Vörös Fonal, 1950 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

2 Vetor­sfanat Mit várunk a Műszaki Bizottságoktól Dolgozó népünk előtt új, hatalmas feladatok megoldása áll. Ja­­n­uár 1-én megindult ötéves tervünk sikeréhez feltétlen szükséges a műszaki értelmiség erőteljesebb bekapcsolódása a munkaversenybe. Szakszervezetünk arra törekedett, hogy szervezett apparátusát az­­üzemekben még az ötéves terv megindulása előtt úgy kiépítse, hogy az alkalmas legyen az ötéves terv végrehajtása során rá váró nagy feladatok megoldására. A műszaki bizottságok megválasztása volt a befejező lépés az üzemi szervezet kiépítése területén. Célja, hogy­­üzemen belül a műszaki értelmiség erejét is összpontosítsa és az ér­telmiségi dolgozókat, a fizikai dolgozókkal vállvetve harcba vigye a a textil- és ruházatipar dolgozóira váró nagy feladatok végrehajtá­sára. Nézzük meg, mit várnak a műszaki bizottságok munkájától a műszaki értelmiségiek? Mérnökre és technikusra nem várt még ilyen feladat Grosszmann Sándor mérnök a Kispesti Textilgyárban Így nyilat­kozik: — Soha még Magyarországon textil- és ruházatipari mérnökre és technikusra nem várt olyan nagy feladat, mint az ötéves terv megvalósítása. Az állandóan vál­tozó és megnövekedett feladatok a mérnökök és technikusok olyan új szervezeti formáját kívánják meg az üzemekben, amelyek leg­inkább alkalmasak célkitűzéseink megvalósítására.­­ Az ipari szervezet alkalmas volt arra, hogy az elmúlt időkből visszamaradt válaszfalat a mű­szaki értelmiség és a fizikai dol­gozók között eltüntesse. Sok esetben azonban a műszaki értel­miség nem jutott az üzemi szak­­szervezeti életben az őt megillető szerephez. Ezt a hibát vezetőink felismerték és a műszaki csopor­tok létrehozásával megszüntették. A műszaki csoport összefogja és ezáltal megerősíti az Üzem mű­vezetőit, technikusait és mérnö­keit, megjavítja munkájukat és ezen keresztül segíti a szakszer­vezeti bizottságot munkájában.­­ A megszokott régi üzemi feladatokon túl ml a Kispesti Textilgyár mérnökei és techniku­sai részt veszünk a dolgozók neve­lésében és szakmai továbbképzé­sében. Jelentékeny feladat jut a technikusoknak és mérnököknek az egyéni verseny megszervezése és kiszélesítése terén. Üzemünk­ben, de más üzemekben is, a mérnök- és technikusújítók ta­nácsaikkal segítik a fizikai dolgo­zókat újításaik megvalósításában. Tevékenyen részt veszünk az újító-brigád munkájában is. Ma már az üzem szűk keresztmet­szeteinek megszüntetésére, illetve a termelékenység fokozására négy vegyes brigád dolgozik üze­münkben. A közelmúltban leg­sürgősebb feladatunk volt az üzemi tervnek az egyes dolgozó­kig való felbontása. —­ Műszaki csoportunk a közeli napokban alakult meg. Feladatául tűzte ki a fenti célkitűzések meg­valósítását, hogy ezzel hozzájá­ruljon az ötéves terv sikeres meg­valósításához és a szocialista Ma­gyarország megteremtéséhez. A munkások, a műszaki értel­miség és az adminisztrációs tiszt­viselők munkája sem kapcsolódott eléggé szervesen össze. A felelős gazdasági funkciókban lévők ezentúl a műszaki csoporthoz tartoznak és módjuk lesz felada­taikat közösen megbeszélni. Új feladatok várnak az adminisztrátorok­ra is Kufffer Miklós, a Pápai Állami Textilgyár városi irodájának ve­zetője, aki eddig is részt vett az adminisztratív munkaverseny szer­vezetésében, így látja az adminisz­tratív tisztviselők jövőbeni fel­adatait.