Vasárnapi Ujság – 1882
1882-05-14 / 20. szám - Kivándorlás. Vajda János 314. oldal / Elmélkedések, Értekezések, fejtegetések - A Petőfi-társaság Debreczenben 314. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekü közlemények, vegyesek
22. SZÁM. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. toaszt soká tartott. Ebéd alatt egy széles kardot is mutattak, mely egykor Petőfié volt, most pedig a Rickl-család őrzi. Este bált tartottak a «Korona» vendéglőben. * E hó 8-án ama szerény háznál is volt egy kis ünnepély, hol Petőfi 1844 ben lakott, s a melyről »Egy terem Debreczenben» czimü költeményét irta, melyhez Orlai illusztrácziót is készitett. Ezt a házat most emléktáblával jelölték meg, s itt Komócsy tartott beszédet. A táblát Boross kőfaragó minden dij nélkül készitette. Ugyané napon a főiskolát látogatták meg a vendégek: a könyvtárt, a múzeumot. Délután pedig a gazdasági intézethez rándultak ki, hol Rottler József igazgató előzékeny figyelemmel mutatott meg mindent. Jókainak egy csinos kapát adtak kezébe, hogy kapálja meg a 46-ik parczellában elvetetett nemesített búzát, ami megtörténvén, az igazgató kijelenté, hogy e parczella neve ezentúl Petőfi-parczella lesz, a buza neve «Jókai nemesitett buza», a kapát pedig elteszik az intézet muzeumába. Kedélyes társas uzsonna zárta be a kirándulást, mely egyszersmind a debreczeni ünnepélyek végső mozzanata volt. Az ünnepélyek alatt a társulat alapitó tagjai lettek: Simonffy Sámuel az ügyvédi kamara elnöke, özv. Hegyi Mihályné és Böszörményi Róza k. a. száz forinttal. VASÁRNAPI UJSÁG. 315 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. „Méhek". E czim alatt gyűjtött össze s adott ki érdemes veteránunk, Tóth Lőrincz mintegy ötszáz epigrammot és xéniát, melyeket negyven év alatt irt, bennök rakva le költői benyomásait. Méheknek nevezi s e név inkább mézekért, mint falánkjokért illeti meg ez elmés, olykor csipős, de soha sem sebző szikráit szelid, gunyoros, de nem maró szellemének. Születtek, mint a peret hozta; életbeli, uti, utczai s társasági benyomásokból; a finom szemlélő, a kedélyes emberszerető, az erény barátja nyilatkozik bennök. Fokozott becset nyernek az által, hogy a szerző íróságának ötvenedik évfordulójára jelennek meg, mintegy emlékül baráti s tisztelői nagy serege számára. Az alkalomszerüleg vegyesen született epigrammok is a következő csoportokba vannak beosztva: Falra hányt borsók, 101. Fény- és árnyképek, 112. Nőkről s nőkhez (Öregember udvarlása) 54. Csalánok (politikai s kivált országgyűlési epigrammok), 69. — Emlékek, köztök sok uti emlék, 56. — 1848. előtt és után, szintén politikaiak, 64. — A házi tűzhelyről, családiak, 17. S befejezésül: A patak élete, allegoriai költemény. — A kötet két, a szükséges magyarázatok megadására, jegyzetek illusztrálják. A kiállitás (a Franklin-társulaté) csinos, sőt diszes. Álljon itt a gyűjtemény czimét magyarázó, bevezető epigramm: Méheknek nevezem, miket ím szárnyakra bocsátok, A zsongó versrajz, napjaim alkonyatán. Mézet hordanak a rét tarka, himes mezejéről Gyűjtve virágzamatot, s már tele szalmaköpűm. S van falánkja is a bogarak repeső seregének. A buta gőg s hiúság érzeni fogja nyilát. Nem menekül köszörült tőrétől az újkori bálvány : Szennyes pénzuralom s a farizeusi arcz. S míg az aranyborjút jól megbélyegzi fülére : A szépnek, jónak hódolatára siet. Jertek kedveseim ! kandallóm lángja körébe. S míg beafon, szivar ég , üssük az ütni valót. * Mai számunk