Tartós békéért, népi demokráciáért! 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
2 BULGÁRIA NÉPI TANÁCSAI A Bolgár Népköztársaságban 1952 december 14-én másodszor választották meg a dolgozók küldötteit a megyei, járási, városi, kerületi és falusi népi tanácsokba. A nép mintegy 60.000 képviselőjét küldte az államhatalom helyi szerveibe. A népi tanácsválasztások — csakúgy, mint három évvel ezelőtt — az egész népet átfogó társadalmi-politikai szervezet, a Hazafias Arcvonal zászlaja alatt zajlottak le. Vlko Cservenkov elvtárs a Hazafias Arcvonal jellemzéséül megállapította, hogy ez „a népi hatalomnak és helyi szerveinek legszélesebb társadalmi támasza”, „hatalmas erővé vált hajtószíj, amely a népi demokrácia vezető erejét, a kommunista pártot öszszeköti a városok és falvak nagy pártonkívüli tömegeivel, lehetővé teszi, hogy a legeredményesebben megvalósítsa együttműködését, közös testvéri ügyét az ország összes haladó erőivel, s hogy vezesse ezeket az erőket”. A választási kampány során hatalmasan föllendült a termelőmunka és a politikai aktivitás, s szélesen kibontakozott a termelési tervek határidő előtti teljesítéséért indított szocialista verseny. A választási hadjárat idején sok vállalat befejezte ötéves tervét. A választások napján sok új vállalatot indítottak meg. A dolgozó nép, amikor a szavazóurna elé lépett, teljesen átérezte állampolgári kötelességét, büszke volt azokra a nagyszerű győzelmekre, amelyeket hazája a szocializmus építésében elért, őszinte, örök hálával és elismeréssel tekintett a Szovjetunió, Sztálin elvtárs felé. A választások napja igazi nemzeti ünnep, népi demokráciánk diadalnapja volt. 4,877.658 választó közül a megyei tanácsok választásain résztvett 4,820.704 választó, vagyis a választók 98.83 százaléka. Közülük 4,757.604, a választók 98.69 százaléka a Hazafias Arcvonal jelöltjeire szavazott. A Hazafias Arcvonal a járási népi tanácsok választásain a szavazatok 98.61 százalékát kapta; a városi népi tanácsok választásain 99.26 százalékot, a kerületi tanácsok választásain 99.63 százalékot, a falusi népi tanácsok választásain pedig 98.06 százalékot kapott. Mindez meggyőző tanúbizonysága, hogy a Hazafias Arcvonal a dolgozó nép erősödő erkölcsi-politikai egységének és egybeforrottságának megtestesítője; mutatja a nép határtalan bizalmát a kommunista párt és vezetője, az ország első küldötte, Vuko Cservenkov elvtárs iránt; bizonyítja, hogy a dolgozók készek országunkban építeni és fölépíteni a szocializmust, készek harcolni a békéért, s megvédeni nemzeti szabadságunkat és függetlenségünket az imperialisták minden próbálkozásával szemben. I. A bolgár dolgozók küldöttei népi tanácsainak, mint a népi demokratikus hatalom szerveinek osztálylényegét és jellegét a népi demokratikus hatalom lényege és jellege határozza meg. Vuko Cservenkov elvtárs továbbfejlesztette Georgi Dimitrovnak ezt a jellemzését a bolgár népi demokratikus hatalomról, s a Hazafias Arcvonal harmadik kongresszusán (1952 májusában) utalt a népi demokratikus hatalom fejlődésének két szakaszára: „Népi demokráciánk fejlődésének első szakasza... 1944 szeptember 9-től 1947 végéig tart. Ebben az időszakban keletkezett és alakult ki a népi demokrácia, mint a dolgozó parasztokkal szoros szövetségben lévő munkásosztály hatalmának sajátos formája”. Ebben a szakaszban a népi hatalom még több okból nem foghatott azonnal hozzá a politikai hatalomból kirekesztett nagyburzsoázia gazdasági alapjának teljes megszüntetéséhez. „A kapitalista vállalatok és a bankok államosítása tetőzte be a népi demokrácia fejlődésének első szakaszát, s nyitotta meg a második szakaszt, a szocialista társadalom alapjai lerakásának szakaszát”. A dolgozók küldötteinek népi tanácsai éppen abban az időben alakultak meg Bulgáriában, amikor népi demokráciánk fejlődésének második szakaszába, a szocializmus alapjai lerakásának szakaszába lépett. A népi demokratikus állam nem oldhatta volna meg új történelmi feladatait, ha nem vonja be az állam igazgatásába a dolgozók nagy tömegeit, ha ezek a tömegek közvetlenül nem vesznek részt a szocialista építésben. A szocializmus