Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-04 / 75. szám
Csütörtök, 1929 április 4. Uj Nemzedék Kimustrált hajó- és alkatrészekből építette Zeppelin gróf első léghajóját —— Egy vas nagykereskedő volt a vállalkozás finanszírozója Ahol a Zeppelineket építik — Az US Nemzedék tudósítójától — Friedrichshafeni, március 31. Fehér sirályok kísérik a kis gőzhajót, amely a Bodeni-tavon Friedrichshafen kikötője felé tart.. Az utasok mind a fedélzeten tolonganak és kutatják szemükkel a nagy hangárt, amelyből a Graf Zeppelin a múlt ősszel Amerikába, az idén pedig keleti útjára indult. Az utóbbinak részleteit — az elmúlt napok szenzációjáról lévén szó — valamennyiem ismerjük. De bárhogy is ágaskodnak az utasok, a történelmi nevezetességűvé vált hangárnak csak éppen keskeny csíkban látni a tetejét. Mindenütt csalódás ül az arcokon. Mert Friedrichshafenben lenni és nem látni a Zeppelin-műveket, mégis csak lehetetlenség. Magam sem tudok szabadulni ettől a gondolattól. A kis kikötőben kiszállok a hajóból és nekivágok az útnak. Széles országút vezet a kikötőből a vasútvonal mentén s egyszerre csak feltűnnek előttem a Zeppelin-művek Rt. első épületei. Csinos munkáslakások, barátságos tisztviselői épületek, a kaszinó és a könyvtár mellett haladok el, míg az óriási kapu elé érkezem, amely magukat a gyári épületeket elzárja a külvilágtól. Nem könnyű bejutni a gyárba. Amióta a Graf Zeppelin visszatért, Amerikából, olyan óriási tömegben jelentkeznek a látogatók, hogy a gyár vezetősége csak a legritkább esetben ad engedélyt a belépésre. A helyettes igazgató szívességéből mégis kinyílik előttem a kapu. Az irodában egy fiatal tengerésztisztet adnak mellém kísérőül, a gyár egyik vezető mérnökét. Ez a tengerésztiszt is ott volt a Graf Zeppelinen az amerikai utón. Mindjárt az igazgatósági épület jobboldalán találjuk a legérdekesebb épületet, a Zeppelin-múzeumot, ahol a Zeppelin-léghajók egész története a legaprólékosabban meg van örökítve. A tengerésztiszt rámutat egy kis modellre, amely Zeppelin gróf eredeti eszméjét testesíti meg. Mint tudjuk, a nagy német hazafiból valósággal gúnyt űztek, amikor előállt a merev rendszerű léghajó gondolatával. A legelső modellen megtaláljuk a mai Zeppelinek lényeges jegyeit. A kabinok be vannak építve a szivar alakú léggömbbe, a burkolat aluminiumvázra feszül és a léggömb több gázcellára van osztva. Az első léghajó, amelynek „L. Z. a neve, mindenféle lokomotív- és hajóalkatrészekből épült. Zeppelin gróf ott vásárolta az alkatrészeket, ahol a legolcsóbban kapta, s olyanokat vásárolt, amelyekre éppenszüksége volt, így például az első léghajó propellere egy közönséges kisebbalakú hajócsavar, amilyent ma is használnak a gőzösök. Érdekesek az egykori felvételek az első Zeppelin délnémetországi útjáról, amely huszonöt évvel ezelőtt ment végbe. Látni a szaklapok kivágott cikkeit, amelyek lehetetlenségnek mondták a start előtt a „bolond gróf“ tervét. Még a császár is kételkedett akkoriban Zeppelin gróf vállalkozásának sikerében, jóllehet a császár volt Zeppelin leghűbb barátja és támogatója. Amikor Zeppelin gróf nyilvános gyűjtést indított az első léghajó elkészítésére és felszerelésére, a birodalmi kancellár helyettese azt felelte, hogy „a német kormánynak nincs pénze ilyenfajta kísérletekre.