Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-05-26 / 63. szám
276,646 leány; összesen 563,855; 1865-ben 262,726 fiú, 245,689 leány; összesen 508,415. Tehát 1869-ben több 24,483 fiú, 30,597 leány ; összesen 55,440, vagyis 109Ü°0. Az iskolát tényleg látogatott gyermekekre nézve a régibb kimutatások még előnynyel bírnak a mostaniak fölött, amennyiben amazokban az ismétlő iskolát látogatottak külön voltak kivehetők. Ez összehasonlítás jelenleg elesvén, csak a tényleg jártakra általán fog az terjeszkedni. Tényleg iskolába járt: 1869 ben 526,269 fiú,434,769 leány ; összesen 961,038 1865-ben 503,104 fiú, 414,486 leány ; összesen 917,590. Tehát 1869-ben több 23,165 fiú, 20,283 leány; összesen 43,448, vagyis 1869-ben 42 61 %-a» 1865-ben 32 75 %•»■ A voltaképen tankötelesek iskolalátogatása ennélfogva az utóbbi év javára majdnem 10%-nyi emelkedést mutatna; de ha számbaveszszük, hogy 1865-ben még 214,165 gyermek volt kimutatva, kik az ismétlő iskolába tettleg jártak, holott ilyenek az 1869 diki kimutatásban nincsenek kitüntetve, a viszony cáfolhatatlan megállapításába bajos bocsátkozni. Vallásra s nyelvre nézve csak a tényleg iskolába jártakat hasonlítva össze, következő eredményeket találunk volt: 1869-ben római katholikus 573,114, görög kath. 65 617, keleti görög 53,918, ágostai h. v. 87,926 helvét h. v. 146,454, unitárius 6, izraelita 34,003; összesen 961,038. 1865-ben római kath. 549,799, görög kath. 70,285, keleti görög 40,322, ágostai h. ev. 89,945, helvét h. ev. 139,069, unitárius 4, izraelita 28,166. Összesen 917,590. Tehát 1869-ben több római kath. 23,315, kevesebb görög kath. 4668, több keleti görög 13,596, kevesebb ágostai h. ev. 2019, több helvét h. ev. 7385, unitárius 2, izraelita 5837; összesen 43,448. Habár az arány itt is eléggé összevág, 43 ezer főnyi átalános szaporulat mellett a görög kath. 2668 s az ágostaiak 2019 fővel való csökkenését mégis nehéz okszerűen magyarázni. Nyelvre nézve volt: 1869-ben magyar 491,173, német 185,037, román 58,298, tót 158,034, orosz 32,468, szerb 17,780, horvát 18,248; összesen 961,038. 1865-ben magyar: 466,356, német 177,335, román 55,268, tót és orosz 184,356, szerb és horvát 34 232, idegen 43. Tehát 1869 ben több: magyar 34,817, német 7702, román 3030, tót és orosz 6146, szerb és horvát 1796, idegen kevesebb 43. Az arány e számok között is megmaradt tehát, csakhogy itt 1869 javára a szaporodás kivétel nélküli s oly rendszeres, mely a népesség időközi szaporodásának is megfelel. A tanítók száma 1865-ben volt 13,757, ellenben 1869-ben 14,362, s igy szaporulás 605-tel vagy 4.40 °/v-al mutatkozik. A tanítók jövedelme volt 1869 ben 2.999,821.98, 1865-ben 2.651,017.60, s igy 1869-ben több 348,80 . 38. Nagyjából tehát a tanítók fizetésének arányossága nem mutat változást, ha számbaveszszük az 1865-ben nem létezett községi iskolák tanítóit. Bármily hézagosak legyenek egyébiránt akár az 1865-diki, akár pedig az 1869 diki adatok, mit átalában állítani nem lehet, a kettős fölvétel csak ennyire is összevágó adatai a gondolkodó statistikust arról győzhetik meg, hogy nem állunk már távol hazai népoktatásunk megfelelő fokának elérésétől. Már az imént összehasonlítva közlött adatok is elég hű képét nyújtják ebbeli állapotainknak, elég anyagot szolgáltatnak az államférfinak arra, hogy javítólag nyúlhasson e nagyfontosságú ügy