Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
1 (217) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja ★ Bukarest 7953 január 4 Ára 50 fillér ELŐRE A SZOCIALIZMUS, A DEMOKRÁCIA ÉS A BÉKE ÚJABB GYŐZELMEI FELÉ Az új, 1953. esztendő elején világszerte milliók kérdezgetik: mit hozottaz elmúlt esztendő, s mit ígér a jövő?. Más eredményekre hivatkozik a béke, a demokrácia és a szocializmus világa, amely a hatalmas Szovjetunió vezette békeszerető, demokratikus táborban testesül meg, s más eredményekre hivatkozik az imperializmus és a háború világa, amelyet az Amerikai Egyesült Államok vezette agresszív, antidemokratikus tábor képvisel. Ugyanígy különböznek és homlokegyenest ellenkeznek egymással e két tábor fejlődésének perspektívái is az 1953. évre. Jogos büszkeséggel, mély megelégedéssel, nagy és teljes örömmel búcsúztak el az immár történelemmé vált 1952-es esztendőtől a Szovjetunió dolgozói, akik az új év küszöbén ünnepelték meg a Szovjetunió megalakulásának 30. évfordulóját. Az elmúlt év a szovjet dolgozók számára a békéért és a népek boldogságáért végzett lelkes munka újabb nagyszerű győzelmeinek esztendeje volt. Az év legnagyobb, győzelmeként befejeződött a kommunizmus első nagyv építkezése: elkészült a Leninről elnevezett Volga — Don hajózható csatorna. Ez az év a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XIX. kongresszusának éve volt, azé a kongresszusé, melynek határozataiban testet öltött a kommunizmus építésének J. V. Sztálin géniusza által megfogalmazott nagyszerű programmja. A múlt év feledhetetlen eseményei közül is kiemelkedik J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című klasszikus munkájának megjelenése. Ez a mű a marxista-leninista elméleti eszmék csúcspontja a politikai gazdaságtanban. A gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók anyagi jólétének emelkedésében, a tudomány és a technika, az irodalom és a művészet fejlődésében, a békéért és a népek barátságáért vívott harcban elért komoly sikerek, a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének további gyarapodása, a történelmi fejlődés menetére gyakorolt befolyásának erősödése: ezek voltak a szovjet nép újabb, dicső esztendejének eredményei. A hatalmas, békeszerető, demokratikus táborban a Szovjetunióval vállvetve halad a nagy Kínai Népköztársaság, amely a múlt évben a kommunista párt vezetésével tovább folytatta a történelmi jelentőségű társadalmi és gazdasági átalakulások végrehajtását. Kínában 1952-ben voltakép befejeződött a földreform, amely nem ezreket, nem is tízezreket, hanem a mezőgazdasági dolgozók százmillióit emelte föl a nyomorból a gondtalan élet színvonalára. A múlt év folyamán Kínában sokszáz kiométeres új vasútvonal épült, óriási termeten bontakoztak ki az öntöző és talajjavító munkálatok, a különféle iparágakban sok új vállalat keletkezett. Tízmilliók tanulták meg az írásiolvasást, szereztek műszaki ismereteket, szakképzettséget, s kapcsolódtak be az aktív társadalmi és politikai munkába. Fényes eredményeket értek el a múlt évben az európai népi demokratikus országok dolgozói, akik kommunista és munkáspártjaik vezetésével biztos léptekkel haladnak a szocializmus útján. Lengyelországban és Romániában az egész nép lelkes helyeslése közepette nemrég fogadták el az új alkotmányt, amelynek ragyogó példaképe a világ legdemokratikusabb alkotmánya, a Szovjetunió Sztálini Alkotmánya volt. A Csehszlovák Köztársaságban leleplezték és megsemmisítették az elvetemült Stánskybandát, az amerikai imperializmus ötödik hadoszlopát, s újabb sikereket értek el a gazdaság és a kultúra minden területén. Bulgária dolgozói 1952-ben, a negyediktervév végén befejezték köztársaságuk első ötéves tervét. Magyarországon, Albániában és a többi népi demokratikus országban az új gyárak, villamoserőművek, iskolák, klubok és főiskolák tizei