“ Ennek a kormányleiratnak eredeti példánya most rámában és üveg alatt ott látható a Zeppelin-múzeumban. Ezzel szemben ott van mindjárt egy ügyetlen kézírása, nagybetűs levél, amelyben egy „vasnagykereskedő“ röviden értesíti Zeppelin grófot, hogy hatszázezer márkát bocsát rendelkezésére. Óriási összeg volt ez az akkori időben. Egy egyszerű kereskedőnek köszönhető tehát, hogy a Zeppelinek megszülettek. A múzeumban végigkísérhetjük a Zeppelinek építésének minden stádiumát s a modellek fejlődését. Külön teremben gyűjtötték össze Zeppelin gróf személyes ereklyéit. Emlékek az 1870—71-es francianémet háborúból, legvégül pedig a díszoklevelek áradata, amelyekkel a német városok és társadalmi egyesületek halmozták el Zeppelin grófot. A múzeum külső falában márványtábla hirdeti a világháborúban elesett Zeppelin-tisztek emlékét. A tábla mellé rövidesen újabb emléktábla kerül, amely a háborús Zeppelinek elesett közlegényeinek nevét fogja megörökíteni. Na délben mondanak le a B-listára tett jugoszláv miniszterek • Az Új Nemzedék tudósítójától Belgrád, április 3. A hivatalos lap mai száma közli a közigazgatás központosításáról szóló új törvényt, amely többek között négy minisztériumot is megszüntet. Minthogy az új törvény ezzel jogerőre emelkedett, a szóban forgó négy miniszter ma délben benyújtja lemondását. A belgrádi lapok rámutatnak arra, hogy a minisztériumok számának csökkentése és a közigazgatás egyszerűsítése, úgy a személyi, mint a dologi kiadásokban jelentékeny megtakarítással fog járni. N MAGYAR KIRÁLY! *&£ OSZTÁLYSORSJÁTÉK ||f m Figyelmeztetés! |31 '’Ül A XXII. Osztálysorsjáték A főárusítók figyelmeztet Brakó I. osztályára még fentartott tk t. üzletfeleiket, és az ^ osztály sorsjegyeket, melyek érdeklődőket, hogy csak úgy két régi tulajdonosaik el biztosíthatják résztvételfi- R|pj& rfpjfali nem vittek két az uj sorsjátékra, ha a . • ■ m gm jt sorsjegyekért járó összeg |*|||| április 6-an legkésőbb egy nappal a |^P az uj igénylőknek kell kihúzás előtt, tehát most |g» \ü SSSS Mil IMI! mil fit vők nem számíthatnak arra, az illetékes helyekre be- hogy eddigi sorsjegyszám érkezik, különben minden fi inffrmaikat még megkapják. további igényük megszűnik . | ASm Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: rajjpT k jj g *n I Egésa | | Pél k I Negyed k I Nyolcad k Wjf IK 11 lKr 124peng(j8 (JMJjWjJ l^engöj rg|| Postaköltség és nyereményjegyzék ára 30 fillér szintén a betéttel együtt küldendő. 9 Az erőltetett diplomásembergyártás áldozatai A száztízpengős orvos — Mire jut valaki a „summa cum laude" doktorátussal — Fiatal mérnök mint gyári munkás Vigasztalan nyomor, állástalanság vár az egyetemi doktoravatásokról kikerült ifjúságra — Az US Nemzedék tudósítójától. — A szomorú magyar világban a feltámadást legjobban áhítják azok a szomorú fiatalok, akiknek az elmúlt évek során kezükbe adták a diplomát, az orvosi, a jogi, a mérnöki, vagy a tanári diplomát, hogy azóta diplomával a kezükben álljanak tanácstalanul, kenyérre várva az élet nagy keresztútján. Statisztikát nem lehet készíteni arról, nagyon érdekes statisztikát, hogy él a diplomás magyar fiatalság. Az álszemérem elfojtja legégetőbb keserűséget is és csak a legbizalmasabb baráti körben, elhanyagolt, bútorozott szobának kinevezett cselédszobák csendjében lefolyó meghitt beszélgetésekből derül ki, micsoda sors vár a fiatal — például — a magyar orvosra. — Két esztendővel ezelőtt szereztem meg a doktori oklevelet a budapesti egyetemen — mondja