ezüst kanalat, 3 ezüst tallért és 40 forintot. 19. 1863-ban a debreceni piáristáktól egy ezüst szelencét és 2—3 frtot. 20. 1863-ban a Csáktornyai ladislausok­­tól két ezüst órát és 5 frtot. 21. 1863-ban a kecskeméti piáristáktól egy arany órát. 22. 1863-ban az esztergomi máriánusok­tól egy ezüst órát és 10 frtot. 23. 1863-ban a veszprémi piaristáktól 62 db aranyt, 200 frtot, egy ezüst szelencét és 3 db ezüst kanalat. 24. 1863-ban a székesfehérvári máriánu­soktól két ezüst órát. 25. 1863-ban a székesfehérvári zirciektől egy arany órát és 120 frtot. 26. 1864-ben a keszthelyi premontreiek­től egy ezüst órát. 27. 1864-ben a szécsényi salvatorániu­­soktól egy ezüst órát. 28. 1864-ben a dunaföldvári kapisztrá­nusoktól 35 frtot. 29. 1864-ben a pozsonyi máriánusoktól egy arany órát és 5 db ezüst kanalat. 30. 1864-ben a pozsonyi bencésektől 120 frtot és 18 db ezüst kanalat. 31. 1864-ben a nagy­kanizsai ladislau­­soktól 60 frtot. 32. 1864 ben a szegedi piaristáktól egy arany koronás érdemkeresztes dupla török aranyat, egy régi aranyat, egy zenélő csont­szelencét és 10 frtot. 33. 1864-ben Vukováron a kapisztrán­u­sok zárdájából , két szoba feltörésével , két koronás ta­llért, hat aranyat és 8 frtot. 34. 1865-ben a pécsi irgalmas­októl egy arany órát lánccal és 50 frtot. 35. 1865-ben a nagy-károlyi piaristáktól 100 frtot. 36. 1865-ben a radnai kapisztránusok­­tól 12 frtot. 37. 1866-ban a bajai kapisztránusoktól egy arany órát arany kulcscsal és 6 frtot. 38. 1866-ban a komáromi bencésektől egy arany medailont és 30 frtot. 39. 1866-ban a kassai papnöveld­éből két db ezüst fitost. 40. 1866-ban a selmeci piaristáktól 130 forintot. 41. 1866-ban a dunaföldvári kapisztránu­soktól egy ezüst órát, egy tallért és három­négy frtot. 42. 1866-ban a budai kapisztránusoktól két ezüst órát és 4 frtot. Az ember csak azt bámulja, miként tudta ezt a sok zsiványságot ennyi ideig eszében megtartani. Mindezen lopásokat déli órákban akkor követte el Klopán, midőn ebédidő volt, mert jól tudta, hogy a barátok minden szertartás között legjobban szeretik azt, amit a refek­­tóriumban mivelnek, s ha egyszer leültek enni, onnan nem igen szeretnek megmoz­dulni , tehát bemenvén a zárdákba, vagy ha­mis kulcscsal nyitott ki valamely ajtót, vagy pedig a kályhába búvó , a beütött fiókokon keresztül ment a szobába, s ötven lopása kö­zött csakis nyolcon vesztett rajta, a­miért összesen 6 és fél évv börtönt és 380 botot kapott büntetésül. Érdekesen adja elő azon indokát, mely őt a zárda­lopásokra ingerelte,­­ ennek alap­ját a boszu kifolyásának , később pedig élel­mikeresetnek állítja lenni. Ugyanis ő zárdában ismerkedett meg Mészáros Katalinnal , mikor még csak alig 20 éves fiatal­ember volt , s állítása sze­rint, ő volt a nő részéről elcsábított. Mivel pedig Mészáros Katalin előtte már egy tisztelendő páterrel volt összeköttetésben, ezen páter féltékeny szemekkel kisérte Kati minden lépését, s alaposan gyanakodva Klo­­pánra, észrevette egy este , hogy a fiatal fráter ajtaja belülről be van zárva , mit mi­dőn kinyitni akart, az nem engedett, miért a páter dühbe jött és fejszéért kiabált, — azzal az ajtót szándékozván bevágni, mire Klopán — nem akarva a végsőt is bevárni — jó­szántából kinyitotta az ajtót, s a dühöngő pátert beeresztette cellájába, ki ott egy szög­letben fölfedezte a hűtlen Katalint. —Mit tettek velem! — kiállja Klopán elkeseredve, — dacára annak , hogy én be­csületesen fölruházva jöttem a kolostorba, mégis egész fehér ruháig vetkőztetve, mezít­láb, hajadonfővel kergettek ki engem a zár­dából éjjel, január 4-én. De ezzel nem szűntek meg engem to­vább is üldözni, mivel én Szabadkán marad­tam szolgálatban, nem nyugodtak addig, mig be nem soroztattak katonának, stb. Elkeseredésének kifejezést is adott Kle­pán 1864-ben, mert Szabadkán a kolostorba bemenvén , egy kályhalyukba jóelőre elbújt, s a kályhán egy kis kézi fúróval lyukat fúrva belefekedett a szobába, hol akkor még senki sem volt. Rövid idő alatt egy páter jött be, ké­sőbb egy fiatal leány , ki valószínűleg lelki vigasztalásért folyamodott ; nemsokára azon­ban ez eltávozott, a páter pedig zongorájá­hoz ülve, azon játszott mindaddig, míg az ebédre­ bivó csengetyű meg nem szólalt, ek­kor azonban becsukva szobáját, a refektó­­riumba távozott. Ez volt a szokott alkalmas idő a terv kivitelére. Klepán tehát két kályha­fiókot be­­taszítva, a szobába lépett, és egynéhány száz frtot és egy erszényben 62 db aranyat talált, melyet magához véve , a zárdából kiosont s egyenesen Pestre utazott, hol a pénzt elköltve, nehány hét múlva visszajött Szá-ra, hol azon­ban a polgármester eleibe vitetett s kikutat­­tatván , a zöld selyem erszény , mely két aranygyűrűvel volt kétfelé osztva, nála meg­találtatott; az aranyak helyett azonban csak 11 krajcár kongott benne, mit a megidézett páternek azzal adott által, hogy „ad majo­réus dei glóriám“, — töltse meg ismét ara­nyokkal. Ekkor tett neki a páter szemrehányáso­kat , „miért tette ezt — úgymond — Jó­zsef,“­s József is szavakba öntötte elkesere­dését. „Miért tettem?—emlékezzék arra, hogy midőn én fráter voltam tisztelendőségieknél, én jártam mindenfelé télben, sárban, vízben; azért, hogy önök számára összekéregessek mindent, amire volt vagy nem volt szükségük, mely általam összehordott tárgyakkal önök vígan lakmároztak, s mi volt jutalmam? az, hogy midőn oly hibába estem, melyet mások példája után követtem csak el, nem szálltak magukba s nem indultak meg fiatalságomon, hanem téli időben mezítláb kergettek el a zárdából," stb.

Next