nyíltak meg, többszázezer négyzetméter lakóterületet adtak át rendeltetésének, új városok és lakótelepek nőttek ki a földből. Figyelemreméltó eredményeket hozott a múlt év a Német Demokratikus Köztársaságnak. Németország Szocialista Egységpártja a munkásosztály akaratához híven, fő feladatul tűzte ki a szocializmus alapjainak lerakását a Német Demokratikus Köztársaságban. E nagy és nemes céltól lelkesítve, a köztársaság dolgozói minden erejüket első ötéves tervük teljesítésére és túlteljesítésére, a köztársaság gazdasági erejének növelésére fordítják, mert a Német Demokratikus Köztársaság minden német hazafi szilárd támasza az egységes, demokratikus, független, békeszerető Németországért vívott küzdelemben. Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Aagyarországig teljes nagyságában mutatkozik meg a szabad, új életet építő népek alkotóereje. A világ forradalmi és munkásmozgalmának „rohambrigádjait” az érdekek és a végső cél közössége, valamint a törhetetlen barátság forrasztja egybe. Ezek a „rohambrigádok” a Szovjetunió vezetésével az egységes és hatalmas szocialista táborba tömörültek, s szembenállnak a kapitalizmus táborával. A második világháború után gazdaságilag összefogva, megteremtették szoros együttműködésüket, amelynek alapja a kölcsönös segítségnek és a közös gazdasági föllendülés elérésének őszinte vágya. Együttműködésük eredményeként az ipar fejlődésének üteme az említett országokban szakadátt alul növekszik. A Szovjetunió nagylelkű és sokoldalú segítségének, kimerítetetlen tapasztalatai fölhasználásának köszönhető, hogy a népi demokratikus országok gazdasági és kulturális élete tollalmos fejlődésnek és virágzásnak indult. Iparuk és gépekkel bőségesen ellátott mezőgazdaságuk ma már kielégíti a lakosságnak közszükségleti cikkek és élelmiszerek iránti, mindinkább növekvő keresletét. Ezekben az országokban a lakosság évről évre több húst, cukrot, zsiradékot, iparcikket fogyaszt; a közszükségleti cikkek árát rendszeresen csökkentik; emelkedik a munkások és alkalmazottak bére. A múlt év harmadik negyedében például Albániában 20, Romániában 28, a Német Demokratikus Köztársaságban 36 százalékkal több élelmiszert és iparcikket vásárolt a lakosság, mint egy évvel ezelőtt. Szakadatlanul emelkedő ívben fejlődik a szocialista tábor országaiban a tudomány és kultúra, az irodalom és a művészet. Bővül az iskolák hálózata--média -fokozaton. •Romániában a népi demokratikus hatalom évei alatt 4,5 millió analfabéta közül 3,5 millió tanult meg írni olvasii. Magyarországon a főiskolai hallgatók száma a háború előttinek négyszerese. A legközelebbi jövőre vonatkozó tervek a gazdaság és a kultúra újabb föllendülésének még nagyszerűbb távlatait nyitják meg a szovjet nép és a népi demokráciák dolgozói előtt. A régi és az új esztendő mesgyéjén a béke és a demokrácia táborához tartozó országok népei a jól teljesített kötelesség tudatában teljes joggal mondhatják: jól fölhasználtuk az évet, sokat tettünk, de az új évben még többet teszünk, újabb sikereket és győzelmeket aratunk a békéért, a háború ellen, a népek boldog jövőjéért folyó harcban. Homlokegyenest ellenkeznek mindezzel azok az eredmények, amelyekkel a kapitalizmus és a háború világa lép az 1953-as évbe. Az elmúlt év a kapitalizmus súlyos megrázkódtatásainak és hatalmas kudarcainak esztendeje volt. A világpiacnak a második világháború legfontosabb gazdasági eredményeként bekövetkezett szétesése miatt tovább mélyült a kapitalizmus világrendszerének általános válsága. Kiéleződtek a kapitalista országok, s elsősorban Anglia és az Egyesült Államok ellentétei. 