Szövetkezeti Élet, 1985 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

V­A ^ A HEVES 0 v К­ff $ MEGYEI­ SZÖVETKEZETEK db­LAPJA P\ж ű ö Йúй Számvetés és előretekintés Küldöttközgyűlés a TESZÖV-nél A Heves megyei Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége január 17-én küldöttközgyűlést tar­tott Egerben. A résztvevőket — közöt­tük dr. Pongrácz Aladárt, a MОH főosztályvezetőjét és Bágyi Imrét, a megyei ta­nács elnökhelyettesét — Tóth Mihály, a TESZÖV elnöke köszöntötte. Megnyitója után pedig Sramkó László, a szö­vetség titkára szóban is ki­egészítette írásos előterjesz­tését a tagszövetkezetek és társulások tavalyi gazdálko­dásának várható eredmé­nyeiről, valamint az idei fel­adatokról. _____ Mint — egyebek mellett — kitűnt ezekből: kilátásaink szerint a tavalyi tervet alap­vetően sikerült teljesíteni. Kis mértékben változott a vetésszerkezet, a kalászosok és a napraforgó területe nőtt s tovább csökkent a kukori­ca illetve a cukorrépa ter­melése. A szántóföldek ma már 60 százalékát elfoglaló gabonafélékből kiemelkedik a búze, amely először érte el az országos termésátlagot. É^ei hozama pedig a ko­rábbi esztendeit 65, a prog­ram szerintit 50 ezer tonná­val haladta meg. A kukorica ugyanekkor 35 százalékkal fizetett kevesebbet az elkép­zelnél —­ kereken ?0 ezer tonna körüli a kiesés —, napraforgóból 6600 tonnával lett kevesebb. Míg a cukor­répánál a szántóföldi növé­nyek közül a legnagyobb a lemaradás. A takarmányféléknél a siló­­kukorica minősége a koráb­biaktól gyengébb, a lucernáé — igaz, betakarított men­­­nyisége kevesebb a vártnál — jobb. A zöldségfélék termőterü­lete az 1980-asnak csaknem felére zsugorodott már ta­valy, s a közismert aszály további gondokat okozott. Ez utóbbiak a kedvezőtlen idő­járáson túl a gépesítés, a kézi munkaerő, az öntözés, a valóban megfelelő növény­fajták szükségesnél kisebb volta miatt is adódtak. Nem beszélve az alapanyagok ug­rásszerű áremelkedéséről, a felvásárlási árak stagnálásá­ról, és a kereskedelmi szer­vek meglehetős érdektelen­ségéről. A gyümölcstermesz­tésnél az alma értékesítése javult, de a szőlő, sajnos, már megtépázta reményein­ket: mennyiségben, minőség­ben egyaránt elmaradt a várttól. A szőlőtermesztés jövedelmezősége határozot­tan romlott, több nagyobb közös gazdaságban is komoly pénzügyi nehézségekhez ve­zetett. A problémák fékez­ték, visszavetették a telepí­­lési kedvet is. Az állattenyésztés általá­ban sikeresebb a tervezett­nél, a népgazdasági követel­ményekkel és a megyei cél­kitűzésekkel összhangban fejlődött. A szarvasmarha- és tehénállomány hosszú évek óta tartó csökkenése megállt, a nagyüzemek hús­­irányú szakosodása felgyor­sult. A tehenészetben szem­betűnően javult a tenyésztői munka színvonala, de az el­­képzeltnél valamivel­ kisebb az értékesített tejmennyiség. A sertéstenyésztés változat­lanul a legegyenletesebben fejlődő ágazat, a vágóállat­­értékesítés 6—8 százalékkal nagyobb az előző évinél. A juhászat ugyanekkor vissza­esett, amit sajnos a baromfi­­ágazat jó eredményei sem tudnak feledtetni. Legalább tízszázalékos a lemaradás az erdőgazdálko­dás területén. Helytállt vi­szont a műszaki főágazat. A melléküzemágak megtisztul­tak, erősödtek — termelésük együttesen 2 milliárd forint körüli már — különösen