nekünk az ifjú doktor. — Most az egyik budapesti kórházban vagyok orvos, vagy orvosgyakornok, ahogyan éppen nevezik. A címem ennyi, a fizetésem pedig az, hogy szabad reggel kilenctől kettőig dolgoznom és ezért kapok reggelit, ebédet. — Két esztendje tart már ez az állapot. Az alorvosi kinevezés állandóan ébrentartott, de eddig még beteljesüléshez nem jutott reményében. Sikerült bejutnom a Társadalombiztosítóhoz is dijnokorvosnak. Olyan munkát végzek, amit szigorló orvosokra is rábízhatnak és rá is bíznak. Délutáni beosztással öt-hat órai munkával sikerül megkeresnem száztíz pengőt, amiből kedvem szerint, lakhatom, fizethetem a vacsorámat és ha sikerül zsonglőrmódra beosztani jövedelmemet, még talán ruhára is telnék. Hat órás orvosi munkáért reggeli és ebéd — És én még az irigyeltebbek közé tartozom. Vannak akiknek nincs két ilyen állásuk, ahiol az egyik helyen hat órai munkáért reggelit,, ebédet, a másik helyen pedig ugyanannyi elfoglaltságért száztíz pengőt kapnak., A fiatal orvos számára az orvosi pálya ma, már megszűnt szabad foglalkozás lenni. Ábrándos számítás lenne és ennek csak szomorú csalódás a jutalma, ha valaki csak úgy egyszerűen kiakasztaná a kapura a táblát: „Egyetemi orvostudor. Rendel háromtól négyig“. A legszerényebb orvosi rendelő berendezése öt-hatezer pengőbe kerül. A szülőket legtöbbször már teljesen kimerítette a hosszú orvosi pálya költsége: honnan vegyenek a rendelő berendezéséhez szükséges pénzt! — Ez az oka annak is, hogy vidéki körorvosnak sem tud elmenni a mai fiatalság. Pedig körorvosi állást még könynyebben lehetne kapni, de hol vegye a felszerelést! Szombatonként nyolc-tíz orvost avatnak fel a budapesti egyetemen. Az egész országban tizet-tizenkettőt. — Hetenként tucatjával indulnak el a fiatal doktorok az életbe. Hogy hová, merre senki sem tudja megmondani. Talán a mi pályánk az, ahol a jövedelemben a legnagyobb szélsőségek vannak. Százával élnek fiatal orvosok száz-százötven pengő jövedelemből és százával akadnak, akik jólmenő rendelőjük mellett három-négy orvosi állást töltenek be a különböző intézményeknél. Ha ezek a több állást összehalmozó orvosok, szociális érzésüktől vezetve, csak egy megbízatásukról is lemondanának, marsokkal közelebb jutna a fiatal diplomás orvosgárda a megélhetéshez. „Summa cum laude ..." Ha az ember nyitott szemmel tovább járja a magyar életet, minduntalan rábukkan egy-egy fiatal, diplomás emberre, tanárra, mérnökre, jogi vagy közgazdasági végzettséggel rendelkező hivatalnokra, vagy magántisztviselőre, akik bizalmas körben sorsuknak sok furcsaságát, mesélik el. Mit is mond a tanár, aki „summa cum laude“ most szerezte meg a doktorátust a bölcsészeti szak történelem és földrajzi szakján! —■ Három esztendeje kezemben van a tanári oklevél s két éve elmúlt annak is, hogy megszereztem a doktori címet. A mintagimnáziumban sikerrel töltöttem el a gyakorlati esztendőt. Utána egy évre átestem a pedagógiai vizsga szigorúságán is. Most azután állok és várok a szüleim nyakán és viszem a kérvényemet hol ide, hol oda. Talán sikerül, — most döntenek épen kérvényem fölött — az egyik vidéki kisvárosban helyettes tanári állást kapni. A fizetésem lesz úgy százharminc—százötven pengő . . . Megpróbálom! Talán meg lehet élni belőle! A jogászdoktor Pesten végzett Dunántúli kis faluból való, ahonnan négy gyermekes szülei a legkisebbik fiút, aki az elemiben