Uj Kelet, 1933. március (16. évfolyam, 49-75. szám)

1933-03-01 / 49. szám

aim-»» Szerkesztőség és kiadóid▼«• tal: Cluj-Kolozsvár, Htrav. Drassai-n.) 1». A fizetési árak!da Baron L. Popír Telefon: 1-77. Eli___________ Havonta 11•» negyedévre 32•» fél• évre Ml egészévre 12M lej. KM- földre: Havonta 1, negyedévre 1 M Ff 1 félévre 1, egészévre 1Q dollár. Hir- detések díjszabás szerint Az ״ UJ KELET" az erdélyi és bánsági zsidóság egyetlen napilapja. Cikk ikeink utánnyomását csak a forן írás megjelölésével engedjük meg. Aradlel Bémentetlen leveleket nem fogadunk el. Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr Martam Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor F. Bukaresti szerkesztő: Hátszeg! Érni Str. 81. Constantin Nr. IL Szerit, 1931 rasze. L ronanmrmiimiinjiD»ms. n ADJ» S. xii. tfr. 49 SZÁN. S hang a fődolog Tíz százalékos vám redukció. Annyit fog hozni az Egyesült Államok új kurzusa, amit Roosevelt, az új elnök iraugurál. Gazdasági tónust akar adni az uralkodásának és azért nemcsak a pénzérlőek, hanem a külügyek évére is gazdasági mentalitású embert állít. Hull szenátort, aki nemzetközi vámkérdésekben ezek tekintély és külügyi államtitkársága it jelenti, hogy Roosevelt külpolitikai Itten is gazdasági kérdésekre fekteti a szsályt. De Hull szenátor és külügyminiszter úr csak tíz százalékos vámredukcióradíandó. Az egész világon arról beszélnek, hogy vámfalak tűnjenek el, hogy — ha még kizikailag lehetetlen — legalább gazdaisogilag próbáljanak összeölelkezni. Eree legtöbbet Amerikában beszélnek, mert ott minden megoldási lehetőségről tmpulálnak, ott nincsenek ebben a teintetben gátlások. És a sok beszédnek van valami fogasfitja is. Nem sok: tíz százalék. Talán ha hangosabb lett volna a beszéd, akkor Hull szenátor húsz százaléot redukál és ha a beszéd mellé a karok is megszólalnak, akkor mint Jericho -rai, a vámfalak is összeomlanak. Fődolog a hang, kérném a lássan, hogy vesszük A demokrata lapok kikezdték a Cuzaneo London barátkozást. Fejére olvasták antiszemita vezérnek, hogy szóbaállt ׳ y hamisítatilan ,,zsidan“-nal. Súlyosbító irüdményként szerepelt a tény, hogy a ancia újságíró orra és egész arcbereszkedése már messziről elárulják, hogy ősei nem a Journal szerkesztőségi asz- jánál öregedtek meg. Cuzát igen kellemetlenül érte a teleprés. Sietett nyilatkozni a jobboldali sajtón ik. Az antiszemita vezér védekezik. És azt mondja, hogy Geo London nem idó, hanem francia... Elsősorban is: egy olyan intranzigens időgyűlölő számára, mint Cuza, gyönge fasz az efféle. Kár volt vele egy foltlan, tiszta 40 éves múltat bemocs Int. Másodsorban: súlyos inkonzekvencia. Itt ha Londonban meg tudta látni a lnciát, meg kellene látnia lelk Lefbo-i fasii szatócsban is a románt. És nem jó. De végeredményben: London és Leibod olyanok, ahogy vesszük őket. Elég régi és rossz vicc meséli, hogy a keresztelkedett zsidót kioktatta a pópa: ״ leken este húst nem, legfeljebb halat ahad ennie. A pópa meglátogatja ujjét a legközelebbi péntek este és libátal az asztalán. S nem megmondtam, hogy csak lat szabad? — pattog a pópa. . én a libát átkereszteltem halnak válaszolja a hivő. 'p' csinált Cuza is franciát a zsidó 'átjáróból־ Mert az antiszemita morálok az ostobaság abszolút, amelyből *•־«u* 5. ' gyors ütemben közeledő március 5-i választások eredményei végzetes !orással lehetnek nemcsak Németor?, hanem egész Európa sorsára. Hit״ egyhetes uralma már elég izelitőt F* ״ német demokráciának, sőt az f■** világnak ahhoz, hogy feleszméljen mit jelentene számára egy vég'• latur kampóskeresztes-Janóén terror ellenére sem valószínű, ך,Hitlerék március 5-én megszerezték absolut többséget és alkotmányos esz. Ahnat Wz10B,tárt raalink számára a :llWer és Papén ennek ellenére azzal tetőznek, hogy az uralmat az alkot-ן London, február 28. Az angol alsóház tegnapi ülésén Mander képviselő interpellálta a külügyminisztert az állítólag Magyarországba szállított olasz hadirepüőgépek ügyéről. Sir John Simon angol külügyminiszter közölte a parlamenttel, hogy ebben az ügyben eszmecsere folyt a Quai d'Orsayval. Francia részről közölték, hogy