Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)
1928-12-05 / 49. szám
randán. Szorongatta kezében, csöpögő vége egész kis tócsát csinált a tükörfényesre kefélt padlóra, piszkos, kásás hólé csorgott belőle. Esernyője a szó szoros értelmében sírt. Cipője, ruhája is sírt. IV. De honnan jött ide, milyen tömlőéből, milyen kültelki nyomorlakásból vagy fáskamrából, és miért hozzá, éppen hozzá, minden bemutatkozás, ajánlólevél nélkül? Azért, mert ismerte őt. Nem személyesen. Az Írásait ismerte. Esti ismerte ezt. Ismerte azokat, akik Írásait ismerték. Az özvegy beszélt. Lehetetlen, hogy az, aki olyan jó ember, meg ne értse őt. — Nem vagyok jó ember — vitatkozott magával Esti. — Rossz ember vagyok. Vagy még rossz se vagyok. Csak olyan, mint akárki más. Az, hogy megőriztem régi, tiszta érzéseimet — egyedül és kizárólag a kifejezés céljaira — mesterség, mesterségbeli titok, olyan műszaki boszorkányság, mint a tájboncolóé, aki formalinaldatban évtizedekig épen tudirtani egy szívet, egy agyvelőlebenyt, mely már rég nem érez és nem gondolkodik. Engem is elfásított az élet, mint mindenkit, aki elért bizonyos kort. A látogató arra hivatkozott, hogy több verseskönyvét olvasta. — Az más — folytatta Esti csöndes vitáját. — Ne keverjük össze a dolgokat. Ez irodalom. Borzasztó volna, ha mindaz, amit írtam, megvalósulna. Egyszer azt írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken tiltakoznék az ellen, hogy valaki gázlámpává változtasson. Azt is említettem valahol, mennyire szeretnék kezdetben nátha ét rosszullét ... azonban köhögés és torokgyulladás, sőt spanyolnátha és más komolyabb megbetegedés is következhet. Segítenek ezen az Aspirin tabletták a világszerte ismert és minden meghűléses megbetegedésnél bevált fájdalomcsillapitók. Köbnben gyógyszertárban haphatók beleveszni a tengerbe. Mikor azonban az uszodában háromméteres vízben úszkálok, mindig eszembe jut, hogy ott nem bírnék leállni s bizonyos megkönnyebbülést érzek, mihelyt a sekély vízbe érek. — De olyan finom lelkület tükröződik azokról a lapokról, olyan rendkívül finom lelkület. — Finom az istennyila — szőtte tovább gondolatait Esti, akit valószínűleg ez a szó hozott ki sodrából: „lelkület". — Ha tudnák, mennyi keménységre, kegyetlenségre, vad egészségre van szüksége annak, aki érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerűen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett formája a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtett formája a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együttműködnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitűnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát Ellentétek, az igaz, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak, a körülmények szerint váltakozva, egymás nevét veszik föl, keringenek, átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram. No, hagyjuk. Ami azonban ott, a papíron „finom"-nak érzik, csak azért van, mert pontos, mérnökien biztos s mögötte én vagyok, én — a keservét, — aki naponta jó időben, rossz időben, amikor kedvem támad és amikor nem is támad kedvem, órákig írok, gyakorlom makrancos ujjaimat, sziszegve, a fogaimat csikorgatva. Én volnék finom? Akkor a kovács is finom. Inkább kovács vagyok, asszonyom. Verem az üllőt pöröllyel, patkót kalapálok lovamnak, pompás acélpatkót, hogy gyorsabban futhasson az országút porában. Mert, jegyezze meg, szárnyas ló nem tud repülni. Csak úgy látszik, hogy röpül, a földön vágtat, de mennyire a földön. Szóval, mesterember vagyok. Nézze ezeket a csontokat, ezt a mancsot, ezt az öklöt, ezt a mellet, melyet az imént meztelenül is látott, ahogy kikerült a teremtés műhelyéből. Mondja, de őszintén, csakugyan egy undok, kákabélű lírikushoz hasonlítok s nem egy kovácshoz? Esti föl is állt, megmutatta magát igaz valójában, odament látogatójához, hogy goromba közelségének hatása alatt végre a tárgyra térjen. V. Az lassanként kipakkolt Előbb rakosgatta panaszait, majd egyenként szedegette ki magából, mint valami nyitott fiókból. És ez jó hatással volt rá. Már nem sírt. A fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból, mindig borzalmasabb, mint közelről: a részletekkel való bíbelődés kijózanít bennünket, leszerel, legalább is figyelmet követel tőlünk, önfegyelmet, hogy rendezzük a zűrzavart. Ilyenkor egy kereket találunk, egy csavart, egy pántot, mely a pokolgépet alkotja. Mindez már babramunka, játék. Az apró dolgok megnyugtatnak. Esti mindenre el volt készülve. Ezt várta: a halál és éhségi, börtön és inség, vörheny, agyhártyagyulladás, elmebaj. Következtek a közelebbi, tárgyi adatok. Az asszonynak a megboldogult ura valaha igazgató-tanító volt egy mezővárosban, tavaly nyáron halt meg, hosszú szenvedés után, ötvenkét esztendős korában, rákban. — Igen — szólt Esti határozottan, mintha a rákot helyeselné. A vidékről felköltöztek, ma egy szoba-konyhás lakásban laknak, öten. Tudniillik négy gyermek van. Nagy család, kis nyugdíj, amint ez már szokás. Kisebbik fiúcska tizenkét éves, középfülgyulladás után megoperálták, még mindig nyitva van a füle és folyik. — Igen. Ennek a bátyja gyárba jár, villany- Réz», vas bútor, sodrony ágybetét, összecsukó» vaságy, kárpitozott matracok, gyermekkocsik legjobbak HIKKER GYÁRÁBÓL Dohány ucca 6. — Telefon: József 61 — 97 Az apróhirdetés ma már nem olyan szokatlan módja, hogy akinek ingó, vagy Ingatlan eladnivalója van, vagy állást keres, vagy kínál, oktatást adni, vagy tanulni akar, ezen az úton érintkezék a HOLAP sokezer olvasójával. Egy-egy ilyen apróhirdetésnek a csodás eredménye van és aránylag nagyon olcsó, amennyiben egy-egy szó egyszeri közlése csak 12 fillér Az apróhirdetéseket fel lehet adni a kiadóhivatalban : Piratif ucca 14 Vidékről legcélszerűbb postautalvány felhasználásával beküldeni az összeget, a szöveg a szelvényen elfér