egy szép költeményt közöl Szemere Miklós hátrahagyott és sehol meg nem jelent művei közül. Paizsoss Andor ur szívességéből közöljük, kinek e helyütt is köszönetet mondunk ez erőteljes és hangulatos költemény közléséért. Annál nagyobb sajnálattal értesülünk, hogy elhunyt kitűnő költőnk összegyűjtött verseinek kiadása még eddig teljességgel nincs biztosítva. Nem nyilatkozik iránta kellő részvét. Hogy lehet ez ? Míg Szemere élt, mindig sürgették versei összegyűjtésére. S most, midőn emlékét a halál is megszentelte, ne volna elég részvét a szép gyűjtemény iránt, mely pedig kétségkívül sokkal teljesebb lesz, mintha életében jelent volna meg. Az elhunyt emléke, főleg pedig az irodalom iránti kötelességünknek tartjuk felhívni olvasóink figyelmét, lírai költőink ez egyik legsajátosb és legeredetibbjének teljes kiadására. Örökös szégyen volna, ha Szemere Miklós versei a részvétlenség miatt nem jelenhetnének meg ! * A „Graphic" czímű világhírű angol illusztrált hetilap legközelebbi számában igen kedvezően ítéli meg a lapunkban ismertetett «Magyar land» (London Sampson Low and Co.) czimű hazánkat ismertető munkát és számos magyar szót idéz ismertetésében. Befejezésül így szól: «E mű mindenről ad felvilágosítást s egyike a legkedvesebb uti könyveknek, melyeket olvastunk. Az ajánlás «Mind azoknak, kik szeretik a hegyeket, egy olyantól, ki imádja azokat» bár egy kissé nagy frázisnak látszik s ellentétben áll a mű vonzó nyelvével, mégis igen jól van alkalmazva, mert e két kötet minden lapja a természet valódi szeretetéről tanúskodik s arról, hogy a szerzőnő elég tehetséggel bir, hogy annak különböző jelenségeit leirja. Az irónő azt találta, hogy az angol utazók száma Budapesten keresbedett; mi azt hisszük, hogy az ő műve e tekintetben kedvesebb változást fog előidézni, mert az a nép, mely az anyát anyámnak hivja (who call mother, anyám) bizonynyal méltó arra, hogy meglátogassák s ezért óhajtottuk volna, hogy kissé bővebben szólt volna uj utvonaláról Velenczétől, melyen át ez országba jutott. Nemzeti nevelésügyi könyv. Az orsz. kisdedóvó-egyesület a nőnevelés- és módszertan megírására kitűzött ötven arany pályadíjjal Szerdahelyi Adolf volt képezdei igazgató művét jutalmazta, mint oly művet, mely a magyar faj egyéniségéhez alkalmazkodó módszerénél fogva első kísérlet a magyar nemzeti paedagogia megalkotására, és a merev német rendszer uralma alól felszabadítni igyekszik a magyar kisdednevelést. A művet az országos egyesület fogja kiadni. Akadémiai jutalmak. A tud. akadémia első osztálya bizottságot küldött ki arra nézve, hogy tenne javaslatot, mit tegyenek a 400 darab aranynyal, mely két karácsonyi pályázat sikertelensége következtében gyűlt össze. Ugyané bizottság fog jelentést tenni a Péczeli-jutalomról is, mely az 1880 —82 ben előadott vagy nyomtatva megjelent legjobb magyar történelmi színműnek adandó ki. Az akadémia a Farkas-Raskó-féle kétezer forintos alapítványból évenkint száz forint jutamat tűz ki hazafias költeményre, mely lehet himnusz, óda, dal, elégia, költői beszély, tanköltemény vagy szatíra. A pályázat eredményét a márcziusi összes ülésen terjesztik elő, a jutalmat pedig 6-dikán adják ki. Európa geológiai térképe. A bolognai földtani kongresszus elhatározta, hogy Európa részletes geológiai térképét elkészítteti. Most a magyarországi bizottság elnöke, dr. Szabó József kérvényt intézett a közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy ez a vállalat sikerét