úgy az olaszok, mint a magyarok a leghatározottabban kétségbe vonták a híresztelés alaposságát s mivel meggyőző bizonyítékok is hiányzanak, mányos követelmények ellenére is kezükben fogják tartani. Önként felvetődik a kérdés: vájjon lehetséges-e, hogy egy 16 milliós munkástömeggel és a demokratikus érzésű, haladó polgársággal szemben a reakció sáskahada berendezkedhessék és csizmatalpával tiporja el mindazt, amit 14 éven keresztül a demokratikus éra alkotott Németországban? Ez nem látszik valószínűnek, bármilyen hangosan és bármilyen vakmerően is hirdessék a kampóskeresztesek uralmuk megdünthetetlenségét. Egy 16 milliós munkástábor, az iparilag fejlett Németországban nem az az elhanyagolható mennyiség, amelyet csak egyszerűen le lehet gázolni. Ez a munkástömeg és a köréje csoportosuló szabadelvű polgárság, a német szellemi élet elitje nagyon is jól tudja, hogy miről van szó, sőt azt is tudja, ן hogy־ amennyiben harc nélkül adja fel pozícióit, úgy mérhetetlen szenvedések Golgotha-útja nyílik meg előtte. Harc nélkül, mégpedig véres harcok nélkül aligha fogja tehát feladni életlehetőségeit. Olyan sok a veszteni valója a német munkásságnak, hogy ezt a lehetőséget még élete árán is kénytelen lesz megvédelmezni. S a jelek szerint meg is fogja védelmezni. A véres összetűzések, melyek minden 1 naposakká lettek Németországban, anigha nem csak bevezetői egy még véresebb polgárháborúnak, mely teljes erejével abban az esetben fog felángorni, ha a váן fosztásokon Hitlerék nem szerzik meg az abszolút többséget — ennek ellenére ragaszkodni fognak becstelen uralunkhoz. Az amerikai kongresszus valutaellenőrt nevezett ki a bank pánik feltartóztatására Newyorkban már a legtőkeerősebb pénzitézetek is inognak Nagy az izgalom egész Amerikában. Rémhírek vannak forgalomban Amerikaszerte. Ford közbeavatkozásától remélnek megnyuktatást egész Amerikára kiterjedt a bankválság London, február 28. A michigani Detroitban a bankzárlat következtében a helyzet nagyon válságos. Több mint 28 ezer családot a város által kibocsátott élelmiszerutalványok útján látnak el. A michigani bankzárlattal kapcsolatban az amerikai kongresszus országos valutaellenőrt nevezett ki, aki felelősséggel csak a pénzügyminiszternek tartozik s akinek jogában áll zárolni akár az Egyesült Államok egész területén is a run által veszélyeztetett pénzintézetek betétjeit. Newyorkban nagy az izgalom. Még a legtőkeerősebb intézetek is inognak. A nagybankok pénztárhelyiségei előtt is hatalmas embertömeg sorakozik, hogy órák hosszat tartó várakozás után betétjéhez juthasson. A lapok nem közölnek híreket a bankválságról. Emiatt rémhírek vannak állandóan forgalomban. Izgatott csoportok az utcákon és a tereken tárgyalják legfrissebb híreiket, amelyeknek nagy része még fokozza a pánikot. Pénzügyi körökben nem teljesen peszszimisták. Remélik, hogy Ford közbeavatkozása s az az igyekezete, hogy 8 és félmillió dollár készpénzzel talpraállítani igyekszik Michigan állam két jelentős intézetét, a Firts National Bankot és a Guardian Naional Bank of Commerce־ t, megnyugtatólag fog hatni éppen Michiganben, ahonnan a bankválság átterjeszkedett egész Amerikára. úgy hírlik, hogy még a hét folyamán Hoover és Roosevelt újra találkoznak s megvitatják a bankpénzügyi helyzetet. Szó van arról, hogy esetleg egy-két napon belül új szükségtörvények kerülnek megszavazásra a kongresszus elé. London, február 28. A Rooseveltrezsim külügyi államtitkárjelöltjével kapcsolatban az angol főváros gazdasági és pénzügyi köreiben megállapítják, hogy Hull szenátornak a külügyek élére állítása azt kell jelentse, hogy a demokrata kormányzat külpolitikai téren is gazdaságpolitikai kérdésekre kívánja a súlyt fektetni, mert hiszen Hul, aki Roosevelt hivatalba lépésekor külügyi államtitkár lesz, ezideig csak smint kiváló vámszaktekintély szerepelt s tisztán külpolitikai kérdésekhez alig szólott hozzá. Hull egyébként a vámtarifák általános leszállításának híve. Tőle származik az az indítvány, hogy nemzetközi megegyezés alapján minden állam építse le vámtarifáját egységesen tíz százalékkal. Mindennemű diplomáciai lépés ,elmarad