építésének lenini-sztálini tanítása és a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű tapasztalatai megmutatták, hogy e feladat megoldására a szovjetek, a tanácsok a legalkalmasabbak és a legcélszerűbbek. „A szovjetek” — mondotta Sztálin elvtárs — „a város és a falu összes dolgozóinak tömegszervezetei. A szovjetek nem pártjellegű szervezetek. A szov,jetek — a proletárdiktatúra közvetlen kifejezői. A szovjeteken megy keresztül a diktatúra megszilárdítására és a szocializmus építésére irányuló minden és mindenféle intézkedés. A szovjetek útján valósul meg a parasztság állami vezetése a proletariátus által. A szovjetek kötik össze a dolgozók milliós tömegeit a proletariátus élcsapatával”. Ugyanilyen jellegűek a népi tanácsok a Bolgár Népköztársaságban is. „A népi tanácsok” — mondta Cservenkov elvtárs — „a népi demokrácia közvetlen kifejező. Rajtuk, mint a népi hatalom szervein ke■ észtül valósul meg minden vonatkozásban az állami vezetés". A népi demokratikus hatalom helyi szervei közvetlenül foglalkoznak a dolgozók szempontjából oly létfontosságú kérdésekkel, mint például a kommunális gazdálkodás, a városrendezés, az egészségvédelem, a közoktatás és a kultúra, a dolgozók szocialista nevelése, a szocialista (állami és szövetkezeti) kereskedelem szervezése, a nép anyagi jólétének emelése. Amikor a népi tanácsok közvetlenül foglalkoznak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a dolgozók földművesszövetkezeti gazdaságainak szervezeti, gazdasági és politikai megerősítésével, valamint a város és a falu árucseréjének megszervezésével, tulajdonképpen a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét valósítják meg, s a munkásosztály vezetésével a szocializmus útjára irányítják a dolgozó parasztokat. A bolgár népi tanácsok a legnagyobb pártonkívüli tömegszervezetek, a legdemokratikusabb szervezetek, s ezért a legdemokratikusabb hatalmi szervek. A népi tanácsokat általános választás útján alakítják meg. Ezeken a választásokon részt vehet minden 18. évét betöltött állampolgár, fajra és nemzetiségre, nemre, vallásra, műveltségre, szociális származásra és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül, beleértve a hadseregben szolgáló állampolgárokat is. A tanácsokat az általános, közvetlen, egyenlő és titkos szavazás legteljesebb biztosításával választják. A választási bizottságok alakításának és a küldöttek jelölésének joga a Bolgár Népköztársaság alkotmánya és a választójogi törvény értelmében a politikai szervezeteket, a szakszervezeteket, a szövetkezeteket, és a dolgozók más tömegszervezeteit, a tudományos és kulturális egyesületeket, az üzemek és intézmények munkásainak és alkalmazottainak gyűléseit, a dolgozók földművesszövetkezeti gazdaságaiban tömörült parasztok gyűléseit, a hadsereg katonáinak és parancsnokainak gyűléseit stb. illeti meg. A bolgár népi tanácsok demokratizmusának egyik igen fontos biztosítéka, hogy a választók jogosultak küldötteik visszahívására, ha azok rosszul teljesítik kötelességüket. Ez biztosítja, hogy a választók ellenőrizhessék választottjaikat, s érvényesüljön a népnek az a szuverén joga, hogy ura legyen az országnak, biztosítja, hogy a küldött a nép szolgája legyen, s a nép érdekében dolgozzék. „Nem szabad megtűrnünk olyan küldötteket, akik elszakadtak választóiktól, akik megfeledkeznek róluk” — mondta Vlko Cservenkov elvtárs december 12-én a szófiai 91. választókerület választási gyűlésén. — „Ilyen küldöttekre nincs szüksége a népi demokráciának. Az ilyen küldötteket idejében vissza kell hívni”. Az új választójogi törvény, amelynek alapján a december 14-i választások lezajlottak, e jog gyakorlásának feltételeit is biztosítja, mivel e törvény szerint minden választókerület csak egy küldöttet választhat. A küldöttek így szoros kapcsolatban lehetnek választóikkal, időnkint beszámolhatnak munkáinkról a dolgozóknak, és ez megteremti a feltételeket, hogy a választók állandóan és közvetlenül ellenőrizhessék a küldött munkáját. Így válik a küldött a választó akaratának közvetlen kifejezőjévé, s ismerheti meg jobban választóinak szükségleteit, véleményét, hangulatát. De