­­ Az adminisztrációs osztály­vezetők részvételét a műszaki ér­telmiségi csoportok munkájéban úgy látom, mint az adminisztrá­ciós munka még nagyobb fokú megbecsülését. — A műszaki értelmiségieknek látni kell azonban, hogy az admi­nisztráció részükre Iránytű, amely munkájukat segíti a pontos üzemi elszámoláson, a valóságon ala­puló üzemi statisztikán és egyéb nyilvántartásokon keresztül.­­ Azt hiszem, hogy a műszaki értelmiségi csoportok megalakítá­sával egyidőben új lendülettel meginduló műszaki értelmiségi munkaversenyt feltétlenül egybe kell kapcsolni az adminisztratív dolgozók munkaversenyével. A műszaki értelmiségi csoportokban működő adminisztratív osztály­­vezetők ugyanis csak akkor tudnak majd jó munkát végezni, ha az adminisztrációs dolgozók munka­­versenye tömegmozgalommá vá­lik, amelyen keresztül az irodák dolgozói szocialista munkamód­szerekkel végzik el feladatukat.­­ A feljegyzéseken, nyilvántar­tásokon kívül az adminisztráció­nak igen fontos feladata, a terme­léshez szükséges nyersanyagok időben való beszerzése. A kész termékek elhelyezése ugyancsak egy láncszeme annak a feladatnak, amelynek középpontjában a pénz és az anyag forgási sebességének meggyorsítása áll.­­ A műszaki értelmiségi cso­portok megalakulásával úgy a műszaki értelmiség, mint az­ben ki kell szélesedni az egyéni versenymozgalomnak. Ezzel egy­idejűleg azonban a komplex bri­gádok alakításával a fizikai dolgo­zókat, a műszaki értelmiségieket és az adminisztrációs tisztviselőket konkrét, feladatok elvégzésére egy brigádba kell tömöríteni, amelyek segítenek teljesen eltüntetni az itt-ott még mutatkozó válasz­falakat. A mesterek a dolgozók segítői A művezetők és mesterek is nagy bizalommal tekintenek a mű­szaki bizottságok munkája elé. Zotter Bertalan, a Soroksári Tex­tilipar dolgozója a következőket mondja erről: — A most megalakult műszaki csoportokban mi, művezetők szo­rosan együttműködünk a mérnö­kökkel és technikusokkal, gyakor­latilag kivitelezzük azt, amit a szocialista üzemvezetés megkíván. Mi, akik a legközvetlenebbül érintkezünk a fizikai dolgozókkal, még nagyobb lendülettel kapcsoló­dunk be a munkaversenybe, ily­­módon segítve elő a szövők és fonók harcit a termelés és a ter­melékenység emeléséért. Bozsóki Mária az Első Magyar Gyapjúmosó ifjú­munkás dolgozója, aki most tért át a kétgépes rendszerről négy­gépesre, a következőkben látja a műszaki bizottságok megalakulá­sának fontosságát: — őszintén megvallva izgultam, mikor először kezdtem négy gé­pen dolgozni. Előre elképzeltem, miképpen fogom a négy gépen munkámat elvégezni. Most, hogy már négy gépen dolgozom, elmond­hatom, hogy semmivel sincs több munkám, mint mikor két gépen dolgoztam. — Munkám megkezdésénél a műszaki értelmiség sietett segítsé­gemre és kidolgozták a négygépes munkamódszert. Minden igyeke-­­ zetükkel azon vannak, hogy mun-­­ kámat megkönnyítsék, a munkám-­­ ban segítsenek. Gépemre csöre­­tartó állványt szereltek, ami je-­­ lentős könnyítést nyújtott mun-­­ kámban. A főművezetők, Gyukics és Schreiber elvtársak a gépeket­­ egyforma fordulatra vették és úgy állították be azokat, hogy a leg­könnyebb legyen az indítás.