bonyodalmas körébe, a kimutatott hiányok az anyaggyűjtés körül pedig remélni engedik az évről évre nagyobb mérvben tapasztalandó haladást. Ezzel bemutattuk a Magyarország és Erdély népiskoláinak állapotát 1869. évről. Rubin Simon: Delegációk. A magyar delegátió tagjai május 23-án d. e. 11 órakor tisztelegtek ő felségénél. A delegáció tagjai a titkos tanácsterembe vezettettek be, hol már jelen voltak a birodalmi kancellár, a birodalmi miniszterek , a miniszterelnök, valamint a főkamarás és a testőr kapitányok. Ő felsége a teremben megjelenvén, a trón mellett álló emelvényre lépett. A főméltóságok szokott helyeiket elfoglalták. Ekkor az elnök elmondd beszédét, mire ő felsége következőleg válaszolt: „Rövid szünetelés után ismét egybehívtam a közösügyi bizottságokat alkotmányos működésük gyakorlatára. Azon szerves átalakulási intézkedések, melyek a monarchia tekintélyének s biztonságának öregbítése végett kezdeményeztettek, természetszerű folytonosságuknál fogva, gondoskodásukat ezúttal is igénybe veendik. Bizton vélem önöknek mindenkor tapasztalt hazafiaságától elvárhatni, hogy egyrészről, a monarchia érdekét, másrészről pedig a pénzügyi helyzetet részrehajlatlan méltányossággal fogják mérlegelni. Fogadják , uraim szíves üdvözletemet.“ A válasz után a miniszterelnök a delegátió egyes tagjait ő felségének bemutatta. A magyar delegátió szervező ülése május 22-dikén. Korelnök: gr. Majláth Antal. Korjegyző: gr. Apponyi Albert. Korelnök a delegátió tagjait üdvözölvén , beadatnak a szavazatjegyek az elnökségre. Elnökké egyhangúlag gr. Majláth Antal választatott meg, ki a benne helyezett bizalmat hosszabb beszédben köszöni meg, fejtegetvén egyszersmind a delegáció feladatát a jelen viszonyokkal szemben. Megválasztottak ezután 44 szótöbbséggel: alelnökké Bittó István; jegyzőkké: Bujanovich Sándor, Széll Kálmán, báró Miske, Imre; háznagygyá gróf Szapáry Antal. Ezután az egyes albizottságok tagjai választottak meg. Az albizottságok következőleg szervezkedtek. Megválasztottak: A pénzügyi albizottságban elnökké Bittó István, jegyzővé Bujanovich Sándor. A külügyiben elnökké gr. Széchen Antal, jegyzővé Szőgyény László ; a pénzügyiben elnökké Zsedényi Ede, jegyzővé Prileszky Tádé ; a tengerészetiben elnökké gróf Zichy József, jegyzővé b. Kemény Gábor. Lónyay Menyhért közös pénzügyminiszter. Bemutatja a közös kormány részéről a következő előterjesztéseket: A közös államháztartásnak előirányzatát az 1872-dik évre s ennek mellékletét; emlékirat a közös külügyminisztérium 1872. évi költségelőirányzatához; mellékletek a közös államháztartás előirányzatához; előterjesztése a közös főszámszék 1872-dik évi előirányzatára vonatkozó fölvilágositásoknak; válasz azon határozathozatalra s kivonatokra, melyeket a két delegátió az 1871 -diki költségvetés tárgyalásakor a pénzügyminisztérium irányában nyilvánított. Az osztrák delagátió szervező ülése május 22-difcén. Korelnök: K. Pascotini. Körjegyzők: gr. Falkenhayn és Rusz. Beadatnak a szavazatok az elnökségre, melyek közül Schmerling 33-at, Jablonovszky herceg 15-öt , b. Pillersdorf és gr. Wrbna egy-egy szavazatot kapott. Schmerling lovag elfoglalja az elnöki széket , rövid megnyitó beszédet tart. Ezután az alelnök és a jegyzők választattak meg. Külföld, Szeged, május 25 Párisban kemény küzdelem dühöng. A kormánycsapatok versaillesi sürgönyök