nemcsak ez jellemzi a Bolgár Népköztársaság népi tanácsainak demokratizmusát. A népi tanácsok üléseinek nyilvánossága, a választók joga az üléseken való részvételre, kérdések föltevésére, s véleményük kifejtésére, az állampolgárok széleskörű bevonásával megszervezett állandó bizottságok működése, a tömegszervezetek, de különösen a Hazafias Arcvonal szervezeteinek segítsége a népi tanácsok feladatainak végrehajtásához, ezekben a formákban valósul meg a dolgozók közvetlen, legteljesebb bevonása az ország igazgatásába. A népi tanácsok különösen hatalmas társadalmi bázisa, a Hazafias Arcvonal, a bolgár népnek ez a kétmilliós társadalmi és politikai szervezete. Vuko Cservenkov elvtárs a Hazafias Arcvonal harmadik kongresszusán nyomatékosan hangsúlyozta, mily életbevágóan fontos a népi tanácsok és a dolgozók legszorosabb kapcsolata, s feladatul tűzte a Hazafias Arcvonal elé, hogy a népi tanácsok első és közvetlen segítője legyen, hogy egész tevékenységével kapcsolódjék a helyi népi tanácsok munkájához, hogy a népi tanácsok társadalmi bázisa még nagyobb tömegeket fogjon át, méginkább kiszélesüljön. E feladat teljesítése még nagyobb erőt ad a népi tanácsoknak, méginkább fokozza a néptömegek aktivitását a szocializmus építésében. A népi tanácsok politikai vezetője Bulgária Kommunista Pártja, amely az osztályellenséggel vívott ádáz harcokban edződött meg. Ez a vezetés az egyik legfőbb tényezője annak, hogy a népi tanácsok valóban a népi hatalom szerveiként működjenek; e vezetés nélkül a népi tanácsok nem tölthetnék be jelenlegi szerepüket. Bulgária Kommunista Pártját ebben a tekintetben Sztálin elvtárs következő útmutatása vezérli: ......nemcsak a szovjetektől mint szervezeti formától függ minden, jóllehet már ez a forma is hatalmas forradalmi vívmány. A dolog mindenekelőtt a szovjetek munkájának tartalmától függ, a szovjetek munkájának jellegétől, attól, hogy ki vezeti a szovjeteket: forradalmárok-e vagy ellenforradalmárok.” Bulgáriában a december 14-i választásokon a nép leghűségesebb fiait és lányait, a termelésben élenjáró dolgozókat, a népi értelmiség érdemes képviselőit jelölték a népi tanácsokba. „Ezek a népi tanácsok” — hangsúlyozza Vuko Cservenkov elvtárs — „a szó legszorosabb értelmében népi tanácsok, mégpedig nemcsak ezért, mert szabadon választják őket,hanem azért is, mert jellegüknél fogva tehetetlenek, ha nem támaszkodnak a legteljesebb mértékben a népre, a nép politikai aktivitására, társadalmi szervezeteire, szakszervezeteire, gazdasági, kulturális és egyéb szervezeteire, ha ezeket a tanácsokat nem veszi körül, ha munkájuk minden lépését nem kíséri a dolgozók ezreinek meg ezreinek kezdeményezése, ellenőrzése, ha ezek a tanácsok nem fogják minden lehető módon át a dolgozókat. Ezek a népi tanácsok a szó legteljesebb értelmében népi tanácsok, minthogy munkájukról beszámolnak a népnek és a nép ellenőrzése alatt állnak... Ezek a körülmények teszik népi tanácsainkat az államigazgatás legdemokratikusabb formájává.” II. A népi tanácsok a megalakításuk óta eltelt időszakban szervezetileg megerősödtek. Egyre szorosabb kapcsolatot teremtettek a dolgozó tömegekkel, a népi tanácsokra, mint az új típusú államhatalom szerveire jellemző új munkaformákat és munkamódszereket honosítottak meg. A népi tanácsok szocialista munkamódszereinek meghonosításáért vívott harcban a szovjet dolgozók küldöttei szovjetjeinek mérhetetlenül gazdag tapasztalataiból merítünk. Népi tanácsaink legfontosabb munkamódszere, hogy ezekben a tanácsokban közösen vitatják meg és döntik el az egyes kérdéseket. E munkamódszer alkalmazása azonban nem egykönnyen sikerült, s nem is egyik napról a másikra történt; ez a módszer a parancsolgatásnak és a bürokratizmusnak a múltból ránkmaradt káros szokásai ellen vívott szüntelen harcban alakult ki. Sok népi tanács az 1949. évi választások után nem ülésezett rendszeresen. A tanácsülések funkcióit a népi tanácsok végrehajtó bizottságai, sőt olykor a tanácselnökök sajátították ki. Pártunk azonban megalakításuk óta mindig helyesen értelmezte a népi tanácsok szerepét és jelentőségét, s a legerélyesebben