ötven példány megrendelése által segítse elő, továbbá az által, hogy a magyar terület hiányosan ismert részeinek átkutatására 2400 forintot utalványozzon. A miniszter értesíti dr. Szabó Józsefet, hogy az ötven példányt megrendeli, de a négyezer márkányi költségnek csak felét viselheti, másik felét a földmivelési minisztérium fogja fedezni. „Die Adria" czim alatt Hartleben kiadásában, német nyelven, illusztrált füzetes vállalat indult meg, mely az Adria egyes vidékeit, lakosait ismerteti. Szerkeszti Schweiger-Lerchenfeld. Az első füzet Triesztet és környékét ismerteti, csinos rajzokkal. Egy füzet ára 30 kr., vagy 60 fillér. Folyóiratok: A ,,Philologiai Közlöny" májusi füzete igen változatos. Első czikkében dr. Pozder Károly a Kyros-mondát fejtegeti, azt bizonyítva, hogy a perzsa királyról szóló mondát dolgozta föl Firduszi is a«Sahnameh»-ban. Dr. Heinrich Gusztáv egy nagyobb művéből közöl érdekes részletet a «Gót költészet és próza» czim alatt. Szűcs Lajos szenczi Molnár Albert költészetéről értekezik , Veress Ignácz pedig bevégzi előbb megkezdett közleményét «Az igeműszavak a magyar nyelvben». Dr. Boros Gábor tanulmányt közöl Sapphoról; dr. Kont Ignácz «A szenvedő Krisztus» czimü görög drámát ismerteti, melynek nem sok költői értéke van, de mint kultúrtörténeti adat fontos. Egy másik czikkben Heinrich Gyula kimutatja, hogy Dugonics «Bátori Mária» drámája gr. Soden Gyula német író Jugnez de Castro» drámája után készült. E tartalmas értekezéseken és czikkeken kivül fordított költeményeket találunk Thewrewk Emiltől (Martiálisból, Catullusból), dr. Erődi Bélától (uj-görögből), Radó Antaltól (olaszból) és Gergely Károlytól (Anakreonból), továbbá könyvismertetéseket. Az ,, Ungarische Revue" új füzetében Hunfalvy Pál erélyes czikket ír Heinze és izgató társai, s átalában a Németországból hangoztatott vádak ellen, melyek alaptalanságát Hunfalvy nagy apparátussal utasítja vissza. E talpraesett felszólalással a derék folyóirat ismét jól teljesíti feladatát. A füzetben még két közlemény van : egyik Pulszky Károly tanulmánya «Rafael az országos képtárban», rajzokkal, a másik pedig Szily Kálmántól Schenzl Guido munkájának (a földdelejesség viszonyairól Magyarországon, kiadta a természettudományi társulat tüzetes ismertetése. — A ,,Koszorú" a Petőfi társaság debreczeni kirándulása alkalmából külön füzetet adott ki, Petőfire és Debreczenre vonatkozó képekkel és kézirati másokkal. A 16 lapra terjedő füzet ára 20 kr. — A «Koszorú» rendes havi füzete is megjelent Jászai Mari asszony arczképével. A füzet nagy részét Bulla Jánosnak «Don Zsván» czimü nagyobb verses elbeszéléséből a hatodik ének foglalja el. Költeményt Reviczky Gyulától, elbeszélést Tóth Józseftől közöl, stb. — A ,, Magyar philosophiai szemle" második füzete az uj vállalat életrevalóságát bizonyító tartalommal jelent meg, egészen eredeti dolgozatokkal, Böhm Károly szerkesztőtől, dr. Bihari Pétertől, Lechner Lászlótól, dr. Buday Józseftől és dr. Nemes Imrétől. E czikkek a magyar és külföldi bölcsészeti mozgalmakkal egyformán foglalkoznak. A kéthavi füzetekben megjelenő folyóirat előfizetési ára 5 frt, s Aigner Lajos könyvkereskedésében rendelhető meg. — Az ,,Erdészeti Lapok" áprilisi füzetében Bedő Albert «Az erdészeti ügyek közigazgatási kezelése hazánkban» czimü czikksorozatot kezd meg , s ezenkívül még hat szakszerű czikket ad. — A „Keresztény Magvető" márczius-áprilisi számában az egyháztörténelmi adatokon kivül Jakab