Szövetkezeti Értesítő, 1926 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
A SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XVIII. évfolyam terjesztéséről, annak nem szabad nyugodnia addig, amíg minden szövetkezeti tag nem olvassa minden héten az Értesítőt. Szövetkezetünkért, eszményeinkért csak akkor harcolhatunk eredményesen, csak akkor növelhetjük táborunkat, ha a tudás fegyverével fölszerelve mindanynyian beállunk a szövetkezeti eszme szépségeinek hirdetői közé és kezünkben a Szövetkezeti Értesítővel folytatjuk tovább megkezdett munkánkat, a ma még szervezetlen fogyasztótömegek fölvilágosítását. A szatyorról, a gazdasszony bevásárlási kosaráról cseveg valaki a magdeburgi „Volksstimme “-ben. A szegény asszony kosaráról is esik benne szó, ékképen: „Mi mindent tudna egy ilyen szatyor elmondani. A háború előtt a szombat volt a legjobb napja. Amikor a munkásember szombaton hazahozta a pénzt, megkezdődött a szatyor ünnepe. Elvitték a szövetkezetbe és minden jóval megtöltve hozták onnan haza. Állítólag volt ugyan a szatyrok között olyan is, amelyik ezt nem tekintette ünnepnek, de ezekről nem beszélünk. Amikor azután bekövetkezett a háború, bizony itt is sok minden megváltozott. A szatyorban egyre kevesebb áru volt, mire hazakerült. No, de ne beszéljünk ezekről a kellemetlen emlékekről. Később azután mindig jobban és jobban megtelt a szatyor. Vagy ha nem is mindig — hiszen vannak bajok —, de sokszor. Most már nem kellett a szövetkezetbe mennie, ma már igen sokan vetélkednek a szatyor kegyeiért. Édesgetik, csalogatják s együgyüségében nem is tud mindig ellentállani a csábításnak. De azért nem szabad ezt a szemére vetnünk. Hiszen elveszítette az emberek ítélőképességét. Nem jegyezhette meg magának, hogy a háború előtt pusztán azzal, hogy csakis a fogyasztószövetkezetbe járt, nagy munkát végzett. De valaki másnak nem volna szabad elfelednie, hogy a nagy mű még létezik, nem volna szabad engedni a csábításnak. A szatyor tulajdonosának. De ne haragudjunk őreá sem. Időközben annyi gonddal kellett megküzdenie neki is, hogy meg kell bocsátanunk. Ám ma már újra le kell szögeznünk: A szatyor és a fogyasztószövetkezet egymáshoz tartoznak, jó barátok. A szatyor tulajdonosának, minden háziaszszonynak tudnia kell, hogy ez mennyi hatalmat rejt magában. Megvan az a hatalma, hogy politikai ellenfelét segítse, tőkeerőssé tegye és ezáltal tulajdonosának férjét megkárosítsa. De erőssége is lehet a szatyor minden családnak abban a gazdasági harcban, amelyet megélhetéséért folytat, természetesen csak akkor, hogyha csakis a szövetkezetbe jár. Szövetkezeteink, termelős,üzemeink a szatyrok tulajdonosainak, az asszonyoknak összefogásából fejlődtek. Ezeket tovább fejleszteni a mi feladatunk. Legyen tehát a jelszavunk: A fogyasztószövetkezet, a munkásnő és a szatyor jó barátok és egymáshoz tartoznak.“ Kígyó, vagy nem Kigyó? „Majompör“ Hollandiában. Lepergett tehát megint egy esztendő, telve bánattal és keserűséggel, és a mi jó öreg földünk körforgásában újból megkezdte a maga örökös vándorútját. Jó ismerősök boldog újévet kivannak egymásnak és nekünk is ezzel kellene kezdenünk a mondanivalónkat, amikor a levelek élére az 1926-os jelzés kerül. Mi azonban egy régi anekdotával fogadjuk az új évet. Bizonyára nem lesz ismeretlen olvasóink előtt, mert szól ez az anekdota arról a bizonyos cigányról, akit, amikor egy hétfői napon akasztani vittek, így sóhajtott föl: „Nohát, ez a hét is jól kezdődik!“ Ugyanezt mondhatjuk mi is, akik az eseményeket híven követjük az új év első napjaiban. Újabb „jóstehetségek“ bolondítják az embereket, nem is szólván a szellemidézők áldozatairól, akiknek a tábora, sajnos, tetemesen megnövekedett. Hosszúszakállú, félbolond „apostolok“ új vallásokat, és azokkal kapcsolatosan a „világ végét“ hirdetik, de a nemrég lezajlott „majompör“ is újból föllángolt, ámbár ezúttal a majmot a paradicsombeli „bűnbeesésből“ jól ismert kígyó helyettesíti. Ugyebár, egészen jól kezdődik tehát ez az újabb esztendői A svéd szövetkezeti nagybevásárlótársaság Örebron egy 17.000 négyzetméteres telket vásárolt azzal a céllal, hogy azon egy nagyszabású cipőgyárat állít föl. A telekvásárlás hírére a svéd cipőkartel, amellyel előzőleg nem sikerült megállapodásra jutnia a nagybevásárlónak, ismét tárgyalásokba bocsátkozott a szövetkezeti központtal, aminek az eredménye az lett, hogy a svéd cipőipar részvénytársaság átengedett egy paket részvényt a nagybevásárlónak. Az ugyancsak Örebron levő nagy cipőgyár, amely eddig főként finomabb női cipőket gyártott, a jövőben mindenfajta cipőgyártásra be fog rendezkedni. Az újabb majompörnek a színhelye ezúttal nem Amerika, a nagy lehetőségek hazája, hanem a puritán egyszerűségéről ismert Hollandia. Az amerikai (daytoni) majompörről annak idején részletesen beszámoltunk és a furcsa pörnek emlékezetesen az volt a vége, hogy Scopes professzort, a Darwin tanainak hirdetőjét, állásából elmozdították és 50 dollár pénzbírságra ítélték. Azóta egyebütt is voltak „majompörök“, de olyan aligha volt, mint amilyen most Hollandiában kezd kibontakozni és amelynek szenvedő hőse dr. Geelkerken, egy amsterdami kálvinista templom prédikátora. Az „eset“ maga pedig Éva „anyánk“ a bibliában található „bűnbeesési“ legendájával kapcsolatos. A jelzett prédikátor ugyanis — aki távolról sem szabadgondolkodású egyéniség és akinek a hitszónoklatain ezideig még legortodoxabb hívői nem találtak semmiféle kifogásolni valót — egy alkalommal a „bűnbeesési“ legendával foglalkozott és megjegyezte, hogy a legenda tulajdonképen szimbólum, jelkép, amelyet szó szerint nem szabad értelmezni. _ Tehát az abban szereplő kígyó sem valóságos kígyó, hanem a bűnre való csábítás jelképezője és így természetszerűen nem is beszélhetett az emberi Évával. A hallgatóság, egyetlenegy ember kivételével, elfogadta ezt a magyarázatot. De ez az egy hivő — a „betű“ rabja — módfölött fölháborodott azon, hogy a bibliai kigyó