Vadászati Útmutató 1923, 1. évfolyam

Előszó

Előszó: Nagy László, a Hubertus orsz. magyar vadá­szati védegylet érdemdús és tevékeny igazgatója azon kéréssel fordult hozzám, hogy a szerkesztésé­ben megjelenő „Vadászati Útmu­tató“ részére be­vezető sorokat írjak. Kétszeres örömmel ígértem meg ezt neki, mert azt láttam, hogy a fuzionált két országos jellegű vadászegyesület igazgatója nem nyugszik és hogy ismét egy lépést teszünk a hajdan sokszor leszólt, de a mai sivár korszakban hőn vissza­hajtott régi állapotok kultúrája felé. Az 1883. évi XX­­.-c. üdvös hatása alatt a magyar vadászok apraja-nagyja, kiki a maga hatás­körében azon volt, hogy hazánk vadászatát fejlessze, vadásszék az igazi vadászgondolkozás szerint; az évtizedes, hangyaszorgalommal folytatott becsületes és önérzetes fáradozás és kitartás eredménye volt az az elismerés, amelyet Magyarország vadászata a bécsi első nemzetközi vadászati kiállításon minden más országok sportközönségének csodálata és irigy­lése mellett méltán kiérdemelt. Amint a statisztikai adatok mutatják, hazánk vadászata az évek során folyton és örvendetesen fejlődött és abban az arányban fejlődtek a vadá­szattal kapcsolatos ipari és közgazdasági ágak és vállalkozások. Lassan-lassan hozzászokott a magyar vadászközönség nagy átlaga is ahhoz, hogy vadá­szati szakkiadmányokat is olvasson ! Nagy eredmény ez kedves Olvasóm, hiszen a magyar ember min­dent szeret, csak olvasni nem; a vadászattal meg úgy volt a legtöbbje, hogy ha a puskát jól tudja kezelni, akkor mindent tud. A külföldi vadászati irodalomhoz viszonyítottan szegényes szakirodal­munk mégis ki tudott adni évente két, más más szakférfiú szerkesztésében megjelenő vadászati zseb­naptárt, amely kincsesháza volt a vadászat tudni­valóinak. A világháború fagyasztó szele megsemmi­sítette ezt az üvegházi palántákat, mint sok mindent.

Next