­­ A műszaki értelmiségiek azóta is állandó érdeklődéssel figyelik munkámat. Ellenőrzik a felkül­dött anyagot, mert megállapítá­suk szerint: a Jó előkészítés, fél szövés. — üzemünkben is a műszaki értelmiség fokozott bekapcsoló­dása az országos munkaversenybe. Pártunk útmutatása és Rákosi elv­társ utatmutató beszéde után kö­vetkezett be. Gyárunkban a most megalakuló műszaki bizottság még nagyobb segítséget fog nyújtani nekem és dolgozó társaimnak a sztahanovista munkamódszerek el­sajátításához. Munkatársaimat is segítik majd a többgépes munka­­módszer elsajátításában, hogy így gyorsabban tudjuk megvalósítani ötéves tervünket és ezen keresz­tül a szocialista Magyarországot. Hogyan születnek a kezdeményezések A kalink­a »Prole­tárba* szövő-fonó gyárban a komszomo­­lista szöv­őlányok ér­tekezletet tartottak. Nadja Komarova java­solta, hívják ki mun­­kaversenyre a visni­­volocki »Kaganovics*­ gyár szövőnőit. A ver­senykihívás egyik pontja szerint a ver­seny eredményét ha­vonta kell kiérté­kelni. A visni-volockiak el­fogadták a kihívást, a verseny megindult. A hónap végén kiértékel­ték az eredményeket és bizony, a visni-vo­­lockiak győztek. Nadia Komarovát le­hangolta az eredmény, de megemberelte ma­gát és így szólt a lá­nyokhoz: — Gyakrabban kell mérnökeinkhez és tech­nikusainkhoz fordulni Sok segítséget nyújt­hatnak nekünk. Utána néznek annak, helye­sen dolgozunk-e és felhívják figyelmün­ket, ha hibát követünk el. Ezentúl minden bri­gádban arról beszél­tek, hogyan lehetne el­érni a visni-volocki szövőnőkét. Nadja Ko­marova brigádjának régi gépei voltak, gyakran szakadt a fo­nal. Megkérték a mes­tereket, legyenek se­gítségükre. A brigádot a szerető-javító osz­tály vezetője, Kondra­tyeva segítette, támo­gatta és bármennyire el volt foglalva, bár­milyen sok munkája gyűlt fel, mindig ta­lált időt arra, hogy benézzen védenceihez. Tanácsokat adott,­meg­mutatta, hogyan kell jobban dolgozni. A brigádban meg­változott a munka­­módszer, meggyorsult a gépek működése, szívesen segítettek egymásnak, ha szük­séges volt. A műsza­kok után senki nem távozott el, míg meg nem tisztította munka­helyét, illetve a mun­kapadot. A lányok 15—20 perccel a mun­kaidő előtt érkeztek, hogy mindent idejében elő tudjanak készíteni a munkához. Mikor ismét közele­dett a munkaverseny eredményeinek kiérté­kelése, Nadja Koma­rova a legkiválóbb eredményt elért szövő­­lányokkal felkereste a visni-volocki szövőnő­ket. Minden iránt ér­deklődtek, figyelmes szemmel jártak a mű­helyekben, igyekeztek átvenni a visni-voloc­­kiak munkatapasztala­tait. — Harcos lány­ok! — mondták az otta­niak elismerően. A kiértékelés során az eredmény megmu­tatta, hogy a »Prole­tárkor szövő-fonógyár szövőinek szorgalma nem volt hiábavaló. Bebizonyították, hogy régi gépi felszerelés­sel is lehet jól dol­gozni és kiváló minő­ségű termékeket gyár­tani. Golovcsenko, a visni­­volocki »Kaganovics“­­szövőgyár bizottságá­nak titkára a követ­kezőket mondotta, ami­kor a versenyzászlót átadta Nadia Koma­rova győztes brigád­jának: — A mi lányaink is szorgalmasan igyekez­tek. Ennek eredmé­nyeként az előző havi versenyt megnyertük. Most ti dolgoztatok jobban, több kezdemé­nyezést, élénkséget vit­tetek a munkába és én szívből örülök, ami­kor átnyújthatom nek­tek a győzelmi zász­lót. Vállalták-teljesítették Csere Ferencné szövőnő, műhelybizottsági temetésfelelős, Sop­roni Pamuipar, Sopron. Vállalta, hogy 6 gép helyett 16 gépen dol­gozik egy segítővel. A Sztálini műszakban 346 százalé­kot, december 29-én 358 százalékot, december 30-án 358 százalékot termelt.