Vas Népe, 2007. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám

S­opronban vagy ha­rangoznak, vagy fúj a szél. A Várkerület­ben nézelődők fázó­san húzzák össze kabátjukat, talán egy kicsit bosszúsak is, amiért nekik mindkettőből ki­jutott ezen a vasárnap délelőt­­tön. Mire a Templom utcába érek, a turisták lassan lemara­doznak mögöttem. Hatalmas kalapok alá bújt asszonyok jönnek velem szembe, talán épp templomból. Úgy tűnik, mintha a soproni szél kerülné az eleganciát, a kalapok moz­dulatlansága legalábbis ezt sejteti. A Templom utcai Art­­ner-palota előtt azonban úgy érzi az ember, hogy nemcsak a szél, de az idő is megállt. Még akkor is, ha jól tudja, hogy a barokk kori Sopron egyik legrangosabb polgári palotája élő és lélegző műem­lék, hisz földszintjén galéria üzemel: a Csák-Körmendi házaspár ingyenesen látogat­ható kiállítóhelye. Csengetek, a bejárónő ajtót nyit, felkísér az emeletre, amely Csák Máté és dr. Körmendi Anna biro­dalma. Az építész-ügyvéd házaspár az egyik legjelentő­sebb kortárs magyar képző- és iparművészeti gyűjteménnyel büszkélkedhet. A mintegy 12 ezer darabból álló gyűjte­mény három fővárosi és két soproni galériában kapott he­lyet. Természetes hát az is, hogy a lakás - nem utolsósor­ban az amphiládós elrende­zésnek köszönhetően - galé­riaként is remekül funkcionál. A festmények révén Schéner Mihály, Sváby Lajos, Kokas Ignác „társaságában” fogla­lunk helyet. A bejárónő kávét hoz, az ezüsttálcán csilingel a porcelán, kint harangoznak, a süppedős bőrfotel fogva tart, akár egy igazi vasárnap dél­előtt. És Csák Máté mesélni kezd. Kassai gyökereiről, a mai világ furcsaságairól, a bü­rokrácia útvesztőiről, és per­sze művészetről, művészek­ről. És a csapongó beszélgetés során, a látszólag egymással össze nem függő szilánkokból lassan kirajzolódik egy nem mindennapi ember nem min­dennapi élete. Csák Máté az utolsó bé­keévben, 1938-ban született. Kisiskolásként látta a lángoló Budapestet, a lerombolt hida­kat, 1956-ban pedig a romba dőlt reményeket. „Ha behu­nyom a szemem, expresszív képeket látok, mintha a törté­nelmet is Sváby Lajos festette volna, elsősorban egy 1956- os ágyúlövés után kitört abla­kon kiszabadult színes nagy madarat, amint váratlan sza­badságával élve végigrepült az utcán a Lövölde tér felől az Andrássy út irányába. Az eg­zotikus színes madár szabad­sága éles ellentétben állt a mi szabadságunk drasztikus és tragikus elvesztésével.” Füst Milán mondását, mely szerint az ember igazi otthona a gyermekkora, Csák Máté alapigazságként kezeli. Ha pedig gyermekkor, akkor Kassa. A családi legendárium szerint anyai ükapja faragta a kassai dóm szószékét. Csák Máté nagyszülei néhány ház­nyira laktak a dóm­tól. Kisfiúként gya­korta kirándult a hegyre, ahol légelhá­rító megfigyelő pa­rancsnokság volt, és ahol a katonáktól szép, faragott séta­botokat kapott. „Na­gyon szerettem ezeket a boto­kat, ragaszkodtam hozzájuk. Jött azonban az utolsó kassai elköszönés órája, Pestet már bombázták, Kassát el kellett hagynunk. Én a katonák által faragott botoktól nem tudtam elválni, szorítottam őket. Biz­tos volt azonban, hogy men­nünk kell, és valami miatt tu­datták velem, hogy a botokat nem vihetem. Akkor valaki azt tanácsolta, vigyem fel őket a padlásra, és támasszam a ké­ménynek. Úgy tíz-tizenöt év­vel ezelőtt édesanyámmal át­mentünk Kassára megmente­ni és eladni középkori házun­kat. És valaki megkérdezte, nem akarok-e felmenni a pad­lásra. És akkor eszembe jutot­tak a botjaim. Mint a villám, hasított belém az emlékezés, hogy kis életem és történel­münk egy szimbólumát 1944 tavaszán egy kassai padláson rejtettem el. A padlásra nem mentem föl, és ma sem tudom, hogy a botok ott voltak-e. Ha ott voltak is, ez az ott már nem az az ott volt, ez a Kassa már nem az a Kassa volt.” A budapesti Kölcsey Fe­renc Fiúgimnáziumban Csák Máté az iskola legjobb tanuló­ja volt. Érettségi után építész­nek jelentkezett. Egye­temi professzoraitól nemcsak a szakmai alapokat, de a munká­hoz elengedhetetlenül szükséges építészgon­dolkodást, és a megol­dáskeresés fontosságát is megtanulta. A diplo­ma megszerzését követően a főváros ösztöndíjasaként a budai Várnegyed helyreállí­tásába kapcsolódhatott be. Állítja, ma is abból él, amit ott tanult. A Budapesti Műem­lék-felügyelőségen tíz évig dolgozott. Építészként szá­mos épület kötődik a nevéhez: ő tervezte a Mágnáskert étter­met, az izraeli nagykövetség épületét, a Panoráma lakóte­lep teraszházait. A kezdetek­től arra törekszik, hogy az épí­tészetet művészetként is elis­merjék. Vagyonát a rendszer­­váltás