Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-09-12 / 109. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 109-ik szám. Szerda, szeptember 12-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hihozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Égési évre 0 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP. Szerkesztőségi iroda: hol alap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes számára, Szer. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetebb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és kőszerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, szeptember 11. Mialatt Bulgária véráztatta tévéin az orosz és török seregek iszonyú küzdelme folyik, amelynek eredményétől függ az idei hadjárat s tán magának a keleti kérdésnek sorsa, s mi lélegzetvisszafojtva lessük, hogy a hadiszerencse kockája Plevna körül melyik fél javára esik: azalatt felső Magyarország fővárosában, a „kincses“ Kassán, nagyszerű, mozgalmas jelenetek folynak le. A koronás király, a „legelső magyar ember“, a legfőbb hadúr időzik ott magyar miniszterei kíséretében, hogy szemlélője legyen a nagy hadgyakorlatoknak, melyek ott tartatnak. Alább közöljük rövid vázlatban a nagyszerű, fényes és lelkesült fogadtatást, melyben ő fölsége részesült. Nem először időz hosszasabban a magyar király hit Magyarországának népei közt, s nem először látja föllobogni fölkent személye iránt a lelkesesedés lángját, nem először látja impozáns alakban kifejezve a magyar népnek öröklött hódolatát, rajongó szeretetét a szent korona iránt. De ez a mostani fogadtatás a jelen válságos időkben a szokottnál is nagyobb jelentőséggel bír. A fogadtatásban most is, mint máskor, a nemzet erős bizalma nyer kifejezést az alkotmányos fejedelem iránt, de ez a bizalom ma — a keleti háború esélyeivel szemben s a bécsi politika eddigi jelenségei után — kétszeres erkölcsi értékkel bír. Mert tagadhatatlan tény, hogy a monarchia eddigi keleti politikájával a magyar nemzet nincs megelégedve. Révedező szemei nem hatolhatnak ugyan be a diplomáciai kuliszszák rejtekeibe s nincs módjában e politika fölött biztos alapon nyugvó ítéletet hozni, de e politikának eddig tapasztalt jelenségeit nem találja összhangzóknak a saját fölfogásával, meggyőződésével és hatalmas áradattá nőtt érzelmeivel, amiknek már annyiszor és oly félreérthetlenül adott kifejezést, és ezért aggódik, nyugtalankodik s az izgatottság és bizalmatlanság bizonyos fokával tekint Bécs felé. De azért koronás királyát meg nem halt lelkesedéssel, őszinte hódolattal fogadja ma is, jeléül annak, hogy e bizalmatlanság a királyra ki nem terjed. A nemzet ma is rendületlenül bízik királyában s magasan fölülemeli őt a kormánypolitika nyüglődésein. Helyesen és joggal. Ferenc József királyunk, mióta szent István dicső koronáját viseli, tíz év alatt annyi próbáját adta alkotmányos érzülete szilárdságának, annyira nem tért le soha a törvény által eléje is szabott alkotmányos ösvényről, hogy irányában a bizalmatlanságnak még árnyéka sem érintheti a nemzet szívét, amely sértetlenül őrzi abban a bizalom Veszta-tüzét a fölség személye iránt. És ez a bizalom szilárd meggyőződéssé érlelő lelkünkben azon hitet, hogy — bármily erős és ellentétes hatalmak nyomását érezze is kívülről és belülről külügyi kormányunk — a döntő percben a korona nem fogja szentesítését adni oly lépésre, mely Magyarország közvéleményével s annak törvényes utón kifejezett akaratával ellenkezik. A magyar király nem fog elválni a magyar nemzettől oly pillanatban, midőn a haza és a monarchia sorsát eldöntő „legyen“ kimondásáról lesz szó. Ez az, ami megnyugtat bennünket. A királynak lehetetlen nem tudnia, mit bir a magyar nemzet lelkes ragaszkodásában a dynasztia s mit veszítene a lelkesedés meghűlésében. A király tudja, mily erő rejlik abban ; ez az erő az, amely Mária Terézia trónját megmentette, és tudja, mit jelent az, ha ez az erő hiányzik: Solferinot és Königgrätzet. A királynak, midőn ez az erő magas személye körül hatalmas lángoszlopokban tör ki, éreznie