Színházi Élet, 1918. május 19–26. (7. évfolyam, 21. szám)

1918-05-19 / 21. szám

SZÍNHÁZI ÉLET # 43. oldal ez a szerep, de vele együtt a többiek is, különösen Bársony István és Szemere Gyula játszanak elsőrangú szerepeket kitűnően. Vidámságával vetekedik az eddig eml­tettekkel Szentmiklóssy József tréfája is, a Házibarátnő, amely okosan figurázza a házibarát pandantjára életbe léptetett házibarátnőt. Békeffy László a férfi fősze*­rep­pen igazán mulatságos és megbecsül* hetetlen szinészi munkát nyújt és vele egyenrangú Rajna Alice kedvesen karri* kirozza a feleségét. A sok*Sok kabarészám között, vidám tréfák és kedves ötletek közé beékelve egy kis érzelmes darab hatja meg estén* ként a sziveket. A címe Randevú és az egész nagyon dicsérendő verselési kész* séggel van­­ megirva. Szerzője a sokoldalú Békeffy Lás­zló. A témája megkapó és kedves. Egy öregedő, negyvenhez közel* járó asszony randevúra vár egy fiatal diákot. A diák szép és fiatal, kedves és szerelmes, de gyerek. A szerelmi csata elkábítja, álomba merül és amikor az asszony megsimogatja húsfürtű fejét, ál­­mában ezt sóhajtja: „Mama ..." A ked*­­ves kis játék két nagyszerű színész kon* geniális munkája révén igazán nagyon élvezetes formában jelentkezik. Az as­*­szony szerepében a sokáig hallgató Jákó Amália tett újra bizonyosságot szépsé* géről és talentumáról. Utoljára a budai­­ színházban láttuk és azóta, noha nem lé* pett fel, csak megizmosodott és teljessé lett művészete. A fiú szerepében a fiatal gárda egyik legtalentumosabb tagja, Kertész Dezső excellált. A Vígszínház fiatal művésze mindinkább belelopja ma­­gát a közönség szívébe. Ez az alakítása is egy kedves, színes emlék a sok többi között. Akarattal és tudatosan hagytuk utol­­jára Emőd Tamás romantikus daljáté­­kát, Vihar a Bakonyban címűt. Ez a dal* játék Makai Emil legkedvesebb dolgaira emlékeztet. A romantikus történetet szebbnél*szebb dalok tarkítják. Ezeknek a szerzője a talentumos Marthon Géza, akit a színház zenei vezetőjévé szerződ­ tetett a direkció. A daljáték Anonymus, Béla király név*­telen jegyzője történetét dolgozza fel kedvesen és igazi művészettel. A darab maga is esemény, de az előadása teszi igazán azzá. Ps­­lay Erzsi, a Nemzeti Színház nagy*­szerű művésznő játssza a női főszere*­pet — ez minden jelzőnél többet beszél — és ha még hozzátesszük azt is, hogy énekelni fog — azt hisszük, nem kell többet mondani. Hegedűs Gyula, a Vigszinház kitűnő művésze, mint állandó tag ebben a da­­rabban mutatkozik be a Fasor-kabaré publikumának és íme itt,­­ezen a kis szinpadon is olyan kiváló, mint a régi otthonában, a Vígszínházban. Rajtuk kívül még Vendrey Ferenc jutott hálás feladathoz. Nagyjában ezeket kell papírra vetni a Fasor-kabaré első műsoráról, amely iga­­zán elsőrangú. A darabok között az űrt magánszámok töltik ki, amelyeket Kökény Ilona, Ürö­mössy Anikó, Kovács Juci, Szemere, Bársony és Békeffy László énekelnek többnyire Marthon Géza és Buday Dé* nes zenéire. Csak gratulálni lehet Upor Józsefnek a Fasor-kabaréhoz és a közönség szere* tetébe kell ajánlani a művészet és vi*­dámságnak ezt az uj csarnokát. A NYUGAT FOLYÓIRAT ELSŐ SZERZŐI ESTÉJE 1918. május 23-án este fél 8-kor Lesz a Zeneakadémia nagyter* mében. Ignotus és Móric Zsigmond: Mű* sor. Schöpflin Aladár: Ignotusról. Igno* tus felolvasása. S. Gervay Erzsi: Ignotus: Bölcsődal, zenéje Siklós Alberttől. Igno* tus: Azt akarom, zenéje ifj. Lányi Ernő* től. Ignotus: Fátyol, zenéje Lányi Ernő* től. Ignotus: Ha te ugy szeretnél, zenéje Radnai Miklóstól. Ódry Árpád: Ignotus munkáiból. Fenyő Miksa: Móricz Zsig­­mondról. Móricz Zsigmond felolvasása. Sciplai Artúr: Móricz Zsigmond: Magya­­rosan. Farkas Sándor: Móricz Zsigmond: Fáj a szivem .. . zenéje Kodály Zoltán*­ tól. Zenekari kisérettel, melyben» a cim« balomszólamot Kun László játssza. A Nyugat régi és újonnan belépő előfizetői két jegyet féláron kapnak. JegyekN vált* hatók a Nyugat kiadóhivatalában, VI., Vilmos császár*ut 51. III., Rózsavölgyinél és a Harmóniában. Mennyire viditott bennünket játszi as elméd. Jóságos szived mennyi derűnek oka! Néked s hiredne­k mindanyian egyre örültünk. Életed ellobbant s végtelen elszomori­sz. (Csiky Gergely halálára irta Ponori Thewrewk Emil. 1891. nov. 19.)

Next