küzdött, hogy kiküszöbölje — s alapjában véve már ki is küszöbölte — az említett fogyatékosságot. A dolgozók küldötteinek népi tanácsai általában rendszeresen üléseznek. A tanácsülések munkájának tartalma is megváltozott. A tanácsüléseken főként a legfontosabb kérdésekről döntenek. Népi tanácsaink tapasztalatai igazolják, hogy a tanácsülések gyümölcsöző munkája mindenekelőtt azoknak az állandó bizottságoknak a tevékenységétől függ, amelyek révén a néptömegek alkotó módon veszik ki részüket az állam igazgatásából. A Hazafias Arcvonal szervezeteinek egyre nagyobb arányú segítsége és a lankadatlan pártvezetés eredményekén az állandó bizottságok az 1951. év vége óta hathatósan előmozdítják a népi tanácsok és végrehajtó bizottságaik munkáját. 1952 júniusában a népi tanácsok mellett összesen 10.915 állandó bizottság működött. E bizottságok komolyan dolgoznak. A népi tanácsok munkájának megjavítása, a dolgozókkal létesített állandó kapcsolataik biztosítása, valamint a dolgozóknak a helyi és az általános állami feladatok megoldásába való aktív bevonása szempontjából igen fontosak a küldöttek és a választók találkozói. Ezeket a találkozókat a Hazafias Arcvonal segítségével szervezik meg. Itt komoly sikerekre hivatkozhatunk. Szófiában például a városi és a kerületi népi tanácsok küldötteinek többsége havonta találkozik választóival. A népi tanácsok 1952. évi beszámológyűlései sokkal jobbak voltak, mint 1951- ben, s méginkább előmozdították a népi tanácsok és a dolgozók kapcsolatainak megszilárdulását. A lakosság csaknem mindenütt nagy érdeklődéssel fogadta a tanácsokbeszámolóit, s ezek a beszámolók élénk vitákat keltettek. A dolgozók bírálták a tanácsok munkáját, s ezzel sok értékes útmutatást adtak, főkép városrendezési, vízellátási, egészségvédelmi és iskolaügyi kérdésekben. A népi tanácsok jelentős eredményeket értek el a népgazdaság, a városrendezés, az egészségvédelem, a népművelés, a helyiipar és a testnevelés területén. Komoly eredményük, hogy nagyszámú közigazgatási épületet, egészségügyi és kulturális intézményt, lakóházat és egyebet építettek a városokban és a falvakban. Az 1944 szeptember 9-e előtti Bulgáriában 66 esztendő alatt összesen 3800 kilométer vízvezetékcsövet fektettek le, a népi hatalom 8 éve alatt pedig 2300 kilométernyit. 1944 szeptember 9-e előtt csak 784 helységünknek volt villanyvilágítása: a népi hatalom nyolc éve alatt a villamosított községek számai 2415-re emelkedett. A népi tanácsok a nagy iparművek jelentős kibővítésében is közreműködtek, s emellett csupán 1951-ben 400 , új helyiipari üzem kezdte meg munkáját. A népi tanácsok rendkívül hathatósan segítik a kereskedelem szocialista szektorának megerősítését. Az állami és szövetkezeti boltok száma 1948-tól 1951-ig 10.900-ról 17.708-ra emelkedett. A népi hatalom nyolc éve alatt Bulgária városaiban és falvaiban 879 új iskola épült. 1951- ben csak félnapos óvodáink voltak, összesen 10.643 gyermek számára, ma pedig 5018 óvodánk és gyermekotthonunk van, összesen 228.641 gyermek befogadására. A népi tanácsok 643 szülőotthont építettek, ebből 631-et falun. A falusi filmszínházak száma 1952-ig csaknem 20-szorosra, az egész országban pedig 805-re emelkedett. 1944 szeptember 9-e előtt Bulgária egyetlen községében sem volt vezetékes rádió, a népköztársaságban pedig már 781 falut és 110 várost kapcsoltunk be a vezetékes rádióhálózatba. 1949-től 1951-ig 11.622 röplabda-, kosárlabda- és egyéb sportpálya épült. De még sok népi tanács munkájában komoly hiányosságok észlelhetők. Ezek a hibák gátolják őket, hogy városukban, kerületükben, falujukban a gazdasági, politikai és kulturális élet igazi vezetőivé váljanak. Főleg a falusi tanácsok legnagyobb hibája, hogy nem kapcsolják össze kellőképpen a gazdasági és közigazgatási munkát a politikai tömegmunkával, nincs kellő képességük, hogy megszervezzék a dolgozók aktivitását, hogy támaszkodjanak tömegszervezeteikre, s előmozdítsák kezdeményezésüket. Emiatt az ilyen tanácsok főkép saját apparátusukra építenek. Előfordul, hogy egyes tanácsok lebecsülik a Hazafias Arcvonalat, •a népi tanácsoknak ezt a hatalmas társadalmi