szerint teljesen benyomultak Párisba. Minden ponton torlaszharc folyik. Versaillesban azt remélik, hogy négy nap múlva vége lesz a fölkelésnek. A hadsereg már az új operatéren, tehát a nagy boulevardokon áll. Cissey tábornok főhadiszállása a katonai tanoda épületében van. A rokkantak palotája közelében nagy felrobbanás történt, tűzvészszel egybekötve. A csapatok mindinkább nyomulnak Páris belsejébe. Eddigelé 10,000 foglyot ejtettek a kormánycsapatok. Páriából a be- és kimenetel tilos mindaddig, míg a fölkelés főnökei el nem fogatnak. Dombrovszky tábornokról azon hír terjed, hogy árulást követett el. Nem valószínű, de mindenesetre sajátságos, hogy az utóbbi napokban oly kevés hallatszott e tábornok fegyvertényeiről. A nemzetőrök kifosztották Wasburne amerikai követ lakását Párisban. Bismarck herceg a hír vétele után távirati utón azon utasítást küld a porosz főhadiszállásba, hogy a németek azonnal elégtételt követeljenek az amerikai követen ejtett sértésért a communetől. Vonakodás esetén , a németek azonnal megkezdendik Páris bombáztatását. A francia nemzetgyűlés 22-diki ülésében Thiers tudata a kormánycsapatok által kivívott sikert, mely nagy áldozatok nélkül éretett el. Kijelenté , hogy a kormány szigorral fog eljárni a vétkesek irányában. Thiers ezeket mondá: „Az igazság, a rend és a civilizátió, hála vitéz hadseregünknek, diadalmaskodott. A tábornokok, tisztek és közlegények egyenlően megtették kötelességüket, üdvözlöm a hadsereget, mely nemeslelkűen ontotta vérét, hogy hivatásának megfelelhessen.” Ezután az ütegek működéséről tett jelentést. Elmondá, hogy nem remélte , miszerint két-három nap előtt, és pedig roppant vérontás és erőfeszítés nélkül Párisba juthassanak katonái, e kegyetlen kényszerűség azonban szerencsére elmaradt. Doué tábornok hadtestével a diadalívig előnyomult s ugyanakkor Ladmirault tbnok a balparton haladván, a Grande Armée-avenuet szállotta meg, mig Vinoy tbnok Cissey tbnokkal egyesülve Mont-Parnasse és a rokkantak palotája közt terjesztették ki jobb és balszárnyaikat. Clinchamps tbnok ismét a St.-Honoré külvároson átvonulván, az új operaházig hatolt. Ez volt a helyzet ma délután 2 órakor. „Hajlandók vagyunk hinni — folytató Thiers — hogy Páris valódi fejedelmének, mely nem más, mint Franciaország, ismét vissza fog adatni. A törvény szigorúan fog a felkelők ellen alkalmaztatni, e törvénynyel kezünkben, lépünk föl a gonoszok ellen, kik sem magánvagyont, sem emlékszobrokat nem kíméltek.“ Ugyanezen ülésen Jules Simon törvényjavaslatot nyújt be , hogy a Vendôme-oszlop újra fölállíttassék, és rajta Napóleon-szobra helyett Franciaország szobra helyeztessék el. A nemzetgyűlés egyhangúlag köszönetet határozott szavazni Thiers-nek s a hadseregnek. Bűnügyi tárgyalások VIII. Klopán József vallomása. A Sthönfeld-féle rablógyilkossági bűntény főtetteséről, Klopán Józsefről, régebben irtuk volt, hogy 30—40 bűntényt vallott be önként maga ellen azonkívül, melyért most a várban vallatás alá fogják. E nem közönséges gonosztevő, mint már közöltük , a fennebbi borzasztó bűntény miatt kötél általi halálra ítéltetett jellemének ismertetésére semmi sem alkalmasabb, mint azon bűnlajstromának elszámlálása, mely saját vallomásainak nyomán 14 évre terjed. E bűnlajstrom — a Schönfeld-féle rablógyilkosságon kívül — következő : 1. 