kell, hogy ez a lelkesedés villanyfolyamként árad szét a magyar hadsereg idegeibe, amely hadsereg a harcok újabb csodáit fogja bemutatni a világnak, ha a haza, a nemzet érdekei mellett szólítja fegyverbe. Ilyen hitben és reményben élünk, s ily hitben és reményben hangzik föl e nemzet üdvriadása Kassán : Éljen a király! Hazai ügyek. — A király Kassán. Király 8 fölsége f. hó 8-án reggel 6 órakor érkezett Kassára, hogy megszemlélje az ottani hadgyakorlatokat. Fogadtatása nagyszerű volt, méltó a sz.István birodalma koronás fejéhez s a magyar nemzethez , mely a korona birtokosa, a „legelső magyar ember“ iránti hódoló tiszteletét s rajongó szeretetét őseitől örökölte. A távirati tudósítások alig tudnak szavakat találni a fényes fogadtatás nagyszerű mozzanatainak vázolására. Az egész Kassa városa egy eleven méhkas volt; talpon volt minden ember, aki mozoghatott, különösen az indóház körül s a széles fő utcán roppant néptömeg hullámzott, melynek jó részét a napok óta beözönlött vidékiek képezték. A városháza, megyeháza, a püspöki palota, a többi középületek s számos magánépület föl voltak lobogózva és diszitve virágokkal, zölddel és csinos föliratokkal. Midőn az udvari vonat megérkezett, megkondultak a város összes harangjai, közbe a táborból az ágyuk dörögtek. Az indóházban, mely föl volt koszorúzva és lobogózva, fényes közönség gyűlt össze, aminőt Kassa városa egyhamar nem látott. Ott volt Albrecht főherceg tábornagy, Szende B. honvédelmi miniszter , S a Kassa egri érsek, Schuszter Konstantin kassai, Császka György szepesi, Pásztélyi Kovács János munkácsi és Tóth Mihály eperjesi püspökök ;* ott voltak a Kassa körül táborozó katonaság főtisztjei, Kassa városának polgári hatóságai, továbbá Abaúj-, Torna-, Szepes-, Sáros-, Borsod- és Zemplénmegyék, a kassai tvszék, p.-v. igazgatóság, ügyvédi , közjegyzői, kereskedelmi kamarák, a tanári testület küldöttségei, stb. Király ő felségét, midőn Tisza K. miniszterelnök kíséretében a vonatról kiszállt, az indóházban egybegyült közönség, az utcákon hemzsegő óriási néptömeg határtalan, szűnni nem akaró lelkesedéssel üdvözölte, melynek a főispán rövid, ékes üdvözlő beszédben adott méltó kifejezést, melyre a király néhány szóval kogy teljesen válaszolt. Délután lóverseny volt. Este nagyszerű kivilágítás és díszelőadás a színházban; ez zsúfolásig volt tele a legfényesebb közönséggel, mely lelkes ovációkkal üdvözölte az uralkodót. Lisztnek „Erzsébet“ c. oratóriumát adták elő. — A színházból kijövet a király végig kocsizott az utcákon. Ezek nagyszerű látványt nyújtottak; mindenütt fényesen ki volt világitva ; minden ablakban több láng égett; számos helyen szebbnél szebb transparentek,voltak láthatók, többnyire a hódolatot és szeretetet kifejező föliratokkal. Az utcákon az ünneplő nép roppant tömegekben hullámzott s ahol a király megjelent, mindenütt egetrázó éljenekkel fogadta és kisérte. A második nap, mely szintén szerfölött mozgalmas volt, a különféle intézetek s a lóverseny látogatásával és küldöttségek fogadásával telt el. A harmadik napon kezdődtek a hadgyakorlatok. Reggel 7 és fél órakor a király lelkes éljenzés közt nagy kísérettel indult a hadgyakorlatokra, melyek Csécs, Enyicke és Nagyida közt tartotnak. Részt vesznek azokban az eszti, toskánai, Ludvig, Váza, Schmerling, Vilmos német császár gyalogezredek, a 6. huszárezred , a 4. dzsidásezred, a 32. vadászzászlóalj, a honvédség és 4 ütegágyu. Rudolf és Lipót főhercegeket ezen a napon várták._______ — A képviselőház az elnapolás utáni első ülését szombaton, t. hó 15-én, délelőtt 11 órakor fogja tartani. — A horvát zászló-ügy. Fiuméból írják a „B. C.“-nek, hogy a hírhedt zászló-ügy abból áll , hogy néhány fiumei horvát erőnek erejével azt akarta demonstrálni, hogy Fiume Horvátországhoz tartozik, s azért tűzte ki a horvát zászlókat. A fiumei nép, ezt tudva, csoportosulni kezdett az illető házak előtt s követelte a zászlók bevételét. Ez néhány perccel Rudolf koronaherceg megérkezése előtt történt, s ha a rendőrség nem akarta azt megengedni, hogy a főherceget Fiuméban utcai zenebona fogadja, intézkednie kellett a zászlók levétele tárgyában. Ebből áll az egész ügy, melyet Zágrábban fölfujtak. Különben Zágrábban, — jegyzi meg hevesen a „P. N.