­­ Plechl Pál szövő, szakszervezeti bizalmi, 6 gépről 8 gépre tért ált. Termelését 108 százalékról 130 százalékra emelte fel. A Sztálini műszakban 141 százalékot termelt. Újabb győzelem ötéves tervünk Indulása küszöbén osztatlan lelkesedést keltett az ország dolgozói között kormányzatunk intézkedése, amellyel a nép tulajdonába vettük a 10 alkalmazottnál többet foglalkoztató és az imperialisok kezében lévő magyarországi üzemeket. Dolgozó népünk, amely nagy Pártunk vezetésével a felszabadulás óta egymás után aratta jelentősnél jelentősebb győzelmeit, a békés építőmunkánkat, felemelkedésünket akadályozó imperialista ügynökök felett, újabb hatalmas lépést tett előre a szocialista társadalom megvalósítása felé. Dolgozóink határtalan lelkesedését fejezik ki azok a levelek, amelyeket az államosítás alkalmából Rákosi Mátyás elvtárs­­hoz, dolgozó népünk szeretett vezéréhez intéztek a most államosított üzemek dolgozói. »Mi, a Salzmann-gyár Ifjú­munkásai — írja a gyár ifjú­munkásai nevében Való Ilona Rákosi elvtársnak — örömünket és hálánkat fejezzük ki abból az alkalomból, hogy üzemünk a tőkés kizsákmányolok tulajdoná­ból a dolgozó nép államának kezébe került. Most, hogy régi forró óhajunk teljesült, még nagyobb lendülettel és lelkese­déssel kezdünk hozzá ötéves tervünk megvalósításához, hogy azt Pártunk vezetésével minél sikeresebben fejezzük be, így szolgálva saját és dolgozó né­pünk felemelkedését.« Az államosítás mindenütt újabb lendületet adott a munkaverseny­nek. A dolgozók jobb munkájuk­kal fejezik ki hálájukat kormány­zatunk bölcs intézkedéséért. »Végtelenül megörültem, — írja Kettler Pálné fonónő — hogy üzemünket, amely eddig a külföldi kizsákmányoló kezé­ben volt, államosították. Mun­kánkkal már nem a külföldi tőkések hasznát gyarapítjuk majd, hanem a dolgozó nép or­szágát építjük. Az államosítá­sért, ezért a szép ajándékért végtelen hálánkat és szeretetün­­ket fejezzük ki Pártunknak és szeretett Rákosi elvtársunknak és ígérjük, hogy az ötéves terv sikeres beindításával válaszo­lunk az Imperialisták rémhírter­jesztő ügynökeinek.« A lelkesedés egyaránt magával ragadta a párttagokat és a pár­­tonkívüli tömegeket. Erről tanús­kodik Kiss Margit Rákosi elvtárs­hoz írott levele. »Mint pártonkívüli, — írja — én is végtelen hálámat és örö­mömet fejezem ki abból az al­kalomból, hogy üzemünk a nép kezébe került. Most már a mi üzemünkben is megszűnt a ki­zsákmányolás és munkánkkal segítjük a szocializmus építé­sét. Én is szeretnék az MDP tagja lenni, mert célkitűzései minden alkalommal a dolgozók javát szolgálják. Dolgozóink hozzákezdtek már új országot építő ötéves tervünk megvalósításához. A terv indulása­kor a kapitalista kizsákmányolás­tól megszabadítva újabb tízezrek kapcsolódtak be hatalmas lelke­sedéssel a szocilizmust építő ter­veink megvalósításába, munkájuk­kal népünk felemelkedését, a béke­tábor megerősítését szolgálva. Versenyben az újítókö­rök ötéves tervünk megvalósítá­sa során hatalmas feladat vár újítóinkra és észszerűsítőinkre az üzemekben levő rejtett tar­talékok feltárásánál. E feladat megoldását segíti elő a Buda­kalászi Textilművek élmunkás- és újítókörének felhívása, amelyben versenyre hívják ki az ország textilipari élm­unkás- és újítóköreit. A verseny fel­tételei között szerepel a száz dolgozóra eső újítások száma, a letárgyalt újítások száma, az elfogadott újítások száma, az élmunkás- és újítókör tagjai­nak száma a gyár összes dol­gozóihoz viszonyítva. A ver­senyfelhívást az élmunkáskör az ország valamennyi textil­ipari üzeméhez eljuttatta.

Next