bázisát. Nem mozgósítják a tömegeket, s nem támaszkodnak szilárdan szervezeteikre, elsősorban a Hazafias Arcvonalra, s végrehajtó bizottságaik operatív és konkrét vezetés helyett nyakra-főre üléseznek, vétenek a kollektív munka elvei ellen, s a parancsolgatás módszereihez folyamodnak. Sok népi tanács komoly hibája, hogy rosszul szervezi meg, s nem ellenőrzi a határozatok végrehajtását. Egyes vezetők még mindig nem jól kapcsolják össze az általános állami érdekeket a helyi lakosság érdekeivel. Fontos gazdasági kérdések megoldásakor néha elárulják politikai rövidlátásukat, amikor megengedik a helyi érdekek fölülkerekedését. E fogyatékosságok egyik oka, hogy az illetékes pártbizottságok nem eléggé segítik, s csak immel-ámmal vezetik a tanácsokat, nem ellenőrzik rendszeresen munkájukat. A kommunista párt és a köztársaság népi kormánya mindent elkövet, hogy megszüntesse ezeket a fogyatékosságokat, s hogy szervezetileg és politikailag megerősítse a népi tanácsokat. Vlko Cservenkov elvtárs Bulgária Kommunista Pártja központi bizottságának 1951 április 23-i teljes ülésén utalt rá, hogy egyes falvakban a dolgoiók földművesszövetkezeti gazdaságainak alapításakor eltorzították a párt politikai irányvonalát. Cservenkov elvtárs ezzel összefüggő útmutatásai ráirányították a népi tanácsok figyelmét erre a szocialista építésünk szempontjából rendkívül fontos kérdésre. Bulgária Kommunista Pártja központi bizottságának politikai irodája nyomatékosan figyelmeztette a megyei, járási és városi pártbizottságokat, hogy állandóan segítsék a népi tanácsokat, s ugyanakkor folytonosan figyeljék tevékenységüket, s konkréten foglalkozzanak munkájuk megjavításával. A politikai iroda határozata kimondja, hogy a párt és a kormány politikájénak helyes megvalósítása végett a népi tanácsok végrehajtó bizottságaiban alakítsanak pártcsoportokat. Vuko Cservenkov elvtárs a Hazafias Arcvonal harmadik kongresszusán egyszers mindenkorra érvényes, döntően fontos útmutatást adott a népi tanácsok megerősítésére, amikor kifejtette, hogy a Hazafias Arcvonal szervezetei tevékenységének szorosan a népi tanácsok munkájához kell kapcsolódnia. A párt és a kormány intézkedései nyomán a népi tanácsok szervezetileg és politikailag vitathatatlanul megerősödtek. Munkamódszereik határozottan javultak, s a népi tanácsok mindinkább a népi demokratikus hatalom igazi tömegszerveivé vállnak. A párt és a kormány mindenre kiterjedő gondoskodása még magasabb színvonalra emeli a népi tanácsokat, s egyre alkalmasabbá teszi őket a népi demokrácia rendszerében rájuk háruló politikai feladatok betöltésére. A választási hadjárat, amely december 14-én a népi hatalom ragyogó győzelmével járt, a dolgozók nagy tömegeit mozgatta meg. Csak a választási bizottságokba több mint 400.000 dolgozó kapcsolódott be, s az állampolgárok tízezrei dolgoztak mint népnevelők és propagandisták. A dolgozók gyűléseken, értekezleteken, a küldöttjelöltek és a választók találkozóin, valamint a sajtóban tövéről-hegyére megvizsgálták, megbírálták a népi tanácsok és az egyes tanácstagok tevékenységét. A népi tanácsok egyes vezető funkcionáriusai a választók bírálata nyomán sok kommunista munkájának több fogyatékosságát tárták föl. Bizonyos, hogy ez még jobban előmozdítja majd a népi tanácsok megerősödését, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdulását, népünk hazafias egységének megerősödését. Népünk újabb hozzájárulása a szocializmus alapjainak bulgáriai építéséhez, hogy a tanácsválasztásokon egységesen bizalmat szavazott a kommunista pártnak és a Vuko Cservenkov elvtárs vezette népi kormánynak. Népünk megmutatta, hogy a jövőben is a béke, a demokrácia és a szocializmus táborában kíván harcolni, s hogy bölcs tanítónk és apánk, a nagy Sztálin vezetésével még jobban meg akarja szilárdítani az éltető bolgár-szovjet barátságot és barátságát minden demokratikus néppel. ★ Dinttk lantnv Bulgária Kommunista Pártja központi bizottsága politikai irodájának póttagja ★ ★ IPARI KÁDEREK NEVELÉSE ALBÁNIÁBAN Albánia népgazdasága folyton fejlődik, az országnak tehát mindig újabb munkás- és alkalmazott káderek