előtt tervezett és épített lakások és házak értékesítésé­vel alapozta meg. Feleségé­vel, dr. Körmendi Anna ügy­véddel 1981 óta gyűjtik a kor­társ magyar képző- és iparmű­vészek alkotásait. Fogalmaz­hatunk úgy is, hogy támogat­ják a művészeket: vannak, akiknek ők fizetik a lakásre­zsijét, cserébe az alkotók mű­veket adnak. A festményeket, szobrokat, kisplasztikákat, üveg- és kerámia alkotásokat, fotókat itthon és külföldön is számos alkalommal közönség elé tárták. Csák Mátét nem­csak gyűjtőként, de alkotó­ként is jegyzik. Útirajzait, ak­­varelljeit, fotóit kiállításokon is bemutatta. Meséli, hogy gyakorta megfordul Bükfürdőn, és a környék olyannyira rabul ej­tette, hogy Sajtoskálon meg­vásárolt egy kéthektárnyi te­rületet. A templom szomszéd­ságába művésztelepet álmo­dott: 84 lakást építene, a melléjük tervezett faluházban két kiállítótermet alakítana ki. Szeretné, ha az egykori csá­szári üdülőhelyhez, Karlsbad­­hoz hasonlóan Bük környéke nemcsak a gyógyvizéről, de a szellemiségéről is híres lenne, ezért minél több művészt pró­bál idecsábítani. A művészte­lep egyelőre csak a terveken létezik, ám ha a hatóságok is áldásukat adják az elképzelé­sekre, 2010-re igazi művész­paradicsom születhet a Metőc patak partján. z építő mecénás Csák Máté Magyarország hat­vanegyedik leggazdagabb em­bere. Építész, ingatlan befektető, kortárs képzőművészeti alkotá­sok gyűjtője. Ő maga is fest, raj­zol, fotóz. Alkotó ember. Sajtos­­kálra művésztelepet álmodott. Szeretné, ha Bük nemcsak a gyógyvizéről, de a szellemiségéről is híres lenne A Nagy Ildikó gazdasag@vn.pk­.hu Csák Máté a soproni Art­­ner-palota emeletén ki­alakított lakásban. A tá­gas tér galériaként is remekül funkcionál. Csák Máté és felesége, dr. Kör­mendi Anna több mint negyedszázada gyűjtik a kortárs magyar képző- és iparművészeti alkotáso­kat A fővárosban három, Sopronban két galériá­ban mutatják be gyűjte­ményük darabjait. Az építész-műgyűjtő maga is alkot: útirajzait, akvarell­­jeit, fotóit kiállításokon is bemutatta. Sajtoskálon művésztelepet szeretne építeni Fotó: A szerző felvétele D­ixieland-ünnep várható Igazi dixieland-ünnep lesz március 27-én a szombat­­helyi MSH Rendezvényházban: a két legismertebb hazai dixieland együttes, a Benkó és a Molnár együtt, egy műsorban lép fel. 14. oldal A verseny csodákra képes Kóka János miniszter a minap Szombathelyen járt. A pártelnöki pozícióra pályázó szabad demokrata politi­kussal a 86-os főút fejlesztéséről, a szemétégetőről és a MÁV-ingatlanokról is beszélgettünk. 16. oldal A régi japán művészetet és a modern látásmódot kapcsolja össze a képtár legújabb, Távoli fények, közelítő színek című kiállítása, megmutatva, mit keres Európa Keletén. (15. oldal) Egy életpálya üzenete Az orvosi és közéleti sikerekben gaz­dag életút eddig ismeretlen epizódjára derült fény a Széchenyi-díj átadásakor. Dr. István Lajos emlékei, 17. oldal A langyosat kiköpi az isten A gazdag embereket lehet szeretni vagy nem szeretni. Lehet őket csodálni, irigyel­ni, kétkedve figyelni va­gyonuk gyarapodását. És lehet találgatni, milyen em­ber rejtőzik a pénz mögött. Csák Máté irigylésre méltó ember. Ám nem a vagyona teszi azzá. Műveltsége, tu­dása, nyitottsága, kitartása az, ami irigylésre méltó. Egyszerű kockás flaneling volt rajta, persze szigorúan zakó alatt, amikor találkoz­tunk. Végigvezetett a biro­dalmán - hajdanán 19 la­kás volt azon az emeleten, amelyen most feleségével ketten osztoznak - és mi­közben én csodáltam a fa­lakon függő festményeket, ő megállt az ablak előtt, maga mellé intett, és hosz­­szasan dicsérte a szemköz­ti barokk ház megejtő épí­tészeti részleteit. Csák Máté különös ember. Bár palotában lakik, ha szi­varozni támad kedve, le­megy az utcára, és ott gyújt rá. A közeli házban élő ro­mák körbeállják, ő pedig el­diskurál velük. Egyetemista korában is voltak rituálék, amelyekhez ragaszkodott. Minden reggel átsétált a Szabadság-hídon, és min­den éjszaka a rajztáblája mellett állva hallgatta végig a rádió műsorát záró him­nuszt. Fiatalkorában verses­köteteket tanult meg kívül­ről, rajongott a színházért, az operáért. Büszkén mondja, hogy neki még megtanították a kétjegyű számokkal történő fejben szorzást. És igen halkan hozzáteszi azt is, hogy a számítógéppel ördögien bánó unokái megmoso­lyogják, ha erről mesél nekik. „Így vagy úgy, de megalku­vás nincsen, mert a langyo­sat kiköpi az isten": ez Csák Máté egyik kedvenc idéze­te, Illyés Gyulától. Egy a sok közül, amelyet megjegy­­zett. Egy életre. Irigylésre méltó, ugye? Nagy Ildikó gazdasag@vn.pk­.hu

Next