1855-ik évben Kovács szegedi gyógyszerésztől, kinél laboráns volt, egy órát lopott. 2. Ugyancsak ezen évben Khon Ábrahámné szegedi lakostól, hol mint inas szolgált, több apró tárgyakat, u. m. fehérneműt, stb. lopott. 3. 1860-dik évben a bajai plébániából hamis kulcs segélyével több ezüst kanalat, egy prémes kalpagot, fekete attilát , ingeket, egy ezüst órát és pénzt lopott. 4. 1860-dik évben a zombori plébániából kulcscsal 140 frtot. 5. 1861. évben Baján a templomból a szent szűz oltára előtt égő és zsinóron függő ezüst lámpát ellopta. 6. 1861-ben a budai kapisztránusoktól 5 frtot. 7. 1861-ben az esztergomi máriánusoktól egy arany órát. 8. 1861-ben a pozsonyi máriánsoktól 30 frtot. 9. 1861-ben a nagy-kanizsai piaristáktól 120 frtot. 10. 1862-ben a gödöllői plébánostól 7 ezüst kanalat és 35 frtot. 11. 1862-ben a váci piaristáktól egy arany órát. 12. 1862-ben a nagyváradi irgalmasoktól 130 frtot. 13. 1862-ben a kecskeméti piaristáktól 4 db aranyat és 20 frtot. 14. 1862-ben a pápai bencésektől 50—60 forintot. 15. 1862-ben az egri cistercitáktól egy arany szelencét és 1300 frtot. 16. 1863-ban a komáromi bencésektől 10 tallért, 6 db aranyat és 6 frtot. 17. 1863-ban a székesfehérvári zirciektől két arany órát. 18. 1862/63-ban a nyitrai máriánusoktól 24 db ezüst kanalat, 3 ezüst tallért és 40 forintot. 19. 1863-ban a debreceni piáristáktól egy ezüst szelencét és 2—3 frtot. 20. 1863-ban a Csáktornyai ladislausoktól két ezüst órát és 5 frtot. 21. 1863-ban a kecskeméti piáristáktól egy arany órát. 22. 1863-ban az esztergomi máriánusoktól egy ezüst órát és 10 frtot. 23. 1863-ban a veszprémi piaristáktól 62 db aranyt, 200 frtot, egy ezüst szelencét és 3 db ezüst kanalat. 24. 1863-ban a székesfehérvári máriánusoktól két ezüst órát. 25. 1863-ban a székesfehérvári zirciektől egy arany órát és 120 frtot. 26. 1864-ben a keszthelyi premontreiektől egy ezüst órát. 27. 1864-ben a szécsényi salvatorániusoktól egy ezüst órát. 28. 1864-ben a dunaföldvári kapisztránusoktól 35 frtot. 29. 1864-ben a pozsonyi máriánusoktól egy arany órát és 5 db ezüst kanalat. 30. 1864-ben a pozsonyi bencésektől 120 frtot és 18 db ezüst kanalat. 31. 1864-ben a nagykanizsai ladislausoktól 60 frtot. 32. 1864 ben a szegedi piaristáktól egy arany koronás érdemkeresztes dupla török aranyat, egy régi aranyat, egy zenélő csontszelencét és 10 frtot. 33. 1864-ben Vukováron a kapisztránusok zárdájából , két szoba feltörésével , két koronás tallért, hat aranyat és 8 frtot. 34. 1865-ben a pécsi irgalmasoktól egy arany órát lánccal és 50 frtot. 35. 1865-ben a nagy-károlyi piaristáktól 100 frtot. 36. 1865-ben a radnai kapisztránusoktól 12 frtot. 37. 1866-ban a bajai kapisztránusoktól egy arany órát arany kulcscsal és 6 frtot. 38. 1866-ban a komáromi bencésektől egy arany medailont és 30 frtot. 39. 1866-ban a kassai papnöveldéből két db ezüst fitost. 40. 1866-ban a selmeci piaristáktól 130 forintot. 41. 1866-ban a dunaföldvári kapisztránusoktól egy ezüst órát, egy tallért és háromnégy frtot. 42. 