Elektől is van egy nagyobb közlemény Agh István unitárius püspök életéről és koráról. — Az ,,Auf der Höhe" czimü lipcsei folyóirat májusi füzete sikerült fordításban közli Vajda Jánosnak «A vaáli erdőben» czimü szép költeményét, Szana Tamástól pedig hosszabb czikket a Vajda János költői működéséről. Előfizetést hirdet Földvári Masznyik Endre selmeczi tanár «A szép mint fenséges» czimü eszthetikai munkára, mely 6 ívre fog terjedni, s a szerzőnél 50 krért Selmeczen rendelhető meg. Uj zeneművek. ,,Legkedveltebb népdalok" czimmel megjelentek a «Milimári» pályanyertes népszínmű dalai, Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében ; énekhangra zongora-kísérettel alkalmazta Aczél Kálmán ; ára 1 forint. A Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedésben pedig ,,Kipikopi tyuhahaj" czimen jelent meg «ropogós csárdás», zongorára Nagy Zoltántól; ára 60 kr. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia május 8-iki ülésén Kozma Ferencz tartotta székfoglaló értekezését: «Mithologiai elemek a székely népköltészetben és népéletben» czim alatt, gondosan összegyűjtve a székely nép meséit, babonás szokásait. A népnek főleg az óriásokról, tündérekről és boszorkányokról szóló felfogását és mondáit ismerteté. Először az «óriás» felőli mithoszt tárgyalja, egybehasonlitva az Edda szerinti és germán mithosszal, mely szerint a hősök győzik le és irtják ki az óriásokat, mig a mieinknek az istenekkel való küzdelméről nincs semmi hagyomány. A mienk neve az ur-ból származott s a hangelváltoztatást az élő nyelvvel a müncheni kódex példáival bizonyítja. Pogánykori istenünk is ur (Hadur), s az óriásból, erősből, hatalmasból lett az óriás fogalomszó, utóképe az Istennek. Németalföldön az óriások népies neve ma is hüne, hun, a mit a német mithologusok a hunokra, magyarokra értelmeznek. A franczia népmondák is az Ogre-val magyar óriásra mutatnak. Azután a «tündér»-ről szól s a köztük és az óriások közt lévő kapcsolatot mutatta ki; igy egyesül a nagysággal a szépség, a hatalommal a boldogság. Ha az óriásnak isteni, a tündérnek méltán tulajdoníttatik istennői erő. A székely hagyományokban az ilyen tündér Fruzsina vagy Furusina az ikafalvi Furus patakáról Háromszéken. A boszorkányozás a tündérélet alsóbb neme, varázsolás és szerencsemondás, orvoslás, népiesen orosolás vagy kuruzslás. A fölolvasás után Vámbéry örömét fejezte ki ez értekezés fölött, annyival inkább, mert a felolvasó által említett mithologiai alakok más, a magyarokkal rokon keleti népek hitében ma is előfordulnak. Gyárfás István tartotta a második értekezést a jász-kunok ősi nyelvéről és nemzetiségéről. A kunok eredetét sokan török-tatárnak tartják. Erre nézve nyomatékos adatul szolgál a Velenczében nemrégiben megtalált úgynevezett Petrarkaféle kódex, melyet gr. Kuun Géza két év előtt adott ki, mely a kun nyelvet csakugyan török-tatárnak tünteti föl. Gyárfás, a kunok történetének fáradhatatlan búvára, határozottan a mellett lép föl, hogy a kunok magyar eredetűek, s nyelvre nézve legfeljebb abban különböztek egymástól, hogy későbben jöttek az országba. A történeti adatokból sehol sem lehet bebizonyítani, hogy nem magyarul beszéltek volna. Ugy a személynevek, mint a helynevek magyarok. Kun nyelvemléknek a XVIII. század előtti időkből nem találjuk nyomát; csak ekkor került elő egy kun miatyánk, mely krimi tatár nyelven szól; utána még három kun miatyánk, de mind a négy nyelve különbözik. Gyárfás a Petrarka-féle kódexről