1952-ben tovább érlelődtek a gazdasági válság feltételei. Az új, demokratikus világpiac kialakulása és megszilárdulása következtében a békeszerető, demokratikus tábor országai ellen alkalmazott megkülönböztető intézkedések folytán, s a tömeges munkanélküliség és a dolgozók növekvő elnyomorodása miatt a kapitalista világpiac súlyos áruelhelyezési nehézségekkel küzd. A nehézségeket az Egyesült Államok vezette imperialista hatalmak gazdaságuk fokozott militarizálásával, fegyverkezési hajszával, a koreai háború szándékos elhúzásával próbálják leküzdeni. Remélik, hogy így javíthatnak ügyeik állásán, s megakadályozhatják a gazdasági válság kitörését. A gazdaság militarizálását, amely együttjár a polgári célokra, termelőipar összezsugorodásával, a dolgozók életszínvonalának katasztrofális süllyedésével, a lakosság zömének növekvő nyomorával és a háborús megrendelésekből maximális profitot kisajtoló monopolisták kis csoportjának mind mértéktelenebb fényűzésével, méginkább fokozta a kapitalista országok belső piacának nehézségeit, az inflációt, s méginkább szétzilálta a tőkés országok egész gazdasági életét. A gazdaság militarizálása nem küszöbölte ki, s nem küszöbölheti ki az elháríthatatlan gazdasági válság okait. A kapitalisták féktelen hajszája a maximális profit után, s a munkásosztály ezzel együttjáró fokozott kizsákmányolása, a lakosság többségének tönkretétele és nyomorba döntése, az árak és az adók növelése, a dolgozók reálbérének szüntelen csökkentése és a munkanélküliek óriási hadseregének rendszeres növelése útján — mindez föltétlenül a munka és a tőke kibékíthetetlen ellentmodásainak további kiéleződésére, a munkásosztály létfontosságú érdekeiért folyó harcának erősödésére vezet. A háború befejezése óta tavaly lendült a legmagasabbra a sztrájkmozgalom a tőke országaiban. Az Amerikai Egyesült Államokban például csupán 1952 első kilenc hónapja alatt 3.560.000, dolgozó sztrájkolt. Angliában az elmúlt év nyolc hónapja alatt kétszer annyi sztrájk volt, mint átlagosan számítva a háború előtti esztendőkben Hatalmasan föllendült a múlt évben a sztrájkharc Olaszországban, Nyugat-Németországban, Japánban és más kapitalista országokban. A múlt év fontos eredménye volt, hogy batamavin megnövekedett a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti szabadságmozgalma. Ezek a népek mind hevesebben szembeszegülnek a gyarmati népek leigázására és rendszeres kirablására irányuló imperialista politikával. Az 1952. esztendőt az ázsiai, közel- és középkeleti népek nemzeti szabadságharcának fokozódása jellemzi, de méginkább az, hogy az imperialista elnyomás alatt sínylődő népek újabb milliói— mindenekelőtt az afrikai népek — harcra keltek az idegen uralom ellen. A nemzeti szabadságharc lendülete mindinkább kikezdi és megrendíti az imperializmus egész gyarmati rendszerét. A valóban nagy tömegeket, egész népeket megmozgató pártonkívüli, demokratikus békemozgalom korunk jelképe. Az elmúlt évben különböző meggyőződésű és különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek újabbrrzziiói kapcsolódtak be ebbe a hatalmas mozgalmba, olyanok, akik azelőtt nem vettek részt a békeharcban. A Népek Békekongresszusán tavaly decemberben egész világosan megmutatkozott a békeszerető emberiség megmásíthatatlan akarata, törhetetlen elszántsága, hogy megvédi a békét, megfékezi a háborús gyújtóiajokat. A kongresszus határozataitól és a Szovjetunió következetes békepolitikájától lelkesítve, minden ország és világrész népei abban a biztos tudatban lepik át az új, 1953-as év küszöbét, hogy erejük sokszorosan megnövekedett, s elháríthatják az új világháború veszélyét, megmenthetik a világot a legnagyobb szerencsétlenségtől, s a nagy néptömegek szervezettsége visszavonulásra kényszerítheti a reakció, a fasizmus és az agresszió erőit. A kommunista és demokratikus pártok vezetik mindenütt a népek harcát a dolgozók létérdekeiért, a kizsákmányolás és a nyomor ellen, országuk nemzeti függetlenségéért és a békéért. A kommunista pártok testesítik meg népük értelmét, becsületét és lelkiismeretét, népük legszebb vágyainak és nagy