1866-ban a budai kapisztránusoktól két ezüst órát és 4 frtot. Az ember csak azt bámulja, miként tudta ezt a sok zsiványságot ennyi ideig eszében megtartani. Mindezen lopásokat déli órákban akkor követte el Klopán, midőn ebédidő volt, mert jól tudta, hogy a barátok minden szertartás között legjobban szeretik azt, amit a refektóriumban mivelnek, s ha egyszer leültek enni, onnan nem igen szeretnek megmozdulni , tehát bemenvén a zárdákba, vagy hamis kulcscsal nyitott ki valamely ajtót, vagy pedig a kályhába búvó , a beütött fiókokon keresztül ment a szobába, s ötven lopása között csakis nyolcon vesztett rajta, amiért összesen 6 és fél évv börtönt és 380 botot kapott büntetésül. Érdekesen adja elő azon indokát, mely őt a zárdalopásokra ingerelte, ennek alapját a boszu kifolyásának , később pedig élelmikeresetnek állítja lenni. Ugyanis ő zárdában ismerkedett meg Mészáros Katalinnal , mikor még csak alig 20 éves fiatalember volt , s állítása szerint, ő volt a nő részéről elcsábított. Mivel pedig Mészáros Katalin előtte már egy tisztelendő páterrel volt összeköttetésben, ezen páter féltékeny szemekkel kisérte Kati minden lépését, s alaposan gyanakodva Klopánra, észrevette egy este , hogy a fiatal fráter ajtaja belülről be van zárva , mit midőn kinyitni akart, az nem engedett, miért a páter dühbe jött és fejszéért kiabált, — azzal az ajtót szándékozván bevágni, mire Klopán — nem akarva a végsőt is bevárni — jószántából kinyitotta az ajtót, s a dühöngő pátert beeresztette cellájába, ki ott egy szögletben fölfedezte a hűtlen Katalint. —Mit tettek velem! — kiállja Klopán elkeseredve, — dacára annak , hogy én becsületesen fölruházva jöttem a kolostorba, mégis egész fehér ruháig vetkőztetve, mezítláb, hajadonfővel kergettek ki engem a zárdából éjjel, január 4-én. De ezzel nem szűntek meg engem tovább is üldözni, mivel én Szabadkán maradtam szolgálatban, nem nyugodtak addig, mig be nem soroztattak katonának, stb. Elkeseredésének kifejezést is adott Klepán 1864-ben, mert Szabadkán a kolostorba bemenvén , egy kályhalyukba jóelőre elbújt, s a kályhán egy kis kézi fúróval lyukat fúrva belefekedett a szobába, hol akkor még senki sem volt. Rövid idő alatt egy páter jött be, később egy fiatal leány , ki valószínűleg lelki vigasztalásért folyamodott ; nemsokára azonban ez eltávozott, a páter pedig zongorájához ülve, azon játszott mindaddig, míg az ebédre bivó csengetyű meg nem szólalt, ekkor azonban becsukva szobáját, a refektóriumba távozott. Ez volt a szokott alkalmas idő a terv kivitelére. Klepán tehát két kályhafiókot betaszítva, a szobába lépett, és egynéhány száz frtot és egy erszényben 62 db aranyat talált, melyet magához véve , a zárdából kiosont s egyenesen Pestre utazott, hol a pénzt elköltve, nehány hét múlva visszajött Szá-ra, hol azonban a polgármester eleibe vitetett s kikutattatván , a zöld selyem erszény , mely két aranygyűrűvel volt kétfelé osztva, nála megtaláltatott; az aranyak helyett azonban csak 11 krajcár kongott benne, mit a megidézett páternek azzal adott által, hogy „ad majoréus dei glóriám“, — töltse meg ismét aranyokkal. Ekkor tett neki a páter szemrehányásokat , „miért tette ezt — úgymond — József,“s József is szavakba öntötte elkeseredését. „Miért tettem?—emlékezzék arra, hogy midőn én fráter voltam tisztelendőségieknél, én jártam mindenfelé télben, sárban, vízben; azért, hogy önök számára összekéregessek mindent, amire volt vagy nem volt szükségük, mely általam összehordott tárgyakkal önök vígan lakmároztak, s mi volt jutalmam? az, hogy midőn oly hibába estem, melyet mások példája után követtem csak el, nem szálltak magukba s nem indultak meg fiatalságomon, hanem téli időben mezítláb kergettek el a zárdából," stb.