“ — hol a horvát tartománygyülés házán, az ülések alatt, sohasem tűzik föl a magyar nemzeti zászlót, hanem csak a horvát lobogót, éppen nem jogosultak arra, hogy zászlókérdésben panaszkodjanak. — Andrássy gr. Tisza-Dobra utazott családja körébe , hol néhány napot tölt. 12-én már visszamegy Bécsbe , honnét aztán Salzburgba utazik. — Itt fog megesni találkozása Bismarck herceggel, amiről már oly régóta szárnyal a hir. — Mollináry helyébe 8 felsége csakugyan az emlegetett Filippovics b. táborszernagyot nevezte ki. Hogy nyertünk-e a cserével, majd ezután válik el. — Intriguál a német! A török győzelmek hatásáról Magyarországra ezt írja a „Norddeutsche All. Ztg“, a Bismarck lapja : „A harctérről jött s a törökökre kedvező hírek valóságos lelkesedést idéztek elő, melyek a szélső baloldalt annyira elragadták , hogy már Magyarország teljes függetlenségéről és Lengyelország helyreállításáról álmodoznak. Még a mérsékelt baloldal, Simonyi Lajos b., volt miniszterrel az élén, is azt tartja, hogy Ausztria segítségére most már nincs szükség a szlávok fékentartása végett, s ezért a közgazdasági kiegyezés ellen szavazni is kedve van e pártnak , annyival is inkább, mert a politikai kiegyezésnek s a dualizmusnak sincs többé semmi értéke Magyarországra nézve; teljesen pótolhatja ezt a Törökországgal kötendő véd- és dacszövetség.“ Látnivaló, hova céloz ezen inszinuációval a német sógor. Kilátszik a lóláb nagyon. Konkolyt hint köztünk és Ausztria közt . Magyarországot gyanúsítja, beárulja Ausztriának s az uralkodónak. Szép mesterség lesz ez. — Hanem reméljük, hogy ilyen durva hálóval nem fog halat a sógor, legfölebb — stokfist. — Hogy mikép lesz jövőre, ha az isten éltet bennünket, azt nem tudjuk , hanem bsz az lehet úgyis, ahogy a sógor mondja; de hogy most nem veszünk össze szövetséges társunkkal a Bismarck szép szemeiért, az is igaz. — Ettől koppan a szeme. — Az eszéki népgyűlés. Ez is megvolt, még pedig ugyan cifra volt , amint a P. N.-t tudósítják. Mintegy 800 ember vett részt benne; a szónokok a törökök és a magyarok ellen pattogtak, mint akik a törököknek pártják fogják. A szónokok voltak : Gjurge vies, Kaltnecker (az eszéki németek nevében) s egy magyar nevű úr, dr. Szalay. Ez az utóbbi jó ember is a magyarokról mindig csak így szólott: a mi szövetségeseink.“ Az elfogadott határozati javaslatot is ez a pszeudó magyar terjeszté elő, s e hat javaslat azt mondja, hogy a török birodalom meghűlése nem ellenkezik a monarchia érdekeivel, s kívánja, hogy Horvátország integritása a katonai határőrvidék, Dalmátia bekeblezése, valamint Bosznia s Hercegovina annexiója által helyreállittassék.“ — E hat javaslatot küldöttség nyújtja át a bánnak. Bravó egerecske! Szeged város rendsz. közgyűlése szeptember 9. és 10-én. Ismét a vízvédelem ügye, és újra a percsórai rém ! Már idegessé tesz bennünket a nyomorúságos állapot, mely rövid szünet után, időközönként föl-fölmeríti közéletünk tartalmas boa constriktorát, a percsórai kérdést. Ez a város életerőin rágódó szörny mindig a régi. Hiában könyörgünk évek óta a közlekedésügyi kormánynál, hogy szabadítson meg bennünket az iszonyú tehertől, mely a jog és igazság legszörnyűbb arculcsapásával nehezedik vállainkra; hogy adjon orvoslást méltatlan és elkeserítő sérelmeink ellen ; és alázatos könyörgéseinkre meg-megérkezik a válasz a kormánybiztos úrtól, amelynek örökös refrainje : „fizess!