reménységeinek igazi kifejezőiként ők a boldog jövőért vívott harc vezető erői. Az elmúlt év a nemzetközi kommunista mozgalom további növekedésének esztendeje volt. Gyarapodtak, szervezetileg és ideológiailag tovább erősödtek a kommunista és munkáspártok sorai. Ez ismét megmutatta, hogy a kommunizmus erőinek megakadályozhatatlan növekedése törvényszerű jelenség, s hogy a kommunizmus végső győzelme föltétlenül bekövetkezik. A kommunista és munkáspártok harcképességének emeléséhez, ideológiai megedzéséhez fölbecsülhetetlenül értékesen járult hozzá Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című zseniális munkájának megjelenése, az SZKP XIX. kongresszusán mondott történelmi jelentőségű beszéde és a XIX. pártkongresszus egész anyaga. E művek és dokumentumok eszmeileg gazdagították a kommunista és munkáspártokat, s hatalmas fegyverül szolgálnak a dolgozók ideológiai nevelésében. E megbízható iránytűt követve a kommunista és munkáspártok országuk népét az új évben újabb sikerekre vezetik az imperialista reakció, az amerikai imperializmus agresszív cselekményei ellen, a dolgozók életbevágó érdekeiért, országuk nemzeti függetlenségéért, a világ békéjének fenntartásáért és megszilárdításáért folyó harcban. •----------------------------------------------------- ♦ • ♦ ------------------------------------------------------ Kiadták Bulgáriában J. V. Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkáját és az SZKP XIX. kongresszusának anyagát Bulgária Kommunista Pártjának könyvkiadóvállalata 150.000 példányban közrebocsátotta Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című munkáját, s ugyancsak 150.000— 150.000 példányban Sztálin elvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán mondott beszédét és Malenkov elvtárs kongresszusi beszámolóját. Nagy példányszámban jelent meg Hruscsov és Szaburov elvtárs beszámolója, valamint Berija, Bulganyin, Vaszilevszkij, Vorosilov, Kaganovics és Mikojan elvtárs felszólalása. A propagandisták és a Sztálin elvtárs munkáját tanulmányozó dolgozók segítségére a BKP központi bizottságának propaganda- és agitációs osztálya 35.000 példányban gyűjteményt adott ki, amely a Kommuniszt-ban, az SZKP központi bizottságának elméleti és politikai folyóiratában és aVuttfában Sztálin elvtárs munkája nyomán megjelent cikkeket tartalmazza. Mivel ez a kiadás már elfogyott, a gyűjtemény újabb kiadására készülnek. 100.000 példányban jelent meg Vuko Cservenkov elvtárs beszámolója az SZKP XLX. kongresszusának munkájáról és határozatairól. A propaganda- és agitációs osztály 50.000 példányban útmutatót adott ki azok számára, akik önállóan tanulmányozzák Sztálin elvtárs munkáit. A VILÁG NÉPEI LELKESEN HELYESLIK A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIT A kínai dolgozók üdvözlik a népek nagy találkozójának határozatait A népi Kína dolgozói nagy lelkesedéssel fogadják a Népek Békekongresszusának határozatait, s vállalják, hogy ezeket a határozatokat újabb termelési sikerekkel támogatják. Az egyik pekingi üzemben Szung Cseng-hua munkás kijelentette, hogy a békekongresszus kiáltványa és az öt nagyhatalomhoz intézett felhívása a jószándékú emberek legforróbb óhaját fejezi ki. „Minden tőlünk telhetőt elkövetünk — mondta Szung Cseng-hua — hogy megvalósítsuk ezeket a határozatokat”. A pekingi főiskolák professzorai, és tanárai gyűlésükön lelkesen állást foglaltak a kongresszus határozatai mellett. „A bécsi kongresszus — mondotta Cseng Po-csang, a pekingi egyetem történelmi tanszékének dékánja, az első Béke-Világkongresszus küldötte — sokkal nagyobb arányú, mint amilyen a béke híveinek első kongreszszusa volt. Ez a béke erőinek óriási növekedését mutatja”. A népi Kína dolgozói gyűléseken fogadják meg, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a világbéke megőrzése végett. ----------------. Mindenkivel ismertessük