Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
da .Ab .TOLNA MEGYEI XX. évfolyam, 220. szám VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Szombat, 1970. szeptember 19. t A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | ARA: 90 FILLÉR Közlemény Jan Markonak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. szeptember 15—18 között látogatást tett Magyarországon Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes baráti beszélgetésen fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a külügyminiszterek részletesen áttekintették a két testvéri ország kapcsolatait és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb, időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionalizmus elvei alapján eredményesen fejlődnek. Ezen elvek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barátságát. Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesítésének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájárulnak a szocialista országok egységének szilárdításához A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KCST- tagországok gazdasági együttműködésének sokoldalú fejlesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a kooperáció, az integráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának gondolata szilárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdekében minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfontosabb feladat gyakorlatilag hozzákezdeni a konferencia előkésztési munkálataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek legutóbbi budapesti tanácskozásáról kiadott memorandum-javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lépésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Közársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határainak sérhetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határozottan (Folytatás a 2. oldalon.) . I Az SZKP Központi Bizottságának küldöttsége Tolna megyébe látogatott Tegnap megyénkbe látogatott az SZKP Kinti Bizottságának hazánkba tartózkodó küldöttsége. A szovjet párti küldöttséget F. D. KULAKOV, az SZKP Központi Bizottságának titkára vezeti, tagjai: NY. A. ZAKALOPAN, NY. V. DANYILENKO, J. F. KURAKIN, az SZKP KB alosztályvezetői és V. I. CSIZSOV, az SZKP KB munkatársa. A küldöttséget elkísérte SZ. SZ. SZATUCSIN, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa és DR. ROMÁNY PÁL, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. A vendégek megyénkben K. PAPP JÓZSEFnek, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága tagjának, a Tolna megyei Pártbizottság első titkárának társaságában a Szekszárdi Állami Gazdaságot keresték fel, ahol MOHÁCSI KÁROLY, a gazdaság igazgatója kalauzolta őket. A hazánk mezőgazdaságát tanulmányozó szovjet küldöttség elismeréssel teremtette meg a szekszárdi gazdaság korszerű állattenyésztő telepeit, a szarvasmarha- és a sertéstelepet. A gazdaság központjában adott társasebéd után a vendégek a bátaszéki Búzakalász Tsz-be látogattak, ahol bemutatták részükre a közös gazdaság konzervfeldolgozó üzemet is, útban visszafelé pedig a szekszárdi háztáji tojóhuvöndtartást tanulmányozták, Városunk adósa önmagának és az egész országnak: hosszú időn keresztül nem mutatta meg magát, rejtve tartotta értékeit, hogy úgy mondjam, a szerények közt is túl szerényen viselkedett. Pedig korábban is lett volna mivel porondra lépnie, hiszen e vidék szőlőkultúrája, hagyománya, művészeti hagyatéka nagyon is jelentős ahhoz, hogy azt a nagyközönségnek megmutatni nemcsak lehetett, hanem kellett is volna. Ezt a mulasztást pótlandó rendezzük meg évről évre a szüreti napokat. Aki netán kételkedett e rendezvény létjogosultságában, azt a tavalyi szüreti napok eredménye egyértelműen meggyőzhette, hiszen az minden vártnál nagyobb tömegsikert hozott. A szüreti ünnepség mindenütt és hagyományosan a vigalom, a szórakozás kedvező alkalma. A szekszárdi is. A rendezők minden lehetőt igyekeztek elkövetni annak érdekében, hogy a vendégtömeg jól érezze magát, kellemes élményekkel térjen haza, s majd a dolgos hétköznapok közepette is szívesen gondoljon vissza e napokra. De ennél több a cél. Egy gyorsan gyarapodó és még gyorsabban fejlődni akaró város kívánja megmutatni sokszínű arcát, a szüreti ünnepség keretében, természetesen minden hivalkodás nélkül. Szekszárd úgy él a régi emlékekben, mint a lomha tespedés, az unalom, a közöny, a befelé fordulás városa. De ez már a múlté. A város vezetői és lakói joggal büszkék a feléledésre, a felfelé törekvésre, a tettvágyra, az összefogási hajlandóságra, s a sok eredményre, amit mindannyian magunkénak tudhatunk. És nagyon jól tudjuk azt is, hogy még mi nincs, mit kellene megváltoztatni, jobbá tenni, de bízhatunk önmagunkban, munkánkban, összefogásunkban. A különböző külső körülmények nem kedveztek ugyan Szekszárd fejlődésének az utóbbi évtizedekben sem, de talán éppen ezzel magyarázható, hogy sokszor az apró-cseprő eredményeinket is nagyon becsüljük, azokra is büszkék vagyunk. Egészséges lokálpatriotizmus tölti el mindinkább nemcsak azokat, akik itt születtek, hanem azok jelentős részét is, akik más tájról kerültek ide. Kialakulóban van a légkör, amelyben dicsőség tenni, dolgozni e városért, és jó érzés azt mondani: „Én szekszárdi vagyok”. A szüreti ünnepség mindannyiunnk rendezvénye, az egész város, a vendéglátó a maga szerény lehetőségeivel, de annál barátibb, vendégszeretőbb közszellemével. E gondolatok jegyében köszöntjük a szekszárdi szüreti napok vendégeit, és kívánunk mindenkinek kellemes szórakozást. B. F.