Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-09-19 / 38. szám

38-ik sxám txnh é¥to8»»m Targul-Mu­res *5? .*), n 20 szeptember 19. F«!*l#as »ttffUmmtó e Morvasz tollám XM6 la»tulaJd9iHast Révész Béla a** f lefizetést áras «©» . • SO Lei *áiévr* c . 1 30 Lei ♦*r** »kAm Are 1 Leu S^n-rH*»t.—tésé^ é# hivatal larfu­l-Muros. Piața Regele Fertfinan­d Sa*«'h«»5yíi»té»" SS. Î/L4ăl'-A «**tft«ésfí l®í«íoi* *1. ára 1 leu Párto^kivöls pdhtik&i btetitaj* KMéMwaiall telefon 01 Ara 1 leu Ml LESZ? Diplomáciai elv, de főleg élet­kérdés, hogy a kisebb államoknak mindig úgy kell tömörülni, ahogy azt gazdasági egymásra utaltságuk megkívánja. Az elmúlt hetek óta a m­ai napig, a szövetkezéseknek, a blokkok­nak olyan és annyi lehetetlen vál­tozatát közölte a világsajtó, a meg­bízhatatlan hírű távirati irodák jó­voltából, amibe okvetlenül bele kell kábulnia az újságolvasónak. Közép-Európa politikájának min­denesetre egyik igen érdekes je­lensége az úgynevezett ,Kis Antant“ név alatt kommentált Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia állító­lagos egyezsége. Nem akarunk az események elé vágni, de a magunk részéről nem fűzünk vérmes reményeket e tö­mörülés szilárd és tartós voltához, nem pedig azért, mert ez a két félig-meddig bolsevista szláv ország aligha fogja Romániát céljaiban elősegíteni. De ettől eltekintve az egész föld általános politikai helyzete oly za­varos, majdnem kaotikus, olyan minden pillanatban kirohanható gyúanyaggal tömített, hogy a leg­szélesebb látókörű politikus sem képes helyes tájékozódást nyerni az események ezer féle változatában a legközelebbi jövő kialakulásáról. Az orosz népköztársaság úgy látszik határozott szándékkal és nyíltan le akar számolni Angliával. Hatalmas és félelmetes sereget szer­vezve Turkesztán, de főleg India ellen, ami a világ szinpátiájától kisért, lázongó és lángbaborult Ír­országgal bajlódó s az iparát meg­öléssel fenyegető szénbányász­sztrájktól remegő Angliát belátha­tatlan­ következményű helyzet elé állíthatja. Épen azért ilyen politikai kons­tellációk mellett, mikor a világ­nemzetek lét vagy nem lét kér­dése forog szőnyegen, igen eltör­pülő esemény és belátó politikus előtt nem sokat nyomnak a latban a kis nemzetek tömörülései. Nem pedig azért, mert az ő helyzetü­ket nem a jelenlegi pillanatnyi ér­dekeket szolgáló szövetkezések döntik el az európai koncertben, hanem az a végtelen fontos körül­mény, hogy a nagy titán nemze­tek harcában ki marad felül? Mindenesetre Angliának a jelen pillanatba olyan válságos a hely­zete, amilyen talán fennállása óta soha sem volt. Mert míg egyrész­ről a bolsevista Oroszország leg­érzékenyebb pontján, Indiába akarja létalapjában megtámadni, addig benn az angol társadalomban az angol munkásság gyöngíti szétfe­szítő politikájával a rettegett világ­­hatalmasság erejét. Ezek a belső harcok, minden országra nézve mindig veszedelme­sebbek, mint a külsők. Nem lehetne csodálkozni, ha a­­ megdönthetetlennek hitt Anglia­­ máról-holnapra egy csodálatos ala­­­­kuláson menne át, ami eddigi po­litikáját teljesen megváltoztatná. Eddig tetszetős mondás volt Albionban, hogy ha az angol bank bukik, bukik vele a világ. Nos, most úgy módosíthatnók e mondást, hogy ha Anglia bukik, talpra áll az egész világ és vas­­marka szorítását, amely minden kis nemzet torkán ott volt vagy így, vagy úgy, nem érznek többé, fellélegzenek s újra kezdődik egy szebb, jobb világtörténelem!... tvíny szé­n­rtár szer­­tetésérn Hol van a közigazgatási bizottság? A dr. Harsia János polgármesteri ki­nevezésével kapcsolatosan fölmerült a városi törvényhatósági bizottság re­konstruálásának nem kevéssé fontos kérdése is, amely kérdés tudvalevőleg a megszállás óta elintézetlenül és kér­dőjel gyanánt vonult végig Marosvá­­sárhely utolsó kétesztendei történeté­ben. A magyar közigazgatási érában ugyanis a polgármestert a törvényha­tósági bizottság választotta 6 évre. Most ez a választás elmaradt és a polgár­­mesteri szék kormány kinevezés útján kerül betöltésre. Illetékes helyen érdek­lődtünk a mindenesetre nem érdektelen kérdés iránt, ahol a következő felvilá­gosítást kaptuk: A törvényhatóságnak a tisztviselőkön kívül, akik hivatalból tagjai, 76, fele­részben választott tagja van. Minthogy azonban a városi közgyűlést mindez­­ideig — nem tudni mi okból — nem hívták egybe, a törvényhatóság csonka összetétele miatt nem alkalmas az autonómia képviseletére s igy az egész törvényhatóság a prefectus személyé­ben összpontosul, a törvényhatóságot jelenleg a prefektus képviseli. Ebben a minőségében az összes közigazgatási bizottsági jogokat ő gyakorolja, kivéve