meg a kiáltványt December 30-án Budapesten az Országos Béketanács nagygyűlést rendezett. A Népek Békekongresszusának tanulságairól Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja számolt be. A nagygyűlésen felszólalt Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, Tollas Sándorné, a debreceni Petőfi termelőszövetkezeti csoport tagja, Máthé János, veszprémi püspöki helynök, a katolikus papok országos békebizottságának választmányi tagja. Puskás Ferenc olimpiai bajnok és Méray Tibor újságíró. A nagygyűlésen Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő fölolvasta a Népek Békekongresszusáról szóló versét. Január első felében az Országos Béketanács és a megyei békebizottságok a főváros több nagyüzemében és a nagyobb vidéki városokban beszámológyűléseket rendeznek. Januárban a helyi békebizottságok többezer kisgyűlésen vitatják meg a népek bécsi kongresszusának határozatait. A békebizottsági tagok minden emberrel meg akarják ismertetni a kongresszus kiáltványát. A Szikra Könyvkiadó kiadja a békekongresszuson elhangzott legfontosabb felszólalások gyűjteményét. ------------------------- A küldöttek beszámolnak a lakosságnak A Német Demokratikus Köztársaságban széles körben népszerűsítik a Népek Békekongresszusának határozatait. Halléban a Hyve,ödet! Társasággyűlésén Gertrud, Lasse, érdemes tanítónő, a békekongresszus küldötte beszélt. ..Bécsben mindannyian világosan láttuk — mondta Lasse —, hogy a világ népeinek békeakarata erősebb a háborús gyújtogatóknál, akik nyomorba és pusztulásba akarják dönteni az emberiséget". Arthur Baumgarten nemzeti díjas professzor, a berlini Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója hangsúlyozta felszólalásában, hogy a kongresszus munkájában olyan csoportok és közéleti személyiségek is résztvettek, akik eddig idegenkedtek a béke híveinek szervezett mozgalmától. Megemlítette, hogy a kongresszus vádat emelt az Egyesült Államok imperialistái ellen, s hogy ezek a vádak minden gondolkozó embert komolyan foglalkoztatnak. A Dauern Nesig . című lap közölte a lap munkatársának beszélgetését Ernst Goldenbaummal, Németország Demokratikus Parasztpártjának elnökével. Goldenbaum beszámolt a bécsi kongresszuson szerzett benyomásairól, s leleplezte az Adenauer-klikk árulását. „Adenauer és Ollenhauer titkos tárgyalásainak az a céljuk, hogy elpalástolják az állami válságot és az államcsíny terveit, s keresztülhajszolják a háborús szerződések ratifikálását — mondotta Goldenbamm. — A német népnek, s következéskép a dolgozó parasztságnak is nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy meghiúsítsa e szerződések ratifikálását és érvényesítését, s biztosítsa a békét”. ----------------♦-------------- Olaszországszerte széles körben népszerűsítik a kongresszus határozatait Rómában a békemozgalom vezetői és a „parlamenti béke-egységbizottság” tagjai tanácskozást tartottak, amelyen elhatározták, hogy olaszországszerte széleskörű kampányt indítanak a békekongresszus kiáltványának és az öt nagyhatalomhoz intézett felhívásának népszerűsítésére. A tanácskozás részvevői azt is elhatározták, hogy akcióba lépnek azok ellen az üldözések és zaklatások ellen, amelyekkel a kormány a népek kongresszusának küldötteit háborgatja. Az egész olasz demokratikus sajtó részletesen foglalkozik a kongresszus határozatainak visszhangjával. Az Unita hangsúlyozza, hogy a kongresszus rendkívül fontos következtetései nemcsak a békemozgalom részvevőit töltik el határtalan bizakodással, hanem mindenkit, aki a háború rémének elhárítására törekszik. Az Avans kiemeli, hogy a kongresszus mily nagy figyelemmel foglalkozott a népek nemzeti függetlensége megvédésének kérdésével. A lap hangsúlyozza, hogy a kongresszus sok részvevőjét, aki idegenkedik a marxista ideológiától, vagy éppenséggel ellenfele ennek az ideológiának, tapasztalatai