a Magyarországra szállított repülőgépek ügyében . Még nem érkezett hír arról, hogy a hirtenbergi fegyverek visszakerültek volna Olaszországba mindennemű diplomáciai lépés elmarad. Lansbury a fegyverexport kérdését tette szóvá. Sir John Simon bejelentette a törvényhozásnak, hogy a kormány a Távolkeletre új fegyverszállítási engedélyeket nem ad ki, de az eddigi rendelések szállítása elé nem fog nehézségeket gördíteni. Párizs, február 28. Még nincs hír arról, hogy a hirtenbergi fegyverek visszakerültek volna az olaszországi feladóhoz. VILÁG TÜKRE mi akarnak a technokraták? Most már nemcsak Amerikában, de Európában is egyre többet beszélnek a technokráciáról. Értelme: évszázadok óta küzd az ember azért, hogy szabaduljon meg a munka igája és terhe alól. Ezért dolgozott az agya és termelte ki a legkülönbözőbb technikai könnyebbségeket, ezért találták ki a termelés és közlekedés könnyítését célzó gépeket, ez volt minden ambíciónak a veleje és most úgy látszik elérkeztünk oda, hogy a célt már szinte látni lehet. Néhány év, ami arra való, hogy rendeződjenek a gazdasági bajok, hogy az eddigi termelési káoszból tervgazdaságok fejlődjenek, néhány év és a munka igája le fog hullani az emberről, aki azután él a kevés fizikai munkateljesítmény mellett saját egyénisége kiteljesülése szeerint. Vagyis bekövetkezik a boldogság birodalma. Nem filozófusok, nem költők találmánya a technokrácia, hanem mérnököké, akik ma jobban belelátnak a világ fu-Ivásába és fejlődésébe, mint a bölcselkedők. Azt mondják: — A technika mai állása szerint az Egyesült Államok 122 millió lelket számláló lakossága bőven meg tudja termelni a szükséges élelmi és ipari cikkeket, ha fejenként 660 órát dolgozik évente. Nem is kell mindenkinek ennyit dolgoznia, csak akik 25 és 45 év között vannak. Ezzel a teljesítménnyel el lehet érni mindenki számára egy olyan életnivót, amely megfelel az 1920-as átlagos életstandard 3—4-szeresének. Ha az ember olvassa ezt, azt hiszi, a mérnök urak az Utópia világába akarják visszavezetni az embert. Egészen meseszert az, amit mondanak. Oroszországban az ipari centrumokban meghonosították az ötnapos munkahetet, napi nyolc órával és arról beszélnek, hogy az új heti rendszer megtartása mellett be fogják vezetni a hatórás munkanapot. Ezen is csodálkozunk, de megtaláljuk a dolgok magyarázatát abban, hogy ,viszont a szovjetbirodalom bizonyos részeiben még mindig tíz- és tizenkét órát dolgoznak naponta, főleg azokon a terülteken, ahol egészen újonnan kellett az ipari termelést bevezetni. Hogy naponta ne kelljen két óránál többet fizikai munkát kifejteni, ez valóban meseszerűen hangzik, de a technokraták mérnökcsoportja a leghatározottabban jelenti ki, hogy ma teljesen elegendő, ha hetenként négy napot töltenek munkával és nem többet naponta négy óránál. Ha mindenki dolgozna ennyit, sokkal magasabb életnívót lehetne elérni a mostaninál, csak éppen hogy meg kellene a szociális igazság szerint szervezni a termelést. Húsz, vagy tíz évvel ezelőtt még teljességgel, lehetetlennek látszott, ötven évvel azelőtt épúgy lemosolyogták volna ezt az állítást, mintha valaki azt mondotta volna, hogy az ember átrepüli az óceánt. Azonban az a roppant erejű fémpó, amely kultúránk mechanizálását előrelöki, a gép, amely ma már autoznatikusan dolgozik ezer emberi kéz helyett a szociális prolémáknak egészen új képét adja. Az emberi munkának jelentős részét fölöslegessé tette és ,váratlan kifejlődése halomra döntött eddig örök érvényűnek hitt politikai rendszereket is. Ez a változás új irányt ad az eddigi pénzrendszereknek, elhárította az eddigi vállalkozások módszereit, az emberek nem teszik takarékba a pénzüket, hogy valamikor, ha majd elég nagyra gyűlt az összeg, vállalkozásokba fektetik. A gépipar forradalma egyúttal forradalmasította a takarékosság elvét is, egy új morált plántált az emberekbe a munka értékéről. E morálnak tengelye, hogy a kapzsiságnak ma már semmi keresnivalója a társadalomban, a nagy vagyonnak az értéke morális szempontból alig jelent valamit, közbeesőség tárgya csak az az ember lehet, akiben a közösségérzet halmozódott fel és leg