Pé­­tervásárán, Viszneken és Mezőszemerén számottevő a jelentőségük. Eredményes évet hagytak maguk mögött a társulások is. A TSZKER éves forgal­ma harmadával haladta meg a tervezettet, a Baromfikel­tető termelési értéke ugyan valamivel az előző évi alatt maradt, nyeresége azonban jobb, mint várták. A SER­­KÖV gazdálkodásával is elé­gedettek lehetünk, s az AC­­ROPLAN-ral sem panaszkod­hatunk. Összességében a termelő­­szövetkezetek termelési érté­ke eléri a tervezett 7,15 mil­liárd forint körüli értéket — 23 gazdaságban növekedést, 14-ben a megelőző évihez hasonló képet mutat, 17-ben pedig csökkenést —, míg a nyereség a korábbinál 20 százalékkal kisebb, 600 mil­lió forintnyi. Javult a ked­vezőtlen adottságú szövetke­zetek gazdálkodása A szövetség testületei — a küldöttközgyűlés, az el­nökség és bizottságai — is éves terv szerint végezték társadalompolitikai munká­jukat. Segítséget adtak a szövetség munkaügyi felada­tainak megoldásához, közre­működtek a nő- és ifjúság­politikai határozatok megva­lósításában, hozzájárultak a munkaverseny-mozgalom erő­sítéséhez. Erőfeszítéseket tet­tek a baleseti helyzet javí­tására, a közművelődés fej­­lesztésére, a szociális ellátás kedvezőbbé tételére. A szövetség ellenőrzési irodája 21 tsz-ben végzett általános, átfogó, 20-ban (a vagyonvédelemmel kapcso­latban) téma­, 6-ban pedig célvizsgálatot. A vizsgálatok­ra fordított összesen 1100 nap azonban százzal keve­sebb a tervezettnél. Gazdasági téren az idén is kiemelt feladat a gabona- és húsprogram következetes megvalósítása, ugyanekkor törekedni kell a nagyüzemi zöldségterület további csök­kentésének megállítására, termelésének fokozására, az állattenyésztés színvonalának emelésére. A demokratizmus növelésével, a tulajdonosi szemlélet fokozásával, a munka- és technológiai fe­gyelem további szilárdításá­val, a kapacitások jobb ki­használásával javítsák min­denütt az eredményeket. S álljon ezután is az érdeklő­dés előterében a dolgozók élet-, illetve munkakörülmé­nyeinek alakulása, egyben pedig tegyenek is ezek job­bításáért. Az előterjesztést követő vitában többen is felszólal­tak. Fodor József nyugdíjas egerszalóki tsz-elnök a gyü­mölcsösök védelmében hal­latta hangját, Varga János zagyvaszántói tsz-elnök a cu­­korrépatermesztés fontossá­gát emelte ki mondandójá­ban, s ennek segítségét kér­te. Adorján Gábor mezőtár­­kányi tsz-elnök a kedvezőt­len adottságú gazdaságok problémáit feszegette. N­agy János mezőszemerei tsz-el­nök az ipari tevékenység hasznosságát hangsúlyozta tapasztalataik alapján. Pető Béla, a tarnamérai SER­­KÖV igazgatója az ágazat nagyobb megbecsülését, elis­merését szorgalmazta. Vágó József hatvani tsz-elnök a szarvasmarha-tenyésztés és zöldségtermesztés gondjainak elosztásához kért segítséget. Garancz Lajos, a hélyi tsz párttitkára a szocialista munkaverseny eredményeiről s további lehetőségeiről szólt. dr. Németh András gyön­gyöspatai tsz-elnök szőlőter­mesztési, környezetvédelmi kérdéseket feszegetett figyel­met érdemlően. Dr. Asztalos Miklós, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője a feladatok­ra utalva — egyebek között — hangsúlyozta, hogy foko­zatosan el kell jutni a ter­melés technikájának, tech­nológiájának olyan színvo­nalbeli javulásához, amely elsősorban a terméshozamo­kon keresztül biztosít tisztes jövedelmet a gazdaságoknak. A gépgondok csökkentésére pedig legyenek a meglevő park még jobb gazdái, törőd­jenek mindenütt többet a karbantartással, javítással is. Sramkó László vitazáró összefoglalója után Tóth Mi­hály szavaival ért véget a megyei küldöttközgyűlés. к?