meggyőzték, hogy a béke megvédése és biztosítása végett nem elég óhajtani a békét, hanem harcolni kell érte, s konkrét célok elérésére kell törekedni. A kongresszus tanulságainak ismertetésével behatóan foglalkozik a Pense, a Pense Sero, a Milano Sera, a Nuovo Corriere és több más lap is. ------------------------------- „Egyre elszántabban folyik a harc“ A francia nép nagy tömegei élénk figyelemmel kísérték a Népek Békekongresszusának munkáját. A lakosság legkülönbözőbb rétegeinek mélységes békeakaratát tükrözi annak a francia küldöttségnek az összetétele is, amely megszavazta a kongresszus kiáltványát. A francia küldöttség tagjai közt 35 kommunista, 21 haladópárti, 20 szocialista, 6 MRP-ista, 34 katolikus, valamint 49 radikális, köztársaságpárti és pártonkívüli volt. A bécsi kongresszus befejezése alkalmából rendezett nagygyűlésen a párizsiak tízezrei jelentették ki, hogy támogatják a Népek Békekongresszusának kiáltványát. Jean Paul Sartre író, aki a nagygyűlésen felszólalt, kijelentette: „Bécsben nemcsak a kongresszust, hanem magát a békét is láttuk. Láttuk, milyen lehetne a béke”. Yves Farge, a „Francia Békemozgalom” elnöke, a következőket mondta felszólalásában: „Franciaországban mi csak kezdetnek tekintjük a népek kongresszusát, a békekongresszusra való előkészületek során megindult egyesülési folyamat tovább tart”. Yves Farge bejelentette, hogy már januárban országszerte külön „megyei napokat” rendeznek, amelyeken népszerűsítik majd a bécsi kongresszus határozatait. „A vitába egyre nagyobb tömegeket vonunk be, a harc még elszántabbá, még eredményesebbé válik” — mondta felszólalásának befejezéseképpen. A küldöttek Franciaország számos városában már beszámoltak a bécsi békekongresszus munkájáról. --------------------------------. A békeszerető emberiség fényes győzelme Az uruguay i Justicia című lap december 27-én, a Népek Békekongresszusának befejezése alkalmából két szerkesztőségi cikket közölt. A lap örömmel üdvözli a kongresszus határozatait, s megállapítja, hogy a kongresszus az egész világ népeinek, az egész haladó és békeszerető emberiségnek ragyogó győzelme volt. Több mint 80 ország békéért harcoló népei meghiúsították a reakció kétségbeesett kísérleteit, amelyekkel zavart és szakadást próbált előidézni a népi erők soraiban, amelyek elszántan harcolnak a harmadik világháború nagyon is reális veszélyének elhárításáért. A kongresszuson majdnem 2000 küldött jelent meg, köztük a világ tudományának és kultúrájának kiváló képviselői, a különböző felekezetek vezetői, szakszervezeti vezetők és parlamenti tagok. S a 2000 küldött egyértelműen kijelentette: a népek nem hagyják, hogy újabb világháború örvényébe sodorják őket; kijelentették: a világ népei valóban hisznek benne, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — békésen élhet egymás mellett. A Justicia című lap ezután rámutat, hogy a bécsi határozatok komoly figyelmeztetést tartalmaznak, amelyet meg kell fontolniuk a pénzmágnásoknak. KORMÁNYVÁLSÁG FRANCIAORSZÁGBAN (A Francia Kommunista Párt nyilatkozata) 1952 december 23-án lemondott a reakciós Pinay-kormány. Ez mindenekelőtt azért következett be, mert a francia nép mind nagyobb tömegeinek nőttön-nő az elégedetlensége annak a politikának pusztító következményei miatt, amelyet 1947 májusa óta valamennyi francia kormány folytat, s amelynek célja a nép rabságbadöntése és egy újabb háború előkészítése. Ez az elégedetlenség, s a francia burzsoázia pártjainak ennek nyomán támadt nehézségei oly nagyok, hogy sem Soustelle (RPF), sem Bidault (MRP), akiket Vincent Auriol szocialista párti köztársasági elnök kormányalakítással megbízott, nem küzdhették le a kormányválságot. A kommunista párt már a kormányválság első napján megvilágította az ország mai nehézségeinek mélyreható okait: „Az amerikai imperializmus előtti behódolás politikája — amelyet a francia burzsoázia vezetői a szocialista párt bűnös közreműködésével már 1947 óta folytatnak, s amellyel a Francia Kommunista Párt már az első naptól kezdve szembeszárít — ma termi meg keserű gyümölcseit.” A mai politikai válság, mint a kommunista párt megállapítja, csak úgy oldható meg, hogy a legnagyobb néptömegek egységes munkásosztály mellé sorakozva harcolnak „egy olyan francia kormány megalakításáért, amely a nemzeti függetlenség és a béke politikáját fogja folytatni, amely elutasítja majd a ,Marsha!!