Unitárius Élet, 1996 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
Erdélyi pásztorlevél Szeretett híveim, kedves atyámfiai! Nehéz, megpróbáló esztendőt hagytunk magunk mögött. Sokat éltünk át, nagy erőfeszítéssel és sok áldozattal tudtunk megmaradni és előrehaladni. De hirdettük a jézusi evangéliumot, az unitárius kereszténység hitigazságait a bölcsőtől a koporsóig, s szolgáltuk Istent és az embert. Megtanultunk kérdések elé kerülni s azokra bátran válaszolni, felismerni a tennivalókat és azokat cselekedni, dönteni új helyzetekben, és dolgozni a jövendőért. Jézus időszeri felhívással szólok hozzátok: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6,31-33). Jézus felhívása mély igazságot fejez ki. Az aggódás, a félem annak a jele, hogy nem hiszünk Istenben, és nem bízunk embertársainkban. Nem vesszük tudomásul, hogy Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem a bátorság, a remény, a szeretet lelkét. Ne aggódjatok, bízzátok Istenre magatokat, mert ő minden emberre gondot visel. A gondviselés Isten szeretetének és akaratának megnyilvánulása, mely úgy mutatja be Istent, mint Atyát, aki őrködik teremtményei fölött, és szükségeikről gondoskodik. Jézus tettekre szólít úgy, hogy Isten országára irányítja a figyelmünket: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát”. Amikor a jövőt faggatjuk, Istenre figyelünk, aki a jövendő Ura és mindnyájunk Atyja. Ő azt akarja, hogy minden ember a maga helyén munkatársa legyen a gondviselésben. Isten munkatársának lenni pedig annyit jelent, mint hinni és szeretni, sohasem gyűlölködni, „Mert arra született az ember, hogy szeressen és szeressék” (Szilágyi D.). Vallásunk célja is erre mutat: kialakítani magunkból Isten munkatársát. Jézus felhívása erőt adó és tettekre sarkalló biztatás, mely nem gúzsba köt, hanem felszabadít, nem gyöngít, de bátorságot ad, nem tétlenségre kárhoztat, hanem építő cselekedetekre hív. Kövessük ezt a felhívást a mai feladatok felismerésével, és Istenre hagyva magunkat forduljunk a jövő felé! Nagy feladatok várnak reánk az új esztendőben. Mi „szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten adta jogunk van”. Azért küzdenünk kell az alapvető emberi jogainkért, az anyanyelvünkért, a felekezeti oktatás helyreállításáért, az elvett egyházi javak visszaadásáért, az épülő templomaink befejezéséért; dolgoznunk kell egy igazságosabb és emberibb társadalomért, egyházunk és népünk jólétéért és boldogságáért. Hegyeket mozgató hitre, újabb erőfeszítésekre és áldozatokra lesz szükségünk, hogy terveinket és elképzeléseinket megvalósíthassuk. Szolgáljuk hűségesen egyházunkat és népünket azzal a tudattal, hogy Isten gondot visel reánk, s ha Ő velünk van, kicsoda lehet ellenünk?! Egyházunk híveinek, lelkész és gondnok atyámfiainak, minden jóakaratú embernek Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánok! Kolozsvár, 1996. január 1. Atyafiságos szeretettel D. dr. Erdő János püspök Karácsonyi fohász Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, rétekben, völgyekben, hegyekben, fakadó s áradó vizekben, dobogó emberi szívekben, a léted megszentelt nevében, hatalmas irgalmas kezében, országod jövendő házában, erődnek teremtő lázában, békében, sóban és kenyérben, a múló időben, a térben, vétkünket elnéző kedvedben, igédet követő emberben, 2 UNITÁRIUS ÉLET elbukó kísértő ármányban, gonosztól szabadult árvákban, legyen hát mind Tiéd a bőség, az Ország, Hatalom, Dicsőség, lobogjon szívünkben, vérünkben, az egész esendő létünkben, váljanak könnyeink örömmé, maradj és légy velünk, örökké, ám en... Dr. Módy Jenő professzor Marosvásárhely, 1995. december 24.