Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 17. kötet (Budapest,1895)
738 Égy Petőfi-reliquia. gert le akarja tenni a fővezérségről, holott nincs a hazának több olyan embere.» Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt mondtam neki: «No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenségben van.» — Fiamtól ezen választ kaptam: «Majd elvégzik azt az okosok.» Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Petőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele Erdélybe, Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. Felesége azon választ adta, hogy bármerre megy is Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva, így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor, a kocsi rúdját Nagy-Várad felé fordították.* Petőfinek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy kuffer, tele irományokkal és még azon felül is kint. Megkért Petőfi és Petőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. Ami nálam meg is volt, sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családostul Nagy Váradra, és akkor héten, szombat este, azaz július 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap, vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, amint azt nekem Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből, a mely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha ő nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfiné s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: amint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta, azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt.** Petőfi életéből ennyit tudok, amit lelkiismeretesen bizonyíthatok is. Dr. Petrich Sámuel. * A kocsitörés adatát, mely mintegy véletlen oka volt annak, hogy Petőfi Arad helyett Nagy-Várad felé s a csatatérre ment, fölemlítette Zilahy Károly is («Petőfi Sándor életrajza» czímű 1864-ben kiadott könyvében), de egy pár jelentékeny eltéréssel, így Zilahy szerint a kocsitörés és az elindulás egy nap történt, míg a hiteles szemtanú szerint 21 óra esett közbe. Továbbá Zilahy azt mondja, hogy Petőfi Damjanich látogatására indult volna Aradra, míg Petrich Kossuth látogatásáról szól, mely utóbbi adat — Petőfi akkori viszonyai közt — sokkal valószínűbb, meg bizonyosan nem is csinált titkot a házbeliek előtt szándékából. Van még egy pár apróbb eltérés is. Zilahy valószínűleg valakinek szóbeli közlése útján hallhatta az esetet. * ** Most már tudjuk, hogy Petőfi, Bem kifejezett akarata ellenére, jelen volt a segesvári csatában (júl. 31.), de csak mint néző, fegyver és rendes egyenruha nélkül, mely utóbbit akkor csinálta a szabó, és hogy onnan nem tért vissza, így megérthető nejének akkori tévedése. Még egy eset Petőfiről, 1849-ben. Július hóban, a mikor Mezőberénybe jött Petőfi családostul, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. Amikor Gyomára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s így bement Gyoma városházához, ottan a cselédtől kérdezte a jegyző úr hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában és a biró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt, a köszönést elfogadták. Biró uram a szobában egyik oldalon a lóczán hevert, a jegyző a másik lóczán, s a köszönés elfogadása után sem kelt fel egyik sem. Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehetséges, lennének szívesek neki egy forspontos kocsit adni Mezőberényig. A jegyző kérdést tett biró uramhoz, van-e heverő forspontos ? A biró félvállról felelte: «Bizony nem igen van itt most.» Ekkor a jegyző így szólt Petőfihez: «Van-e az úrnak igazolványa ?» Petőfi általadta igazolványát. Amint a jegyző belepillantott, hirtelen felugrott, szaladt biró uramhoz, azt lerántotta a lóczáról a fekvéséből s ilyen szavakkal szólott hozzá: «Keljen fel biró uram, teremtettél, Petőfi Sándor áll előttünk. Dehogy nem adunk, ha kell, akár tizet is.» A dobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor, a többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. «Hol a kocsija ?» kérdék Petőfit. Mondta, hogy kint, a piaczon van. Akkor a biró, a jegyző, meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a városház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép között hordták és minden oldalról éljenezték. Majd egy magas állványra felemelték, ahonnét hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostul, s a város lovain hozták el Mezőberénybe. — Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai jegyző neve Csatt. — Dr. Petrich Sámuel. Közli Baráth Ferencz.