kellenek. Az 1951-től 1955-ig terjedő első ötéves terv végére a munkások és alkalmazottak száma 79 százalékkal növekszik. Országszerte nagyméretűvé vált az ipari kádernevelés munkája. A munkaerőtartalékok három kétéves ipariskolájában esztergályosokat, marósokat, kovácsokat, villanyszerelőket, hegesztőket és más szakembereket képeznek ki. A Sztálin-textilkombinát egyéves iskolájában az 1952. év folyamán 16-szer annyian tanultak, mint 1951-ben. A nemrég megindított nagyvállalatok — a November 8 cukorkombinát, a Lenin Vízierőmű, a skodrai dohánygyár és más gyárak — szintén többszáz szakmunkást és technikust képeztek ki. A testvéri országok nagyszerűen segítik Albániát. 1952-ben különféle szakmabeli albán mérnökök egész csapata érkezett haza. Valamennyien a Szovjetunió és a népi demokratikus országok főiskoláin tanultak. Tartós békéért, népi demokráciáért! Katasztrofálisan növekszik a munkanélküliség Ausztriában A Marshall-terv megvalósulása óta Ausztriában szüntelenül nő a munkanélküliség. 1948-ban több mint 54.000 munkanélküli volt az országban; ez a szám 1949-ben 100.000 fölé emelkedett. 1952 december közepén pedig még aivatalos, nyilvánvalóan szépített adatok szerint is elérte a 215 ezret. Csupán december első két hetében 40.000 ember esett ki a termelésből. A munkanélküliek teljes számához hozzá kell adni a nyilvántartásba nem vett munkanélküliek és a részleges munkanélküliek tízezreit, továbbá mintegy 50.000 ifjút és lányt, a hasztalan kilincselőket, akik a hivatalos statisztika szerint nem munkanélküliek. A dolgozók életmódja egyre romlik. Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet korántsem teljes adatai szerint egy négytagú osztrák család létminimuma 1951 júliusától 1952 júniusáig 17 százalékkal emelkedett. Tömeges munkanélküliség, a dolgozók könyörtelen kizsákmányolása és a reálbér szüntelen csökkenése — ez következik Ausztria marshallizálásából. 1933 január 4. * 1. 1217-) A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK HÍREI ÓRIÁSI AZ ÉRDEKLŐDÉS KÍNÁBAN AZ SZKP XIX. KONGRESSZUSÁNAK DOKUMENTUMAI IRÁNT A kínai társadalom mind szélesebb körei kapcsolódnak be Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című munkájának és az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányozásába. Az állami hivatalok vezető munkatársai, a termelés élenjáró dolgozói, a kultúra és a művészet művelői rendkívül érdeklődnek e történelmi jelentőségű dokumentumok iránt. A pártbizottságok határozatára novemberben és decemberben rádióelőadássorozatok hangzottak el a nemzetközi helyzetről, az SZKP pártépítési tapasztalatairól és feladatairól, a Szovjetunió népgazdaságának sikereiről. Kína Kommunista Pártja pekingi városi pártbizottságának propagandaosztálya soktízezer példánkban adta ki az SZKP XIX. kongresszusának anyagát. Mintegy 76.000 hivatali és üzemi dolgozó, a demokratikus pártok és szervezetek vezető munkatársai, egyetemi és középiskolai tanárok tanulmányozzák Pekingben ezt az anyagot. Sanghajban Kínai Kommunista Pártja keletkínai irodája pártapparátusának munkatársai, valamint a sangháji vasútigazgatóság pártszervezetei több mint 13.000 ember részvételével gyűlést tartottak. A gyűlésen G. M. Malenkov beszédének legfőbb kérdéseit, továbbá a XIX. kongreszus más dokumentumait a párt központi bizottsága keletkínai irodája» propagandaosztályának helyettes vezetője világította mix". November végére Kiangszu tartományban több mint 50.000 pártmunkás kezdte meg a XIX. kongresszus dokumentumainak tanulmányozását. A tartományi közigazgatási szervek dolgozóinak javarésze ugyancsak tanulmányozza a kongresszus anyagát. A LENGYEL EGYESÜLT MUNKÁSPÁRT NÉPNEVELŐINEK IPARÁGI ÉRTEKEZLETEI A legfontosabb iparágak népnevelői Lengyelország több vajdaságának városaiban iparági értekezleteket tartottak. Az értekezleteken a népnevelőkkel együtt részt vettek az üzemi újságok és faliújságok szerkesztői, az üzemi rádióleadók, klubok, kultúrházak, ifjúmunkásotthonok és munkásszállások vezetői, valamint az üzemi párttitkárok, üzemi bizottsági elnökök és vállalati igazgatók. A katowicei vajdaság szénipari népnevelőinek