“ A végzetes ügygyel átléphetlen bűvkörben járunk boszorkánytáncot; miniszter, kormánybiztos, a társulat érdekeltjei, mind elismerik, hogy terheink aránytalanok, hogy sokkal többet követelnek tőlünk, mint amennyire a törvény és a tényleges viszonyok köteleznek, és mégis szorítanak a tartozatlan szolgálatok és terhek viselésére, mégis roppant összegekért zaklatnak azon kellemes biztatással, hogy nemfizetés esetén végrehajtót küldenek nyakunkra. Beismert sérelmek és orvoslás helyett exekució a sérelmek tetézésére : ez aztán szépséges állapot! Nem csoda, ha a gyűlöletes tárgy fölmerülésével szemben mindegyre fokozódik nálunk az elkeseredés. A július 1-én tartott köztörvényhatósági ülés kellemes meglepetésben részesült. Ekkor közöltetett a közgyűléssel Marsovszky Gy. kormánybiztos ur leirata, melynek kapcsában a porcsórai társulat 1877-ik évi kirovása áttétetett. A nagy összegből Szeged derekasan kikapta a porcióját, ami is tészen 164,874 kerek forintot. Minthogy nincs törvényhatóság szép Magyarországban, amely évi budgetjén túl ily mesés öszszeget egy év alatt a saját anyagi romlása és közigazgatásának fölfüggesztése nélkül oly nagy könnyedén megfizethessen, mint amily könnyedén kirovatott a dukancia: a közgyűlés nem tehetett egyebet, minthogy a követelés abszurditása tekintetében fölterjesztést intézett a törvényhatósági financiális állapotok kurátorához, a belügyminiszterhez ; amennyiben azonban a kormánybiztosi átirat a közigazgatási végrehajtás eshetőségeit is emlegette , utasítva lett a tanács, hogy ha a fölterjesztések dacára rajtunk ütne a végrehajtó , gondoskodjék előre fedezetről, hogy készületlenül ne találjon bennünket a veszedelmes érvágás. És ugyanakkor a város szép énekszóban ismét elmondá keserves panaszait a jogtalanságok, a tűrhetetlen állapotok fölött, s a közlekedésügyi kormány atyai gondoskodásától orvoslást kért a roppant összegű tartozatlan követelés ellenében. Jön azután feszült várakozás. Sérelmi fölterjesztésünk ügye csendesen nyugszik odafönt, nem hallunk felőle semmit. A tanács nyert utasítása folytán fenékig turkált a város ürességtől kongó ládáiban, ahol egyformán ritka a sürü garas és ritka forint; fedezet helyett természetesen csak fizetetlen kontókat talál. Majd a számvevői hivatal leleményességéhez folyamodik ; ahol azonban nincs, ott logarithmusok segélyével sem lehet találni semmit. A számvevőség megfujja a régi nótát, amelylyel szent Dávid immár valamennyi városi fekvőség tehermentességét elhegedülte: „kössünk egy nagyobbszerű kölcsönt hosszabb idejű törlesztési tervezettel.“ Régi dal, mely már nagyon szomorú, s maholnap igen komikus lesz, ha tekintetbe veszszük, hogy biztosíték hiányában aligha számíthatunk „nagyobbszerű“ hitelre. Fájdalom, de igaz, hogy az utolsó 300,000 frtos kölcsönnel kimerítettünk minden hitelt, amit kimeríthettünk. A tanács a számvevői nótára kényszerűségből akkompagniroz. De a kiáltó sérelmek orvoslása céljából újabb fölterjesztést javasol a közlekedésügyi miniszterhez, azon jó reményben, hogy végre valahára, sok könyörgésre, csak lendítenek valamit az erőemésztő küzdelemben kimerülés közepett vergődő Szeged jogtalan terheinek könnyítésére , hiszen a magyar kormánynak nem lehet célja, a tőzsgyökeres magyar várost, a nemzetiség védbástyáját, 75.000 lakójával lassú, de biztosan élő sorvadásra kárhoztatni. A kormánybiztos úr átirata is megjött. Lényege mindig ugyanaz : „fizess !“ Jó vigasztalásul azonban közöltetik velünk, hogy a kormánybiztos úr, az érdekeltség nyomasztó financiái iránti tekintetből, tetemesen lejebb szállitá az idei kirovást, s abból a városra most már 102,641 90 ha kiesik. (164,874 frt helyett.) De ezt mélhatlanul meg kell fizetni még ez évben és pedig olyformán, hogy felét szeptember 10-én (mármint tegnapelőtt), a másik 51,320 frt 951/* krért elvárakoznak november 1-ig. Mondanunk sem kell, hogy a fölhívás nyomóssága végett ösztökélés gyanánt most sem hiányzik a végrehajtónak a távol ködében perspektíván keresztül mutogatott komoly alakja. Helyesen jegyezte meg a főjegyző, hogy a „helyzet nem változott.“ Ezen újabb incidensekkel a régi stádiumában áll a dolog, ott, ahol július 1-én állott. Sérelmeink nem orvosoltattak, pénzünk nincs, s ránk nézve „tout égal“, ha 102 vagy 164 ezer irtót kérnek, egyiket sem tudjuk lefizetni. Ily körülmények közt tehát nincs egyéb hátra, mint kezdjük elején a dolgot : a terhek arányosítása, a tartozatlan szolgálatok beszámítása, szóval, a kiáltó igazságtalanság megszüntetése céljából egy siralmas hangú