­м­с? V­X. ÉVFOLYAM С­ [UNK]­с 1. SZÁM г •• / IU Г, 5 1985. JANUÁR­I ÁRA: 4,50 FT кL­­%? 3 :1 i ъ3 & 3 Koordinációs tanácskozás A Szövetkezetek Heves megyei Koordinációs Bizott­sága Sramkó László soros elnök vezetésével ülést tar­­tott január 9-én Egerben. A három ágazat képvise­lőiből álló testület ez alka­­­­lommal — előterjesztés alap­ján — megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt kö­zelgő XIII. kongresszusának irányelveit, s a bennük fog­laltakkal kapcsolatban állást foglalt, javaslatokat tett. A résztvevők is úgy ítél­ték, hogy a Központi Bizott­ság által széles körű vitára bocsátott anyag elemzése, s az általa ébresztett gondola­tok feltétlenül segítenek a legutóbbi évek munkájának, eredményeinek reálisabb, mélyrehatóbb értékelésében, és annak a nemzeti prog­ramnak a­ kimunkálásában, amely, az ország fejlődését a jövőben is biztosítani ké­pes. Egyetértettek abban, hogy a következő, a VII. öt­éves terv időszakában élén­kíteni kell a gazdasági fej­lődést, növekedést, s ehhez feltétlenül megfelelő alapo­kat szükséges biztosítani. Megengedhetetlen, hogy az ipar, építőipar számos ter­ü­­lete továbbra is várakozás­­ alatt­­ szerepeljen, muzumabb­­színvonalú irányításukra sok­kal­ jobban tket törekedni.. Ugyanekkor társadalmunk,, más fontos kérdéseiben is indokolt az előrelépés. .A vállalkozói szellem to­vábbi erősítésé­vel olcsóbban kell termelni ч gazd­aság minden területén a ve­ztesé­­ges ágazatok jövedelmezővé tételéhez meg kell teremte­ni a szükséges feltételeket. A felszólalók — Zachar Gá­bor, Kurun­czi István, dr. Holló Béla, Széman Béla dr. Geri András — ugyanekkor egy sor negatív jelenség fel­számolásának lehetőségeit részletesebben is keresték. Sok szó esett például a köz­hangulatot rontó „ügyeske­dők” elleni határozottabb fellépésről a fiatalokkal való nagyobb foglalkozás,­­a la­kásépítések segítésének szük­­ségességéről, a jövedelmek igazságosabb kialakításáról, az állampolgári fegyelem ja­vításáról. Megfogalmazták, hogy a szövetkezeti mozgal­mat konkrétabban kell értel­kelni, Jelentőségének, rang­­jának megfelelően kezelni, hiszen átfogja úgyszólván az egész társadalmat, s megha­­­tározó a szerepe mindenna­pi életünkben. J.í. A. vita után beszámoló hangzott el a megyei bizotti­ság és'az országos tanárg idei' *' munkájáról. maié -Sramkó László a­­ soros nóki­­ tisztet átadta Zach­ler Gábornak, aki­­ egyúttal­­ a testület idei munkatervét is ismertette. Munkásőrük ünnepi eseményei f Heves megye munkásőregységei .januárban tartották évzáró­évnyitó ünnepi gyűléseiket. Az eseményeknek számos szö­vetkezeti tag, dolgozó is résztvevője volt. Képünk a hatva­niakról készült, Petőfibányán. (Fotó: Szabó Sándor) Tisztújítások ,m­ egkezdődtek — rövidesen szinte már egymást érik — a tisztújítások Heves megyében is. Ün­nepi események ezek mindenütt, hiszen ötéven­ként kerülnek sorra, s korántsem mindennapi jelen­tőségűek, amit hoznak a tagságnak, a