-tervet, fölbontja az Atlanti Szerződést és a többi támadószellemű katonai egyezményt. Ez a kormány végezne az amerikai megszállással, elősegítené a német kérdés békés rendezését, véget vetne a vietnami háborúnak, s békés termelésre állítaná át gazdaságunkat. Ez csak olyan kormány lehet, amely biztosítja a személyi és az alkotmányos szabadságjogokat.” Országszerte a legkülönbözőbb jellegű akciók indultak meg ilyen kormány megalakítása végett. A lyoni fegyvergyári munkások, a CGT-hez tartozó textilmunkás-szakszervezet, a saint-renisi „Loire" hajógyárak három szakszervezete, a „SIMCA-cég elbocsátott munkásainak bizottsága”, 250 lyoni tanár és mások határozatokat fogadtak el, s levelet intéztek a köztársaság elnökéhez, amelyben olyan kormány alakítását követek, amely meg tudja védeni a békét, a függetlenséget és a demokratikus szabadságjogokat. A grandmegyei Cessons bányászai rövid sztrájkkal, Marseille dokkmunkásai pedig egy nagyszabású gyűlés során követelték ilyen kormány alakítását. A Román Népköztársaság eredményei 1952 december 30-án ünnepelte a román nép a királyság megdöntésének és a Román Népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból országszerte hatalmasan föllendült a nép politikai tevékenysége és termelőmunkája. Az ország dolgozói az ötéves terv négy év alatti teljesítése jegyében újabb munkaeredményekkel ünnepelték ezt a nagy évfordulót. Az ásványolajipari dolgozók már december 23-án teljesítették 1952. évi ásványolajtermelési tervüket. A resicai „Sovrommetall” kohómű már jóval az év vége előtt hozzáfogott az 1953. évi terv teljesítéséhez. A hunyadvári Gheorghiu-Dej színesfémkohászati kombinát hengerészei határidő előtt fejezték be évi tervüket. A többi közt körül-, belül 100 fémmegmunkáló üzem, 60 építőipari vállalat, több mint 30 vasúti műhely, számos faipari vállalat büszkén jelentette a Román Munkáspártnak és a köztársaság kormányának, hogy határidő előtt teljesítette 1952. évi tervét. Boldesti ásványolajipari munkásai a köztársaság fennállásának ötödik évfordulója tiszteletére mozgalmat kezdeményeztek a szovjet sztahanovisták fejlett módszereinek tervszerű terjesztésére. Az ország dolgozóinak százezrei csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. Romániában ma körülbelül 236.000 munkás és műszaki dolgozó alkalmazza a szovjet sztahanovisták fejlett módszereit. Növekszik a gyárak termelőkapacitása. Új üzemek épülnek. 1952-ben munkába állították a hunyadvári Gheorghiu-Dej színesfémkohászati kombinát 6-os számú nagyolvasztóját, amely a legnagyobb Romániában. Megindították a doicesti Gheorghiu-Dej és az Ovidiu-11. hőerőművet, a kolozsvári „Carbohim"-gyárat, a pítesti cserzőüzemet és más vállalatokat. 1952-ben megkezdte munkáját két új cementgyár, kibővítették a régi cementgyárakat, s több más építőanyaggyárat építettek. A kollektív gazdaságok száma 1089-ről 1952-ben 1744-re emelkedett a Toz-típusú társulások (a föld közös megmunkálására alakult társulások) száma elérte az 1817-et. Bukarest, Sztálinváros, Hunyadvára, Resica, a Zsil-völgye és más ipari központok a múlt év folyamán sok kényelmes és tágas új munkáslakóházzal gyarapodtak. A kormány rendeletet bocsátott ki, hogy a legjobb dolgozókat a „Román Népköztársaság ötödik évfordulója" érdeméremmel kell kitüntetni. 9407 dolgozó kapta meg ezt a kitüntetést.