Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-26 / 21. szám
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XIX. évf. 1976 -Május 26. Ar« 1,— K6« Hányszor ne isikk elünk, hogy mialatt lányunk egy része lelkesen és buzgalommal cselekszik valamit, egy másik része gúnyolódik rajta; s ha nagyon kutatnánk, még egy harmadik részre is akadnánk benne, amely mind a kettőt kigúnyolja. Vajon nem azt kellene-e hinnünk, hogy az ember darabokból van összetoldva? FONTE.ILI.f, (Írként istv.4v: IN MEMÓRIÁM DR. K.H.G. — Hölderlin ist ihnen unbenkannt? — kérdezte dr. K. H. G., miközben a lődögnek a gödröt ásta. — Ki volt az? — kérdezte a német ör. — Aki a Hyperion-t írta — magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. — német romantika legnagyobb s.Sla fs például Heine? — Kik ezek ? — kérdezte az őr. — Költők — mondta dr. K. H. G. — Schiller nevét sem ismeri? — De ismerem — mondta a német őr. — És Rilkét? — Öt is — mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t. DAL Fehér kendővel Integet, 1 ki messze megy — 1 valakit nem talál már biztos itt az éj, 1 valami gyönyörű mindennap véget ér. 1 Kitárt szárnyakon lebeg a galamb 1 a jégen át, míg hazaér — mi is megleljük mindig otthonunk, 1 mindegy, hogy csüggedés, remény kisér...m I Törüld le könnyedet, 1 kisírt szemedben mosoly legyen és derű, s mindennap kezdődik valami, valami nagyszerű, valami gyönyörű.■ , ! ___ AZ IFJÚSÁG ESZMEI NEVEI lESZNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A Szocialista Ifjúsági Szövetség megalakulásával kapcsolatban előtérbe kerültek az Ifjúság eszmei nevelésének kérdései is. Annál is fontosabb probléma ez, mert az utóbbi időszakban az eszmei nevelést a létező ifjú- Ijsági szervezetek eléggé elhanyagolták. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben ezért az eszmei nevelést új alapokra kell helyezni. Az ifjúságnak nincsenek különös tapasztalatai a múlt harcaiból. Ezért az eszmei nevelés középpontjába a munkásosztály osztályharcainak múltbeli és jelenkori problémáit kell helyezni. Ugyancsak nyíltan meg kell mondani, hogy a közelmúltban elburjánzott fiataljaink között a nacionalizmus és a nyugati életmód idealizálása is. Ennek következményeképp a fiatalok egy részétől társadalmunk nem kapta azt, amit várt volna, elsősorban is az építés területén. Tény az is, hogy az ifjúság nevelése terén súlyos károkat okozott az az elmélet, mintha mi már osztálynélküli társadalomban élnénk, így az ifjúság nem készült fel eléggé azokra a feladatokra, amelyeket kommunista pártunk társadalmunk elé tűzött. Sőt ellenkezőleg, társadalmunk krízises időszakában fiataljaink között is előfordult, hogy a párt kétségtelen sikereit lebecsülték és könnyen a jobboldali és liberális nézetek szószólóivá váltak. Elégtelennek bizonyult a múltbeli politikai oktatás is. Hosszú időn át a szakmai képesítés hangsúlyozásakor háttérbe került a politikai nevelés problematikája. A politikai nevelést — habár most kétségtelenül előtérbe kerül — nem lehet kizárólag néhány brosúra elsajátításának tekinteni. Az eszmei nevelés terén, úgy gondolom, a következő kérdések kerülnek leginkább az előtérbe: • a munkára való nevelés. Az ifjúságnak itt el kell sajátítania a tudomány és technika legújabb vívmányait, s tudatosítania kell, hogy a tőkés társadalom felett kiizárólag csak a termelékenység növekedésével lehet győzedelmeskedni. Ugyancsak tudatosítaniuk kell a fiataloknak, hogy a tudományos-technikai forradalom megköveteli képesítésük állandó fokozását. • a hazafias és internacionalista nevelés. Ezen a téren közelebb kell hozni fiataljainkhoz a múlt küzdelmeit, úgy, hogy az eredmények elismeréseképp elmélyítsék szocialista hazájuk és a CSKP iránt táplált szeretetüket. Irányítsuk a fiatalok figyelmét a szocializmus hazánkbeli és a baráti országokban történő építésére. Tudatosítsuk a fiatalokkal, hogy országunk jövője fejlődésének biztos záloga kizárólag csak a szocialista országok szilárd szövetségében képzelhető el. • a kollektív szellemre való nevelés. A kollektív szellemben való nevelés fontossága főleg abban rejlik, hogy a fiatalok megértsék: mindazt, amit tesznek, nemcsak saját érdekükben teszik, hanem az egész társadalom javát szolgálják. Itt különösen hangsúlyozni kell a társadalmi tulajdon megóvásának és gyarapításának fontosságát. • a kulturáltságra való nevelés, az élet megnyilvánulásának minden szakaszán .A kommunista nevelés elválaszthatatlan része a marxizmus-leninizmus alapjainak elsajátítása. Sajnos, az elmúlt években ezen a téren elég sok hiányosságot tapasztalhattunk. Sok volt a formalizmus, például az egyetemeken sok helyütt csak mint szükséges rosszként kezelték azt, amelyen valamiképp túl kell jutni. Ugyanakkor azonban, főleg az 1968-as évben, az „alkotó marxizmus“ jelszavának hangsúlyozásával olyan nézetek burjánzottak el, amelyek a marxizmussal merő ellentétben álltak. A marxizmus-leninizmus alapjainak oktatásakor meg kell értetni a fiatalokkal, hogy a marxizmus klasszikusainak tanítása nem dogma. A hangsúly nem az egyes tézisek memorizálásán van, hanem jó marxista módszer elsajátításán, amely aztán a gyakorlati életben alkalmazandó. Csakis az elmélet és gyakorlat egységében kereshető a siker záloga. Simonics Béla I