kitűnt szorgalmával és eszével, az egyetemre küldték a jogi pályára. Esztendők óta ott ékeskedik a névjegyén: „doktor utriusque“. A doktori oklevél megszerzése után egy fél esztendeig meg tudta tartani magát Pesten. A szülők adósságot vettek fel a kis házra és arra a néhány hold földre, csakhogy a fiú az elhelyezkedés ideje alatt valahogy megélhessen Pesten. Két esztendeje már odahaza van. Nem győzte pénzzel és idővel a várakozást. Jobbnak látta hazamenni és most otthon lesi, mi történik, mi lesz. És hogy mégis valami hasznát vegyék, a jegyzőnek segít, mint jegyzőgyakornok, hatvan pengőért. Szavából, ha beszél, egy derékbetört élet sok-sok keserűsége árad felénk. Mérnök, mint gyárimunkás A mérnök-gyárimunkás. Huszonnégy fillér az órabére. Boldog, ha egy héten túlórákkal együtt tizenöt husz pengőt keres. Színházban még diákkorában volt utoljára. A fürdést úgy intézi el, hogy az egyik kollégium inasának ad néhány fillér borravalót néha és az megengedi neki titokban a fürdőszoba használatát. Könyv! Szórakozás! — ismeretlen fogalom. Csak a kérvényekkel való sorba járás van. Most elmegy katonának. Néhány esztendőre legalább elveti a gondját a mindennapi kenyérnek. Hosszan lehetne folytatni még. Akárhová megy az ember, ahol fiatal diplomások vannak, ugyanaz a panasz, ugyanaz a keserűség. A közgazdasági doktor a bankban dolgozik, ahol reggel fél kilenctől este hétig-nyolcig igénybe veszik százötven pengős havi fizetésért. Neki legalább reménye van, hogy idővél előbbre jut. Ki tudná megszámolni azonban azokat, akik diplomával a kezükben jöttek rá arra az igazságra, hogy rossz pályát választottak. Abszolvált technikusokból lettek jogászok, orvosi oklevéllel mentek el diplomás fiatalemberek patikusnak. Nincs róbi statisztika, hogy bányán vannak elszórtan a hivatalokban, az üzletekben fiatal emberek, akik félbemaradt egyetemi tanulmányaikat cserélték fel a soffőri állással, a Villamoskalauzsággal, a pincérséggel. És talán ezek a legboldogabbak. * Aki belenézett ebbe a vigasztalan, sötét képbe, nehogy azt gondolja most már: nem kell tanulni, pokolba a kultúrával, hiábavaló minden szellemi munka! A tanulság nem ez, korántsem! Ennek a szegény országnak ma még inkább szüksége van kiválóan képzett orvosokra, mérnökökre, jogászokra és tanárokra, mint előbb. Csupán az általános diplomatúltengés ellen kell valamit tenni, hogy arányban maradjon az egyetemeken t érmért diplomák száma az elhelyezkedés, a munkaalkalom lehetőségeivel. Hogy ez az arány megmaradjon, arra részben az államhatalomnak kell ügyelnie, részben a társadalmi propaganda dolga, hogy az ifjúságot ebben az irányban fölvilágosítsa. r—jplilPi JlllllULIIIIIIII Jlll—i mi IJL .inul i ■' Németország nem engedi be Trockijt — Az Új Nemzedék tudósítójától — Berlin, április 3. A Berliner Tageblat konstantinápolyi jelentése szerint Trockij még mindig nem kapott választ Németországtól beutazási kérelmére. Németországi barátai az utóbbi napokban értésére adták a volt népbiztosnak, hogy nem számíthat kérelme kedvező elintézésére. Trockij most hosszabb konstantinápolyi tartózkodásra rendezkedik be. Konstantinápoly, április 3. Troekij egészségi állapota a török lapok jelentése szerint ismét rosszabbodott. Konstantinápolyban egyébként azt hiszik, hogy Trockij azért költözött át a szállóból albérleti lakásba, minthogy nem tudta tovább fizetni a magas szállodai számlát.