közösségnek. Súlyuknak, rangjuknak megfelelő az előkészítésük is. Legalábbis úgy nagy általánosságban. Mert nem kicsi a felelősség ilyen alkalmakkor! Választónak és választottnak egyaránt olyan feladatokat jelent, amik­kel egyre nehezebb megbirkózni. Napjaink követelmé­nyei ugyanis mindinkább fokozódnak, sürgetőbben követelik az olyan embereket, akik képesek megfe­lelni ezeknek, becsülettel, tisztességgel helytállnak a — mondhatni — sorsdöntő tennivalók végzésében. Rég’ elmúlt az idő, amikor megelégedhettek a puszta formaságokkal, gépiesen elfogadhatták úgyszólván a bárhonnan és bárki által kiszemelt jelölteket, s va­kon rájuk bízhatták magukat a továbbiakban. Szá­mos helyen jócskán megfizették az ,,iskolapénzt” a megszokás, a jóhiszeműség miatt. Vagy oly sokba került a komolytalanság, hogy még mindig nem győz­nek miatta nyögni. Sajnos, mégsem vonták le mindenütt a kellemetlen tapasztalatok szomorú tanulságait, s bizony ma is elő­fordul, hogy nem kellő körültekintéssel válogatnak embereket a fontos tisztségekre, posztokra. Egyfajta sajátos tiszteletből, kíméletből vagy csak puszta ké­nyelemből véletlenül sem gondolnak másokra, mint akik eddig ezt vagy azt a pozíciót betöltötték, s ala­posabb mérlegelés, különösebb jelölés helyett olykor egyszerűen csak megerősítik helyeiken a korábban választottakat. Aligha kell hangsúlyozni, hogy milyen helytelen az ilyen gyakorlat, mennyire káros oly makacsul ragasz­kodni a megszokáshoz akkor, amikor a tisztségre emelt személy valójában már alig-alig élvezi a bizal­mat: munkájával, viselkedésével, emberi értékeivel egyre messzebb elmarad a várakozástól, a kívánal­maktól, s csupán a sértés, a sértődés elkerülésére nem mozdítják „székéről”. Nem használ ez az illető­nek. Hiszen nyilvánvalóan maga is érzi, tudja gyen­geségeit, s végső soron, többet szenved, mint örül ott, ahová állították, ültették. Álhumánum már a javá­ból, nem pedig jótett, ha hagyjuk. Sokkal okosabb lenne szakítani vele. Ma már igazából csak a valóban rátermett jó fel­készültségű, a munkájához minden helyzetben tökéle­tesen értő, a megbízatásoknak maradéktalanul meg­felelő jelöltre van szükség! Fiatalokra, ha kellenek, s nőkre — de nem pusztán a statisztika kedvéért. Csu­pa olyan emberre, aki hibátlanul eleget tesz a köve­telményeknek; mer újítani, változtatni s kockáztatni; nyerni tud csapatával úgyszólván a legnagyobb gon­dokon is túlteszi magát. Aki sohasem feledi, hogy emberekkel dolgozik együtt, s munkatársaiért is szün­telenül tennie kell. Mert nincs eredmény, kellő tel­jesítmény, jó közérzet nélkül. Itt és ott csakis akkor juthatnak többre, ha ki-ki érzi a törődést, a meg­becsülést. a választó felnéz a jelöltre, választottra s nyugodt szívvel áll mögé osztozni a közös tennivaló­kon. z önkormányzat alapja a hatékony kádermunka. Mit sem ér azonban ennek puszta emlegetése, ha nem törekszenek mindenütt a legokosabban élni a lehetőséggel s elmulasztják kellő tartalommal megtölteni a szavakat! Mindenféle hangzatos célki­tűzésnél értékesebb a józan felismerés, elhatározás s cselekvés a megújulásra. Ez erősíti javítja a szö­vetkezeti munkát, ez visz a jól kiválasztott tisztség­­viselőkkel, testületekkel — vezetőségekkel, bizottsá­gokkal az élen — a kívánt sikerekhez! Ilyóni Ciyu'x

Next