a polgármester kinevezésének jogát, amely jog a volt Kormányzó Tanács­ról a belügyi reszortra, illetve a reszort miniszterére szállott át. Azt hiszem, — mondta informáto­runk — hogy ez a tény összefügg a közigazgatás államosításának most ren­dezés alá kerülő kérdésével és való­színű, hogy a közel­jövőben a köz­­igazgatási tisztviselők, mint az állam többi hivatalnokai élethossziglan fog­nak a kormány által kineveztetni. Ter­mészetes, hogy ebben az esetben a törvényha­tsági bizottság hatásköre összeszűkül, sőt a dolog természeténél fogva a bizottság, mint olyan, esetleg teljes egészében meg is szűnik. Óro­­mániában a megyéknek és városoknak nin­cs autonómiájuk, a decentralizált közigazgatási rendszert többé-kevésbé eltörölték és valószínűnek látszik a fel­tevés, hogy a csatolt részek, tehát­ Erdély vármegyéi és törvényhatósági városai is elvesztik önálló autonómi­ájukat és intézkedési, rendelkezési kö­rük legfeljebb csak helyhatósági statú­tumok, a hely és körülmények meg­követelte szabályrendeletek megalko­tására terjed ki. Egyébiránt a városi tanács ez év júniusában, egyik üléséből kifolyó ha­tározatában felterjesztést tett a kor­mányhoz a törvényhatóság­­autonómi­ájának visszaállítása tárgyában, de erre a felterjesztésre mind a mai napig vá­lasz nem érkezett. Ami az egyes tisztviselők hatáskörét illeti, az államosítás esetén továbbra is megmaradnak eddigi pozíciójukban, mint állami tisztviselők, közvetlenül az állam hatósága alatt. Legfeljebb a pre­fektus részére fog biztosítani az állam bizonyos olyirányú diszkrécionárius jo­gokat, amikkel az autonóm közigaz­gatás alatt nem rendelkezett.­­ Ehhez a kérd­shez lenne nekünk is eg néhány szerény megjegyzésünk. Köztudomású, hogy Erdélyben az 1918. évi október hó 31-ike előtt ho­zott összes törvények ma is érvényben vannak. Ennélfogva érvényben van az a közigazgatási törvény is, mely sze­rint a városok polgármestereit és a tör­vényhatóságok tisztviselőit a törvény­­hatósági bizottság választja, esetenkint 6-6 évre, illetve élethossziglan. Az egyes bizottságokat is a törvényható­sági bizottság választja és küldi ki. Ezt szem előtt tartva teljesen érthe­tetlennek és indokolatlannak tartjuk, hogy olyan nagyfontosságú kérdésben, mint pld. a polgármesteri állás betöl­tésének a kérdése is, az itt érvényben levő törvényeket nem respektálva, tel­jesen egyoldalúlag, a város polgársá­gának megkérdezése nélkül hoznak intézkedést. Ezeket nem azért írjuk mintha ki­fogásunk volna a Harsia János álta­lunk tisztelt és becsült személye ellen, hanem jogi szempontból emeljük fel tiltakozó szavunkat. Nem gondolják az ilyen ügyeket intéző körök, hogy már csupán a bel­ső béke és megértés kedvéért is ildo­mos lenne megkérdezni a város pol­gárságát : kit kíván a város élére ál­lítani ? Marosvásárhely lakossága a vá­rossal szemben fennálló erkölcsi, de főként anyagi kötelessége mellett­­ várhatja, hogy a város első tisztviselő­jének, az ő ügyei intézőjének kijelö­lésével az őt megillető, legelemibb polgárjogokat gyakorolhassa, vagy gyakoroltathassa. A felizgatott tömeghangulat lecsilla­pítására, de különösen a békés, meg­értő együttműködés kedvéért szüksé­gesnek tartjuk a város törvényhatósági bizottságának mielőbbi megalakulását és előző helyére való visszahelyezését, mert nem találjuk — enyhén szólva — szerencsés állapotnak azt, hogy 80—90 ember felelőssége egyetlenegy emberre háruljon és egy város bizalmi testülete nevében egy ember tegyen a város, illetve törvényhatóság polgárságának sorsára mélyen kiható intézkedéseket. Ami pedig a közigazgatás államo­sítását illeti, erre vonatkozó kritikánk jogát más időkre tartjuk fenn ma­gunknak. — Energ — Vaskalap. Tiszta csoda, hogy már a régi rend­­szer emberei is rájöttek arra az ano­máliára, mely szerint a gimnáziumi ta­nitási tervben a klasszika filológia ol­talanul túltengő. Heti 6—8 órába nyolc éven át tanul latint egy gimr­zista. Mithológiát, történelmet, épp sorokra porciózva hol lefordít, hol­ büflát több kevesebb, de inkább ti értelmetlenséggel és összefüggésbe A nyolc évi tanítás a ráfordított és fáradsághoz képest siralmasan mély eredményt mutat fel. Az elavult nyelvtan tanítási rejt­helyébe egy sokkal kevesebb ményre nehézkesebb utón bér­textit hoztak. A szer hogy ha a gyermek Sze­mélyen alatt maradó,­­ nyokat ad a tanulónál Pontrí Mihail! st­.StBISOCBi.Mate(Bll]f2In)3.SLfllitft P7Ir|UQ7QfQ készíti a legeregán* fi 7 i VOuilE Iflin­dij (Nemz. Szlnh. bejáratával szembe) u£ijjlBü£8áu sabb, legmodernebb h £ i Elismert és? éRsArendfi rmunk©! áll©n«l6 kSéüité* k»f9§nlé^©89éfg©kNct*il ICé** ©is

Next