értekezletén több mint 60O-an, Poznanban, a fémfeldolgozóipari népnevelők értekezletén 270-en, Gdanskban pedig 300-an, a wroclawi textilipari népnevelők értekezletén 400-an vettek részt. Az értekezleteket a részvevők nagy aktivitása jellemezte. A megjelentek beszámoltak népnevelő munkájuk tapasztalatairól. Jozef Topa, a Bail dón kohómű népnevelője például a munkatermelékenység emeléséért, az gyártmányok minőségének javításáért és a munkafegyelem megszilárdításáért harcol. Irena Ksiazek, az egyik kaliszi üzem népnevelője főkép a szovjet sztahanovisták munkamódszereinek népszerűsítésével foglalkozik. Üzemrésze igen gyorsan áttért Zsandarova szovjet sztahanovista esztergályosnő munkamódszerére. A népnevelők beszéltek a „villámújságok”, az üzemi lapok, az üzemi rádióleadások, az ebédszünetben vagy a munka megkezdése előtt tartott közös újságolvasás fontosságáról, s elmondták, hogyan alkalmazzák a gyárakban a választási kampány során bevált agitációs módszereket. Elmondták, hogyan leplezik le az imperialista rádióállomások hazugságait; hangsúlyozták, hogy emelniük kell ideológiai képzettségüket, s még jobban el kell sajátítaniuk az agitáció művészetét. A felszólalók kiemelték, mily óriási jelentőségű a lengyel munkásosztály szempontjából az SZKP XIX. kongresszusa. Az értekezletek megmutatták, hogy az üzemekben sok aktív és tehetséges népnevelő dolgozik. De megmutatták azt is, hogy az üzemi pártszervezetek titkárai nem mindig állítják megfelelő helyre a népnevelőket, nem mindig adnak nekik utasításokat, megbízásokat, s csak szórványosan ellenőrzik munkájukat. Valamennyi értekezleten konkréten megállapították a politikai tömegmunka megjavításának lehetőségeit az illető iparágban. Ezeket a megállapításokat az egyes gyárak népnevelőinek értekezletein fogják megvitatni. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA VÁROSI TERÜLETI PÁRTSZERVEZETEINEK ÁTSZERVEZÉSE Csehszlovákia Kommunista Pártjának új szervezeti szabályzata a termelési-területi elvet tette a párt szervezeti fölépítésének alapjává. Ezért Csehszolváka Kommunista Pártja központi bizottságának politikai titkársága határozatban mondta ki a városokban az üzemi pártszervezetek mellett fennálló körzeti (területi) pártszervezetek átszervezését. Az átszervezésnek az 1953. évi vezetőségválasztó taggyűlések időpontjáig be kell fejeződnie. Mint a határozat rámutat, a szocializmus építésének nagy feladatai megkívánják, hogy a párttagok és tagjelöltek munkája a termelési szempontok alapján fölépített pártszervezetekben összpontosuljon. Új üzemek létesítése, valamint a magánipar és -kereskedelem csaknem teljes megszüntetése következtében a városi párttagság nagy része bekerült az üzemi pártszervezetekbe. Az üzemi pártszervezetek kommunistáinak a körzeti pártszervezetekben való nyilvántartása tehát elvesztette jelentőségét s így megszűnik. Az üzemi pártszervezetek faluról bejáró tagjai azonban továbbra is korábbi falusi szervezeteik nyilvántartásában maradnak. Ahol csak lehet, mindenütt a teremelési szempontok szerint fölépített új szervezeteket létesítenek. Azoknak a párttagoknak és tagjelölteknek, akik eddig körzeti szervezetekben fizették tagdíjukat, de kapcsolatban vannak valamelyik üzemmel (nyugdíjasok, háziasszonyok és mások, akik régebben az üzemben dolgoztak), ajánlani fogják, hogy lépjenek át üzemi pártszervezetekbe. Az átlépés a kommunisták érdekeinek és az átlépés szükségességének mérlegelésével fog megtörténni. A városok körzeti pártszervezeteinek újjászervezése bizonyosan elősegíti majd az üzemekhez vagy hivatalokhoz nem tartozó lakosság közt is a politikai tömegmunkát. Ezt a munkát a kerületi vagy városi pártbizottságok az üzemi pártszervezetek közreműködésével végzik el. Minden egyes ház, utca, háztömb és lakónegyed számára népnevelőket fognak kijelölni, főként az üzemi pártszervezetek tagjai közül. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA PÁRTSZERVEZETEINEK GONDOSKODÁSA A TERMELŐSZÖVETKEZETEK MEGERŐSÍTÉSÉRŐL A magyar termelőszövetkezetek most tartják közgyűléseiket, amelyeken a tagok megvitatják az év végi zárószámadást, s döntenek a jövedelem elosztásáról. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek fölhasználták a földművelés és állattenyésztés élenjáró szovjet módszereit, s jól megszervezték munkájukat, az 1952. évi rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is jelentős jövedelmet bztosítottak tagjaiknak. De a zárószámadás eredménye számos termelőszövetkezetben gyöngébb, mint amilyen a kiváló termésű tavalyi esztendőben volt. Ezért most különösen fontos a közgyűlésekkel és a zárószámadással összefüggő politikai fölvilágosító munka. A Magyar Dolgozók Pártjának pártbizottságai és pártszervezetei nagy figyelemben részesítik ezt a munkát. A baranya megyei pártbizottság például értekezletet tartott a termelőszövetkezetek párttitkárainak és pártmunkásainak részvételével. A szolnok megyei pártbizottság értekezletre hívta össze a nagy (több mint ezerholdas) termelőszövetkezetek párttitkárait. A megyei pártbizottság még külön is foglalkozik a termelőszövetkezeti csoportok elnökeivel és párttitkáraival. Nógrád megyében a termelőszövetkezeti csortok pártszervezetei vezetőségi üléseken tárgyalták meg a közgyűlés előkészítését. Pest megyében a közgyűlés előtt a termelőszövetkezetek párttaggyűléseket tartottak. A felvilágosító munka eredménye, hogy a szövetkezeti tagok élénken részt vesznek a közgyűlés munkájában, bátran rámutatnak a munka hiányosságaira s visszaverik a kulákok támadásait. A zárószámadások előkészítésével egyidejűleg folyik a küzdelem a termelőszövetkezetek további megszilárdításáért és a tagok soraiba beférkőzött ellenséges elemek eltávolításáért. Egyre több dolgozó paraszt lép be a termelőszövetkezetekbe. A nógrádmegyei termelőszövetkezetekbe például novemberben 400 család lépett be. A zárószámadások megkezdése óta összesen 6000 család csatlakozott a termelőszövetkezetekhez. Számos falu vált termelőszövetkezeti községgé. ELŐKÉSZÜLETEK AZ OLASZ KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁRA Február második felében tartják meg az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIII. kongresszusát. A 9000 ifjúsági alapszervezetből a mai napig több mint 5000 tartotta meg kongreszszuselőkészítő konferenciáját. E konferenciák munkájában nemcsak a szövetség tagjai vesznek tevékenyen részt, hanem más politikai szervezetekhez tartozó, valamint szervezeten kívül ifjak és lányok, továbbá szülők, pedagógusok, sportvezetők és mások is. Az ifjúság a konferenciákon részletesen megvitatja életének, tanulmányainak és munkájának körülményeit, s egyszersmind kijelöli a munka megjavítására irányuló harc konkrét formáit is. Például Piombino városban a kommunista ifjúság konferenciáján katolikus ifjaik és lányok, az Olasz Szociális Mozgalom tagjai és e mozgalmakon kívülállók is megjelentek. A konferencián megállapították, hogy 1950-ben a város kommunista ifjúsági szervezetének 500 tagja volt, ma pedig a tagság száma már 1450-re emelkedett. A konferencia több konkrét intézkedése a tartomány egész ifjúságával közösen folytatandó harcra vonatkozik — a békéért és a nemzeti függetlenségért, a helybeli ipari üzemek bezárása ellen, s a munkanélküli ifjak és lányok alkalmaztatásáért. A kommunista sajtó nagy figyelemmel foglalkozik az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség XIII. kongreszusának előkészületeivel. Megállapítja, hogy az Olasz Kommunista Párt szervezetei az ifjúság körében, valamivel jobban dolgoztak, mint a múltban, de keményen megrója a pártszervezeti munka e területén mindazonáltal mutatkozó fogyatékosságokat. Sok pártszervezet nem dolgozott ki pontos munkatervet, hogy mikép segítse a kommunista ifjúság szervezeteit a kongresszus előkészítésében. A még nem szólították föl a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat az ifjúság munkájának támogatására, még nem szerveztek tapasztalt pártmunkásokból és propagandistákból csoportokat az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagtoborzásának megkönnyítésére. Ahol még nincsenek kommunista ifjúsági szervezetek a kommunisták nem mindenütt segítették elő az ifjúsági szervezetek magvának megteremtésére irányuló alakulógyűlések megszervezését.